Megérkezett Ibojka, j-vel!

Publikálás dátuma
2018.12.21. 10:30

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Ősszel jelent meg Presser Gábor és Oláh Ibolya könyvlemeze, a Voltam Ibojka. A lemezkiadók nem hittek albumuk sikerében − már a második kiadás került a boltokba.
Rendhagyó módon két és fél évig vették fel a Voltam Ibojka dalait. Presser Gábor: Azért nem minden nap dolgoztunk, csak mikor lehetett. Közben volt egy csomó munkám, koncertem, amire elígérkeztem. Nem próbáltunk, hanem tanulás közben mindent rögzítettünk, mintha lemezre készülne: így sokkal több időt töltöttünk el a stúdióban, mint ami megszokott. Tudom, Ibolyka mennyire ösztönös: megpróbáltam minden hangot megmenteni, minden sort megtartani: egyrészt tanulságnak, másrészt úgy éreztem, szükség lehet még erre a kincstárban. A lemezre került 28 dal legjobb felvételeit választottuk ki. Ez nem idő- és pénzkímélő munka, de hát magunkat sem kíméltük. Hogyan vágtak bele? Oláh Ibolya: Sokáig nem találkoztunk Pici bával. Aztán Kern András csinált egy filmet, a Gondolj rámot. Volt egy dal – az Amióta című −, szerette volna, ha Pici bá énekli. Ő viszont úgy gondolta, egy női hanggal jobb lenne. P. G.: Amikor Andris meghallotta Ibolykát, nem kellett tovább győzködni. Akkor találkoztunk újra, előtte öt-hat évig nem. Ha nem erőszakosodom Andrisnál, lehet, nem is találkozunk. S ha nem találkozunk, lehet, nem megyek el az önálló estjét megnézni: az „Ibolyántúl” egy nagyon szép est. Ha nem mentem volna el megnézni, nem győzött volna meg arról, hogy Oláh Ibolya jobb, mint valaha. O. I.: Ezáltal jobban megismertem Pici bát, ő engemet. De mindig azt mondja nekem: nem vagyok egy könnyű darab. Ez alatt mit kell érteni? P. G.: Hogy nehezen megmunkálható. Úgy is konferáltam fel az Arénában: a „csiszolhatatlan gyémánt”. Lehet, hogy most én vagyok az, aki a legjobban megismerte Ibolykát. Régen is ismerni véltem, ezelőtt tizenöt évvel, amikor feltűnt a tehetségkutatókon, akkor írtam neki úgynevezett önéletrajzi dalokat. Azzal, hogy most nagyjából 100-120 napot, vagy még annál is többet együtt töltöttünk, egyszer csak újrakezdődtek ezek a dalok. Egyikünket sem nyomasztotta a felesleges felelősség − nem volt se kiadó, se menedzser, se határidő, senki sem hajszolt minket −, és megbeszéltük, amíg kész nincs az anyag, nem fogadunk el felkérést, akárki is keres meg minket. Határtalan szabadságban dolgozhattunk. Ez egy kicsikét nagyképű álmodozás is volt: a kiadóknak olyan nagyon nem kellett, amit csináltunk. A hanglemezkiadók nem akarnak verses albumokat. Most kis híján sértettek is lehetnénk, hogy nem licitáltak értünk. Pedig egyikük sem ismeretlen. P. G.: Valószínűleg mi is sugalltuk, hogy ne kapkodjanak értünk. Az, hogy az album most ekkora siker lett, minket is meglepett. Hogy karácsony előtt pillanatokkal kint van a második kiadás, annak köszönhető, hogy valaki mégis akadt, aki hitt ebben: a helikonos igazgató, Szász Zsolt. Igaz, ő se könnyen adta meg magát: azt mondta, ilyen nincs, hogy könyv és lemez egyben. O. I.: És mégis van. P. G. Nem volt még tíz napja sem kint a kirakatokban, amikor telefonáltak: jöhet a második kiadás. Lehet, a zenének ez az igazi formátuma: van hozzá könyv is, amit kézbe lehet venni. P. G.: Egy művészkönyv. O. I.: Nem akármilyen. Kiváló kortárs költők verseit zenésítettük meg, és merész a fotókkal is. Ki választott először verset? P. G.: Amikor először beszélgettünk a munkáról, mondtam Ibolykának: próbáljuk ki, tudunk-e együtt