Orvosi eset a Ligetben

Kórházi tapasztalatainkból tudjuk, hogyan óvnak bennünket attól, hogy esetleg belehaljunk egyetlen ember tévedésébe. Ezért ha hosszú procedúra után végre a kórházi ágyon fekszünk, megvizsgál bennünket az osztályos orvos, a labortól a röntgenig számos vizsgálatot elvégeznek, mire megkezdődhet a kezelés.
Természetesen minden nap jön a főorvosi vizit, a mi osztályos orvosunk referál a leleteinkről, az állapotunkról, és várja a főorvos ítéletét. Ha a főorvos hümmög, mert nem egészen biztos a dolgában, konzíliumot hív össze. Jöhetnek a még több ismerettel, tapasztalattal rendelkező doktorok. Így tehát számos szakember kollektív bölcsessége dolgozik a javulásunkon.
Ha addig meg nem halunk, még másik kórházba is átszállíthatnak bennünket, ahol biztosabb a gyógyulásunk. Ez a körülményeskedés számos ember életét mentette már meg.
Vizsgáljuk meg: mi történik akkor, amikor 2 millió ember élőhelyét akarja Valaki tönkretenni? Lakóit megbetegíteni, levegőjét, vizeit elszennyezni, elviselhetetlen zajjal hasogatni a dobhártyáját nap mint nap, míg a világ meg még két nap? Akár 2 millió fővároslakó életéről és haláláról is szó lehet. Nem, ne mondják, hogy ilyen nincs, hiszen van!
Például, amikor Valaki egy Parlament méretű Néprajzi Múzeumot akar teleportálni a mi szeretett Városligetünkbe. Nincs körülményes vizsgálódás, főorvosi (szakmai) vizit, nincs konzílium, nincs másik ispotály. Egy ember dönt életről és halálról. 
Valaki tehát álmodik a Felvonulási térre egy hatalmas múzeumot, az épület nagy részét a mocsárba bele… Valaki ekkor kinevez egy egykori orvost (környezetvédelmi hivatalnokot), aki kijelenti: nem kell ide vizsgálat, hiszen a modern világban mindenre van megoldás, tehát a Valaki által álmodott monstrumnak nem lehet kedvezőtlen hatása sem a Ligetre, se annak fáira, sem a talajvízre, sem a környék lakosságára. Így a Liget nyugodtan megfertőzhető a museumitis vírusával, attól a Liget jobban zöldül, a környék lakossága pedig nem kényszerül arra, hogy öt megállónyit utazzon a Néprajzi Múzeumba. Cserébe megfulladhat, és nem alszik a következő két évben, amíg az építkezés tart.
A Városliget legközelebbi hozzátartozói és a gondolkodni képes szomszédság tudja, hogy nagy a baj: ez bűn, szakszerűtlen ügyintézés, és meg kell állítani. Jogorvoslati lehetőség után néz. Fellebbez! Álmában nem gondolta volna, hogy a korábbi zöld környezetvédelmi hivatalnok irodájának ajtaja mellett új felirat virít: Főhivatalnok! Zöld főhivatalnok. A Zöld főhivatalnok megerősíti saját korábbi kiváló gondolatát: valóban nincs káros hatással egy közparkra az a pár ezer tonna beton. Pampafűvel a tetején különösen nem.
A Városliget hozzátartozói tudják, hogy jogállamban ilyen nincs! Még részt sem vehet a másodfokú döntésben az, aki részt vett az elsőben. Bíróságra mennek. Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságra. Végre egy valóban elfogulatlan jogász csapat kezében a museumitistől legyengült Városliget! 
A Közig bíróság alapos mérlegelés után meghozza a végzést: a fenti eljárás törvénytelen! Teljesen szabálytalan környezeti kérdésekben úgy dönteni, hogy eldugdossuk az iratokat, senkivel nem konzultálunk, csak megyünk fejjel a falnak. Hurrá van és boldogság! Elérkezett a pillanat, hogy a Városliget kivégzését leállítsák, a Néprajznak rajzoljanak helyet valahol máshol.
De sajnos, ha egy hivatalnoknak Valaki a megbízója, annak mindig igaza van. Akkor is, amikor nincs. Máris érkezik a felmentő sereg a hivatalnok védelmében: szegény nem tehet mást, mint hogy magára vállalja, ő első és másod fokon is hozhat határozatot. Elfogyott ugyanis alóla a környezetvédelem intézményrendszere. Ő maradt egyedül a vártán! És vállalta a dupla munkát! A Közigazgatási Bíróság és a lakosság törölgetheti a szemét ököllel. 
Ez a Zöld Mindenható a teremtett világ legfőbb döntéshozója. Ha ő mondja, hogy egy 190 méter hosszú, 20 méter mély, 60 méter széles és 22 méter magas épületnek nincs hatása a vízre, a levegőre, a talajra, a talajvízre, és az építkezés meg a szállítás lábujjhegyen zajlik majd, akkor az úgy is van. Punktum.
Így jár az ország nagy betege, az a Városliget, amelynek gyógyítására temetkezési vállalkozókat béreltek fel. Nincs kontroll, nincs érdekérvényesítés, nincs szolidaritás, nincs jogbiztonság, és rövidesen már csak múlt idő lesz a Liget, és a hozzátartozók, szomszédok, barátok hada is.
Béke porainkra.
Szerző
Garay Klára
Frissítve: 2018.12.17. 08:37

