Az utolsó cár törvényszerű bukása

Publikálás dátuma
2018.12.30 18:58

Fotó: AFP
Ennek a kriminek jól ismerjük a végét. Ám ahogy olvassuk a történetet, felmerül bennünk, talán mégis más lesz a befejezés. Csakhogy ezt a sztorit az élet írta, hiszen a történelemről van benne szó. A szerző annyit tett, hogy megpróbálta megfejteni, mi motiválta a főszereplő és az őt körülvevő sokaság tetteit, hogyan jutottak el mindannyian a végkifejletig.
Dalos György újra izgalmas könyvet írt. Ezúttal az Oroszországban több mint háromszáz éven át uralkodó Romanov-ház bukását követte nyomon. Az utolsó cár – ez a mű címe és róla szól a történet. Amiből kiderül, hogy szegény II. Miklós gyakran volt rosszkor rossz helyen, szerencsétlen összejátszások sorozata akadályozta meg előbb azt, hogy sikeres legyen, végül pedig azt, hogy a bolsevikok ne végezzék ki családjával és szolgálóival együtt, mint egy kutyát.
Mondhatnánk, szerencsések vagyunk, mi olvasók, hogy az író nem tudta megvalósítani eredeti tervét. A hosszú évek óta Berlinben élő és dolgozó Dalos György – aki nemrég ünnepelte 75. születésnapját – ugyanis a Nagy Októberi Szocialista Forradalom igaz történetét akarta megírni a tavalyi centenáriumra. Csakhogy berlini kiadója ezt megakadályozta, mondván, hogy azt a témát már négy szerző „lestoppolta” magának. Mit volt mit tenni, az író és történész új témát keresett. Elhatározását segítette, hogy jó negyven évvel ezelőtt már fordított egy könyvet a cári család meggyilkolásáról, tehát a téma – annyi más mellett –korábban is foglalkoztatta. És szerencséje volt, hogy hozzájutott az irattárak sokáig elzárt, titkos anyagaihoz, tehát valóban fel tudta fejteni azt a hosszú és nagyon érdekes eseménysorozatot, amely II. Miklós meggyilkolásához vezetett. Rengeteg forrást lapozott végig, ami a mű egyik nagy értéke.
Dalos szerint az uralkodót halála előtt több mint tíz évvel lehetett volna megmenteni attól a végtől, amely 1918 július 16-ról 17-ére virradó éjszaka következett be Jekatyerinburgban. A Japán elleni háború és az 1905-ös zavargások olyan helyzetet teremtettek, hogy a cár angol típusú uralkodóvá válhatott volna. Hatalma ugyan jelentősen csökkent volna, de a felelősség is kisebb, a túlélés esélye pedig ily módon nagyobb lehetett volna. Ez a lehetőség azonban akkor elszállt és így – a szerző szerint - szinte egyenes vonal vezetett onnantól fogva az elkerülhetetlen bukásig és vele a halálig.
A történelmi események pontos felidézése csak egyik értéke a könyvnek. Ehhez hasonlóan érdekesek és izgalmasak az események fő- és mellékszereplőinek portréi. Szinte életre kelnek ezek a figurák a könyv lapjain, köszönhetően Dalos kitűnő szépírói vénájának. Pontos képet kaphatunk a cári család megannyi tagjáról, az őket mozgató érdekellentétekről és összefüggésekről. Megismerkedhetünk a csodatevő és ebből politikai hasznot is kovácsoló Raszputyinnal, meg a szerző által a két legtehetségesebbnek tartott politikussal, Witte és Sztolipin miniszterelnökökkel. Közben pedig feltárul előttünk a korabeli világ is. Az az Európa, ahol az uralkodók egymás rokonai, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy ha kell, háborúzzanak, néha meg összefogjanak más rokonaik ellen.
Néhány hete, a könyv bemutatóján két igazi Oroszország-szakértő idézte fel az egykori eseményeket. Dalos György több évig élt a Szovjetunióban, ott is tanult, személyes élményei is voltak tehát az utóbb összeomlott rendszerről. Mellette Kulcsár István, a Magyar Rádió egykori moszkvai tudósítója segített megérteni, mik lehettek az 1918-as cár-gyilkosság mozgatórugói és eddig még feltáratlan körülményei. Mindketten egyetlen szóval jellemezték II. Miklóst: lúzer. És egyetértettek abban, hogy a kötetben azt kellett bemutatni, miképpen vezetett ez a lúzerség szinte törvényszerűen a bukáshoz.
Mindez éppen száz éve történt, de ma sem tanulságok nélküli. Dalos György könyvéből pedig látható, hogy a történelem sokszor olyan, mint egy jó krimi. És ha jól van megírva, hiába ismerjük a végét, azért élvezettel olvashatjuk.
(Dalos György: Az utolsó cár - A Romanov-ház bukása. Noran Libro Kiadó, 2018)