dolgozni. Ibolyka nem egy kezdő, akinek meg kell tanítani, mi egy dal, hogyan kell egy stúdióban énekelni. Rögtön a mélyvízbe dobtam. A legnehezebb dolgokat vettük előre: Parti Nagy Lajos verseit. Amikor először-másodszor meghallgattam, tudtam, ez menni fog, ez gyönyörű lesz. Megmutattam Lajosnak, teljesen elérzékenyült. Szabadok voltunk - a négy fal között - Partiból parttalanná vált a dolog. Rengeteg erőt adott a munka, éreztem, itt most az sikerül, amivel még tartozom magamnak. Nem érdekelt minket, hány nótánál, hány munkanapnál tartunk. A harmincharmadik dalnál aztán be kellett húzni a féket. És kiderült, csak 28 dal fér a cd-re, de pont így lett nagyon jó. O. I.: Különben sosem hagytuk volna abba! Végig élveztem a munkát, pedig nem volt könnyű anyag, de az eredmény csodálatos.  P. G.: Munkában elhivatott emberekhez vagyok szokva. Azok az énekesnők – Rúzsa Magdi, vagy Falusi Mariann −, akikkel sokat dolgozom: mindig komolyan, becsületesen, tisztelettel, alázattal állnak a munkához. És most jött Ibolyka és pár nap alatt magától beleállt: ha dolgozunk, dolgozunk, ha mulatunk, mulatunk − a kettőt nem lehet összekeverni. De a munkában mindig jókedvünk volt: ha valamit nagy szívvel csinálsz, nem kötelezően, nyögve-nyelve, nyafogva, akkor kiszabadulnak a nagyon jó dolgok. És akkor boldogan dolgozol a stúdióban. O. I.: Sosem néztük az órát. Volt, hogy este 9 is volt már, mikor még énekeltem. P. G: De éjszakába menően azért nem dolgoztunk. Olyankor kiültünk a kertbe. Voltak napok, amikor hat-hét órát is énekelt. Nagy odaadással dolgozott. Se hiszti, se művésznői allűrök. Ha mégis kizökkent, az a fáradtságnak volt a következménye. Olyankor mondtam: akkor menjünk, üljünk le szépen, pihenni kell. A könyv és a lemez főhőse Oláh Ibolya: rögtön az elején lehetett tudni, hogy ennyire őszinte kitárulkozás lesz? O. I.: Közben derült ki. P.G.: Nem az volt a cél, hogy Ibolykának legyen énekelnivalója, és akkor elmehet hakniba, hanem az: legyen egy olyan lenyomat Oláh Ibolyáról, ami méltó a tehetségéhez és a tudásához. Ibolyka hatalmas szünetet tartott a nagy nyilvánosságtól való eltávolodással. Most azt lehet mondani: újra itt van, megérkezett Ibojka, csak most j-vel! Miért tartott ekkora szünetet? O. I.: Nem igazán élveztem azt, ami korábban körülvett. Dolgoztam civil munkát, nem foglalkoztam a zenével. Normális emberek vettek körül, lettek barátaim. De nem akartam végleg abbahagyni. P.G.: Ezekből a dalokból nem hiszem, hogy bárki más kaphatott volna, mind nagyon személyesek. Ő olyan előadó, aki sokféle nőt képviselni tud. Tud lenni a megvert, az elesett, a lázadó, a fölényes, a sanzonett, a tangókirálynő, és a jegyszedő a Fény moziból. De Ibolyka nem úgy működik, hogy színészként valamit átél. Ő valahogy beviszi, behúzza a dalt magába, és az az övé lesz. Ha most Szép Ernő hallhatná tőle a De szégyen élnit, megkönnyezné. O. I.: Szerintem hallotta. Ami a dalokat illeti: ha nem látom magam előtt, amiről éneklek, akkor nincs dal. Egyenlőség, testvériség szabadság: hazugság vagy királyság? A Pengetni fogsz refrénje hol ezt, hol azt hangsúlyozza. O. I.: Attól függ, az élet melyik refrénnél tart.      INFO: Presser Gábor – Oláh Ibolya: Voltam Ibojka 28 vers, 28 Presser dal + 1 lemez Lettner Krisztina és Vető Gábor képmunkáival Borbély Szilárd, Erdős Virág, Fejes Endre, Kántor Péter, Kern András, Presser Gábor, Szép Ernő, Sztevanovity Dusán, Varró Dániel és Závada Péter verseivel, dalszövegeivel Helikon Kiadó, 2018 

