– Az év általában új reményekkel, új tervekkel szokott indulni. Idén is így volt?
– Hosszú évek óta a harcaink határozzák meg az életünket. Hét éve tart az egyházi státuszunk elvétele miatti küzdelem, a mi álláspontunk változatlanul az, hogy ezt nem lehet elvenni, mert a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség 1981-ben, az akkori rendszerrel megvívva érte el, hogy bejegyzett egyház lett. Nem tisztességes olyan helyzetet teremteni, hogy 37 év után újra a nulláról induljunk. A „gránitszilárdságú”, azóta többször módosított egyházi törvény kizárólag arról szólt, hogyan lehet politikai döntés alapján egyeseknek privilégiumokat adni, másoktól pedig elvenni. Az Alkotmánybíróság (Ab) már 2011-ben kimondta, hogy nagyjából 70 felekezet egyházi státuszát vissza kell állítani – a magyar kormány ezt nem hajtotta végre. Nemzetközi fórumok is jogsértőnek találták az egyházügyi törvényt, nekünk csaknem egymilliárdos kártérítést ítéltek meg Strasbourgban, amit természetesen nem kaptunk meg. Néhány hete az Ab felszólítására újabb törvénymódosítással állt elő a kormány, ebben négy kategóriába sorolnák az egyházi szervezeteket, és úgy sakkoztak a számokkal, hogy mi jó esetben is csak a harmadikba, a vallási tevékenységet folytató egyesületek közé kerülhetnénk be. Nem a kormány szándékaitól tesszük függővé, folytatjuk-e a munkánkat, de kénytelenek vagyunk tudomásul venni: ahogyan a véleménynyilvánítás szabadsága elvehető, ugyanúgy a vallás szabadsága is.
– Sokáig együttműködési szerződésük volt a fővárossal hajléktalangondozásra. Ha jól sejtem, most nincs ilyen.
– A szerződést Tarlós István már 2010-ben fölmondta, ez évente 4-500 milliós bevételkiesést jelent számunkra. Még vannak alapnormatívák, amik közel sem fedezik a költségeinket. Súlyos, halmozódó tartozásokat görgetünk magunk előtt évről évre, mert fűtjük a szállóinkat, etetjük, fürdetjük, öltöztetjük, gyógyítjuk a rászorulókat, a dolgozóink pedig fizetést kapnak. Ördögi vicc, hogy az önmagát kereszténynek hirdető kormány a legelesettebbeken gázol át változatos eszközökkel. Meg akarja mutatni a világnak, hogyan lehet üldözni menekülteket, szegényeket, miközben a Biblia, a zsidó Jézus arra tanít, hogy az éhezőt etetni kell, a hontalant be kell fogadni. Orbánék új modellje az embertelenség, de ezt modern keresztény üzenetként eladni semmilyen korban nem elfogadható.
– Idei hír, hogy üzemel önöknél egy professzionális ultrahang-berendezés…
– Nem titok, ebben Soros György pénze van. Konkrét, meghatározott célokra kapunk tőle juttatásokat, ami sokaknak áldást hoz. A géphez 500 vizsgálat működési költségét is mellékelték, ezeket ingyenesen végeztük el, olyanok jöhettek, akik orvosi beutaló birtokában hosszú várólistán szerepeltek. A pénz elfogyott, azóta állunk. Ha nem lennénk kiátkozottak, ha az állam biztosítaná a működési költséget, számtalan beteg életét megkönnyíthetnénk. Sorosnak egyébként nem ez volt az egyetlen jótéteménye, több évtizede segíti az országot, nem véletlenül jelöltük őt Nobel-békedíjra. Méltatlannak, elfogadhatatlannak tartom, amit vele művelt, művel a kormány.
– Tavaly beindítottak egy fertőtlenítő állomást, amit nem csak hajléktalanok vehettek igénybe. Ez is Soros jótéteménye?
– Kivételesen nem. Amikor 2012- ben a tisztiorvosi szolgálat felhagyott ezzel a tevékenységgel, átadták a feladatot a Máltai Szeretetszolgálatnak. Ők több mint egy évig nem csinálták, így eldönthettük: hagyjuk-e elszabadulni a fertőzéseket vagy teszünk ellene. A fertőzések a hajléktalan életmód velejárói, de a szegénységben, zsúfoltan élők is érintettek. Ezért saját erőből létrehoztunk egy fertőtlenítő állomást, ahol naponta 30-50 embert láttunk el úgy, hogy az állam egy fillért sem adott hozzá. Ámde egy ÁNTSZ-ellenőrzés megállapította, hogy az általunk használt adománykesztyűk már nem szabványosak. Lecseréltük tehát a kesztyűket, a fertőtlenítő jelenleg is működik, csak nem a korábbi intenzitással, mert közben a máltaiak állami pénzből elindították a szuper szabványos fertőtlenítő állomásukat.
