Megérkezett Ibojka, j-vel!

Publikálás dátuma
2018.12.21 10:30

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Ősszel jelent meg Presser Gábor és Oláh Ibolya könyvlemeze, a Voltam Ibojka. A lemezkiadók nem hittek albumuk sikerében − már a második kiadás került a boltokba.
Rendhagyó módon két és fél évig vették fel a Voltam Ibojka dalait. Presser Gábor: Azért nem minden nap dolgoztunk, csak mikor lehetett. Közben volt egy csomó munkám, koncertem, amire elígérkeztem. Nem próbáltunk, hanem tanulás közben mindent rögzítettünk, mintha lemezre készülne: így sokkal több időt töltöttünk el a stúdióban, mint ami megszokott. Tudom, Ibolyka mennyire ösztönös: megpróbáltam minden hangot megmenteni, minden sort megtartani: egyrészt tanulságnak, másrészt úgy éreztem, szükség lehet még erre a kincstárban. A lemezre került 28 dal legjobb felvételeit választottuk ki. Ez nem idő- és pénzkímélő munka, de hát magunkat sem kíméltük. Hogyan vágtak bele? Oláh Ibolya: Sokáig nem találkoztunk Pici bával. Aztán Kern András csinált egy filmet, a Gondolj rámot. Volt egy dal – az Amióta című −, szerette volna, ha Pici bá énekli. Ő viszont úgy gondolta, egy női hanggal jobb lenne. P. G.: Amikor Andris meghallotta Ibolykát, nem kellett tovább győzködni. Akkor találkoztunk újra, előtte öt-hat évig nem. Ha nem erőszakosodom Andrisnál, lehet, nem is találkozunk. S ha nem találkozunk, lehet, nem megyek el az önálló estjét megnézni: az „Ibolyántúl” egy nagyon szép est. Ha nem mentem volna el megnézni, nem győzött volna meg arról, hogy Oláh Ibolya jobb, mint valaha. O. I.: Ezáltal jobban megismertem Pici bát, ő engemet. De mindig azt mondja nekem: nem vagyok egy könnyű darab. Ez alatt mit kell érteni? P. G.: Hogy nehezen megmunkálható. Úgy is konferáltam fel az Arénában: a „csiszolhatatlan gyémánt”. Lehet, hogy most én vagyok az, aki a legjobban megismerte Ibolykát. Régen is ismerni véltem, ezelőtt tizenöt évvel, amikor feltűnt a tehetségkutatókon, akkor írtam neki úgynevezett önéletrajzi dalokat. Azzal, hogy most nagyjából 100-120 napot, vagy még annál is többet együtt töltöttünk, egyszer csak újrakezdődtek ezek a dalok. Egyikünket sem nyomasztotta a felesleges felelősség − nem volt se kiadó, se menedzser, se határidő, senki sem hajszolt minket −, és megbeszéltük, amíg kész nincs az anyag, nem fogadunk el felkérést, akárki is keres meg minket. Határtalan szabadságban dolgozhattunk. Ez egy kicsikét nagyképű álmodozás is volt: a kiadóknak olyan nagyon nem kellett, amit csináltunk. A hanglemezkiadók nem akarnak verses albumokat. Most kis híján sértettek is lehetnénk, hogy nem licitáltak értünk. Pedig egyikük sem ismeretlen. P. G.: Valószínűleg mi is sugalltuk, hogy ne kapkodjanak értünk. Az, hogy az album most ekkora siker lett, minket is meglepett. Hogy karácsony előtt pillanatokkal kint van a második kiadás, annak köszönhető, hogy valaki mégis akadt, aki hitt ebben: a helikonos igazgató, Szász Zsolt. Igaz, ő se könnyen adta meg magát: azt mondta, ilyen nincs, hogy könyv és lemez egyben. O. I.: És mégis van. P. G. Nem volt még tíz napja sem kint a kirakatokban, amikor telefonáltak: jöhet a második kiadás. Lehet, a zenének ez az igazi formátuma: van hozzá könyv is, amit kézbe lehet venni. P. G.: Egy művészkönyv. O. I.: Nem akármilyen. Kiváló kortárs költők verseit zenésítettük meg, és merész a fotókkal is. Ki választott először verset? P. G.: Amikor először beszélgettünk a munkáról, mondtam Ibolykának: próbáljuk ki, tudunk-e együtt