A biztonságérzetről

Orbán Viktor politikájának következtében nem csupán a hazai fiatalok tömeges kivándorlása indult meg Nyugat-Európába, hanem ellenirányú folyamatként az EU-nak a migrációtól leginkább sújtott nyugati államaiból kisebbfajta bevándorlás figyelhető meg az utóbbi három évben Magyarországra. 
Ezt nem valamelyik statisztikai kiadványban olvastam. Szűkebb pátriámban népes német kolónia él, amelynek tagjaival napi kapcsolatban állok. Ha ideköltözésük okairól faggatom őket, elsőként a CDU elnöki tisztségéről nemrégiben lemondott kancellár asszony felelősségét vetik fel, aki úgymond „rászabadította” Németországra a közel-keleti bevándorlókat. Szó esik ilyenkor a hazájukban érezhetően romló közbiztonságról, az integrációs törekvések kudarcáról. Akkor válok igazán tanácstalanná, amikor váratlanul magasztalni kezdik a magyar miniszterelnököt, aki bezzeg megtagadta Brüsszeltől a bevándorlók befogadását. Nálunk nem találkoznak „migrációs hátterű” bűnelkövetőkkel, ergo biztonságérzet tölti el őket.
Ilyenkor jegyzem meg rendszerint, hogy nekünk, született magyar állampolgároknak pedig éppen a biztonságérzetünk rendült meg az elmúlt nyolc évben. A nagy számok törvénye alapján nyilvánvalóan nem csupa glóriás szent érkezett a migrációs hullámmal, készséggel elismerem azt is, hogy az érkezettek integrációja csöppet sem problémamentes, deklasszálódásuk veszélye nagy. 
De minden félelmek legrosszabbika, ha saját hazánk végrehajtó hatalmától, illetve annak vezetőjétől kell tartanunk. Jogbiztonság nincs, a kormánypárt furfangos jogi team segítségével játssza ki még a saját maga által kodifikált paragrafusokat is. Nota bene: Orbán voluntarizmusának bizonyítéka a CEU-nak tett és szemrebbenés nélkül megszegett ígéret. Hovatovább nincsenek független intézmények, melyek védelmet garantálnának számunkra a hatalom önkényével szemben. A „nemzet miniszterelnöke” pedig nem tűr meg ellenvéleményt, a szakmaiságot minden szakterületen felülírja a lojalitás. 
Mindezt hétköznapi nyelvre lefordítva: ha a közszférában dolgozol, például mégoly rátermett tanár vagy, titkolnod kell ellenzéki érzelmeidet. Nem tudod, ki a besúgó, és egyetlen meggondolatlan szó miatt az utcán találhatod magad. Fideszes kapcsolatok nélkül reménytelenül vágsz bele bármilyen vállalkozásba, jobb esetben elszegődhetsz valamely kormánypárti oligarcha zongoracipelőjének. A kabinet folyamatos presszió alatt tartja a függetlenségüket még őrző médiumokat, a civil szférát, szociális érzéketlensége okán a hajlék nélkül tengődőket. 
És van a biztonságérzet hiányának még egy értelme; a hatalom megtartásában jeleskedő, ám szakpolitikáját tekintve dilettáns kormányzó erő olyannyira elhanyagolta a hazai egészségügyet, hogy az ember a kórházi fertőzések miatti halálozások magas számának ismeretében nem lehet biztos benne, hogy élve megúszhat akár egy rutinműtétet.
A németek hümmögve merednek maguk elé, amikor mindezt eléjük tárom. Ha pedig megkérdem tőlük, vajon szeretnének-e ilyen országban élni, általában kelletlenül érkezik a válasz: „Nein…”
Frissítve: 2018.12.17. 08:37

