Aki konszolidációban bízott a harmadik kétharmad után, annak ismét csalódnia kellett. Orbán Viktor mondott igazat is március 15-én, amikor a választások utánra azt ígérte, „erkölcsi, politikai és jogi elégtételt” fognak venni, bármit is jelentsen ez.
Az elmúlt hónapokban történtek – a Stop Soros!-tól a gyülekezési törvényen át a közpénznyelő médiaszörnyig – beilleszthetők e fenyegetésbe. Persze a kormányfő azt is mondta korábban, hét éve egészen pontosan, hogy ne figyeljenek oda arra, amit mond, egyetlen dologra figyeljenek csak, arra, amit cselekszik. Azóta Európa és a nagyvilág a „magyarok cselekedeteit” figyeli, hol hitetlenkedve, hol elképedve, hol felhördülve. Akárcsak azok a honfitársak, akik szerint az országban rossz irányba mennek a dolgok. Ők alaposan szégyellik a miniszterelnöküket. Miközben vagy elmentek már innen, vagy csomagolnak épp, esetleg a kivárás, a sorok között olvasás és az összekacsintás nehéz kenyerét eszik Kádár után majd’ harminc évvel.
Nyomuló állam
Hét hónap egy szabad ország életében szinte jelentéktelen idő. Az emberek élnek, a választási program alapján megválasztott pártok teszik a dolgukat, jól-rosszul, négy év múlva kiderül. De két választás között elvileg nem tolódhat le a demokráciák térképéről egy ország. Magyarországon ez történik – értékelték a helyzetet a lapunk által megkérdezett elemzők.
A negyedik Orbán-kormány belehúzott: elnémítja a kritikus, független hangokat. A kormányfő persze előre megmondta, amikor az idézett ünnepi beszédében magát és híveit a ’48-as szabadságharcosok örököseinek, a vele szemben állókat bevándorláspárti Soros-ügynöknek nevezte. Az április 8-i kormányváltás után komolyra fordult a forradalmi fenyegetés. A miniszterelnök a Magyar Rádió mikrofonjával közölte, név szerint ismerik az ellenfeleiket, a Figyelő című prémium propagandalap pedig közzé is tett egy 2000 neves listát, amely az úgynevezett Soros-ügynököket vette számba. Elhunytakat, konzervatívokat egyaránt.
A külföldről támogatott szervezetek 2017-es megbélyegzése után, a Stop Soros! nyári elfogadásával és az ősszel hatályosult bevándorlási különadóval egyenesbe fordult az úthenger. A Nyílt Társadalom Alapítvány Berlinbe, a CEU Bécsbe költözött/költözik, mert kétség ne férjen hozzá, az egyetem elűzése minden hazugság (nem teljesített feltételek) és vérfagyasztó geg (itt sem voltak) ellenére a független szellem elleni támadás. Mindez vezetett (tíz más nehezék, korrupciós és jogállami aggály mellett) a Sargentini-jelentés elfogadásához, amelyet a Fidesz-pártcsalád, az Európai Néppárt is jelentős arányban megszavazott. Először indított uniós tagállam ellen 7-es cikkelyes eljárást az Európai Parlament, amelyet a Fidesz úgy gyaláz, mintha a többsége és vezetése (akárcsak Németországé) nem kereszténydemokrata volna.
Néma parlament
Orbán Viktor már a választás után közölte, ősztől másfél éves alkotmányozási folyamat kezdődik. Magyarán, amit csak lehet, a hatalom megtartása és bebetonozása érdekében beleszövegeznek a változó halmazállapotú gránittömbbe. Ezt történt a bevándorlási szigorral és a közigazgatási különbíráskodással, a hajléktalanokat elsöprő kirakatrendelkezéssel, és ez vár a családtámogatási rendszerre is. Itt emlékezzünk meg a demokrácia alapvetéséről: a „mindenkori kormány” jelzős szerkezetnek az a jelentősége, hogy előtte is voltak, utána is lesznek kormányok, jó eséllyel azokat is a nép választja majd, vagyis aki alkotmányba ír tücsköt-bogarat, az embereket nézi le. Persze a kormányfő szerint a szociáldemokrácia eleve nemzetrontó, a liberalizmus még rosszabb, tehát meg se lepődjünk.