dolgozni. Ibolyka nem egy kezdő, akinek meg kell tanítani, mi egy dal, hogyan kell egy stúdióban énekelni. Rögtön a mélyvízbe dobtam. A legnehezebb dolgokat vettük előre: Parti Nagy Lajos verseit. Amikor először-másodszor meghallgattam, tudtam, ez menni fog, ez gyönyörű lesz. Megmutattam Lajosnak, teljesen elérzékenyült. Szabadok voltunk - a négy fal között - Partiból parttalanná vált a dolog. Rengeteg erőt adott a munka, éreztem, itt most az sikerül, amivel még tartozom magamnak. Nem érdekelt minket, hány nótánál, hány munkanapnál tartunk. A harmincharmadik dalnál aztán be kellett húzni a féket. És kiderült, csak 28 dal fér a cd-re, de pont így lett nagyon jó. O. I.: Különben sosem hagytuk volna abba! Végig élveztem a munkát, pedig nem volt könnyű anyag, de az eredmény csodálatos.  P. G.: Munkában elhivatott emberekhez vagyok szokva. Azok az énekesnők – Rúzsa Magdi, vagy Falusi Mariann −, akikkel sokat dolgozom: mindig komolyan, becsületesen, tisztelettel, alázattal állnak a munkához. És most jött Ibolyka és pár nap alatt magától beleállt: ha dolgozunk, dolgozunk, ha mulatunk, mulatunk − a kettőt nem lehet összekeverni. De a munkában mindig jókedvünk volt: ha valamit nagy szívvel csinálsz, nem kötelezően, nyögve-nyelve, nyafogva, akkor kiszabadulnak a nagyon jó dolgok. És akkor boldogan dolgozol a stúdióban. O. I.: Sosem néztük az órát. Volt, hogy este 9 is volt már, mikor még énekeltem. P. G: De éjszakába menően azért nem dolgoztunk. Olyankor kiültünk a kertbe. Voltak napok, amikor hat-hét órát is énekelt. Nagy odaadással dolgozott. Se hiszti, se művésznői allűrök. Ha mégis kizökkent, az a fáradtságnak volt a következménye. Olyankor mondtam: akkor menjünk, üljünk le szépen, pihenni kell. A könyv és a lemez főhőse Oláh Ibolya: rögtön az elején lehetett tudni, hogy ennyire őszinte kitárulkozás lesz? O. I.: Közben derült ki. P.G.: Nem az volt a cél, hogy Ibolykának legyen énekelnivalója, és akkor elmehet hakniba, hanem az: legyen egy olyan lenyomat Oláh Ibolyáról, ami méltó a tehetségéhez és a tudásához. Ibolyka hatalmas szünetet tartott a nagy nyilvánosságtól való eltávolodással. Most azt lehet mondani: újra itt van, megérkezett Ibojka, csak most j-vel! Miért tartott ekkora szünetet? O. I.: Nem igazán élveztem azt, ami korábban körülvett. Dolgoztam civil munkát, nem foglalkoztam a zenével. Normális emberek vettek körül, lettek barátaim. De nem akartam végleg abbahagyni. P.G.: Ezekből a dalokból nem hiszem, hogy bárki más kaphatott volna, mind nagyon személyesek. Ő olyan előadó, aki sokféle nőt képviselni tud. Tud lenni a megvert, az elesett, a lázadó, a fölényes, a sanzonett, a tangókirálynő, és a jegyszedő a Fény moziból. De Ibolyka nem úgy működik, hogy színészként valamit átél. Ő valahogy beviszi, behúzza a dalt magába, és az az övé lesz. Ha most Szép Ernő hallhatná tőle a De szégyen élnit, megkönnyezné. O. I.: Szerintem hallotta. Ami a dalokat illeti: ha nem látom magam előtt, amiről éneklek, akkor nincs dal. Egyenlőség, testvériség szabadság: hazugság vagy királyság? A Pengetni fogsz refrénje hol ezt, hol azt hangsúlyozza. O. I.: Attól függ, az élet melyik refrénnél tart.      INFO: Presser Gábor – Oláh Ibolya: Voltam Ibojka 28 vers, 28 Presser dal + 1 lemez Lettner Krisztina és Vető Gábor képmunkáival Borbély Szilárd, Erdős Virág, Fejes Endre, Kántor Péter, Kern András, Presser Gábor, Szép Ernő, Sztevanovity Dusán, Varró Dániel és Závada Péter verseivel, dalszövegeivel Helikon Kiadó, 2018 

