Robin, te szegény! - ostoba és irritáló moziban menőzik a sherwoodi zsivány

Publikálás dátuma
2018.12.06 12:00

Fotó: /
Robin Hood örök téma a filmtörténetben: százhat éve készült el a mondakör első mozgóképes feldolgozása, a legfrissebbet mától vetítik a hazai mozik. Ami közös bennük, hogy egyik sem kiemelkedő darab.
Lehet, hogy igazságtalanok vagyunk Étienne Arnaud és Herbert Blaché Robin Hoodjával, mivel ez még bőven a némafilmes korszakban született meg, és az összesen harminc perces mű legnagyobb érdekessége, hogy gigantikus kalapokban játszottak a színészek. A sokáig eltűntnek hitt művet végül 2006-ben felújították és a New York-i MOMÁ-ban mutatták be. Ám az első klasszikus álomgyári produkció a Douglas Fairbainks főszereplésével készült 1922-es verzió volt, amely korának legdrágább produkciója volt másfél millió dolláros büdzséjével. (De nyereséges volt, mert 2,5 milliót fialt.) Az 1932-ben debütált Robin Hood kalandjai, Kertész Mihály és William Keighley által rendezett film a Robin Hood-tematikát feldolgozó alkotások közül az egyik legnépszerűbb: négy Oscar-díjra jelölték, ebből hármat meg is kapott. Kis hazánkban is adták mozikban, és miután a Magyar Televízió a hetvenes években rongyosra játszotta, sokaknak Errol Flynn lett az örök nyilazós hős. A Magyarországon ebben az időszakban a női szívek ellenállhatatlan hercegének tartott Giuliano Gemma is próbálkozott a műfajjal A tüzes íjász című olasz-spanyol-francia összefogással, 1970-ben készült dolgozattal.  1976-ban Sean Connery is a kezébe vette a nyilat a Robin és Marian című produkcióban, bár az alkotás néha nehezen volt komolyan vehető Connery félig mikulásnak, félig ősembernek való maszkírozásával. Mennyire érdekes: ugyanebben évben készült egy szovjet verzió is, a Robin Hood nyila Szergej Taraszov és Kirill Rapaport rendezőktől – mert, akárhogy is nézzük, a gazdagokat kiraboló és egyúttal szegényeket segítő karakter még a szocialista forradalom értékvilágába is belefért. Így minden bizonnyal a cenzorok úgy gondolták, hogy a középkori Anglia kelléképpen elrettentő ahhoz, hogy állami pénzből is elkészülhessen a műalkotás. Az 1984 és 1986 között a briteknél sugárzott Robin Hood and the Sorcerer tévésorozat csak azért érdekes, mert itt jelenik meg először Kicsin John, az arab segítőtárs és állítólag ezt a verziót vette alapul Kevin Reynolds az 1991-ben debütált Robin Hood, a tolvajok fejedelméhez, mely Errol Flynn mellett megalkotta minden idők „másik” legfontosabb hős interpretációját Kevin Costner színre lépésével. Ezután sokáig inkább csak állatorvosi lovak készültek, mint például Mel Brooks paródiája (A fuszeklik fejedelme 1993) vagy egy bizarr folytatás, melyben Robin Hood lánya – Kiera Knighltley alakításában – próbál fellépni a nottighami seriff ellen (A tolvajok hercegnője, 2001). Erroly Flynn és Kevin Costner egyeduralmát még maga Ridley Scott sem szerette volna kikezdeni, így készített egy kritikai szempontból vegyesen fogadott előzménytörténetet 2010-ben, szimplán Robin Hood címmel. A címszerepet Russel Crowe alakította, aki ebben a mozikban emlékezetes erővel mondta fel a nagymonológokat, jómagam féltettem is, nehogy agyvérzést kapjon a nagy koncentráció közepette. Ezek után, akárhogy is nézzük, 2018-ban akár már időszerű is lehetett volna, hogy kapjunk egy modern, ötletes és innovatív feldolgozást – ha már olyan név is van a producerek között, mint Leonardo DiCaprio. Nincsenek azonban jó híreim: noha a fiatalítás jó ötlet volt (Taron Egerton akár jó Robin Hood is lehetne), az egyszerűen csak zseni Ben Mendelsohn itt is sokszor villan nottinghami seriffként, de az előzmény előzményének szánt film olyannyira ostoba és irritáló akciódarab lett, hogy azért kell aggódni, hogy vajon Otto Bathurst rendező vajon hány évre nyírta ki az örökzöld figurát a mozgóképes világból. 
A történelmi hűség a világ egyik legismertebb hősével kapcsolatosan igen érzékeny kérés, lévén, hogy a kutatók már abban sem tudtak közös megegyezésre jutni, hogy vajon tényleg Fulk FitzWarin normann nemes volt-e valójában az „angol betyár”. J. C. Holt történész szerint a legendának semmiféle történelmi alapja nincs. Ennek megfelelően a filmes és egyéb művészeti ágakban a feldolgozások szabadon bánnak a tényekkel. Egy azonban biztos: nem volt levegőben úszó, közben nyilakat számolatlanul kilövő, falakat romboló felsőbbrendű lény, mint Ott Bathurst mostani verziójában.