Könyörgök, csak az ajtóig!

Van az a közhellyé dermedt mondás, miszerint birka nép a magyar. Hogy hazánk lányainak és fiainak tompa eszét, végtelen türelmét, netán jól kommandírozható voltát (több száz jószág rebben irányba, ha a nyájat keríteni kezdi a csahos) csúfolja-e ez a szóösszetétel, az mindegy is.  
A birkaság mindegyik ismérve egy irányba mutat: a komótos kérődző szereti, sőt elvárja, hogy más döntsön helyette, és akkor sem tér ki a béketűrésből, ha túl szikes a legelő, túl sok bárányt ragadnak el a farkasok, túl gyakran sújt le a juhász botja. Akkor sem fordul szembe vagy próbál kitörni, ha túlnyírják, és a penge már nem a gyapjúba, hanem a húsba vág. Most a kabinet arra készül, hogy a húst is lefaragja a magyar robotosok csontjairól. Dolgozók százezreivel fizettetné meg elhibázott gazdaságpolitikája árát, amit arra alapított, hogyha egyetlen nagy összeszerelő üzemet csinál az országból, és a dolgozók éhbérért szorgoskodnak, akkor árad a külföldi tőke, és prosperálnak a hazai kis- és középvállalkozások, miközben megúszható a termelékenység javítása. Az összeszerelő üzemből azonban dobbantott mintegy félmillió munkás, és a munkaerőhiány azzal fenyeget, hogy nem jönnek, horribile dictu elmennek a nagy cégek. Jogot ad hát a kormány a munkáltatóknak, hogy túlnyírják a munkavállalókat, ha kell, kvázi hatnapos munkahetet vezessenek be. Amikor a kabinet utoljára nyúlt volna bele létformába és zsebbe (lásd netadó), akkor több tízezer ember áradt az utcákra. Most a szakszervezetek demonstrálnak, utakat zártak le, a parlamenti ellenzék érdemben obstruál. Az utcákat eddig mégiscsak pöttyözték az elégedetlenek csoportjai. Mert a magyar most is a mást várja, azt a bizonyosat, aki majd helyette. A többség azt hiszi, de legalábbis azt mondja, hogy a média tényfeltáró cikkeinek oroszlánrésze lehet a hatalom buktatásában. A többségnél deklaráltan nem értékválasztási tényező egy szavazáson a mutyi, a korrupció. Akkor mit tárjon fel hát a média? Az emberek többsége vallja, hogy a közösségi média fontos szerepet játszik egy kormánydöntésben. A balos Facebook-világ posztjai már sokszor elkenték a kabinet száját – persze csak ebben a zárt, saját valóságban. Restség, fásultság vagy töketlenség ez (mindenki válasszon hevülete szerint), de leginkább álszentség. A magyarok többsége ugyanis azt is vallja, hogy a hatalom megreccsentésében a parlamenten kívüli eszközöknek (sztrájkoknak, tüntetéseknek) jelentős szerepe van, illetve a rezsimet egy olyan mozgalom szoríthatja meg, ami egy parlamenten kívüli mozgalomból támad, és az utcán cseperedik, erősödik. Csakhogy ehhez fel kellene állni a fotelből, a hokedliről, és ki kellene menni a bejárati ajtón. Higgyék el, a többi már megy magától.
Szerző
Nagy B. György
Frissítve: 2018.12.15. 10:34