Az év színházi forgószele
Bán Zsófia író
Utas és holdvilág. Az érzékek ötórányi, akusztikus/vizuális kavalkádja; elvarázsol, elrepít, megérint, letaglóz és felemel. Ez az, amiért az ember színházba megy, ez az, amire mindig vágyunk, csak ritkán kapjuk meg; ez az, amitől újra csillogó szemű befogadók leszünk; ez az, aminek a végén azt mondjuk: még! A TÁP Színház kultelőadása, amelyben Szerb Antal kultregényét a régi, rádiószínházi előadását felhasználva, playbackről játsszák. Igazi színházi salto mortale. #“És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.”
Karácsony Ágnes újságíró
Ez a színházi forgószél nem tör, nem zúz, de van ereje és sebessége, úgyhogy átrendez, fölkavar, kimozdít, talán helyre is tesz. Epicentruma jelenleg a tatabányai Jászai Mari Színház. Sorolhatnám a színészeket egyenként, hozhatnám az előadásaikat egymás után, ám elég annyi: ez a színház, ez a csapat rendkívül gyorsan a legnagyobbak közé forgott, és mindjárt föléjük magasodik.
Szüts Miklós festőművész
Előrebocsájtanám, hogy – tekintettel arra, hogy kicsiny hányadát láttam az évad előadásainak, vidéken aztán végképp alig… – a válaszaim igazságtalanok, elfogultak lesznek. (A csapnivaló memóriámról ne tétessék említés!) Hát ha azt hívjuk forgószélnek, ami jól gyomron vág, akkor Fassbinder: A félelem megeszi a lelket (Átrium, Alföldi rendezése). Hernádi Judit és Bányai Kelemen Barna megrendítően mesélnek a szerelemről, gyarlóságainkról.
Turbuly Lilla, a Színházi Kritikusok Céhének elnöke
A Budapesti Operettszínház viharai. Előbb Kerényi Miklós Gábornak, a színház művészeti vezetőjének napvilágra került bántalmazási ügyeiről, menesztéséről, később az igazgatói pályázat körüli eseményekről szóltak a hírek. Kerényi Miklós Gábor is pályázott, aztán visszavonta jelentkezését. Majd kiderült, hiába támogatja a társulat túlnyomó többsége Lőrinczy Györgyöt, a jelenlegi főigazgatót, Kiss B. Attila operaénekes a befutó, akivel együtt balettigazgatóként Apáti Bence balettművész, a Magyar Idők publicistája is megérkezik a Nagymező utcába.
Az év színházi tapsrendje
Bán Zsófia
Bognár Péter: Minden kombi cirkó, de nem minden cirkó kombi; rendező Gothár Péter. Játsszák: Tasnádi Bence, Rujder Vivien, Kocsis Gergely, Pelsőczy Réka, Rezes Judit, Pálmai Anna, Vajda Kristóf m. v., Botka Zoltán. Az abszurd kibírhatatlanul mulatságos tombolása. Ennyit rég röhögtünk színházban, viszont nagyon ránk fér. Amelyben a cirkókról is sokat megtudunk, és még versben is van. Rejtő Jenő él és köszöni jól van! Aki hallja, adja át.
Karácsony Ágnes
Ők nem hősök, nem kerülnek ki plakátokra, nem készül velük interjú, nézők előtt észrevehetetlenek, bár függöny mögött gyakran tapsolják őket a színészek. Én most virtuális tapsrendbe hívom a színházi technikusokat, ügyelőket, kellékeseket, öltöztetőket, fodrászokat, sminkeseket, díszítőket, takarítókat, másokat, a kulisszák embereit, akik nélkül a színház nem működik. Szóljon hosszan nekik a taps.