– Ön szerint miért kedvesek az államnak a bevett egyházak?
– Az egyházak nagy részénél olyan szemlélet uralkodik, hogy a mindenkori kormánnyal együtt kell működni. Én meg azt vallom, ha a hatalom embertelen döntéseket hoz, akkor szólni és cselekedni kell. Az én szerepem nem csupán annyi, hogy több ezer éves szövegeket értelmezzek egy szűk körnek. Van véleményem az elvekről, a tettekről, és ezt ki is mondom. Nem kell ehhez hívőnek sem lenni, mert egy demokrata, egy igazi polgár nem hagyhatja szó nélkül az irgalmatlanságot. Azt például, hogy egyre erősödik a hajléktalanok elleni hisztériakeltés. Bilincsben visznek el embereket, akiknek egyetlen bűne, hogy odamerészkedtek, ahol mások látják őket. Nem állítom, hogy padon aludni jó, de rendőri kísérettel bezsuppolni embereket ilyen-olyan menhelyekre, még rosszabb. A kormány se a fedélnélküliekkel, se a szakmai szervezetekkel nem tárgyal. Így születhetett meg az őrült ötlet, hogy majd a rendőrök veszik át a szociális munkát, amit mi állítólag szakszerűtlenül és drágán végzünk el. Kezdettől ez az egyik vádpont ellenünk, és valaki egy íróasztal mellett kitalálta, hogyan lehet könnyen, gyorsan, olcsón megoldani a hajléktalankérdést. Botrány, hogy egy katonai szervezetre ruházzák át a hajléktalanok közti „rendcsinálást”. Több irányban akar taslikat kiosztani a kormány. A hajléktalanok jól üthetők és mindig kéznél vannak, a vidéki cigányság szintén; kis hazánkban kiváló táptalajra hull a szektázás, és bármikor előhúzhatják Sorost, gyúanyagot szolgáltatva ezzel az antiszemitizmusnak. A leglátványosabb elem kétségtelenül a hajléktalanok köre, és figyelemre méltó, hogy épp a tél közeledtével indultak hadba ellenük, s kreáltak ebből kriminális ügyet.
– Megírtuk már, hogy csúcsra jár a Fűtött Utca. Meddig lehet növelni a befogadóképességet?
– Nálunk nyáron is telt ház van. Az eddigi rekord 380 fő a 100 férőhelyen, de ez azt jelenti, hogy minden négyzetcentiméteren ül vagy fekszik valaki. Ilyen körülmények között csak hajléktalanmegőrzés folyhat, gondozásra, érdemi szociális munkára nincs mód.
– Javíthatatlan vagyok, mindig nekifutok, hogy megfejtsem az emberi tettek mozgatórugóit. De ebbe a kormányba beletörött a bicskám, nem értem őket. És ön?
– Az akarnokság, a diktatúrára való hajlam, a mások fölötti uralkodni akarás, a bírvágy, az önzés minden ember lelkében ott lapul. Van, aki küzd ellene, és van, aki nem. Hatalmat csak annak szabadna adni, aki nem bűnös módon használja fel. Baj akkor keletkezik, ha ez utóbb derül ki. Ahogy a Biblia mondja: „idegenek és vándorok vagyunk”. Ez nem csak a hontalanokra érvényes, mindenki másra is, akiket valamilyen okból kirekesztenek. Egy érett társadalom kiharcolja, hogy az általa megbízott kormány ne bántsa a gyengéket, a mi társadalmunk azonban kiskorú, önmagáért sem képes kiállni, nemhogy a rászorulók érdekeiért.
– Azt hiszem, elfáradt a hazai társadalom.
– Én is elfáradtam. De ez nem ürügy arra, hogy feladjam, abbahagyjam, amit eddig csináltam. Bármilyen bizonytalan a holnap, az adott pillanatban meg kell tenni, amit meg lehet. Úgyhogy fáradtan folytatom tovább.