A történelmi hűség a világ egyik legismertebb hősével kapcsolatosan igen érzékeny kérés, lévén, hogy a kutatók már abban sem tudtak közös megegyezésre jutni, hogy vajon tényleg Fulk FitzWarin normann nemes volt-e valójában az „angol betyár”. J. C. Holt történész szerint a legendának semmiféle történelmi alapja nincs. Ennek megfelelően a filmes és egyéb művészeti ágakban a feldolgozások szabadon bánnak a tényekkel. Egy azonban biztos: nem volt levegőben úszó, közben nyilakat számolatlanul kilövő, falakat romboló felsőbbrendű lény, mint Ott Bathurst mostani verziójában.

2018.12.06 12:00
Frissítve: 2018.12.06 16:20

Kitárt karok a Millenárison - átadták a Nemzeti Táncszínház új épületét

Publikálás dátuma
2019.02.15 20:25
Felfrissült a teátrum homlokzata, így a Millenáris Park arculata is
Fotó: Népszava/ Vajda József
Zártkörű gálaest keretében pénteken adták át a Nemzeti Táncszínház új épületét a Millenárison. Zoboki Gábor vezetőtervező beépítette a volt szabadtéri színpadot, új próbatermek és mobilterek is létrejöttek.
Kérdés, hogy tényleg hazatalált-e a Nemzeti Táncszínház, azzal, hogy tegnaptól birtokba veheti új játszóhelyét a Millenárison. A Millenáris és az intézmény vezetése reményei szerint igen. Az előzmény mindenesetre tartogatott néhány nem várt mozzanatot (lásd keretes írásunk). Amikor kiderült, hogy a Nemzeti Táncszínháznak el kell költöznie a Várból, rögtön a Millenáris Park E épületére esett a választás. Az egykori Ganz csarnok a 2000-es évek elején tévéstúdióként működött, majd színházi és más jellegű produkciókat fogadott be. A mostani átalakítást a ZDA-Zoboki Építésziroda jegyzi.

Újdonság, hogy eltűnt a főbejárat elől a szabadtéri színpad, helyét egy előcsarnok veszi át, amely kissé hasonlít a Művészetek Palotája fogadóterére. A padozat színházzá, a lépcső pedig nézőtérré alakítható. Kétségtelen impozáns látványt nyújt a megújult homlokzat és az előcsarnok is. Utóbbi felett kapott helyet a térben „lebegő” 120 fős kisterem, amely csonkakúpszerűen lóg be az előcsarnok fölé. A korábbi stúdiótérből multifunkcionális színházi térré alakították a 368 főt befogadó nagytermet. A székek félretolhatók, ezért tetszés szerint koncerteket, gálavacsorákat, vagy konferenciákat is be tudnak majd fogadni. Az egykori transzformátorház  belső tere két próbateremmel és baletteremmel is bővült. A beruházás összköltsége elérte a 4,6 milliárd forintot.

Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház főigazgatója elmondta, hogy a következő napokban rendezik meg az új állandó játszóhelyükön a Budapest Táncfesztivált. A sorozaton huszonnégy előadás szerepel, budapesti bemutatók, valamint külföldi vendégelőadások. A Millenárison alapvetően balett-, néptánc- és kortárs produkciókat fogadnak be, de a továbbiakban is tartanak majd a Művészetek Palotájában is előadásokat. A két játszóhelyen márciusban összesen harminchárom előadást láthat a közönség. Az idei költségvetésük 622 millió, de az üzemeltetési költségek növekedése miatt tárgyalnak arról a fenntartóval, az Emberi Erőforrások Minisztériumával, hogy miként juthatnak plusztámogatáshoz.   

„Az építészet kaméleonlétét meg kell érezni”

Zoboki Gábor építész úgy véli, egy olyan szimbólumrendszert kívántak kialakítani, amely ott marad a látogatók fejében. Az egyre szaporodó állami megrendeléseiről is kérdeztük.    - A zenei kötődése eddig is ismert volt, a Nemzeti Táncszínház bejárásán viszont elmesélte, hogy korábban táncolt is, azért az többeket meglepett. - Az én generációm gyerekként úgy járhatta a világot, hogy vagy az élsportban jeleskedett, vagy a művészetben, amatőr együttesekben. Én Franciaországba, Németországba táncosként jutottam el, a Bartók Táncegyüttes tagjaként. De tizennyolc évesen ezt az egészet abbahagytam. És milyen érdekes, hogy ötvenhat évesen valamilyen módon a tánc újra megjelent az életemben.

