A mi Onassisunk

Tartozom egy vallomással. Engem teljesen hidegen hagy, hogy Mészáros Lőrincnek mennyi pénze van. Hidegen hagy, hogy az egerszalóki szálloda milyen sundám-bundám került a felcsúti ember tulajdonába. Nem foglalkozom azzal sem, hogy betársult-e valamilyen bankba, mennyivel dotálja az újságjait a köz vagyonából a kormányzat illetékes pénzkifizető helye, és vásárolt-e a napokban a sajtóbirodalma számára pár újabb ékkövet. 
Innen nézve ennek nincs semmi jelentősége. Számomra a dolognak csupán annyi a szépséghibája, hogy ennek a jóravaló mesterembernek mára szent meggyőződése, hogy ő a magyar Onassis. Már ha egyáltalán tudja, kiről beszélek. Kettőjük közé pedig a legjobb szándékkal sem tehetünk egyenlőségjelet, hiszen az említett néhai görög milliárdos mérhetetlen vagyonát – többek között az érdekeltségeibe tartozó szállodákat, bankokat, ingatlancégeket, a hajóparkot és légitársaságot - a maga tehetségéből szerezte meg, és működtette élete végéig. Arról volt híres, hogy a teljes birodalmát ő maga irányította. 
A mi emberünknek is vannak szállodái, bankja, ingatlanban is „utazik”, igaz, hajóparkja és légitársasága még nincsen, de kis hajója és kis repülője talán már akad. Aztán azért sem mérhető a göröghöz, mert a legjobb szándékkal sem lehet feltételezni a gázszakmában bizonyára járatos mesterről, hogy akár csak el is tudná sorolni, hol, milyen ágazatban termelik neki a milliárdokat vállalatbirodalma részei. Már az is szép teljesítménynek számítana, ha tudná, hol vannak a földjei, vagy tisztában volna azzal, hogy az adott napon mennyi pénz van a számláin. Eltátotta a száját a fél ország, amikor a közelmúltban – véletlenül - elfelejtett beírni egy milliárdocskát a vagyonnyilatkozatába. Az vesse rá az első követ, akinek ennyi pénzzel a zsebében feltűnne az ilyesmi! 
Szóval mindezzel nincs nekem semmi bajom. Időnként azonban elgondolkodtat, vajon ki vagy kik állnak mögötte? Az nem kétséges, hogy kezdetben a lakcíme és a gyerekkori barátság nyitotta meg előtte a gazdagodás kapuját. Szinte hallom, ahogyan az első állami közbeszerzési pályázatának elbírálói összesúgnak az akta felett: tudod, ő az a felcsúti barát… Aztán már több sem kellett, minden ment, mint a karikacsapás. Egy bizonyos „üzemméretig” még a gázszerelő mester tapasztalata is elég lehetett, de amikor fellendültek a vállalkozásai, és egyre több szakmába, iparágba tette be a lábát, kellett valaki - vagy valakik -, aki/akik értenek a vállalatvezetéshez. 
Ha Simicskának nem jutott volna eszébe spermának nevezni a korábbi puszipajtását, azt gondolhatnánk, hogy a veszprémi „remete” volt az, aki mint korábban a Fidesz pénztárának, úgy Mészáros gyarapodásának is a mentora lett. Ha oknyomozó újságíró volnék, nem hagyna nyugodni a titok, most vajon ki lehet a kormánypárti oligarchák új gazdasági zsenije? Ki az, aki ennek a szerény képességű mesterembernek is a háta mögé bújva képes egy ekkora vállalatbirodalmat irányítani és fejleszteni?
2018.12.06 09:00
Frissítve: 2018.12.06 09:27

