„Erősen feudális” - körbefalazza a Fidesz a vidéki ellenzékieket

Milyen egy kisvárosban ellenzékinek lenni? Van-e nyomásgyakorlás, jönnek-e telefonok? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk azzal a keszthelyi pedagógussal, aki azután állt fel, hogy ellehetetlenítették politikai okokból az általa szervezett jótékonysági rendezvényt.

Van úgy, hogy az ember rosszul időzít. Molnár Tibor éppen akkor döntött úgy 36 évesen, hogy mégis tanári pályára megy, amikor 2010-ben beköszöntött a „Hoffmann Rózsa-korszak” a közoktatásban. A keszthelyi pedagógusról csütörtökön annak kapcsán írtunk, hogy lemondott történelem-földrajz-drámapedagógus szakos tanári állásáról a Zalaegerszegi Szakképzési Centrum Keszthelyi Vendéglátóipari Szakgimnáziumában, miután állítása szerint politikai okokból nem tarthatott meg egy karácsonyi jótékonysági rendezvényt a városban. A fiatalember ráadásul a politizálásba is belekezdett 2013-ban az Együtt színeiben. Mivel egyre több feladata adódott a pártban (az országos elnökségbe is beválasztották), 2016-ban fizetés nélküli szabadságra ment, közben azért egy Phd-fokozat megszerzésébe is belefogott. A tanítás azonban hiányzott neki, ráadásul, mint mondja, „értem is el eredményeket, rendszeresen indultak a diákjaim különböző tanítási versenyeken, vetélkedőkön és mindig jól szerepeltünk és rengeteg kulturális programot is szerveztem nekik”. Így idén visszament tanítani. Nem gondolta, hogy ez egy ilyen rövid időszak lesz, de a jótékonysági pizzázás letiltása kiverte nála a biztosítékot. „Teljesen apolitikus rendezvény lett volna, rajtam kívül senki nem politizált a keszthelyi szervezők, segítők közül, ez egy klasszikus civil ügy lett volna, nem úgy, ahogy a Fidesz most használni szereti ezt a kifejezést”. Mint mondta, soha nem gondolta volna, hogy

Mivel minden szóban, informálisan zajlott, így persze bizonyíték sincs erre, nem véletlenül mondta az Indexnek a Centrum vezetője, Szabó Károly, hogy „hivatalosan” senki nem kérte őket a rendezvény megtartására. Molnár Tibor szerint nemcsak a rendezvénynek helyet adni próbáló két iskolába „telefonáltak le”, hanem még azokat az általános iskolákat is felhívták, ahonnan a gyerekek jöttek volna, hogy még véletlenül se jusson eszükbe bárkit elküldeni. Ez amolyan utolsó csepp volt a pohárban. „Mikor Szabó Károly még le is tagadta az egészet, annyira fel voltam dúlva, hogy aludni sem bírtam. Felkeltem hajnali fél ötkor, leültem a számítógépem elé és megírtam a lemondó nyilatkozatomat.”

A helyzet annyiban persze nem lehetett új Molnár Tibor számára, hogy a fideszes vezetésű Keszthelyen folyamatosan érték „kisebb pressziók”, mióta politizálásra adta a fejét. Kapott már „jóindulatú” telefonokat, megjegyzéseket arról, hogy „minek politizál egy tanár”, hogy „nem kellene bevinnie a politikát az iskolába”, az egyébként szokásos, rendszeres jutalmazásokból viszont (például év végén, pedagógus nap alkalmából) valahogy mindig kimaradt, pedig „mindig a kötelező fölött teljesített”. Kérdésünkre, hogy „bevitt-e” bármit a politikai beállítottságából a tanórákra, Molnár Tibor először is a Nemzeti Alaptantervet idézi. Még ez a dokumentum is leszögezi, hogy világnézetileg semleges oktatás nincsen, a tanár megjelenítheti nézeteit az órán, de nem teheti azt kizárólagos olvasattá. „Egyébként pedig elég kinyitni a Száray Miklós által írt és kötelezően használandó történelem könyveket. Amik ott szerepelnek a demokráciáról, a társadalom kívánatosnak tekintett állapotáról, a civil mozgalmakról, szöges ellentétben állnak azzal, ahogy a Fidesz kormányoz. Én azt a demokráciafelfogást tanítottam, ami a tankönyvben van, ha ez ma már bármilyen szempontból ellenzéki nézetnek tűnik, az nem miattam abszurd. Ugyanakkor kísérteties áthallások vannak néhány korszak és a mai állapotok között: a sajtószabadság felszámolása, az ellenzék ellehetetlenítése, látszat parlament. Ezek az ügyek akkor jönnek elő egy történelem órán, amikor például Mussoliniről tanulunk”. „És szinte mindegy is, milyen színű kormány volt eddig. Vannak olyan tényezők, amik arra kondicionálják az embereket, hogy a hatalomtól várjon pénzt, mindenféle juttatást, előnyt. Ezért a mindenkori hatalommal jóban kell lenni, mert másképp nem boldogul az ember.” Ő 22 éve él Keszthelyen, de még mindig „gyüttmentnek”, vagy „a mai divatos kifejezéssel élve migránsnak” számít. Politikával, közélettel csak egy szűk kisebbség foglalkozik, ez mondjuk igaz a Fideszre is. A kormánypártnak sincs több aktivistája helyben 15-20-nál, ehhez képest, ha egy ellenzéki politikus rá tud venni 5-10 embert, hogy aktívan segítsen neki, politizáljon, az már siker.

„A mostani rendszer mindent meg is tesz azért, hogy rátelepedjen mindenre és lehetőleg kontroll alatt tartsa. Értve a médiát, a helyi erőforrásokat is”, bár, mint hozzáteszi, a máshonnan hallható horrortörténetekhez képest Keszthelyen például „viszonylag korrekten működik az önkormányzati tévé, ellenben a helyi lap csak az önkormányzatról szóló jó híreknek ad helyet”. „Pont ma reggel gondolkoztam ezen, amikor beültem az autómba: a forgalom rendben halad, a boltok nyitva, mindenki a karácsonyra készül, mintha minden rendben lenne a felszínen, tényleg nem lehet azt mondani, hogy diktatúra lenne. De abban a pillanatban, hogy valaki közélettel kezd foglalkozni és nem úgy, ahogy a Fidesz szeretné, falak emelkednek köréje” - mondta.

A rabszolgatörvény ellen ugyanakkor Keszthelyen is szerveztek félpályás útlezárást, ez Molnár Tibor szerint afféle nem reprezentatív közvélemény-kutatásként is szolgált. „Az autósok körülbelül 40 százaléka egyértelműen velünk szimpatizált, volt egy hangos kisebbség, aki szidott minket, a többiek csak úgy elhaladtak mellettünk”. Viszont a helyi DK-tól a Jobbikig Keszthelyen is közösen tüntetett az ellenzék, ami „mutathat egyfajta erőt a helybelieknek”.