De vannak gyakorlatias változások is. Orbán Viktor (illetve a mindenkori, alkalmatlannak és beszámíthatatlannak vélt politikus) háza előtt már nem lehet tüntetni. Orbán Viktort (illetve a mindenkori, alkalmatlannak és beszámíthatatlannak vélt politikust) nem lehet kifütyülni beszéd közben büntetőjogi következmények nélkül. A gyülekezés és a véleménynyilvánítás lehetőségét korlátozza az is, hogy a Kossuth térre évi 23 ünnepnapon nem lehet tüntetést szervezni.
Változott a parlamenti ellenzék lehetősége is. Ez elsősorban közvetve köszönhető a kormánynak: miután a természetellenes együttműködésekre kényszerítő választási törvény és a fék nélküli médiapropaganda betonfalat emelt az ellenzéki pártok elé, azok ennek megfelelően estek apró darabokra az ütközés után. A jobboldal számára alternatívát jelentő pártok közül a Jobbik mára a felére őrölte a támogatottságát. A globalizáció- és korrupciókritikus LMP-t is a választási matekozás szakította szét, alig van széles körben ismert emberük, nem véletlenül nézik alulról a parlamenti küszöböt.
Lenézett dolgozók
A kormánykritikus hangok becsatornázásában ezekben a napokban a szakszervezetek a legerősebbek. A cafetériakedvezmények megszüntetésével elvett nettó tízezer forintok hosszú évek óta először vitték utcára a munkavállalók ezreit. Az érdekeltek megkérdezése nélkül elővezetett rabszolgatörvény olaj volt a tűzre, különösképpen az álságos érvek miatt: a Fidesz szerint így többet kereshetnek az emberek. Ha nem hazudnának, akkor örömmel hívták volna sajtónyilvános egyeztetésre a szakszervezeteket: „Gyerekek, nézzétek, mit adunk nektek!” De nem ez történt, mi több, a minapi bizottsági vitában szót sem kaptak az érdekképviseletek. A háttérben nyilvánvalóan a munkaerőhiány áll, és a dolgozókon aligha segít, ha az üzemi tanácsok egyetértéséhez kötik a 400 órás túlóraplafon bevezetését. A hároméves elszámolási időszakot állítólag senki sem kérte a multik közül, az Audi-szakszervezet is ígérte magát a szombati fővárosi demonstrációra.
Ez ügyben beszédes az a fénykép is, amelyen kivétel nélkül minden ellenzéki pártból szerepel képviselő: ez volt a Lezsák Sándor házalelnök által a rabszolgatörvény éjszakai vitájában elnémítottak csoportképe. Tordai Bence (PM) tette közzé, őt még ezelőtt jól megbüntette a házelnök, amiért bohócorrot tartott a legfőbb ügyész elé.
Haldokló egészségügy
Káosz és fejetlenség – leginkább ez a két szó jellemzi azt, ami az elmúlt nyolc hónapban (is) az egészségügyben történt. Olyan gyorsan hullanak a fejek Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter körül, mint amilyen sebesen Mészáros Lőrinc vásárolja fel a hazai médiapiacot. Az új rendszer már bedarált négy tiszti főorvost, és az egészségügyi államtitkárból is a másodikat fogyasztja a legfrissebb Fidesz-birodalom. A gyógyszerhatóság főigazgatói széke hónapokig volt üres, miután a miniszter minden előzmény nélkül felmentette Pozsgay Csillát, és a középvezetők nagy része is elvérzett a Kásler-uralom alatt. Voltak, akik maguktól álltak fel, mert ellehetetlenült a szakmai munkájuk, másokat leépítés miatt küldtek el, hogy kétszer annyit dolgozzanak azok, akik maradtak.
Eközben nincs hiány botrányokból sem, egész kórházi osztályok maradnak orvos nélkül, és betegek kerülnek életveszélybe, mert a rendszer legfényesebb bástyája, a Honvédkórház sürgősségi osztálya képtelen megfelelő feltételekkel ellátni őket. Az ország legjobb szívsebészét nem hagyják operálni, de a kormánymédia szinte hetente jelzi, milyen csodás fejlesztések történtek az egészségügyben, persze szigorúan EU-s forrásból. A helyzet kritikus, erre vég nélkül próbálják felhívni a figyelmet a kompetens szakértők is, de a kormány számára csak annak a szava hiteles, akinek érzelmei (és mondatai) megfelelő színűek. Kérdés, meddig nem hajlandó meghallani a király, hogy meztelen.
