Előfizetés

Kunetz Zsombor: törvény sérthetett az életmentő műtéttel késlekedő Honvéd kórház

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2018.12.09. 11:49
A kép illusztráció
Fotó: Németh András Péter
A radiológus hiánya és a másfél napos várakozás is közre játszhatott egy, bélelzáródás miatt a Honvédkórházba szállított nő halálában. Az egészségügyi szakértő szerint a kórház az előírt minimumfeltételeket sem teljesítette.
Törvényi kötelezettségének nem tett eleget a Honvédkórház, amikor egyik részlegének sebészeti osztályán nem tartott ügyeletben radiológust, így ultrahangos vizsgálatot sem lehetett végezni – mondta az RTL Klubnak Kunetz Zsombor, egészségügyi szakértő.
A nyilatkozó szerint az intézmény az ÁNTSZ ilyen esetben előírt minimumfeltételeit sem teljesítette- hiszen a sebészeten mindenképp kell legyen legalább egy radiológus. Mindez közre játszhatott abban, hogy a kórházban bélelzáródás következtében életét vesztette egy 62 éves nő.
Az áldozat – két kisgyerek nagymamája november 24-én délután lett rosszul, az orvosi ügyeletről pedig a Honvédkórház sürgősségi részlegére küldték. Itt nem tudtak róla ultrahang-felvételt készíteni – az asszony elmondása szerint azért, mert nem volt erre jogosult orvos a helyszínen – ezért két és félórás várakozás után a Honvédhoz tartozó MÁV-kórházba irányították át; csakhogy ott sem volt kéznél radiológus.
A beteget ismét visszaküldték a Honvéd sürgősségi részlegére, ahol este végül megtörtént a CT és ultrahang -képalkotás is. Mindez azonban nem vezetett azonnali beavatkozáshoz. Az idős nőt csak november 25-én este műtötték meg, de ekkor már nem lehetett rajta segíteni, 26-án reggel belehalt a bélelzáródás és bélelhalás következményeibe.
Az RTL Klub felidézi, hogy Zacher Gábor, a Honvéd sürgősségi osztályának korábbi vezetője is az ellátás hiányosságaira hivatkozva állt fel szeptember: Zacher szerint osztálya a minimumfeltételek 60 százalékát tudta teljesíteni, ilyen feltételek mellett pedig az ott dolgozók is szenvedtek.

Lenne egy intézmény, amelyik a dolgozók érdekeit érvényesíti, de a Fidesz megpróbálja elgáncsolni

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2018.12.09. 11:48
Eirópa-párti tüntetés a második világháború végének 72. évfordulóján, amiről Heiko Maas is megemlékezett Facebook-oldalán.
A hazafiasság a jelek szerint nem egyenlő a nemzetállamra való hivatkozással, sőt.
"Nem európai érdekképviselet, hanem a magyar emberek elárulása, az amit a Fidesz csinál", kommentálta Ujhelyi István, hogy a magát a „nemzeti” jelzővel címkéző kormány tiltakozott az Európai Munkaügyi Hatóság létrehozása ellen, és nem is szavazta meg az erről szóló nyilatkozatot. (Emlékeztetőül: a héten ülésezett az uniós foglalkoztatási, szociális, egészségügyi és fogyasztóvédelmi miniszterek tanácsa, és döntött az említett hatóság felállításáról.)
 Az Európai Munkaügyi Hatóság jövőbeni feladata biztosítani, hogy a munkavállalók mobilitására vonatkozó uniós szabályokat EU-szerte minden tagállamban méltányosan, egyszerűen és hatékonyan érvényre juttassák. Leegyszerűsítve: ez az uniós intézmény védi és támogatja például azokat az uniós polgárokat, akik rövidebb vagy hosszabb időre egy másik tagállamba mennek dolgozni. Az Orbán-kormány azzal érvelt: a tagállami kompetenciákat sérti, ha egy uniós hatóság ellenőrzi a munkaügyi szabályok betartását. Vagyis, a Fidesz megint csak azért hagyja cserben saját polgárait, mert nem akarja, hogy bárki az európai elvek betartására késztethesse. Hogy teljesen egyértelmű legyen: ez a szervezet tartaná be a külföldön dolgozó magyarok (létszámunk mintegy félmillió), illetve az itthon robotoló alkalmazottak jogát a tisztes munkavégzéshez (értsd: túlóra, munkabiztonság, fizetési szint, és így tovább). Ami pedig a nemzetállami félelmeket illeti: az Európai Munkaügyi Hatóság tagjai közé egyébként a tagállamok is delegálnának képviselőket és tanácsadói szerepkört kapnának a szakszervezetek, hogy elősegítsék például a szociális és munkaügyi szabályokkal való visszaélések elleni, akár határokon átnyúló fellépést is. "A nemzetinek hazudott kormány másodrangú állampolgárokként kezeli a külföldön dolgozó magyarokat és nem biztosítja nekik például az egyenlő szavazati jogot. Ez a nemzetinek hazudott kormány semmibe veszi a munkavállalói érdekképviseletek véleményét. Ez a nemzetinek hazudott kormány épp egy kizsákmányoló rabszolgatörvényt próbál keresztülverni a társadalmon. Ez a nemzetinek hazudott kormány ismét cserben hagyta a magyar munkavállalókat csak azért, mert retteg a kontrolltól", indokolja Ujhelyi, hogy miért gáncsolja a dolgozók érdekét szolgáló törekvést az Orbán-kabinet. A szocialista EP-képviselő szerint az MSZP, mint a legerősebb Európa-párti szövetség, egy olyan szociális Európa megteremtését akarja, ahol az embert helyezik a középpontba, ahol prioritást élvez a munkanélküliség elleni harc, ahol mindenkit egyenlő és igazságot garantáló jogok illetnek meg.
Ezzel szemben mi, Ez az igazi, álszent címkézés nélküli, valódi hazafiság.

