Évente 116 millió tonna tejterméket dobunk ki, de a fele már a boltba is romlottan ér

Publikálás dátuma
2018.12.05. 21:47
Illusztráció
Fotó: Maksim Bogodvid / AFP
Évente 116 millió tonna tej és tejtermék, vagyis az előállított áruk 16 százaléka vész kárba világszerte a szemétbe dobás és a nem hatékony tárolási, szállítási folyamatok miatt - derült ki az Edinburghi Egyetem szakembereinek vizsgálatából.
Nagyjából 55 millió tonnányi tejtermék még a boltokba kerülés előtt megromlik vagy kárba vész a tejgazdaságokban, illetve a belföldön, vagy külföldre való szállítás közben - mondta a felmérést végző intézmény munkatársa, Peter Alexander. A professzor számításai szerint csaknem 60 millió tonnányi tejtermék a kiskereskedők, közvetítők és a fogyasztók révén kerül a szemetesekbe évente - írta az MTI a The Guardian honlapja alapján.
"Ahhoz, hogy egy jóval hatékonyabb rendszert tudjunk fenntartani, és csökkentsük az élelmiszertermelésünk környezetre gyakorolt hatásait, muszáj átgondolnunk, hogy miként tudjuk visszaszorítani ezeket a veszteségforrásokat."

 Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint a fejlődő országok jelentős részében a tárolási és szállítási nehézségek miatt nagyobb százaléknyi tejtermék vész kárba a tejgazdaságtól a boltig tartó szakaszon, mint a gazdaságilag fejlettebb országokban. Ománban például a termékek 15 százaléka nem jut ki a gazdaságokból, míg Svédországban ugyanez az arány 0 százalék. A fejlettebb országokban, úgy mint Nagy-Britanniában, a kiskereskedői és fogyasztói szinten vesznek kárba a tejtermékek. 
Az élelmiszerpazarlás kérdéseiben a brit kormányt segítő Wrap nevű tanácsadó cég szerint a szigetországban termelt élelmiszerhulladék egyötöde tejtermék. Az amerikai mezőgazdasági minisztérium (USDA) adatai szerint a tejtermék-előállítás gyorsan - 2014 és 2018 között 6 százalékkal - növekszik világszerte. A legnagyobb növekedést India, Kanada, Hollandia és Írország produkálta az elmúlt négy évben.
Néhány elemző szerint az éves globális tejtermék-veszteség akár 30 százalék is lehet az olyan tényezők figyelembevételével, mint a külföldi piacok elárasztása a termékekkel, a tej állateledelként való hasznosítása és az emberi túlfogyasztás. Nagyjából 82 millió tonna tejet használnak fel évente a haszonállatok etetéséhez világszerte. Az elemzők egy része erre is pazarlásként tekint, mivel a tehéntej kevesebb energiát és fehérjét tartalmaz, mint a takarmányok. Alexander 67 millió tonnányi tejveszteséget ír a haszonállatok etetésének számlájára. Számításai szerint továbbá évente 53 millió tonna tej vész kárba amiatt, hogy az emberek a szükségleteiknél mintegy 10 százalékkal többet fogyasztanak belőle.

Ökológiai katasztrófát okozhat, hogy a kínaiak titokban kiirtják a szibériai tajgát

Publikálás dátuma
2018.12.04. 15:11

Fotó: FREDERIC BROWN / AFP
Egy orosz blogger nyár elején a szibériai tajgára utazott, hogy az orosz vállalkozók túlzott erdőirtásaival kapcsolatos híreknek utánajárjon. Meglepetésére azonban egyetlen orosz favágó vállalkozóval sem találkozott. Kínai cégek vágják és szállítják Kínába onnan a fát – derítette ki Pavel Paškov. A tajga letarolása ökológiai katasztrófát okozhat.
Kína számára Oroszország a legnagyobb faimportőr. Az ENSZ adatai szerint 2017-ben Kína 22 millió tonna fát vásárolt fel Oroszországtól. A szakemberek szerint azonban a kínaiak a fák 70 százalékát illegálisan vágják ki Szibériában, így a mennyiség ennél sokkal több lehet. A fa ára ugyanakkor rendkívül alacsony, a kínaiak a standard árnak csak a felét fizetik – írta a Körkép.sk. A helyzetet súlyosbítja, hogy a kínai vállalatok a tajga legnehezebben hozzáférhető részeiről vágják ki a fákat.
„Szibériában egy hektárt bérbe venni és észrevétlenül kettőt kivágni mindennapos dolog“

- írta a Rusmonitor napilap.