Szüts Miklós
A tapsrend nem azt jelenti, hogy milyen sorrendben, és hogyan jönnek ki a színészek meghajolni? Ha arra vonatkozik a kérdés, hogy számomra mi volt az elmúlt idők legmeghatóbb tapsos ünneplése, akkor kivételesen nem színházi esemény jut elsőre eszembe. A Prima Primissima díj átadásán L. Ritók Nóra olyan, hosszú percekig tartó – igencsak megérdemelt – ünneplésben részesült, hogy az sokáig emlékezetes marad.
Turbuly Lilla
A hiányzó tapsrend. A Diplomácia sajtóbemutatója után, a Rózsavölgyi Szalonban csak nem akartak kijönni a színészek, pedig élénk taps köszönte meg a jól sikerült bemutatkozást. Végül a rendező (és egyben az előadás egyik főszereplője), Sztarenki Pál bevallotta, hogy a véghajrában a tapsrend még nem készült el. De azért csak előjöttek meghajolni , volt, aki félig még jelmezben, félig már magára húzott pulóverben. Ez a sutácska, zavarral és mosollyal kevert meghajlás jobban megmaradt az emlékezetemben, mint a sok-sok profi tapsrend.
Az év színházi szállóigéje
Bán Zsófia
“Nem dönthettem másként, mint hogy a rendezővel megszakítottam a munkakapcsolatot, és a bemutatót töröltem az intézet programjából.”
Karácsony Ágnes
Hernádi Judit hajlíthatatlan. Nem konok, csak nem megalkuvó. A gondolkodás és a bátorság a létformája. Ilyen a természete. Telefonon jó hosszan szoktunk beszélgetni. Egyszer azt mondta, szerinte mindig túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy rájöjjünk, mennyire messzire mentünk. Úgy reagáltam: de jó mondat ez! Mire ő: „De nem az a fontosabb, mit teszünk egy jó mondattal?”
Szüts Miklós
Hát nem? Hát de. Pionírszív. Az Örkény Stúdióban Daniela Kapitanová Könyv a temetőről című – egyébként remek – regényéből készült darab, Bíró Kriszta fergeteges, egyszemélyes előadásában. Aki még nem látta volna: KÖTELEZŐ!
Turbuly Lilla
Hagyjuk már a bulvárt, a gügye szempontokat és az anekdotákat! Ezek a minősítések a kolozsvári Rosmersholm című előadás szakmai vitáján hangzottak el a POSzT-on, amikor a beszélgetés moderátora, vagy valamelyik hozzászóló szóba hozta, hogy elfogadható-e a rendezői verbális és fizikai erőszak (a rendező a premier szünetében megrázta a főszereplőnőt) egy alkotói folyamatban. Az előadás elnyerte a POSzT legjobb előadásának díját, Imre Éva pedig a legjobb női főszereplő díját. (Valóban kimagasló teljesítményt nyújtott.) Sokakban, így bennem is nyugtalanító kérdések maradtak: Nem üzeni-e mindez azt, hogy legitimáljuk a színházban (is) az erőszakot? Hogy a művészet túlléphet a morálon? Hogy a létrejött művészi alkotás erényei súlytalanítják a létrejötte során történteket?
Az év színházi közjátéka
Bán Zsófia
Spiró György Csirkefej című darabjának letiltása a párizsi magyar intézetben. Miután a rendezőnő, Gerzsenyi Bea egy franciául írt magán e-mailben szidta a kormányt és Orbánt, valamint ugyanebben a levélben az előadásra szóló meghívót is csatolta, valamelyik címzett jelentette a Külügyminisztériumnak és az előadást máris letiltották. A privát szféra és a szabad véleménynyilvánítás levágott csirkefeje.
Karácsony Ágnes
Szörnyű közjátékosok. Figyelmeztetések ellenére sem kapcsolják ki, vagy rezgőre állítják, és hagyják, hogy a dráma csöndpillanataiban hangosan búgjon a mobiljuk. A sötét nézőtér gyakran „némán villog”, mert sokan – egyre többen – még előadás alatt is fogják a kezükben a telefont. Pár hete a Radnóti Színház harmadik sorában a pityegő jelzésre egy nő a füléhez emelte a telefont, és rezzenéstelenül közölte a hívóval: „Még tart az előadás, majd hívlak. De a kutyát engedd ki a kertbe!”