Ha nem is minden család érintett, de minden családban ismertek valakit, akivel megtörtént - tömeges nemi erőszak a háborúban

F. Szabó Kata Vasárnapi Hírek
Publikálás dátuma
2018.12.09. 11:09
A II. világháború a német légierő, a Luftwaff e bombázásával vette kezdetét FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
A társadalmi dráma leegyszerűsítése nagyon veszélyes - interjú Pető Andreával az "Elmondani az elmondhatatlant – A nemi erőszak története Magyarországon a II. világháború alatt" című könyvéről.
– Nagyon beszédes a könyv címe. Miért elmondatlanok, elmondhatatlanok a II. világháborús nemierőszak-történetek Magyarországon?  – A katonák által a II. világháborúban elkövetett nemi erőszakot hosszú ideig elhallgatás vette körül. Ez egyfelől intézményes elhallgatás volt, azaz nem volt hol beszélni róla, hiszen az elkövetők, azaz a Vörös Hadsereg katonái felett a magyar államnak nem volt hatalma, a bírósági ítéletek pedig csak esetlegesen hozzáférhetők az orosz levéltárakban. Másfelől az áldozatoknak a személyes térben is rendkívül nehéz volt beszélniük erről, és a hallgatás sok esetben a továbbélés és a közösséghez tartozás záloga lett. Harmadrészt az elhallgatás nemzeti is volt. Hiszen a háborús nemi erőszak nemzeti keretben is értelmeződik (az „oroszok” megerőszakolták a „magyar nőket”), és a történet újraelmondása a vereséget és a szégyent erősíti. A jogrendszer működése is csak erősítette a csendet, hiszen a bíróságon az áldozatnak kell bizonyítania, hogy egy nemierőszak-eset megtörtént, ami gyakran hosszadalmas és megalázó procedúra. – Vagyis a nemierőszak-esetek nagy része rejtve maradt? – Igen, mivel a téma intim és személyes, az elkövetők, az erőszakot elszenvedők és a tanúk más és más okból, de egyaránt abban érdekeltek, hogy ne beszéljünk az eseményről. A nemi erőszakról maguk az áldozatok a szégyenérzés vagy a hiányzó szókincs miatt, esetleg a meghallgató közeg hiányában hosszú időn át hallgattak. A háborús körülmények között az erőszakot elszenvedőket gyakran meg is ölték, így nem maradt sem tanú, sem forrás a bűntényről. – Mindennek fényében milyen forrásokra tudott támaszkodni a kutatás során? – A Vörös Hadseregre vonatkozó releváns katonai és egészségügyi iratanyagok a zárt oroszországi katonai levéltárakban a mai napig nem kutathatók. Ugyanígy kihívást jelent, hogy szinte lehetetlen az egyes esetek teljes iratanyagának feltárása. Sok esetben egy-egy leirat megmaradt, de az előzmények vagy az azt követő iratok már hiányoznak, így rendkívüli óvatossággal kell kezelni a dokumentumokat. A nemi erőszak esetek elemzésekor külügyi, közigazgatási, katonai, egészségügyi, bűnügyi és egyházi írott források jöhetnek szóba. A Magyar Országos Levéltárban őrzött korabeli külügyminisztériumi anyagokban megtalálhatók az ország különböző részeiről érkező egyedi panaszlevelek a civil lakosságot ért atrocitásokról. Interjúkat készítettem túlélőkkel, és használtam más interjúgyűjteményeket is, például a Soá Vizuális Archívumét, melyben a holokauszt túlélői vallanak a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszakról. – Miről szól valójában a nőkön elkövetett tömeges nemi erőszak egy háborús helyzetben? – Többféle értelmezés is létezik. Sokan úgy tekintenek a háborús nemi erőszakra, mintha az csak a katonai vezetők vagy a politikusok kezében levő fegyver lenne, amellyel egyes népcsoportokat tudatosan büntetnek. Ezt a szakirodalom intencionalista értelmezésnek hívja, amely a nemi erőszak elkövetését egy adott, egységesnek tételezett népcsoporthoz köti. Vagyis eszerint „az oroszok” követtek el nemi erőszakot „a magyarok” ellen. Ezzel szemben áll egy másik értelmezés, amely a nemi erőszakot a társadalmi nemek kapcsolatát meghatározó hatalmi eszköznek tartja. Ebben