Kunetz Zsombor: törvény sérthetett az életmentő műtéttel késlekedő Honvéd kórház

Publikálás dátuma
2018.12.09. 11:49
A kép illusztráció
Fotó: Németh András Péter
A radiológus hiánya és a másfél napos várakozás is közre játszhatott egy, bélelzáródás miatt a Honvédkórházba szállított nő halálában. Az egészségügyi szakértő szerint a kórház az előírt minimumfeltételeket sem teljesítette.
Törvényi kötelezettségének nem tett eleget a Honvédkórház, amikor egyik részlegének sebészeti osztályán nem tartott ügyeletben radiológust, így ultrahangos vizsgálatot sem lehetett végezni – mondta az RTL Klubnak Kunetz Zsombor, egészségügyi szakértő.
A nyilatkozó szerint az intézmény az ÁNTSZ ilyen esetben előírt minimumfeltételeit sem teljesítette- hiszen a sebészeten mindenképp kell legyen legalább egy radiológus. Mindez közre játszhatott abban, hogy a kórházban bélelzáródás következtében életét vesztette egy 62 éves nő.
Az áldozat – két kisgyerek nagymamája november 24-én délután lett rosszul, az orvosi ügyeletről pedig a Honvédkórház sürgősségi részlegére küldték. Itt nem tudtak róla ultrahang-felvételt készíteni – az asszony elmondása szerint azért, mert nem volt erre jogosult orvos a helyszínen – ezért két és félórás várakozás után a Honvédhoz tartozó MÁV-kórházba irányították át; csakhogy ott sem volt kéznél radiológus.
A beteget ismét visszaküldték a Honvéd sürgősségi részlegére, ahol este végül megtörtént a CT és ultrahang -képalkotás is. Mindez azonban nem vezetett azonnali beavatkozáshoz. Az idős nőt csak november 25-én este műtötték meg, de ekkor már nem lehetett rajta segíteni, 26-án reggel belehalt a bélelzáródás és bélelhalás következményeibe.
Az RTL Klub felidézi, hogy Zacher Gábor, a Honvéd sürgősségi osztályának korábbi vezetője is az ellátás hiányosságaira hivatkozva állt fel szeptember: Zacher szerint osztálya a minimumfeltételek 60 százalékát tudta teljesíteni, ilyen feltételek mellett pedig az ott dolgozók is szenvedtek.
Szerző

Lenne egy intézmény, amelyik a dolgozók érdekeit érvényesíti, de a Fidesz megpróbálja elgáncsolni

Publikálás dátuma
2018.12.09. 11:48
Eirópa-párti tüntetés a második világháború végének 72. évfordulóján, amiről Heiko Maas is megemlékezett Facebook-oldalán.
A hazafiasság a jelek szerint nem egyenlő a nemzetállamra való hivatkozással, sőt.
"Nem európai érdekképviselet, hanem a magyar emberek elárulása, az amit a Fidesz csinál", kommentálta Ujhelyi István, hogy a magát a „nemzeti” jelzővel címkéző kormány tiltakozott az Európai Munkaügyi Hatóság létrehozása ellen, és nem is szavazta meg az erről szóló nyilatkozatot. (Emlékeztetőül: a héten ülésezett az uniós foglalkoztatási, szociális, egészségügyi és fogyasztóvédelmi miniszterek tanácsa, és döntött az említett hatóság felállításáról.)
 Az Európai Munkaügyi Hatóság jövőbeni feladata biztosítani, hogy a munkavállalók mobilitására vonatkozó uniós szabályokat EU-szerte minden tagállamban méltányosan, egyszerűen és hatékonyan érvényre juttassák. Leegyszerűsítve: ez az uniós intézmény védi és támogatja például azokat az uniós polgárokat, akik rövidebb vagy hosszabb időre egy másik tagállamba mennek dolgozni. Az Orbán-kormány azzal érvelt: a tagállami kompetenciákat sérti, ha egy uniós hatóság ellenőrzi a munkaügyi szabályok betartását. Vagyis, a Fidesz megint csak azért hagyja cserben saját polgárait, mert nem akarja, hogy bárki az európai elvek betartására késztethesse. Hogy teljesen egyértelmű legyen: ez a szervezet tartaná be a külföldön dolgozó magyarok (létszámunk mintegy félmillió), illetve az itthon robotoló alkalmazottak jogát a tisztes munkavégzéshez (értsd: túlóra, munkabiztonság, fizetési szint, és így tovább). Ami pedig a nemzetállami félelmeket illeti: az Európai Munkaügyi Hatóság tagjai közé egyébként a tagállamok is delegálnának képviselőket és tanácsadói szerepkört kapnának a szakszervezetek, hogy elősegítsék például a szociális és munkaügyi szabályokkal való visszaélések elleni, akár határokon átnyúló fellépést is. "A nemzetinek hazudott kormány másodrangú állampolgárokként kezeli a külföldön dolgozó magyarokat és nem biztosítja nekik például az egyenlő szavazati jogot. Ez a nemzetinek hazudott kormány semmibe veszi a munkavállalói érdekképviseletek véleményét. Ez a nemzetinek hazudott kormány épp egy kizsákmányoló rabszolgatörvényt próbál keresztülverni a társadalmon. Ez a nemzetinek hazudott kormány ismét cserben hagyta a magyar munkavállalókat csak azért, mert retteg a kontrolltól", indokolja Ujhelyi, hogy miért gáncsolja a dolgozók érdekét szolgáló törekvést az Orbán-kabinet. A szocialista EP-képviselő szerint az MSZP, mint a legerősebb Európa-párti szövetség, egy olyan szociális Európa megteremtését akarja, ahol az embert helyezik a középpontba, ahol prioritást élvez a munkanélküliség elleni harc, ahol mindenkit egyenlő és igazságot garantáló jogok illetnek meg.
Ezzel szemben mi, Ez az igazi, álszent címkézés nélküli, valódi hazafiság.
Szerző
Frissítve: 2018.12.09. 11:53