- A mostani tervezésnél profitált abból, hogy annak idején táncolt? - Hogyne, sok mindent tudtam, amit aki nem táncolt, nem tudhat. Például, hogy milyen módon kell egy öltözőt elhelyezni és sorolhatnám. Az építészet kaméleonlétét meg kell érezni, ha ez nem történik meg, akkor utólag kezdik átalakítani azt az épületet, amit az ember tervezett, és ez nem jó. Az építésznek saját érdeke, hogy feltárja egy ház anatómiáját, illetve a lélektanát. Nekem szerencsém van, hogy ez már a többedik olyan munka, amelynek az eredménye a kulturális profil. Ezek mind a Müpától az Operaház felújításáig egy tanulópálya állomásai.

- A táncszínház esetében mi volt a fő cél, ami a tervezést illeti? - Egy meglévő házat akartunk tervezői szempontból úgy átírni, hogy kifejezzük a lendületet, a dinamikát.
 
- Nem jelentett túl nagy kötöttséget, hogy nem egy teljesen új teret kellett tervezni? - A kötöttség csupán a szerkezetet jelenti, a gépészetet, a világítást, a burkolatokat nem. És ez a kötöttség ebben az esetben inkább előnyt jelentett. Például azért, mert azt a szegecselt acéltartót, amelyen a Nemzeti Táncszínház áll, már nem tudnák ma legyártani. És egyébként is nagyon élvezetes egy ház történetében visszautazni, úgy, hogy közben az ember az épület jövőjét tervezi. Egy táncszínház esetében pedig különösen fontos a tradíció, miközben a következő évtizedekre is gondolni kell.
- Azt hogy élte meg, hogy azt az épületet is az önök tervei alapján alakították át, ahonnan el kellett jönni a táncszínháznak és az új helyét is önök formálhatták meg? - Ez csak egy szellemi furcsaság. Ha valaki azt gondolta, hogy egy valamikori templomtérben helyén van egy színház, az tévedett. A mostani új Nemzeti Táncszínház pedig egy új kulturális centrumot kínál Budán, ami szerintem rendkívül lényeges.

- A mostani épület fő tervezői ötlete a szabadtéri színpad beépítése? - Ez a ház felfogható egy háromhajós bazilikaként. Egy háznak kell, hogy legyen arca. A szabadtéri színpad beépítésével ezt szerettük volna elérni. Az új előcsarnokkal egy akcióteret szerettük volna létrehozni, amely sok mindenre alkalmas. Emellett pedig egy olyan szimbólumrendszert kívántunk kialakítani, amely ott marad a látogatók fejében. Egy szájat, egy széttárt kart jelképez a beépítés.
- Ön mostanában itthon több állami megrendelést kapott. Nem tart attól, hogy ezért megbélyegzik? - Ha egy építész megérzi a szakmai lehetőséget, akkor igyekszik élni vele. Azt, hogy ezt ki miként ítéli meg, nem az én dolgom kommentálni. Az irodánk folyamatosan kap külföldi megbízásokat és piaci megrendeléseket is. Alkotói szempontból pedig az a kérdés, hogy ez a ház méltó módon reprezentálja-e a magyar nemzeti tánc műfaját, és a karmelita kolostor méltó módon reprezentálja-e a Miniszterelnökséget.

„Hajléktalanság” három és fél évig

A Táncfórum jogutódjaként 2001-ben alapították a Nemzeti Táncszínházat, amely otthonául még abban az évben megkapta a Várszínház, azaz az egykori Karmelita kolostor épületét a budai várban. Miután az ingatlant a miniszterelnök rezidenciájának szemelték ki, 2014 júliusában kormányhatározat született arról, a táncszínházat innen kiköltöztetik, az intézmény pedig a 2015–16-os színházi évadot már új otthonában, a Millenáris Teátrum részben átalakított épületében kezdheti meg. 2014 nyarán utóbbi feladatra 150 millió forintot irányoztak elő, majd további 2,7 milliárdot a teátrum átalakítására. A befogadó színház kiköltöztetése flottul ment 2014 őszén, a folytatás kevésbé: egy évvel később az intézmény konstatálhatta, még egy kapavágás sem történt a Millenáris Teátrumnál. Így továbbra is ideiglenes játszóhelyeken – Müpa, Marczi Közösségi Tér, Várkert Bazár, MOM Kulturális Központ és egy ideig a Hagyományok Háza – létezett tovább. A következmény: előadásszám-csökkenés, nézőszámcsökkenés, működési költségek növekedése.
 
