A szív működéséről árulkodik a lépcsőzés

Publikálás dátuma
2019.01.10 19:09
Illusztráció
Fotó: Pixabay/
A korai halál kockázatára utal, ha valaki nem képes megállás, illetve pihenés nélkül gyors iramban négy emeletet felsétálni a lépcsőn - derítette ki egy kutatás.
A galíciai Coruna Egyetemi Kórház szakemberei 13 ezer olyan emberrel tesztelték a feltételezésüket, akiknél korábban már koszorúér-betegséget diagnosztizáltak. Az önkéntesnek futópadon kellett sétálniuk és futniuk, miközben a gép intenzitását fokozatosan emelték mindaddig, amíg ki nem fulladtak. A kutatók közben figyelték a résztvevők szívműködését, az ultrahangos vizsgálat a szerv méretéről, alakjáról, de a kamrák és a billentyűk mozgását is megmutatta. A terheléses vizsgálat során kifejtett energiát az úgynevezett metabolikus ekvivalencia (MET) alapján mérték. Egy MET azt az energiakifejtést vagy oxigénfelhasználást jelenti, amely nyugalmi helyzetben szükséges. Az állás vagy a lassú séta három MET-et igényel, a tempós gyaloglás már három-ötöt, míg az olyan megerőltető tevékenységek, mint a futás vagy a labdarúgás, hatnál is többet – írta a HáziPatika.
A kutatók abban az esetben tekintették jónak a szervezet funkcionális kapacitását, ha a résztvevők a teszt során képesek voltak elérni a tíz MET-et. A kutatók arra következtettek, a résztvevők minél jobban teljesítettek a teszten, annál kisebb valószínűséggel haltak meg a nyomon követés évei alatt. 

Tesztelhetjük magunkat

A kutatást vezető dr. Jesús Peteiro szerint nem kell feltétlenül szívultrahanggal monitorozni magunkat edzés közben, ha szeretnénk kideríteni, hogy a veszélyeztetett csoportba tartozunk-e.  
"Ha valaki képes megállás nélkül három emeletet felrohanni a lépcsőn, esetleg gyors sétatempóban feljutni a negyedikre is, akkor feltételezhetően jól funkcionál a szíve. Ha ez nem megy, az komoly figyelmeztető jel arra, hogy többet kellene mozognia"
- hangsúlyozta a kardiológus szakember.
2019.01.10 19:09

Halott csillag árult el egy fekete lyukat

Publikálás dátuma
2019.01.15 16:16

Fotó: NASA / CXC / M. Weiss/
Egy, úgynevezett árapály-katasztrófa következtében kettészakított csillag adatait felhasználva mérték meg egy fekete lyuk forgási sebességét.
A fekete lyuk egyik legmeghatározóbb tulajdonságát, a forgási sebességét a körülötte keringő forró gázanyag röntgenspektruma alapján tudják megbecsülni. Ez azonban nem egyszerű, eddig csak 30 szupernehéz fekete lyuknál sikerült. Dheeraj Pasham (MIT) és munkatársai a Science tudományos folyóiratban tették közzé, hogy ezúttal egy új módszerrel tudták megmérni egy újabb szupernehéz fekete lyuk forgási sebességét – írta a Csillagászat.hu.
A kutatók egy csillag erőszakos halálát használták fel a számításokhoz. Az úgynevezett árapály-katasztrófa során a csillagot egy szupernehéz fekete lyuk szakítja ketté. Az egyik fele szétrepül, a többit elnyeli a fekete lyuk. A csillagászok szerint a galaxisok központi fekete lyukai tíz-százezer évente produkálnak ilyet, ami a jelenlegi észlelési lehetőségekkel évente több tíz hasonló, megfigyelhető eseményt jelent.
Amikor a kutatók átnézték a NASA Chandra és Swift űrteleszkópja, valamint az Európai Űrügynökség XMM-Newton űrtávcsöve archív adatait, egy fényes, 131 másodpercenként ismétlődő periodikus jelet fedeztek fel. A jel meglepően hosszú ideig, legalább 450 napon át jelentkezett, ami Pasham szerint „igazán bizarr”. A kutató szerint az, hogy a jel több mint egy évig kitart, arra utal, hogy a fekete lyuk körül keringő anyagtól származik. 
A fekete lyuk becsült tömegének alapján kiszámították, hogy milyen szűk lehet ez a pálya. A becslések szerint a fekete lyuk forgási sebessége legalább a lehetséges maximum 70 százaléka, vagyis a kerületi sebesség a fénysebesség 50 százaléka. Ez az érték egybeesik a többi szupernehéz fekete lyuk korábban megmért forgási sebességével. 
A kutatásban elemzett, második megfigyelt, periodikus fényesedést mutató árapály-katasztrófát 2014 novemberében fedezték fel. Az első a felfedezése után csak néhány hétig tartott ki. Jon Miller, a tanulmány társszerzője szerint a 2031-ben útnak induló európai Athena röntgentávcső segítségével még többet lehet megtudni ezekről a jelenségekről.
2019.01.15 16:16
Frissítve: 2019.01.15 17:36