Sebes György: Egon lubickol

Publikálás dátuma
2019.03.17 16:15
Rónai Egon
Ha valaki műsort vezet bármelyik televízióban, akkor szinte mindenre fel kell készülnie. Erre éppen a héten láthattunk példákat az RTL Klub egyik új műsorában, a Toplistában, amelyben emlékezetes – és gyakran kínos – pillanatokat idéztek fel. Hiszen élő adásban sok minden előfordulhat. A műsorvezetőnek tüsszentenie kell, esetleg bakizik, vagy netán röhögőgörcsöt kap. Mindezt természetesen a nézők szeme láttára.
Az is előfordul, hogy a műsorvezetőnek át kell ülnie a másik székbe, így kérdezőből kérdezett lesz. Ez történt az utóbbi hetekben többször is Rónai Egonnal, de kiderült, riportalanynak is pont annyira jó, mint egy adás házigazdájának. Sőt, ennél többet is megtudhattunk róla, mégpedig abból az alkalomból, hogy az ATV egy új sorozatot indított vele. Kvíz eddig nem volt a kínálatukban, mostantól azonban van, nem is akármilyen. Az ország géniuszát keresik ugyanis egy olyan vetélkedőben, amilyen még nem volt a hazai palettán. A végső győztesnek 500 kérdést kell(ene) megválaszolnia, mindet öt másodpercen belül és egymás után csak kétszer hibázhat, mert a harmadiknál kiesik. Segítsége – választási lehetősége – ugyancsak nincs. Közben arathat szakasz-győzelmeket, amelyek után már az övé lehet az addig megnyert összeg: minden jó válasz 50 ezer forintot ér. Mindez annyira nehéz, hogy bár jól felkészült és nagy tudású emberek is játszottak, eddig még egyikük sem jutott el a 100. kérdésig sem.
Nos, ezt a – korábban rögzített - műsort vezeti Rónai Egon, de emellett továbbra is láthatjuk az Egyenes beszédben. És mint az interjúkból is világossá vált, lubickol az új szerepben. Ilyesmit ugyanis még nem csinált és bár hosszú múltra tekinthet vissza a különböző médiumokban, még a castingot is vállalta érte. Meg is nyerte és az első két hét tapasztalatai alapján jó választásnak bizonyult. Ha van titka, talán az lehet, hogy – bár pörgetnie kell az adást és ezért folyamatosan fel kell tennie a gyakran nem is könnyű kérdéseket – őt elsősorban az ember érdekli. Tehát igyekszik bemutatni a játékosokat és megtudni tőlük döntéseik – a kiválasztott témakörök vagy a kérdésekre adott feleletek – okát is.
Ebből a szempontból pedig ez a kvízmesterség nem is különbözik nagyon attól, ahogy eddig is működött, mint műsorvezető. Amikor két éve beszélgettem vele – abból az alkalomból, hogy Kálmán Olga után az azóta már távozott Mészáros Antóniával együtt átvette az Egyenes beszéd vezetését -, volt egy nagyon figyelemre méltó mondata. Éppen azt fejtegette, hogy ők kicsit másképp állnak hozzá egy-egy témához, mint elődjük. Kálmán Olga – magyarázta - ”mindig erősen a célra tartott - remekül is csinálta -, engem meg nem feltétlenül érdekel, hogy mindenáron leterítsem a nyilatkozót”. És ez jól jellemzi riporteri – de egész műsorvezetői – attitűdjét.
Volt persze néhány éve a szakmában, hogy ezt kialakítsa. A 90-es évek elején tűnt fel a médiában, először mint a Danubius Rádió műsorvezetője. Attól kezdve aztán rengeteg helyen dolgozott – a Budapest Rádióban, a Sport TV-ben, rövid ideig a Magyar Televízióban is -, míg végül 2011-től az ATV lett az „otthona”. És ott szinte mindent csinálhatott, kivéve a szívéhez oly közel álló sportközvetítéseket. Viszont dolgozott politikai és közéleti műsorokban, reggeli adásokban és vezetett vitaműsort (Csatt), s lett önálló portré-műsora is Húzós címmel – amelynek beszélgetéseiből eddig már négy könyvet is összeállított. Ezekkel pedig elérte, amit a szakmában csak nagyon kevesen, hogy a nézők sosem mondták, most már sok belőle. Bárhol feltűnt, szívesen kapcsoltak oda, mert minőséget kaptak.
Néhány hete egy hosszabb beszélgetés alanya volt a Heti TV-ben és – mivel a szűkös idő nem kötötte sem őt, sem a kérdező Breuer Pétert – akkor sok minden kiderült magáról Rónai Egonról. A magánéletéről – öt gyerekéről és kutyájáról -, valamint arról is beszélhetett, ami a munkája mellett foglalkoztatja. Megtudhattuk, hogy szereti és ismeri a történelmet, de van véleménye a hitről és a vallási kérdésekről is. Természetesen felkészült a napi politikából, de – mint egykori sportriportert – a sport területén sem lehet „eladni”. Mindez azért érdemel említést, mert arra is rávilágít, hogy nem elég „csak” a munka, a sokoldalú tájékozottság is hozzátartozik a tévés műsorvezető egyéniségéhez. Az sem hátrány persze, ha valaki szimpatikus és tisztában van vele, mi érdekli a nézőket és miképpen lehet számukra érdekessé tenni egy-egy – akár száraz – témát is.
Mindez érthetővé teszi, miért indult olyan jól az ATV új kvízműsora. Az előző hét 50 legnézettebb programja között a 28. helyet érte el az első napi adás. A csatorna egyébként büszkén adta hírül, hogy ebben a listában hét műsoruk szerepelt, a legjobban Sváby András Heti Naplója, amely 310 ezres nézettségével a 20. helyre került. Minthogy ezt az adót nem lehet az országban mindenütt fogni, ezek a számok igen figyelemre méltóak.
Rónai Egon és az ATV a jelek szerint jól egymásra találtak. Mindkettejük elemi érdeke, hogy megőrizzék ezt a gyümölcsöző együttműködést. De még fontosabb: a nézők nyerhetnek vele a legtöbbet.
Frissítve: 2019.03.17 16:15