Jó hír

A szoci Czeglédy Csabának még a borostája is szúrja az ügyészség ülepét, írtam ugyanitt pár napja annak kapcsán, hogy bezzeg ha fideszes politikusról van szó, akkor az ügyészség malmai is lassabban őrölnek. A nyomozás évekig eltart (ami nem csak a politikai ügyek sajátja), és jellemzően ismeretlen tettes ellen folyik, konkrét gyanúsított hiányában pedig nem kerül senki előzetesbe, s végül a vádemelés is gyakorta elmarad. Ha egyáltalán elrendelik a nyomozást, és nem szüntetik meg bűncselekmény hiányában.
A legfőbb ügyész tehát a Fidesz kipróbált embere - a bíróságok azonban kilógnak a sorból. NER-kompatibilissé alakításuk még messze nem teljes, bármi kitelik tőlük, döntéseik a legtöbb esetben nem jósolhatóak meg előre, írtam pénteken. Kár, hogy a viccbeli Kohnhoz hasonlóan nem lottózom: szombaton ugyanis a Szegedi Törvényszék úgy döntött, megszüntetik Czeglédy másfél éve tartó előzetes letartóztatását.
A bíróság érvei is érdekesek. Az MTI tudósítása szerint továbbra is fennáll a bűnismétlés veszélye, és a bíróság megállapította, hogy Czeglédy törekedett az eljárás meghiúsítására. Ám az ellene folyó nyomozás befejeződött, hamarosan vádat emelnek. Ezért nem szükséges az előzetes fenntartása. Tartózkodási helyéül kijelölték otthonát, technikai eszközzel felügyelik.
Nem azt állítjuk, hogy Czeglédy ártatlan, és azt sem, hogy az előzetes letartóztatás intézményét csak vele szemben használná a magyar igazságszolgáltatás. Rutinszerűen, tucatszámra raknak ügyészi javaslatra a bíróságok előzetesbe olyan gyanúsítottakat, akiknél ez nem – feltétlenül – indokolt. A vélhetően már csak volt szocialista politikust most annak ellenére engedték ki, hogy a bíróság is látott aggályokat. 
De a kiengedés mellett erősebb érvek szólhattak (ártatlanság vélelme, politikai elfogulatlanság), ami önmagában jó hír. Mutatja: még él a remény.
2018.12.18 10:00
Frissítve: 2018.12.18 11:22

Szerintem

Almát az almával Azonos tartalmú dolgokat lehet csak összehasonlítani! Amikor a németországi túlórákról beszélnek, akkor először az alapmunkaidőket kell egy szintre hozni. Németországban 35 órás a munkahét, Magyarországon 40 órás a törvényes heti munkaidő. A különbözet heti 5 óra. Három heti éves szabadsággal számolva 49 hetet kell munkával eltölteni. A két munkaidőalap egy szintre hozásához először a németországit kellene 49x5 órával megemelni, nálunk a túlórák számolása innen indul. Azaz Németországban évi 245 túlóra elrendelése esetén érik el a magyarországi szintet. Úgy tudom, őnáluk évi 150 túlóránál több nem rendelhető el, még "megegyezés" esetén sem. Echter István Retúrjegy Az utóbbi időben vonattal járok Pestre. Olcsóbb, és a dugók miatt gyorsabb is. A napokban a jegy váltásakor nem várt meglepetés ért. Íme a beszélgetés a jegypénztárossal: - Kérek egy retúrt Kelenföldre. - Visszajön e 4 óra múlva? - kérdezi a jegypénztáros. -Nem tudom – felelem -, orvoshoz megyek, ha sokan vannak, nem biztos, ha kevesen vannak, akkor igen. De miért kérdezi? - Mert az új jegy tartalmazza, hogy 4 órán belül, vagy az után 4 óránként lesz érvényes a visszaút. Ha 4 órásat adok és 4 óra után jön a vonattal, akkor megbüntetik, ha 4 óra utánit adok, akkor nem szállhat fel 4 óra előtt, mert akkor is megbüntetik. - Nem tudom most megmondani milyen jegyet kérjek, mit javasol? - Ne vegyen retúrt, csak oda és ott vegyen vissza. - Köszönöm, akkor csak oda kérek, majd ott sorba állok, és veszek a visszaútra. (Később megtudtam, azért találta ki ezt a nevetséges szabályt a MÁV, mert a vonatok késése miatt sokan visszakérték a jegy árát. Nem kellene inkább a vonatoknak pontosan, menetrend szerint járni?) Molnár István Útépítők Édesapám mesélte azokból az időkből, amikor az akkori magyar kormány jóvoltából a magyar állam pénzén a bori munkatáborban vendégeskedett: a tábornak szüksége volt egy a vasútállomáshoz vezető, a korábbinál rövidebb útra. A parancsnok ezért utasította tisztjeit, hogy minél hamarabb kezdjék el a munkát. Ettől kezdve a hivatali gépezet olajozottan működött, mindenki kötelességszerűen tette a dolgát. Néhány hét múlva a parancsnok szemlét tartott. Általában elégedett volt a látottakkal, de az egyik századnál úgy vélte, nem dolgoznak elég gyorsan, hatékonyan. Megmutatta, milyen tempójú munkát képzel el. Az egyik munkás kezéből kiragadva a csákányt sűrű csapásokkal bontotta tovább az építkezés útjában álló sziklákat. Valóban gyorsabban haladt előre. Rövid idő múlva letette a szerszámot és kissé kifulladva így szólt a munkáshoz: - Na, így csinálja tovább! Mire a munkás csak ennyit szólt: - Uram, ne két percig! Egész nap! Szász M. Tibor 
2018.12.18 10:00
Frissítve: 2018.12.18 11:45