Cellulózból készítettek biobenzint magyar kutatók

Publikálás dátuma
2019.01.14 17:51

Fotó: Pixabay/
Belga kutatók a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Energiatudományi Kutatóközpont (EK) munkatársainak közreműködésével olyan újszerű bioüzemanyag-előállítási módszert dolgoztak ki, amely az ehető alapanyagok - kukorica, növényi olajok - helyett cellulózból indul ki és teljesen beépíthető a jelenleg működő olajfinomítói folyamatokba.
Egy európai uniós direktíva szerint 2020-ra az üzemanyagok legalább 10 százalékának biológiai eredetűnek kell lennie - áll az MTA közleményében. A jelenleg használt bioetanol és biodízel előállításához elsősorban első generációs biomasszát használnak, ami azt jelenti, hogy ehető alapanyagokból, például kukoricából, növényi olajokból indulnak ki, ami versenyt támaszt az élelmiszerként történő felhasználással szemben. Ezért emberi fogyasztásra nem alkalmas, nem ehető, második generációs forrásokra, például cellulózra kell áttérni alternatív bioüzemanyagok előállításához. Ahhoz, hogy elérhető legyen a 10 százalékos cél 2020-ig, sürgősen új, nagy volumenű katalitikus folyamatokra van szükség, mert eddig a cellulóz nagyléptékű kémiai átalakítására nem állt rendelkezésre megfelelő technológia. 
A Leuveni Katolikus Egyetem belga kutatói (Bert Sels és munkatársai) együttműködve az MTA Energiatudományi Kutatóközpont magyar kutatóival (Korányi Tamással és Szarvas Tiborral) cellulózból és lignocellulózból biobenzint állítottak elő egy új technológiával, valamint ezt az eljárást közvetlenül beépítették működő petrolkémiai finomítói folyamatokba, az eredményeket pedig a Nature Energy folyóiratban közölték. 
A bioetanol egy első generációs, fermentálással készített bioüzemanyag, amelyet később fosszilis eredetű benzinnel kevernek össze. A kutatók 10 százalék biobenzin-tartalmú üzemanyagot állítottak elő cellulózból egy kétfázisú (vizes-szerves) katalitikus folyamatban, szerves fázisként a nyersolaj-eredetű könnyűbenzint használták. 

Elválik a bio a naftától

Korányi Tamás és Szarvas Tibor, az MTA Energiatudományi Kutatóközpont kutatóinak fontos szerepe volt a munkában. A módszer hatékonyságát, vagyis a biofeldúsulás mértékét a magyar kutatók határozták meg. Összességében 11-18 százaléknyi biológiai eredetű szénfeldúsulást detektáltak, ami megfelel a 10 százalékos bioüzemanyag-tartalom igényének. Az új üzemanyag oktánszáma még nem kielégítő, ezért egy további izomerizációs lépésben az oktánszámot 80-ra növelik, így a biodúsított üzemanyag teljes értékű benzin lesz. A módszer az olajfinomítói folyamatokba történő teljes integrálás miatt zökkenőmentesen beilleszthető a jelenleg működő infrastruktúrákba. Emellett versenyképes más "elsősorban-lignin" technológiákkal, amelyek kiindulási anyagként nyers lignocellulózt használnak, így nemcsak a cellulózt, hanem a lignocellulóz másik két komponensét, a hemicellulózt és a lignint is üzemanyaggá képesek alakítani - olvasható a cikkben, amelyben beszámolnak arról is, hogy az MTA EK kutatói már bekapcsolódtak a "elsősorban-lignin" technológiák kutatásába is - írta az MTI.
Témák
benzin
2019.01.14 17:51