A Pinceszínháztól A padlásig

Oláh Ibolya Ibolyántúl című estjével január 5-én a Hungarikum Élményházban, februártól a Pinceszínházban lép fel. Presser Gábor tizennyolcadszor ünnepli a szilvesztert a Zeneakadémián az Amadindával, Falusi Mariann közreműködésével. A padlás amerikai adaptációja is előrébb tart: megszületett a harmadik, a szerzőknek is tetsző fordítás. 

Frissítve: 2018.12.21. 14:24

Öröm és szeretet a dalokban, népzene a templomokban - Tímár Sára új lemeze

Publikálás dátuma
2018.12.20. 10:30
A Zeneakadémián tanárként, előadóként diplomázott, 2011-ben kapott Junior Prima díjat
Fotó: Bege Nóra
Egy gospel istentiszteleten megszokott, hogy a hívek táncolnak. De mi a helyzet a népzenei köntösbe öltöztetett református énekekkel? Erre Tímár Sára lemeze adhat választ.
A Junior Prima díjas Tímár Sára – a Sebő együttes és a Dalinda énekese – idén januárban jelentette meg első szólólemezét. A Minek nevezzelek című album Petőfi-dalokat, szerelmes énekeket mutat be, olyan tájegységek dallamkincseit, amelyekhez az előadót személyes élmények kötik: Tímár Sára már tíz éve jár népzenei gyűjtőutakra. Felkeresni az adatközlőket: ez az elhivatottság nem minden fiatal népzenészre jellemző. De még ennél is ritkábban lehet találkozni régi hangszerekkel, népzenével előadott egyházi énekekkel. Tímár Sára most megjelent második albuma, a Református hálaének népzenével szintén személyes élmények hatására született meg. A lemezbemutatót péntek este 7-kor tartják a Zeneakadémia Solti termében. − Ha hiteles előadó szeretnék lenni, személyesen is meg kell tapasztalnom a népzene elementáris erejét a saját környezetében – mondja az énekes. – Sok fiatal jár ki erdélyi táborokba, ahol már biztosított, hogy a népzenei adatközlőkkel személyes kapcsolat alakulhasson ki. Elsőéves egyetemista voltam, amikor rájöttem, ezt magamtól is megtehetem. A barátnőmmel kimentünk a Kallós alapítványhoz Válaszútra, sátraztunk kertben, onnan stoppoltuk körbe a falvakat Mezőségen. A nyaralások helyett ezeket az utakat választottuk. Mindez a tanulásról szólt: arról, hogy egy-egy néninek a dallamkincsét úgy magunkévá tegyük, hogy értsük, mit miért, hogyan énekel, ismerve az élettörténetét. Tímár Sára református lelkészcsaládból származik, még kiskamaszként figyelt fel arra, hogy egy kalotaszegi istentiszteleten a liturgikus énekeket népdaldíszítésekkel éneklik a hívek – és ezeket a dalokat így dúdolják az otthonukban is. Kutakodni kezdett, a Zenetudományi Intézetben pedig sok olyan gyűjtést talált, ami alátámasztotta: bár ez Magyarországon az általános gyülekezeti gyakorlatban szokatlannak számít, több tájegységben természetes. – Ez élményen felbuzdulva kezdtem el azon törni a fejemet, hogyan tudnám behozni a templomokba a népzenei élményt – teszi hozzá az énekes. Ennek lett gyümölcse az új lemez, amelyen az egyik dalt az erdélyi forgatós ritmusában, tánczeneként adnak elő. – Lehet, hogy ezért ér majd engem hideg is, meleg is – véli Tímár Sára, aki persze nem veszi rossz néven, ha a zeneakadémiai koncerten valaki mégis táncra perdül. – E dalokban a hálát, az örömöt, a szeretetet fejezzük ki, ennek része lehet a tánc is.