„A megkezdett előkészítő munkák biztatóan indultak, viszont januárban a Közbeszerzési Hatóság honlapján megjelent nyilvános adatok szerint a Nemzeti Táncszínház új játszóhelyének kialakítására kiírt közbeszerzési eljárás eredménytelen lett” – a Nemzeti Táncszínház vezetője, Ertl Péter 2016 januárjában ekként magyarázta az egykori Magyar Nemzetben, hogyan is lett „hajléktalan” a Nemzeti Táncszínház. Az ideiglenes játszóhelyi működés többletkiadásaihoz 2016 februárjában újabb 150 millió forintot kapott, júniusban az új játszóhely kialakítása kapott még 500 millió forintot. 2107 márciusában egy újabb 293 millió forintos támogatást részben az új épület népszerűsítésére lehetett költeni, ami akkor még látványterv szintjén létezett. Az épületavatást 2018 márciusára tervezték.
 
2017 szeptemberében újabb 885 millió forintot kapott az új játszóhely kialakítása, e költségbe már beletartoztak a fény- hang- és színpadtechnikai beszerzések is. A kivitelezést a közbeszerzéseken rendre sikerrel induló ZÁÉV Zrt. végezte, amely idén januártól már hivatalosan is a leggazdagabb magyar vállalkozó, Mészáros Lőrinc cége. - T. G.

2019.02.15 20:25
Frissítve: 2019.02.15 21:18

Gálaesttel emlékeznek a száz éve született Bessenyei Ferencre

Publikálás dátuma
2019.02.15 18:42

Fotó: Népszava/
Gálaesttel emlékeznek Bessenyei Ferencre születésének 100. évfordulója alkalmából pénteken a Nemzeti Színházban - adta hírül az MTI. A nagyszínpadi műsor előtt a teátrum parkjában pályatársai, tisztelői mécseseket, virágokat helyeztek el a színművész szobránál. Bessenyei Ferenc (1919-2004) kétszeres Kossuth-díjas színművész, a nemzet színésze, a magyar színjátszás nagy alakja száz éve, 1919. február 10-én született. Ebből az alkalomból a művész tisztelői mécseseket, virágokat helyeztek el Párkányi Raab Péter Bessenyei Ferencet Bánk bán szerepében ábrázoló szobránál a teátrum parkjában. Az eseményen jelen volt Császár Angela, Piros Ildikó, Benkő Péter, Kovács István, Rubold Ödön, Nemcsák Károly, Mihályi Győző színművész és Szirtes Tamás rendező, a Madách Színház igazgatója is.

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója a teátrum előtt tartott megemlékezésen kiemelte: az, hogy az eseményre sokan eljöttek, szintén azt igazolja, hogy igazi nagy színész volt Bessenyei Ferenc. Olyan színész, aki egy korszak szimbólumává tudott válni. Mint fogalmazott, a színész a Jóistentől sok-sok ajándékot kapott: karizmát, energiát, gyönyörű orgánumot, és élt is ezzel. Olyan művész volt, aki tudott igazi nagy hősöket játszani, karizmatikus egyéniségeket és akivel kicsit be is azonosítottuk ezeket a hősöket, benne láttuk nagy történelmi személyiségeinket.

A rendező arról beszélt, hogy ez az a generáció volt, az a közönség, amely igényelte a nagy formátumú színészeket a színpadon. Sajnos ezután eljött egy olyan kor, amikor inkább kisebb emberi lelkeket ábrázolunk, az emberi gyarlóságra fókuszálunk - mondta, hozzátéve: reméli, hogy majd egy új korszak kezdődik, amelyben Bessenyei Ferenc lesz az egyik példakép. Felidézte, hogy a művész születésének 100. évfordulóján, február 10-én emléktáblát avattak annak a budapesti háznak a falán, ahol a színész lakott.

A teátrumban pénteken gálaesttel is emlékeznek a művészre. A Nemzeti Színház nagyszínpadán Bessenyei 100 - "Én úgy szeretek élni!" című műsorban pályatársakkal, történetek, filmbejátszások, novellák segítségével idézik fel a színész alakját. Az est műsorvezetője Bakos-Kiss Gábor, a megemlékezők között megtalálható Benkő Péter, Császár Angela, Kovács István, Kubik Anna, Nemcsák Károly, Pap Éva, Piros Ildikó, Rubold Ödön, Radó Denise és Huszti Péter színművész.
2019.02.15 18:42
Frissítve: 2019.02.15 19:20