Egyhangú média
A kormánypártok első dolga volt 948 ezer forintra emelni a képviselői fizetéseket, nem sokkal azután, hogy ezt a tervet letagadták. A lakás-takarékpénztári megtakarítások támogatását mindenféle érdekegyeztetés nélkül szüntették meg. De arról sem beszél az állami média, hogy már 300 ezren írták alá Hadházy Ákos független képviselő kezdeményezését, amely az Európai Ügyészséghez csatlakozást szeretné kikényszeríteni. Ez a szervezet tehetne lakatot a közpénzfogalom sajátos átértelmezésére, amellyel 260 milliárdos MNB-vagyont vagy 520 milliárdos tao-pénztömegáramlást tenne láthatatlanná a kormány. Nem beszélve az Elios-ügy 13 milliárdjának visszafizetésével fenyegető történetéről.
Miközben agysejteket nem kímélően megy a Hadházy által „néphülyítésnek” nevezett propaganda, amely ellen vasárnap tüntetnek ismét a Kunigunda utcánál.
A minap derült ki: több milliárd forint értékű, egyetlen médiaalapítványba toloncolt 476 médium összevonásának monopol hatását se a médiahatóság, se a versenyhivatal nem vizsgálja majd. Orbán Viktor szerint azért, mert ez az átalakítás közérdek. Sokan mondják a köz soraiból: ezzel a rendszerrel nem közösködnek. Ők annak a kultúrharcnak a célpontjai a kormánymédiában, amelyben a Nobel-díjas magyar írót Imre Kertésznek, Esterházy Pétert középszerűnek tartják. És amelyben a házelnök Kövér László szerint (idézi a 444.hu) „Magyarországon nagyobb mértékben érvényesül a sajtó színessége, mint az úgymond remek nyugati demokráciákban”.
Ennek a nyolc hónapnak a legszebb története a migránsűző exminiszterelnöké, aki hivatali visszaélés miatt kapott jogerős börtönbüntetése elől menekül, miközben még öt eljárás folyik ellene például tiltott pártfinanszírozás, pénzmosás, egyebek miatt. Kormányok jönnek, kormányok mennek. Macedóniában is.
Ráfizetős oktatás
A közoktatási rendszer működését alapjaiban felforgató változtatásokat az előző két Fidesz-kormány valósította meg, ennek következményeit napról napra nyögik az iskolák. Az elmúlt hónapok alapján, úgy tűnik, most újra a felsőoktatás van soron. Példátlan módon a kormánynak sikerült kiszorítani egy egye - temet Magyarországról. Ma senki nem tudja megmondani, hogy vajon amikor a parlament mintegy másfél éve elfogadta a lex CEU-t, az ország vezetői tudták-e már, hogy ez lesz a történet vége.
Mindenesetre az biztos, hogy az egész ügy legnagyobb vesztese nem a CEU, de még csak nem is a diákok, hanem a magyar tudományos, kutatói élet. Amelyre egyébként is nehéz idők járnak: a kormány saját kezébe veszi az MTA kutatásfinanszírozását, és egyes kutató - intézeteket várhatóan meg is szüntet. Az MTA éppen a héten tartott rendkívüli közgyűlést, amely után Lovász László elnök közölte: Palkovics László miniszter a 2019- es első negyedéves teljes finanszírozás felét visszatartja egészen addig, amíg nem sikerül megegyezniük a továbbiakról. Az MTA úgy döntött, elutasítják a kormány át - alakítási terveit, de ez várhatóan nem akadályozza meg Palkovicsot a céljai megvalósításában. Mint ahogy arra is fel kell készülni, hogy az egész felsőoktatást átalakítják, amely tulajdonképpen piacosítás – a jövőben sokkal több diáknak kell majd fizetnie a tanulmányaiért. Így a továbbtanulás egyre inkább csak kevesek kiváltsága marad.