Mivel a tajgákra szinte senki sem felügyel, a térség ideális terepe az illegális favágásnak és csempészetnek. Az orosz és a kínai fél ezt ki is használja. 2013-ban egy környezetvédelmi szervezet a Bajkálontúli térségben egy óriási favágó komplexum építkezési területére bukkant. Kiderült, hogy a vállalat az egész komplexumot szakvélemény kikérése nélkül építette fel, és a helyi lakosokkal sem egyeztetett. Az aktivistáknak idén, még a favágás megkezdése előtt sikerült leállítaniuk a projektet.
A szibériai tajgák megőrzésének felelőssége 2006-tól a regionális kormányra hárul. A szegény térségek azonban sokkal készségesebben fogadják be az ökológiailag kétes projekteket is, hogy több befektetőt csábítsanak a térségbe. Az orosz tajgát leginkább az veszélyezteti, hogy a vállalatok a kiirtott erdőket nem újítják fel.
„Azután, hogy a kínai favágók kivágták a fákat nem ültetnek újakat, holott az orosz törvény ezt előírja“

– írta Paškov.

A csupaszra irtott tajgák azonban ökológiai katasztrófát okozhatnak. Egy kutatás szerint a kivágott tajga a nyári hónapokban a kétszeresére forrósodik fel. Az a föld, amelyik az év nagy részében fagyos, nyáron szokatlan mélységekig olvad, lápok keletkezését eredményezi. Mivel több víz párolog el, az oxigéntermelést a szén-dioxid felszabadulása váltja fel, ebből pedig a fagyos szibériai föld hatalmas mennyiséget képes felfogni. A nagy kiterjedésű erdőirtás visszafordíthatatlanul megváltoztatja a talajt, a térségből kiszorítja az eredeti, helyi növényeket és élőlényeket, emellett felgyorsítja a globális felmelegedést.
Szerző

Modellezték, hogy jutnak el mindenhova a mikroszálak

Publikálás dátuma
2018.12.04. 08:49
Illusztráció
Fotó: DESIREE MARTIN / AFP
Elsőként modellezte a műanyag mikroszálak természetben való mozgását a Washingtoni Állami Egyetem egyik kutatója.
Az Advances in Water Resources című folyóiratban publikált tanulmány eredményei a jövőben segíthetik a közösségeket annak jobb megértésében, hogy miért jelentenek világszerte egyre súlyosbodó problémát a műanyaghulladékok és, hogy miért lenne fontos azok mennyiségének csökkentése - írta az MTI a PhysOrg alapján.
A világ óceánjaiban több millió tonna műanyaghulladék úszkál úgynevezett mikroműanyag-részecskék formájában, amelyek idővel lerakódnak az üledékekben, eljutnak a termőföldekre és az ivóvizekbe.
Az öt milliméternél kisebb műanyagrészecskéket nevezzük mikroműanyagoknak, amelyek legkevésbé tanulmányozott fajtái a mikroszálak. Ezek apró műanyagszálak, amelyek például mosás közben válnak le a műszálas szövetekről. Jelentős részük átjut a vízszűrő rendszereken és a szennyvízzel együtt az óceánba kerül. A szűrőrendszeren fennakadt mikroszálak is a szennyvíziszapban végzik, ezt aztán a mezőgazdaságban hasznosítanak trágyaként, vagy a szeméttelepekre kerül. A mikroszálak emellett számos szennyezőanyag elnyelésére képesek.
A kutatók a legkülönbözőbb környezetekben tanulmányozták már a mikroműanyagokat. A Washingtoni Állami Egyetem építő- és környezetmérnöki karának adjunktusa, Nick Engdahl azonban az első, aki modellezte a mikroszálak mozgását a természetben.
"Azt akartam kideríteni, hogy folyamatos mozgásban, szétterjedésben vannak-e, vagy csak felhalmozódnak egy helyen?"

- mondta Engdahl, aki egy sor különböző szennyezőanyag természetben való mozgását vizsgálja.

A szakember egy fizikára épülő, új megközelítést alkalmazva szimulálta a mikroszálak mozgását és arra jutott, hogy azok hossza, valamint az őket szállító víz sebessége határozza meg, hogy a műanyagok megtelepednek-e a talajban, vagy folytatják-e az útjukat a természetben. Azt is megállapította, hogy a rövidebb mikroszálak mozgása sokkal összetettebb, és jóval gyorsabban mozognak a vízben, mint a feloldódott anyagok.
Engdahl jelenleg azon dolgozik, hogy laboratóriumban végzett közvetlen megfigyelésekkel igazolja és finomítsa eredményeit, amelyeket egy szennyvízkezelőben végzett mérésekkel is ki akar egészíteni. Mint hangsúlyozta, mindez segít pontosabban felmérni a mikroszálak környezeti hatásait, amelyek egyelőre alig ismertek.
Témák
mikroműanyagok