A Pinceszínháztól A padlásig

Oláh Ibolya Ibolyántúl című estjével január 5-én a Hungarikum Élményházban, februártól a Pinceszínházban lép fel. Presser Gábor tizennyolcadszor ünnepli a szilvesztert a Zeneakadémián az Amadindával, Falusi Mariann közreműködésével. A padlás amerikai adaptációja is előrébb tart: megszületett a harmadik, a szerzőknek is tetsző fordítás. 

2018.12.21 10:30
Frissítve: 2018.12.21 14:24

Hősök a diliházban - Szuperhősfilm, közhelyes megoldásokkal

Publikálás dátuma
2019.01.17 10:00

Fotó: /
Zavarba ejtő szuperhősfilm az Üveg: számos pontján innovatív, máskor unalmas, olykor fájdalmasan ostoba, közhelyes.
Az indiai származású amerikai rendező, M. Night Shyamalan 1999-ben, harmadik filmjével, a Hatodik érzékkel vált világhírűvé. Ezután is készített olyan egyedi hollywoodi mozikat, mint A sebezhetetlen, a Jelek, a Falu, de kínos buktákat is. Az esemény, Az utolsó léghajlító, A Föld után már-már a nézhetetlen kategóriát képviselte. Amikor már ott tartottunk, az egykor új Hitchcocknak tartott szupertehetség közröhej tárgyaként elsüllyed a B-kategóriás alkotók tengerében, érkezett a minimális költségvetésből készült Széttörve. Most pedig Shyamalan meglépte azt, amit másnak Hollywoodban szinte soha nem szokott sikerülni: két korábbi mozijának készített közös folytatást. Ez lett az Üveg.  Egymásnak ellentmondó eredettörténetek láttak napvilágot a 2000-ben készült A sebezhetetlen és a 2016-os Széttörve kapcsolatáról. Például: a Bruce Willis (az Oltalmazó) és Samuel L. Jackson (Mr. Üveg) főszereplésével készült utóbbi szuperhősmozi eleve egy trilógia részeként készült. De mivel A sebezhetetlen annak idején nem túl sok bevételt hozott a Disney-nek, a folytatás lehetőségét elvetették. Aztán: a Széttörve skizofrén főgonosza, a huszonnégy személyiséggel, emberfeletti erővel rendelkező Szörny (aki James McAvoy alakított lélegzetelállító erővel) eredetileg A sebezhetetlen egyik mellékszereplője lett volna, de az erős karakter megbontotta volna a történet egyensúlyát, így a rendező inkább kivette a 2000-es filmjéből. De ne feledjük a Széttörve utolsó jelenetét sem, amelyben az Oltalmazó egy bárban üldögélve bizonyítja, a filmben látható alternatív valóságban vannak emberfeletti képességekkel rendelkező személyek. Mivel a Széttörve Universal-produkció volt, a rendező utólag egy külön alkut kötött a Disney-vel Willis figurájának használatához azzal a kitétellel: ha sikerül a két film közös folytatását létrehozni, akkor a két stúdió osztozkodik a jogokon és az