Info

Tímár Sára: Református hálaének népzenével – lemezbemutató Zeneakadémia Solti terem, december 21., 19.00

Hallgatás helyett csönd – Grendel Lajos halálára

Publikálás dátuma
2018.12.19. 18:07

Fotó: Kollányi Péter / MTI
Magyar író mindenféle megjelölés nélkül, aki meg tudta hallani a másik érveit: Grendel Lajostól búcsúzunk.
Úgy volt határon túli, mintha pesti lett volna. Ez jut egyből az eszembe róla, s hogy ezt mennyire irigyeltem tőle. Mert hiába papoltak erről sokan és sokféleképpen, a földrajzi periféria (Felvidék és Erdély bugyrai) alkotóinak többsége az egységes magyar irodalom perifériáin maradtak, és maradnak ma is. Pestről, a centrumból csak akkor látszik valaki, ha idejön, de az a biztos, ha itt él, itt fizet adót, akkor már nem számít kuriózumnak, egzotikumnak, vágóképnek a megmaradásról szóló bús tévériportban.
Grendel Lajosnak, talán a művei átütő ereje miatt, sosem volt erre szüksége. Amikor először hallottam róla a nyolcvanas évek végén, akkor már a magyar irodalom szerves része volt, magyar író mindenféle megjelölés nélkül (ennél nincs is nagyobb kitüntetés), s csak később tudtam meg róla, hogy amúgy Pozsonyban él. Amikor elolvastam az Éleslövészetet, majd a Galerit és az Áttételeket, akkor már értettem is, miért. Nem érdekelt, hogy milyen áramlat része (a posztmodern alapművei közé sorolták egyébként), mert izgalmas volt, szokatlan és friss, tele humorral és iróniával, olyan élet- és mesélőkedvvel, amilyet addig csak a legjobb cseh szerzőknél tapasztaltam. Kevés szerzőtől vettem meg akkurátusan az életműsorozat minden darabját, legtöbbször csak a fontosabbakat, de az övét igen, mert minden érdekelt tőle, minden utazása Abszurdisztánba, hiszen tudtam, éreztem, én is e furcsa világ lakója vagyok kisebbségiként, mégis európaiként. Egyszerre kicsiként és nagyként, sebezhetőként és törhetetlenként. A művek tágasságát szerettem, és a mindenre kiterjedő figyelmet, amelyből még arra is futotta, hogy megírja a maga olvasatában a modern magyar irodalom történetét. Íróként és nem irodalomtörténészként. Kívülállóként, mégis a legnagyobb otthonossággal.
 
A párbeszéd embere volt. A beszélgetésé. És ami még fontosabb: a hallgatásé. Meg tudta hallani a másik érveit. Sok mindenben nem értettem vele egyet a mai politikát illetően, de ez fel sem tűnt, mert nem leigázni akart, földbe döngölni, hanem megérteni. Mondjam, hogy mennyire fog ez ma nekünk hiányozni?

Súlyos betegséget követően kedden este elhunyt Grendel Lajos Kossuth-díjas író, a szlovákiai magyar irodalom egyik legjelentősebb képviselője.
Témák
gyász irodalom