Ha nem is minden család érintett, de minden családban ismertek valakit, akivel megtörtént - tömeges nemi erőszak a háborúban

Publikálás dátuma
2018.12.09. 11:09
A II. világháború a német légierő, a Luftwaff e bombázásával vette kezdetét FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
A társadalmi dráma leegyszerűsítése nagyon veszélyes - interjú Pető Andreával az "Elmondani az elmondhatatlant – A nemi erőszak története Magyarországon a II. világháború alatt" című könyvéről.
– Nagyon beszédes a könyv címe. Miért elmondatlanok, elmondhatatlanok a II. világháborús nemierőszak-történetek Magyarországon?  – A katonák által a II. világháborúban elkövetett nemi erőszakot hosszú ideig elhallgatás vette körül. Ez egyfelől intézményes elhallgatás volt, azaz nem volt hol beszélni róla, hiszen az elkövetők, azaz a Vörös Hadsereg katonái felett a magyar államnak nem volt hatalma, a bírósági ítéletek pedig csak esetlegesen hozzáférhetők az orosz levéltárakban. Másfelől az áldozatoknak a személyes térben is rendkívül nehéz volt beszélniük erről, és a hallgatás sok esetben a továbbélés és a közösséghez tartozás záloga lett. Harmadrészt az elhallgatás nemzeti is volt. Hiszen a háborús nemi erőszak nemzeti keretben is értelmeződik (az „oroszok” megerőszakolták a „magyar nőket”), és a történet újraelmondása a vereséget és a szégyent erősíti. A jogrendszer működése is csak erősítette a csendet, hiszen a bíróságon az áldozatnak kell bizonyítania, hogy egy nemierőszak-eset megtörtént, ami gyakran hosszadalmas és megalázó procedúra. – Vagyis a nemierőszak-esetek nagy része rejtve maradt? – Igen, mivel a téma intim és személyes, az elkövetők, az erőszakot elszenvedők és a tanúk más és más okból, de egyaránt abban érdekeltek, hogy ne beszéljünk az eseményről. A nemi erőszakról maguk az áldozatok a szégyenérzés vagy a hiányzó szókincs miatt, esetleg a meghallgató közeg hiányában hosszú időn át hallgattak. A háborús körülmények között az erőszakot elszenvedőket gyakran meg is ölték, így nem maradt sem tanú, sem forrás a bűntényről. – Mindennek fényében milyen forrásokra tudott támaszkodni a kutatás során? – A Vörös Hadseregre vonatkozó releváns katonai és egészségügyi iratanyagok a zárt oroszországi katonai levéltárakban a mai napig nem kutathatók. Ugyanígy kihívást jelent, hogy szinte lehetetlen az egyes esetek teljes iratanyagának feltárása. Sok esetben egy-egy leirat megmaradt, de az előzmények vagy az azt követő iratok már hiányoznak, így rendkívüli óvatossággal kell kezelni a dokumentumokat. A nemi erőszak esetek elemzésekor külügyi, közigazgatási, katonai, egészségügyi, bűnügyi és egyházi írott források jöhetnek szóba. A Magyar Országos Levéltárban őrzött korabeli külügyminisztériumi anyagokban megtalálhatók az ország különböző részeiről érkező egyedi panaszlevelek a civil lakosságot ért atrocitásokról. Interjúkat készítettem túlélőkkel, és használtam más interjúgyűjteményeket is, például a Soá Vizuális Archívumét, melyben a holokauszt túlélői vallanak a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszakról. – Miről szól valójában a nőkön elkövetett tömeges nemi erőszak egy háborús helyzetben? – Többféle értelmezés is létezik. Sokan úgy tekintenek a háborús nemi erőszakra, mintha az csak a katonai vezetők vagy a politikusok kezében levő fegyver lenne, amellyel egyes népcsoportokat tudatosan büntetnek. Ezt a szakirodalom intencionalista értelmezésnek hívja, amely a nemi erőszak elkövetését egy adott, egységesnek tételezett népcsoporthoz köti. Vagyis eszerint „az oroszok” követtek el nemi erőszakot „a magyarok” ellen. Ezzel szemben áll egy másik értelmezés, amely a nemi erőszakot a társadalmi nemek kapcsolatát meghatározó hatalmi eszköznek tartja. Ebben az értelmezésben