Semmi se szent – szörnyülködik a BRFK a Kossuth téri tüntetés romjai felett: eldobált palackok, megbontott szánkókerítés a csilivili karácsonyfa körül, amiből párat el is loptak a megátalkodott, és minden bizonnyal keresztényietlen tüntetők.
Dicséretes dolog, hogy a rendőrség fogékony a szentségre, bár eddig nem sok jelét adta a keresztényi szemléletnek: adventtől függetlenül napi szinten vegzálja, bünteti a hajléktalanokat – a menekülteket pedig visszalökdösi a szerb határon, ott, ahol a szökésben lévő, körözött macedón kormányfő diplomata taxijának talán még tisztelegtek is. Ami a Krisztus által kért felebaráti szeretetet illeti, a hatóságot nem hatotta meg, hogy a munkások ezentúl évi 400 túlórára is rábírhatóak - és ezentúl még kiszolgáltatottabbak lesznek a multiknak.
A rendőrarc ennyitől meg sem rezzen. Minek rezzenne, hiszen saját túlóraügyeiket (némi ellenzéki segédlettel) végül sikerült rendezni, a pluszmunkát még négy évig kifizeti a karhatalmi támogatás nélkül gyámoltalan kormány. Így tehát minden belefér: az is, ha politikáról beszélgető emberek ellen indítanak eljárást a gyülekezési törvényre hivatkozva, vagy ha pártszékházat védenek testpáncélban; az egyéni felelősséget jól takarja a rohamsisak, a „parancsra teszem” mantrája. Szemük csak akkor lábad könnybe, ha nekik is kijut a tüntetőkre fújt könnygázfelhőből. Vagy ha a sok színben villogó Kossuth téri fenyőre néznek: az olyan szép, és hát jön a szeretet ünnepe, ami mégis csak egy szent dolog.
