Lucifer a kissámlin - Az ember tragédiája Székesfehérváron

Publikálás dátuma
2018.12.22 14:45
KÜZDELEM - A speciális tér minden színben felbukkan
Fotó: KATKÓ TAMÁS
Merész ötlet, hogy egy előadást négyen rendezzenek, ráadásul Az ember tragédiáját. Székesfehérváron ez megtörtént. Több emlékezetes momentummal együtt talán jó lett volna kicsit jobban összefésülni az eltérő színpadi megvalósítást.
Szikora János rögtön az elején fekete-fehérbe öltöztette az angyalok karát. Lehet persze, hogy gyásztorhoz, illetve a kiűzetéshez illően, mégis hatásos a megjelenésük. Nagyszabású és vészjósló. Négyen vitték színre Madách Tragédiáját Székesfehérváron és a sort a direktor kezdte, a keretszínek jutottak neki, az első három és az utolsó. Nála a főszereplők fiatalok. Ádám Kovács Tamás, Éva Osváth Judit, Lucifer pedig Lábodi Ádám. Az első emberpár ahogy kell az elején ártatlan, Hogy aztán jöjjön a bűnbeesés. Szikora rendezte már a művet, mégpedig az új Nemzeti nyitó előadását. Érződik, hogy sok mindent tud róla. De az is, hogy most is az újat kereste. Feszültséggel telien élvezetesek és főként pontosak az általa jegyzett színek. Nincs bennük túlmagyarázás. 
Horváth Csaba egy nagy váltással egy másik generáció képviselőire osztotta a főszerepeket az egyiptomi, athéni és római színben. Ádámot Hirtling István, Évát Varga Mária, Lucifert pedig Tűzkő Sándor alakítja. A rendező saját megszokott, főként a mozgásra épülő színpadi nyelvét használja, a rabszolgák a premier óta áthalással felértékelődött láthatósági mellényben. Mondhatni mindenki a helyén van, a jelenlét mégsem válik átütővé. Peregnek a színek és nem ér minket igazi meglepetés. 
Négy igencsak fontos szín jut a harmadik rendezőnek Hargitai Ivánnak. Bizánc, Prága, Párizs és újra Prága. Lucifer itt végig Kuna Károly, aki tényleg karakteres. Való neki ez a szerep. Ádám a bizánciban Andrássy Máté, Éva pedig Kerkay Rita. Aztán Ádám Keplerként és Dantonként Krisztik Csaba, Éva pedig a párizsi és a prágai színekben Kiss Diána Magdolna. Hargitai sokféle eszközt használ: vetít, élő zenét is alkalmaz, nem beszélve az elemző instrukciókról. Valahogy mégsem válik egyneművé a színpadi fogalmazás. De lehet, hogy az a baj, hogy így együtt nézve kiragadott részlet marad. Letisztultabb, egyszerűbb és fanyarabb a Bagó Bertalan által rendezett négy szín (London, Falanszter, Az Űr, Eszkimó). Nála Ádám Kádas József, Éva Ballér Bianka, Lucifer Nagy Péter. Talán Bagó használja ki leginkább Bátonyi György díszletét, amely nem más, mint egy homokkal teli tálca. A rendező jól játszik a térrel, feltölti humorral és játékossággal. 
Az utolsó szín újra Szikoráé és szerencsére így tényleg keretessé válik az előadás. Az igazgatót izgatta ez a mondat: „Szabadon bűn és erény közt választhatni, mily nagy eszme.” Nem ítélkezik, csak felveti a dilemmát. A Lucifert a végén büntetésből kis sámlira ülteti. A végén pedig Angyalok karaként a felnőtteket gyerekek váltják fel. Ők olvasnak fel a Madách műből. Az Úr (Gáspár Sándor) pedig megsúgja nekik: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” Nem harsogva kapjuk, a képünkbe. A mai mindennapokat figyelembe véve úgy talán nem is lenne hiteles. Halkan, mintegy zárójelben viszont, igencsak érvényes!  Info:  Madách Imre Az ember tragédiája 1.  Vörösmarty Színház, Székesfehérvár Dramaturg: Perczel Enikő és Tucsni András Rendező: Szikora János, Horváth Csaba, Hargitai Iván, Bagó Bertalan
Frissítve: 2018.12.22 14:45