olyan háborús fegyver, amelyet a férfiak használnak a nők ellen, hogy hatalmukat megerősítsék. Ezt nevezzük strukturalista értelmezésnek, amely a nemi erőszakot a férfiuralommal meghatározottnak tekinti, és azt állítja, hogy minden katona követhet el nemi erőszakot a militarizmus természetéből adódóan. Ez a téma igen alkalmas az egyszerűsítésre: „a katona megerőszakolja a nőt”. Tehát a nőre áldozatként tekintünk, aki a nemzet (értsd: „a magyarok” vagy „a németek”) közösségének egészét jeleníti meg egyéni tragédiájában. – Ön szerint melyik áll közelebb a valósághoz? – Ebben a kötetben amellett érvelek, hogy ez a leegyszerűsítő elemzés veszélyes. Az a megfogalmazás, hogy magyar nőket erőszakoltak meg szovjet katonák, vagy hogy koreai nőket a japánok, eltakarja a jelenség strukturális hatalmi lényegét. Két szempontból is veszélyes ez a beszédmód. Egyfelől lehetetlenné teszi, hogy a nemi erőszak strukturális lényegét megértsük, és ezzel megakadályozza az erőszak minden formája elleni hosszú távú harcot. Másfelől elősegíti az egyoldalú, kirekesztésre épülő történeti emlékezet kialakulását is. Ráadásul ez a diskurzus az áldozatok számára sem nyit meg olyan társadalmi teret, ahol az őket ért erőszakot méltósággal és a jövőre tekintve feldolgozhatnák. – Milyen nyomokat hagytak a magyar társadalmon a szovjet katonák által elkövetett szexuális bűnök, illetve azok elhallgatása, szőnyeg alá söprése?  – A háborús vereség következtében a bizonytalanság és a kiszolgáltatottság érzését tovább növelte a jogorvoslati fórumok hiánya, hiszen a szovjet hadsereg a megszállt ország jogrendjétől függetlenül működött. A bűn így büntetlenül maradt. A második következmény a kijárás kultúrájának továbbélése: akinek volt jó ismerőse vagy rokona valahol, próbálkozhatott azzal, hogy ne hozzá szállásolják be a katonákat. Mindemellett a nemi erőszakot elszenvedett nők magukra maradtak a jogi és orvosi segítség hiányában, ezért vagy hallgattak az őket ért traumáról, vagy úgy mesélték el, mintha mással történt volna. Sokszor megbetegedtek, és nemcsak a nemi betegségekre gondolok, hanem a lelki traumákra vagy függőségekre, amelyek a nemi erőszak vagy a nem kívánt gyerek megszületése nyomán, vagy éppen a mesterséges terhességmegszakítás miatt következtek be. – Gyakorlatilag lehetetlen megmondani, hogy mennyi nemierőszak-eset történt a vizsgált időszakban. Mégis, akár a visszajelzések ismeretében mit gondol: a magyar családok mekkora része lehet érintett valamilyen formában? Mire lenne szükség a feldolgozáshoz?  – Ha nem is minden családot érintett, de minden családban ismertek valakit, akivel megtörtént. Nagyon szép e-maileket kapok, és a könyvbemutatón is sokan odajöttek megköszönni, hogy erről írtam, mert ez azt jelenti, hogy végre lehet erről beszélni. A feldolgozás hosszú és munkaigényes folyamat, ez a könyv csak egyike az első lépéseknek, amivel adósak vagyunk.  

+1 kérdés

 – A CEU társadalmi nemek kutatásával foglalkozó egyetemi tanáraként az utóbbi időben több fronton is támadásoknak volt kitéve. Hogyan élte meg az elmúlt hónapokat és az egyetem Bécsbe költözését? – Életem egyik legizgalmasabb és legproduktívabb korszaka, mely kristálytisztán bemutatta, hogy kollégák, ismerősök, barátok mennyire önazonosak és mennyire bátrak. Sokkal nagyobb társadalmi teret kapott a tudományunk, a sajtó érdeklődését is felkeltettük, most már csak rajtunk múlik, hogy ezt a régen esedékes társadalmi figyelmet ki tudjuk arra használni, hogy megvédjük a tudományt és a tudomány szabadságát. A bécsi költözés is sok lehetőséget hoz majd. A CEU negyedik alkalmazottja voltam 1991- ben, nem gondoltam, hogy 27 év után újból megadatik a lehetőség, hogy újra részt vehetek egy egyetemi kampusz létrehozásában.