Szüts Miklós
Az amúgy mostanság igencsak nehéz sorsú Radnóti Színház (remek) előadása: Osztrovszkij: A művésznő és rajongói (rendezte: Valló Péter) Az egyik jelenetben Schneider Zoltán, a mindig pityókás Jeraszt Gromilov szerepében elindul kifelé a szobából, és a mostanság az építkezés miatt a színpadot lefelező falba ütközik, és elmélázva valami ilyesmit mond: „Jé, itt azelőtt át lehetett menni..!” (A jól értesült közönség persze hálásan röhög.)
Turbuly Lilla
A magyar vidék "Alföldi Róbert-telenítése". Kezdődött zalaegerszegi talkshow-jának lemondásával, folytatódott az Igenis, miniszterelnök úr! pécsi vendégjátékának visszamondásával, majd Szombathelyen is úgy találták, hogy már nem időszerű az a Székely Csaba-darab, amit Alföldi rendezett volna az ottani színházban. De ne feledjük azt sem, hogy két vidéki kisváros, Zalaszentgrót és Szigetvár a kiesők helyére lépve örömmel hívta és fogadta a művészt.
Az év színházi cunamija
Bán Zsófia
A módosított és VISSZAMENŐLEGES HATÁLYÚ TAO-törvény, amellyel a független, magán- és alternatív színházak és játszóhelyek működését ellehetetlenítik, azaz megfojtják. Ezt súlyosbítja, hogy a visszamenőleges hatálya miatt (ami jogi nonszensz), minden idei (2018-as) előadás eleve veszteséges. A következő évet tehát mínuszból kezdik – ha kezdik. Kellemes ünnepeket!
Karácsony Ágnes
Ez a színházi cunami viszont tör és zúz, károkat okoz. Egyes bennfentesek látták a színházi radarokon, hogy nagyon közeleg, de nem szóltak róla másoknak. A morális szeizmográf nem működött. Így hát a művészeti szférát érintő tao eltörlése hangos hullámmal érkezett, és kulturális apályt hagyhat maga után.
Szüts Miklós
Ha a cunamin itt azt értjük, hogy „mindent elsöprő”, akkor ezt bátran állíthatjuk Alföldi Róbert alakításáról Shakespeare III. Richárdjaként, ugyancsak a Radnótiban. Elképesztő színészi teljesítmény. (Rendező: Andrei Şerban). Vagy ezt még tavaly mutatták be? Mindegy, mostanában olyan ritkán látható, hogy csak biztatni tudom azokat, akik nem látták volna, próbálkozzanak! Az ilyen alakításokért muszáj színházba járni.
Turbuly Lilla
A tao eltörlése. Az előadó-művészetek tao-támogatásának váratlan és visszamenőleges eltörlése egyelőre beláthatatlan következményekkel jár. Ha a színházak nem kapják meg a 2018-as jegybevételük alapján őket megillető támogatást sem, az hónapokon belül akár csődbe is vihet több színházat. A legnehezebb helyzetben a független társulatok és a magánszínházak vannak, hiszen ők nem számíthatnak arra, hogy a fenntartójuk valamilyen módon pótolja a veszteségeiket. Bemutatók maradnak el, az alkotók elesnek olyan munkáktól, amelyekre régóta készültek. A nézők kevesebb előadást láthatnak, több pénzért, mert a színházjegyek drágulnak. És a folyamat tovább gyűrűzik, mindez kihathat a színházi lapokra (ha a színházaknak kevesebb pénzük lesz reklámra) és ránk, a Színházi Kritikusok Céhére is. (Ha eddigi támogatóink nem tudnak hozzájárulni a kritikusdíjak átadásának méltó megrendezéséhez.)
