Az olajár emelése érdekében napi 1,2 millió hordóval visszavágta pénteken a vele együttműködő államokkal közös kitermelését bécsi ülésén a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC). Ebből 800 ezer hordót vállaltak maguk a kartelltagok – legfőképp Szaúd-Arábia -, további 400 ezret pedig a többiek, így leginkább Oroszország. A hírek hatására délután az olajkurzus emelkedésnek indult: az Európában irányadó, Brent típusú nyersanyag hordónkénti ára a reggeli 59 dollárról lapzártánkra 63 dollár közelébe került.
A kínálatszűkítés jelentős támaszt adott az olajárnak, így az akár 65-75 dollárig is felkúszhat – vélte lapunk megkeresésére Gaál Gellért, a Concorde részvényelemzője, aki 2019-re is nagyjából ezzel az ársávval számol. Szaúd-Arábia költségvetése például csak 88 dolláron nullszaldós.
Tekintve, hogy a kartell és társai 2016 novemberében 1,6 millió hordós kínálat-visszafogásról, majd ez év júniusában, az emelkedő árak láttán ennek egymillió hordós enyhítéséről döntöttek, a mostani újabb nadrágszíj-húzás voltaképp a korábbiaknál is önsanyargatóbb. Az élet ugyanakkor ennél bonyolultabb, hisz például gazdasági összeomlása miatt Venezuela kitermelése jócskán visszaesett, Líbiából viszont éppenséggel több érkezik a vártnál – figyelmeztetett az elemző.
Számos tényezőt összefújt a szél – fogalmazott Gaál Gellért arra a kérdésünkre, hogy miként tudott az év nagy részére jellemző, 90-100 dolláros olajárelőrejelzések után október közepe és november vége között a kurzus 87 dollárról harmadával 59 dollárra esni. Az árat felfelé is leginkább Donald Trumpnak a napi 2,4 milliós kivitelre alkalmas Irán elleni megszorító intézkedései hajtották, és az árzuhanást is az iszlám köztársaság elleni amerikai szigor enyhülése váltotta ki. Ráadásul mindenkit meglepett a – kartellen kivüli – Egyesült Államok palaolaj-kitermelésének megugrása is. (Bár alapvetően az olajár 2014 végi összeomlását is e kör meglepő erejével magyarázták, az azóta bekövetkezett áremelkedésben szintén szerepet játszottak e kitermelők állítólagos pénzügyi és szállítási gondjai.) A mostani áreséshez a palaolajcégek és bankjaik közötti kockázatmérséklő megállapodásokból fakadó, öngerjesztő eladási hullám is hozzájárult. A Jamal Khashoggi szaúd-arábiai újságíró ellen az ország isztambuli nagykövetségén elkövetett gyilkosság szintén az USA tárgyalási erejét javította a királysággal szemben. Táplálta az áresést a világ – így legfőképp Kína – keresletemelkedésének lanyhulása is.
Az olajárra most leginkább az amerikai palaolaj-forradalom hat – vélekedett lapunk kérdésére Varró László, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) vezető közgazdásza, akit a Budapest Energy Summit nevű rendezvényen kérdeztünk. Ez olyan, világtörténelmi szinten is ritkaságszámba menő kínálatbővülést hoz, mint akár Szaúd-Arábia a 60-as években. Az első nagy palaolaj-felfutást követő, 2014-2015-ös olajárzuhanás után kétségkívül több kitermelő tönkrement. Viszont ezeket mások felvásárolták és folytatták a repesztést.
Ma már olyan nagy szereplők is komoly érdekeltségeket építettek ki maguknak, mint a Chevron vagy az ExxonMobil. A rendkívül tőkeigényes iparágban ma már több mint ezermilliárd dollár forog. Eme eljárás azt is lehetővé teszi, hogy a kitermelés gyorsabb beindításával, illetve leállításával rugalmasabban reagáljanak az olajárszintre. Az érdekelteket az elmúlt évek során kétségkívül sújtották bizonyos szűk szállítási képességek. Ez azonban – mondhatni hagyományos piaci szabályok alapján – komoly vezetéképítési lázat gerjesztett. A palaolajbőség hatásához képest Varró László az Irán elleni megszorításokat, Venezuela, Líbia Nigéria, vagy épp más, váratlan világpolitikai események hatását hosszú távon kevéssé tartja számottevőnek. Mindemellett tartós maradhat a világkereslet évente napi 1,3-1,4 millió hordós, meglehetős számottevő emelkedése is - vélekedett az IEA vezető közgazdásza, aki előrejelzést nem kívánt adni az olajárra.