az értelmezésben olyan háborús fegyver, amelyet a férfiak használnak a nők ellen, hogy hatalmukat megerősítsék. Ezt nevezzük strukturalista értelmezésnek, amely a nemi erőszakot a férfiuralommal meghatározottnak tekinti, és azt állítja, hogy minden katona követhet el nemi erőszakot a militarizmus természetéből adódóan. Ez a téma igen alkalmas az egyszerűsítésre: „a katona megerőszakolja a nőt”. Tehát a nőre áldozatként tekintünk, aki a nemzet (értsd: „a magyarok” vagy „a németek”) közösségének egészét jeleníti meg egyéni tragédiájában. – Ön szerint melyik áll közelebb a valósághoz? – Ebben a kötetben amellett érvelek, hogy ez a leegyszerűsítő elemzés veszélyes. Az a megfogalmazás, hogy magyar nőket erőszakoltak meg szovjet katonák, vagy hogy koreai nőket a japánok, eltakarja a jelenség strukturális hatalmi lényegét. Két szempontból is veszélyes ez a beszédmód. Egyfelől lehetetlenné teszi, hogy a nemi erőszak strukturális lényegét megértsük, és ezzel megakadályozza az erőszak minden formája elleni hosszú távú harcot. Másfelől elősegíti az egyoldalú, kirekesztésre épülő történeti emlékezet kialakulását is. Ráadásul ez a diskurzus az áldozatok számára sem nyit meg olyan társadalmi teret, ahol az őket ért erőszakot méltósággal és a jövőre tekintve feldolgozhatnák. – Milyen nyomokat hagytak a magyar társadalmon a szovjet katonák által elkövetett szexuális bűnök, illetve azok elhallgatása, szőnyeg alá söprése?  – A háborús vereség következtében a bizonytalanság és a kiszolgáltatottság érzését tovább növelte a jogorvoslati fórumok hiánya, hiszen a szovjet hadsereg a megszállt ország jogrendjétől függetlenül működött. A bűn így büntetlenül maradt. A második következmény a kijárás kultúrájának továbbélése: akinek volt jó ismerőse vagy rokona valahol, próbálkozhatott azzal, hogy ne hozzá szállásolják be a katonákat. Mindemellett a nemi erőszakot elszenvedett nők magukra maradtak a jogi és orvosi segítség hiányában, ezért vagy hallgattak az őket ért traumáról, vagy úgy mesélték el, mintha mással történt volna. Sokszor megbetegedtek, és nemcsak a nemi betegségekre gondolok, hanem a lelki traumákra vagy függőségekre, amelyek a nemi erőszak vagy a nem kívánt gyerek megszületése nyomán, vagy éppen a mesterséges terhességmegszakítás miatt következtek be. – Gyakorlatilag lehetetlen megmondani, hogy mennyi nemierőszak-eset történt a vizsgált időszakban. Mégis, akár a visszajelzések ismeretében mit gondol: a magyar családok mekkora része lehet érintett valamilyen formában? Mire lenne szükség a feldolgozáshoz?  – Ha nem is minden családot érintett, de minden családban ismertek valakit, akivel megtörtént. Nagyon szép e-maileket kapok, és a könyvbemutatón is sokan odajöttek megköszönni, hogy erről írtam, mert ez azt jelenti, hogy végre lehet erről beszélni. A feldolgozás hosszú és munkaigényes folyamat, ez a könyv csak egyike az első lépéseknek, amivel adósak vagyunk.  

+1 kérdés

 – A CEU társadalmi nemek kutatásával foglalkozó egyetemi tanáraként az utóbbi időben több fronton is támadásoknak volt kitéve. Hogyan élte meg az elmúlt hónapokat és az egyetem Bécsbe költözését? – Életem egyik legizgalmasabb és legproduktívabb korszaka, mely kristálytisztán bemutatta, hogy kollégák, ismerősök, barátok mennyire önazonosak és mennyire bátrak. Sokkal nagyobb társadalmi teret kapott a tudományunk, a sajtó érdeklődését is felkeltettük, most már csak rajtunk múlik, hogy ezt a régen esedékes társadalmi figyelmet ki tudjuk arra használni, hogy megvédjük a tudományt és a tudomány szabadságát. A bécsi költözés is sok lehetőséget hoz majd. A CEU negyedik alkalmazottja voltam 1991- ben, nem gondoltam, hogy 27 év után újból megadatik a lehetőség, hogy újra részt vehetek egy egyetemi kampusz létrehozásában.