Burokból kiszakadva - külföldön élő magyarokat kérdeztünk idei kulturális élményeikről, csalódásaikról

Melyek voltak a legfontosabb produkciók, mit néztünk, hallgattunk, olvastunk 2018-ban? Szakmai és személyes élmények az összegzésben. Sorozatunk első részében külföldön élő magyarokat kérdeztünk.

Járt magyar művész külföldi fellépésén? Látott magyar filmet a moziban? Rendelt könyvet Magyarországról?

Gombár Zsófia (41) tizenöt éve él Portugáliában. Lisszabonban lakik – szintén magyar – férjével és két kislányával. Az Universidade de Lisboa kutatója és oktatója, fordítástörténettel és cenzúrakutatással foglalkozik.

- Nem, pedig remek magyar programok vannak, de nagyszülők hiányában képtelen vagyok elmenni rájuk. Például júniusban volt az „Irodalom a világ végén” verses felolvasó délután Kukorelly Endrével és a Fuga irodalmi kör tagjaival magyar és portugál nyelven. Új és antikvár könyveket is rendszeresen rendelek: Nádas Pétert, Borbély Szilárdot, György Pétert.

Gőbel Noémi (31) kétgyermekes dolgozó anyuka. Dél-Svédországban él családjával, könyveivel és három haldokló fűszernövényével

- Néhány hónapja megkértem édesanyámat, szerezze be nekünk Varró Dani A szomjas trollját. Ő azt megspékelte Szabó Magda Hullámok kergetésével, pedig tudta, hogy épp mindnyájan gyerekkönyv-lázban élünk: a két gyerkőc reggeltől estig halandzsázza egymásnak Bot Benőt és Pipp és Pollit. És a trollt, mindig a trollt.

Ongjerth Hanna (31): januárban lesz öt éve, hogy Berlinbe költözött. Azóta bevándorlókat és menekülteket tanít németre, szabadúszó újságíró.

- Az a nagy baj, hogy szinte kizárólag magyar művész fellépésén voltam. Berlinben hihetetlen emberek művelnek elképesztő dolgokat, és mégis: idén alig jutottam el valahová. Egy másfél-két éves kisgyerekkel – és messze élő nagyszülőkkel – az ember csak azt nézi meg, ami szívügye. Mostanában szinte csak magyarul olvasok. Nyáron a Hrabal könyvét, aztán a népszabadságos kollégák Margó-jelölt műveit. Már hónapok óta ülök Kelen Károly Emich-könyvén, pedig sokkal érdekesebb, mint reméltem. Túl sok minden van.

Rényi Márta (73) nyugdíjas gyógytornász. Mindig jó kedve van. A hangja harsány, a nevetése elragadó. Negyvenhat éve él Münchenben.

- Körülbelül két hete voltam a Fesztiválzenekar koncertjén a Gasteigban. Schiff András zongorázott, gyönyörű volt! A Testről és lélekrőlt láttam itt moziban, de az nem idei film. Rengeteget olvasok magyarul, most például Schein Gábor Svéd című könyvét.

- Nézett idén Duna TV-t?

Gombár Zsófia

- Nem.

Gőbel Noémi

- Nem néztem én idén Duna TV-t, ami nem a Duna TV hibája. Csakis rajtam múlott, mert nálunk nincs tévé, csak egy vénülő projektor a polcon, amivel filmeket vetítünk hetente egyszer. Így kerüljük ki a svéd tévéadót, és a túlzott hírfogyasztást.

Ongjerth Hanna

- Nincs tévém.

Rényi Márta

- Nem, nem nézek magyar tévét. Viszont az otthoni hírekkel nagyon is képben vagyok, szorgalmasan követem az interneten, hogy mi történik Magyarországon.

Olvasott a kinti sajtóban magyar kulturális eseményekről?

Gombár Zsófia

- Felkai Piroska portugál fordításainak recenzióit el szoktam olvasni, ha rájuk bukkanok, bár a fordítás nem számít kulturális eseménynek. Magyar kultúráról nem nagyon írnak a portugál lapok, a politikáról viszont annál inkább. Egy átlagos portugál többet tudhat a magyar helyzetről, mint egy átlagos magyar MTVA-néző vagy Magyar Idők-olvasó.

Gőbel Noémi

- Á, dehogy. Nem fájdítom ilyennel a szívemet. Elég volt egy hete azt hallanom budapesti barátnőmtől, sikerült eljutniuk a Pál utcai fiúkra, máris tüskézett a szívem az irigységtől.

