Ennek a kriminek jól ismerjük a végét. Ám ahogy olvassuk a történetet, felmerül bennünk, talán mégis más lesz a befejezés. Csakhogy ezt a sztorit az élet írta, hiszen a történelemről van benne szó. A szerző annyit tett, hogy megpróbálta megfejteni, mi motiválta a főszereplő és az őt körülvevő sokaság tetteit, hogyan jutottak el mindannyian a végkifejletig.
Dalos György újra izgalmas könyvet írt. Ezúttal az Oroszországban több mint háromszáz éven át uralkodó Romanov-ház bukását követte nyomon. Az utolsó cár – ez a mű címe és róla szól a történet. Amiből kiderül, hogy szegény II. Miklós gyakran volt rosszkor rossz helyen, szerencsétlen összejátszások sorozata akadályozta meg előbb azt, hogy sikeres legyen, végül pedig azt, hogy a bolsevikok ne végezzék ki családjával és szolgálóival együtt, mint egy kutyát.
Mondhatnánk, szerencsések vagyunk, mi olvasók, hogy az író nem tudta megvalósítani eredeti tervét. A hosszú évek óta Berlinben élő és dolgozó Dalos György – aki nemrég ünnepelte 75. születésnapját – ugyanis a Nagy Októberi Szocialista Forradalom igaz történetét akarta megírni a tavalyi centenáriumra. Csakhogy berlini kiadója ezt megakadályozta, mondván, hogy azt a témát már négy szerző „lestoppolta” magának. Mit volt mit tenni, az író és történész új témát keresett. Elhatározását segítette, hogy jó negyven évvel ezelőtt már fordított egy könyvet a cári család meggyilkolásáról, tehát a téma – annyi más mellett –korábban is foglalkoztatta. És szerencséje volt, hogy hozzájutott az irattárak sokáig elzárt, titkos anyagaihoz, tehát valóban fel tudta fejteni azt a hosszú és nagyon érdekes eseménysorozatot, amely II. Miklós meggyilkolásához vezetett. Rengeteg forrást lapozott végig, ami a mű egyik nagy értéke.
Dalos szerint az uralkodót halála előtt több mint tíz évvel lehetett volna megmenteni attól a végtől, amely 1918 július 16-ról 17-ére virradó éjszaka következett be Jekatyerinburgban. A Japán elleni háború és az 1905-ös zavargások olyan helyzetet teremtettek, hogy a cár angol típusú uralkodóvá válhatott volna. Hatalma ugyan jelentősen csökkent volna, de a felelősség is kisebb, a túlélés esélye pedig ily módon nagyobb lehetett volna. Ez a lehetőség azonban akkor elszállt és így – a szerző szerint - szinte egyenes vonal vezetett onnantól fogva az elkerülhetetlen bukásig és vele a halálig.
A történelmi események pontos felidézése csak egyik értéke a könyvnek. Ehhez hasonlóan érdekesek és izgalmasak az események fő- és mellékszereplőinek portréi. Szinte életre kelnek ezek a figurák a könyv lapjain, köszönhetően Dalos kitűnő szépírói vénájának. Pontos képet kaphatunk a cári család megannyi tagjáról, az őket mozgató érdekellentétekről és összefüggésekről. Megismerkedhetünk a csodatevő és ebből politikai hasznot is kovácsoló Raszputyinnal, meg a szerző által a két legtehetségesebbnek tartott politikussal, Witte és Sztolipin miniszterelnökökkel. Közben pedig feltárul előttünk a korabeli világ is. Az az Európa, ahol az uralkodók egymás rokonai, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy ha kell, háborúzzanak, néha meg összefogjanak más rokonaik ellen.
Néhány hete, a könyv bemutatóján két igazi Oroszország-szakértő idézte fel az egykori eseményeket. Dalos György több évig élt a Szovjetunióban, ott is tanult, személyes élményei is voltak tehát az utóbb összeomlott rendszerről. Mellette Kulcsár István, a Magyar Rádió egykori moszkvai tudósítója segített megérteni, mik lehettek az 1918-as cár-gyilkosság mozgatórugói és eddig még feltáratlan körülményei. Mindketten egyetlen szóval jellemezték II. Miklóst: lúzer. És egyetértettek abban, hogy a kötetben azt kellett bemutatni, miképpen vezetett ez a lúzerség szinte törvényszerűen a bukáshoz.
Mindez éppen száz éve történt, de ma sem tanulságok nélküli. Dalos György könyvéből pedig látható, hogy a történelem sokszor olyan, mint egy jó krimi. És ha jól van megírva, hiába ismerjük a végét, azért élvezettel olvashatjuk.
(Dalos György: Az utolsó cár - A Romanov-ház bukása. Noran Libro Kiadó, 2018)
