Ideiglenesen lakatlan

Kezdetben vala az üres ökológiai fülke. Amit aztán jól kitöltenek a beléje szabaduló élőlények. Esznek, isznak, alkalmazkodnak, s ha szerencséjük van, évmilliókig is elmulatnak. Mígnem kitör egy vulkán, becsapódik egy meteorit, netán megjelenik az intelligencia és magával hozza kedvenc háziállatait. Ilyenkor vagy belepusztulnak, vagy kezdhetik elölről – máshol, másik fülkében.

Elon Musk, a SpaceX űrkutatási vállalat vezérigazgatója már azt tervezi, hogy a nyugdíjaséveit a Marson tölti majd. A NASA ennek nem ellentmondva 25 éven belülre jósolja az emberi jelenlétet a vörös bolygón. Persze bármi közbejöhet. Annyi bizonyos csak, az emberi faj (most a Homo sapiens sapienst értve itt) életében új időszámítás kezdődik ekkor egy másik égitesten. És még az is megeshet, hogy 2 millió évvel később már külön marsi és földi emberekről beszélhetünk – legalább ennyi idő kell ugyanis az emlősöknek a fajképződéshez, ami annyit tesz: egymással (régi és új faj) már szaporodásképtelenek. Erre pedig az elvi esély megvan, hiszen a helyi környezethez kell alkalmazkodni, ami evolúciós változásokat idéz elő. A Mars alacsonyabb gravitációja például az egyedfejlődést, az izomzat révén nagyban befolyásolja – vetíti előre a lehetséges jövőt Kun Ádám evolúcióbiológus. Aki az emberi nem korábbi történetéből is felidéz példát: a Neander-völgyiek jobban viselték a zordabb időjárást, s a genomjukból tudható, bizonyos kórokozókkal szemben is ellenállóbbak voltak, mint a velük keveredni képes, ám végül győzedelmeskedő sapiens.

A fajok evolúciójából azonban főleg kezdéseket és párhuzamokat (konvergenciákat) tudunk felsorakoztatni újrakezdések helyett. A tudomány által számon tartott úgynevezett nagy kihalási hullámok is, melyek során az élőlényeknek akár 70 százaléka is eltűnt a vizekből és a szárazföldről, azoknak a folyamatoknak fényében vizsgálhatók, amikor egy katasztrófa, természeti csapás, meteorit (lásd dinoszauruszok kihalása) ideiglenesen lakatlanná tesz egy addig gazdag életterületet (a Santorini vulkán kitörése és a tavalyi hawaii lávaömlés említhető). Ezeken a helyeken aztán, az üres ökológiai fülkékben (niche) megjelennek az új növények, állatok és újranépesítik a területet. Ha szerencséjük van, például egy szigeten, mindezt valódi versenytársak nélkül tehetik – mondja Kun Ádám –, hozzáférhetnek olyan táplálékokhoz, amiket eladdig elhappolt előlük egy konkurens és erősebb faj, de a növényevők megúszhatják (csúcs)ragadozók nélkül is.

Az evolúcióbiológus itt emlékeztet az egyik leghíresebb példára, Darwin pintyeire, melyeket az evolúció atyja még a Beagle-ön utazva írt le: a madarak csőrének alakja szigetről szigetre változott az általuk fogyasztott magok típusától függően, vagyis új fajok jöttek létre a táplálék különbsége miatt.

Ahogy az is szembeszökő, hogy az Északi-sarkon élő állatok színe egyöntetűen fehér lett; a repülés képessége is többször kialakult (rovarok, pterodaktilusz, madarak, emlősök) és a tájékozódás képessége (látás, hallás) is – az életkörülmények hasonlósága miatt – nagyfokú konvergenciát mutat számos faj esetében.

A hangvisszaverődés technikájával (echolokáció) például nemcsak a denevérek tájékozódnak. A bálnákon, delfineken kívül a dél-amerikai olajmadarak és a Távol-Keleten élő kis kazári fecskék (az ő fészkeikből készítik a fecskefészeklevest) is kattogó (emberi fül számára is hallható) hangjuk visszaverődése alapján tájékozódnak a sötétben – mivel mindegyik madárfaj barlangban fészkel. Az emlősök közül a cickányok, patkányok és a fókák alkalmazzák még kis mértékben az echolokációt – továbbá nem utolsósorban: a látásuktól megfosztott emberek. Valamennyien önállóan, egymástól függetlenül fejlesztették ki e képességüket – olvasható Richard Dawkins biológus A vak órásmester című könyvében.

Előfordulhatnak azonban ettől eltérő átalakulások is, például ki gondolta volna – mutat rá Kun Ádám –, hogy egy disznószerű szárazföldi patás állatból pár millió év múlva cet lesz – miközben az óceánok hemzsegtek a halaktól. Mégis, ez a partok mellett élő, evolúciója során előbb krokodilszerűen ellaposodó állat egyre beljebb merészkedett a vízbe, és a halakéhoz hasonló életmódjához igazítva, a külseje is e szerint halszerűsödött. „A biodiverzitás szempontjából az egymástól elszakadt életterületek, szigetek, mint például Madagaszkár, nagyon fontosak, így jöhetnek létre új, a többitől különböző fajok – mondja az evolúcióbiológus. – Ha korábban a fajok könnyűszerrel eljutottak volna minden kontinensre, ma sokkal kevesebb lenne belőlük.”