Ongjerth Hanna

- Csak ha célzottan kerestem valamit. Nem esemény (és nem jobban magyar, mint német), mégis érdekes volt, ahogyan Zólyom Franciska kinevezése bejárta a német sajtót, a magyar lapok pedig méltatlanul közömbösnek bizonyultak. Pedig nem óriási dolog, hogy ő lesz a 2019-es velencei biennálé német pavilonjának kurátora?

Rényi Márta

- Nem igazán. Pedig naponta olvasom az újságot. Ritkán jön ide valaki: nem kelti fel a sajtó figyelmét.

Mi volt a legcsodálatosabb kulturális élménye 2018-ban?

Gombár Zsófia

- Egy portói queer-konferencián voltam, ahol sok okos doktori fokozattal rendelkező kutató beszélt a szexuális kisebbségek múltbeli és jelenlegi nehézségeiről. Az egyik panel végén előállt egy fiatal lány (költő, író, P.H.D.-hallgató) és előadta a saját szövegét, drámai monológját a saját és mások nevében. Nagyon megrázó volt. Sokkal többet mondott el, mint amennyit bármelyikünk el tudott volna mondani – adatokkal alátámasztva – a témáról. Az irodalomnak, a művészetnek „lesöprő” ereje van.

Gőbel Noémi

- Volt egy pontszerű, és egy hullámfajta. A pontszerű: Advent első vasárnapján a lundi katedrálisban kora reggel rézfanfárral és ötvenfős kórussal indították a karácsonyvárást. Majd’ elsírtam magam a gyönyörűségtől, pedig közben a másfél éves épp junior mászófalnak használt. A hullám pedig a gyerekkönyveknek tudható: az elmúlt két hónap nálunk annyira az évek alatt összesóvárgott hazai gyerekirodalomról szólt, hogy azóta már naponta posztolok könyvkincseinkről: hadd tudja meg más is, micsoda értékeket vihet haza a Pozsonyi Pagonyból.

Ongjerth Hanna

- Amikor a Rolling Stones Bob Dylan Like A Rolling Stone-ját játszotta az Olympiastadionban!

És a nomerMaids (Bazsó Adrienn, Charlotte Mednansky, Néder Panni) Wann hast du das letzte Mal auf der Spitze eines Berges Sex gehabt?-előadása. Olyan hihetetlenül érzékeny, mégis határozott kézzel ragadta meg az ember gyomrát, hogy nem lehetett könnyek nélkül végigülni. Meghökkentő nyíltsággal kérdezett rá azokra a félelmekre, amelyeket sok külföldön élő magyar ismer: Honnan tudod, hogy így, kiszakadva a burokból, közép-európai nőként, idegen nyelven, nem vagy végzetesen középszerű és érdektelen?

Rényi Márta

- Ez a múltkori Fesztiválzenekar-koncert. És amikor Schiff András májusban fellépett a Prinzregententheaterben. Egyszer csak felállt és kiment a teremből, mert a közönség neveletlenül viselkedett: beletapsolt a játékába. Azt hittem, vissza sem jön. A Danton halála is nagyon jó volt a Gärtnerplatztheaterben Celeng Máriával, kétszer is láttam.

És a legnagyobb kulturális csalódása?

Gombár Zsófia

- Én minden kulturális élménynek örülök, legyen akármilyen is. Nem volt csalódás.

Gőbel Noémi

- Nincs ilyen.

Ongjerth Hanna

- Nemes Jeles László gyönyörű filmje, a Napszállta. A kameraállás, ami a Saul fiában eredetinek számított, most elcsépeltnek tűnt. Túl sok volt a suttogás, a rejtély, a „szörnyű titok”, a végén pedig túl sok maradt a kérdőjel. És zavar, ha a főhőst sem szeretni, sem utálni nem tudom; ha annyira távol marad, hogy nem érdekel, mi lesz a sorsa.

Rényi Márta

- Látni, ahogyan nyáron a Gellért fürdő hagyja játszani a zenekart a 35 fokos déli hőségben. Az emberek ott flangáltak fürdőruhában. Senki sem figyelt a zenére igazán, ők viszont ott húzták teljes öltözetben. És a Duna-korzó: régen az volt a kedvenc helyem, most az éttermek pedig csak le akarják húzni az embert.