Másfél óra Mahler egy perc unalom nélkül

Egy héten belül két nagy Mahler-szimfóniát hallhattunk a Müpában, két magyar zenekartól, két magyar karmester vezényletével, nagyon jó előadásokban. Nem akármilyen teljesítményeknek voltunk tanúi.
Három olyan zenekarunk biztosan van – a Fesztiválzenekart is ide értve –, amely bizonyítottan magas színvonalú Mahler-előadásokra képes, ez akár nem mindennapinak is mondható egyetlen város esetében. De nem is a számháború a lényeg, hanem ami mögötte van: a hangszeres – például zongorista, hegedűs, csellós – és énekes szólistákat is beleértve országunknak olyan elit zenészcsapata van, amire joggal lehetünk büszkék. Most a Magyar Rádió művészeti együttesei bizonyítottak Vajda Gergely vezényletével.
Mahler maga mondta, hogy műveiben mindig van valami triviális, de a Harmadik szimfóniában túlmegy minden határon. Ugyanakkor mindig találhatunk nála földöntúlian szép részleteket (minden további jelző nélkül), a nagyjából százperces műben gyakran váltogatják egymást hol a harsányan szóló részletek – nyolc kürt fortissimójával kezdődik a mű –, hol pedig – főleg a vonósok által megszólaltatott –, nyugalmat sugárzó részleteket, mint a hatodik tétel kezdetén. És lehetnek ezek a szólamok tudatosan vállaltan földhözragadtak, lehetnek éteri tisztaságúak és persze kétértelműek, kétélűek is. Ez a sűrű változatosság is lehet az oka, amiért sokan idegenkedhetnek a Mahler zenéjétől. De nem a mi dolgunk, hogy Mahler titkait most itt megfejtsük, jobb, ha azt a zenészekre, karmesterekre bízzuk.
A Rádiózenekar és Vajda Gergely mindenesetre mindent megtett, hogy olyan előadását nyújtsa a műnek, amelyben minden részlet a maga jelentőségének megfelelően szólaljon meg. Említettük a kürtöket, beleértve a többi rézfúvóst is, ha kellett nagyon félelmetesek voltak, említettük a vonósokat, akik végig nagyon szépen, egységes hangzással szóltak, az itt sokszor különösen fontos ütősök is meghatározó jelentőségüknek megfelelően peregtek, dobbantottak, csaptak le, és a fafúvósok is remekeltek, és az elsők között köszönhette meg a tapsot a színpad elejére kijőve a harmadik tétel kitűnő szólótrombitása. Wiedemann Bernadett a nietzschei szöveg mélységeire rámutatón énekelt, a felnőtt kórus női kara és a gyerekek szépen, üdén dalolták a Csodakürt-dal naivabb, de bizakodóbb sorait. A szimfónia rendkívül összetett mű, három évig írta Mahler – aki jobbára csak a színháztól megszabadulva a nyári szünetekben tudott dolgozni – a hattételes alkotást, amelyben Nietzsche, és a Fiú csodakürtje gyűjtemény szövegei is felhangzanak. Rendkívüli feladat tehát előadása, annak idején is csak hat évvel megírása után került sor bemutatására 1092-ben.
Vajda Gergely, aki jelenleg amerikai zenekarokkal dolgozik, de volt már a Rádiózenekar élén is, megtalálta a hangot zenészeivel. A szimfónia külsőségeinek megszólaltatása mellett, ami alapfeladatnak sem semmiség, több mint másfél órán keresztül sikerült fenntartania a feszültséget, bemutatnia azt a gondolati gazdagságot, ami Mahler szimfóniájában jelen van, és amit igen, nehéz is lehet követni, de ilyen, az út minden szépségét, különlegességét feltáró kalauzolás ellett érdemes.
Témák
zene
Frissítve: 2019.03.22 12:00

Törőcsik Marit kórházba vitték

Publikálás dátuma
2019.03.22 11:52

Fotó: Népszava
A nemzet színészének egy orvosi beavatkozás miatt kellett befeküdnie a szombathelyi kórházba.
Nehezen tudott enni, ezért tágítottak a nyelőcsövén Törőcsik Marinak - írta a 24.hu. A március 15-én Kossuth Nagydíjjal kitüntetett művész a lapnak telefonon azt mondta, a héten még biztosan a szombathelyi kórházban kell maradnia.