üzleten. Nem mindennapi dolog két kvázi független produkciót közös nevezőre hozni, de egy olyan öntörvényű alkotó esetében, mint Shyamalan, minden lehetséges. Sőt, a formulában benne volt egy zseniális elegy lehetősége. Alapvetően izgalmas felvetés: a Szörnnyel mit kezdhet az Oltalmazó. Utóbbi ugyanis le akarja vadászni a Philadelphia lakosságát rettegésben tartó lánygyilkost. Ha ezzel megelégedett volna a rendező, remek kis mozi kerekedett volna ki belőle. De neki grandiózusabb tervei voltak: miközben a két szuperhős összecsap, egyszer csak megjelennek a rendőrök és a bekasztliznak mindenkit egy privát elmegyógyintézetbe. Van itt egy beteg korábbról: Elijah Price, azaz Mr. Üveg. Az intézmény falai között tevékenykedik bizonyos Dr. Ellie Staple (Sarah Paulson), aki „szuperhősöket” kezel. Magyarul: mindenkit próbál meggyőzni arról, hogy csak képzelődnek az emberfeletti képességeikről. Shyamalan a karakterekkel többször elmondatja, hogy a képregények miért fontosak – korunk bibliái, a bennük látható szabályrendszerek szerint élünk. Dr. Staple próbál mindenkit meggyőzni: ez csak olyan hazugsághalmaz, amelyeket azért hoznak létre, hogy a szórakoztatás címszava alatt elvegyék a pénzünket. Az idea roppant izgalmas (pláne a két filmes multicég által finanszírozva), a probléma viszont, hogy Shyamalan alulértékelte a nézőket: irtó felszínes mondatokat adott a figuráinak. Szegény Staple doktornő az, akinek a száján a legtöbb baromság kijön. Karaktere akkor sem lenne hitelesebb, ha nem egy irodában ülne, hanem részegen egy kocsmában. Így viszont van sok kínos perc, amikor az ember az óráját (telefonját) nézegetheti. Shyamalan nem volt képes megállni, hogy további mellékszereplőket is visszahozzon a korábbi filmekből, az Oltalmazó fiát, a Szörny első támadását túlélő fiatal lányt és Mr. Üveg anyját, de az írói feladatokat is egyedül vállaló rendező nem volt képes ennyi figurát mozgatni. Így az Üvegben számos kontinuitási, illetve tempóprobléma is zavarba hozhatja a nézőt. Az alkotói egó nem tett semmiféle engedményt a nézők felé. Pedig nem ártott volna egy erős kontroll. Vagy, akár önkontroll. Az Üveg olyanfajta alkotói tévedés, igazából azért fáj, mert minden lehetőség megvolt benne, hogy újabb kultikus műalkotás szülessen. De a termék sajnos gyártási hibás lett. És még csak vissza sem küldhetjük a feladónak. Infó: Üveg Forgalmazza a Fórum Hungary 
2019.01.17 10:00
Frissítve: 2019.01.17 10:00

A nagy démon, a régi barát, a furcsa idegen - megjelent A magyar nyelv nagyszótára újabb kötete

