Az evolúciós indok szerint az ember rettegett az éhenhalástól, ezért a roskadozó asztalnál „elette” a félelmét. A karácsonyi vacsora és általában a közösségi evés azzal jár, hogy többet eszünk, mint egyedül. Ráadásul minél többen vannak az asztal körül, annál többet. Több egymástól független kísérlet igazolta, hogy egy „evőtárs” jelenléte 35 százalékkal növeli a fogyasztás mértékét a magányos evéshez képest. Egy négyfős asztal 75 százalékkal, hét társ jelenléte 96 százalékkal növeli az elfogyasztott mennyiségeket. A jelenség okát a kutatók a közösségi evés ízfokozó hatásában látják – olvasható a Mindennapi Pszichológia magazinban.
Az együtt evésnek, de a közös dohányzásnak, kávézásnak, illetve általában a közös orális aktivitásnak, a közös „gittrágásnak” erős kapcsolatépítő jellege van. Az ember ilyenkor azokkal kerül bizalmas viszonyba, akikkel szívesen működik együtt, akikben megbízik. Jelképesen tehát úgy érzi, hogy a közösen elfogyasztott étel révén eggyé válik.
Az asztal körüli történések finom jelzései az együtt evők rejtett viszonyainak. Az ünnepi ebédnél visszautasított étel nagy sértődésekre adhat okot, ugyanis nemcsak a kínált étellel lehet baj, hanem a tálaló személyével is. Nem mindegy, ki foglalja el az asztalfőt, ki osztja az ételt, kinek jutnak az ízesebb falatok, ahogy az is jelzésértékű, hogy ki kritizálja és ki dicséri az ételt, valamint, hogy a többiek hogyan reagálnak az értékelésekre