Publikálás dátuma
2019.01.17 09:32

Fotó: /
Bár a mindennapok során ritkán jut eszünkbe a szavak és a nyelv összetettsége, s szépsége, A magyar nyelv nagyszótárának most megjelent kötete ezt is felidézi.
Az Akadémiának és a magyar kultúrának ezt az évszázados jelentőségű alkotását jogászok és tanárok, újságírók és más hivatásos kommunikátorok, bölcsészek és természettudósok, könyvtárosok és könyvolvasók mind haszonnal forgathatják – áll a most megjelent A magyar nyelv nagyszótára című sorozat hetedik kötetében, amely az elmúlt kétszáznegyven év szókincséből merít. "Egy ilyen nagyszótárnak az elkészítése igazi sziszifuszi, heroikus, hatalmas munka" – méltatta a kötetet Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, kiemelve a háttéranyagok és az adatok feldolgozására irányuló munka jelentőségét. A Nagy Magyar Szótár elkészítéséről 1830-ban döntött a Magyar Tudós Társaság, de a modern nagyszótár adatgyűjtése csak 1985-ben indult el. A kiadvány általános értelmező szótár, amely egyaránt figyelmet fordít a köznyelvre, a szépirodalomra, a szaknyelvre, a rétegnyelvre, a nyelvjárásokra, a szleng és a sajtónyelvre – hangsúlyozta Ittzés Nóra, a szótár főszerkesztője. Hozzáfűzte, a kötetek az egyes szócikkek jelentéseit árnyaltan mutatják be, s számos példamondatot adnak az egyes szavak értelmezéséhez. A sorozat mintegy száztízezer címszót dolgoz fel, s a források széles választéka a stílustörténeti kutatásokat vagy a nyelvhasználat-történeti vizsgálatokat is elősegíti. Bár Ittzés Nóra kiemelte, a nagyszótár kifejezés nem a terjedelemre, hanem a műfajra utal, nem elhanyagolható azonban annak súlya, hogy a most megjelent kötet több mint ezerhétszáz szócikket tartalmaz az el szótól az elzüllik szóig, s az egyes szavak használatát, jelentéseit harmincötezer példamondat támasztja alá. Ugyanakkor a szakember elmondta, míg más, külföldi szótárak készítésénél több száz ember is dolgozhat, addig ők körülbelül húszan vesznek részt a munkálatokban. A folyamatot lassítja továbbá, hogy többnyire pályakezdőkkel, konkrét gyakorlati tapasztalat nélkül rendelkezőkkel dolgoznak, s a szerkesztési szabályzat egységes, pontos elsajátítása időt vesz igénybe. Mindezek ellenére viszont a több mint húsz kötetesre tervezett sorozat következő része előreláthatólag két év múlva jelenhet meg. S valószínűleg a K betű lesz a leghosszabb (két vagy három kötetes). A szótár nemzetközi szintű, a források feltüntetésére is kiemelt figyelmet fordító online keresőrendszerrel rendelkezik, amely bárki számára szabadon és ingyenesen hozzáférhető a nagyszotar.nytud.hu weboldalon. A nagyszótár létjogosultságát – ami az egyre növekvő internethasználat korában megkérdőjelezhető lehetne – pedig mi sem mutatja jobban, mint az, ahogy Tompa Andrea író  a szótárakhoz és lexikonokhoz fűződő erős érzelmi kapcsolatáról beszélt. A szerző hangsúlyozta, a szótár fülszövegének felsorolásából számára különösen hiányoztak az írók, költők, drámaírók, művészek, akik szerinte szintén hivatásos kommunikátorok, s úgy hiszi, hozzá hasonlóan szótárolvasók, gyakran gyűjtők, olykor készítők is. „Kimaradtak tehát az írók, akik szenvedélyes küzdelmet folytatnak a nyelvvel; önérzékelésük szerint – megint csak magamra gondolok – ebben a küzdelemben sorozatosan a földre küldi őket a nagy démon, a szeretett anya, a régi barát, a furcsa idegen, a nyelv. Vagyis alul maradunk, úgy mint a szerelmesek. A nyelvvel való küzdelem az alul maradás győzelme, vagy az alul maradás tudománya. És kimaradtak azok az alulmaradók is, például a szerelmesek, akik úgy érzik, a nyelv végtelenül szegény és elégtelen az ő érzéseik kifejezéséhez, ezért a szerelmes titkon már szenvedélyesen várja a nagyszótár sze-szi kötetét, hogy kapaszkodókat találjon, és immár tudományos érveket, idézeteket, váratlan kontextusokat szerelem szavának körbeírásához, a szerelem érzésének kifejezéséhez, vagyis a biztos alulmaradáshoz.” 
2019.01.17 09:32