Del Medico Imre: Nyomják Rákosit

Publikálás dátuma
2019.03.17 14:20

Fotó: Fortepan/ Berkó Pál
Három évvel a külügyi szolgálatból történt kényszerű távozásom után végre sikerült elhelyezkednem. Működésének utolsó évében, 1952-ben alkalmazott a Magyar Zeneszerzők és Szövegírók Szövetkezete, amelynek jogutóda 1953. január elsején a Szerzői Jogvédő Hivatal lett. Onnan ismertem Sally (Salamon) Gézát. Ő magát füttyös zeneszerzőnek nevezte; elfütyülte a maga által komponált dallamot egy hangjegyeket ismerő embernek és jó esetben ezt a művet ajánlotta fel a kiadónak. Kiadásra csak akkor számíthatott - 1952-t írunk -, ha a dalt elfogadta a Könnyűzenei Műveket Véleményező Bizottság.
Sally lévén sem termékeny, sem „jól fekvő” alkotó, a Zeneműkiadó alkalmazottjaként terjesztette a nyilvános helyeken zenét szolgáltató muzsikusok számára szükséges műsorfüzeteket. Ehhez a Szövetkezet adott neki íróasztalnyi helyet, abban a teremben, amelyben én is dolgoztam. Ott naponta reklamáltak dühös zenészek: miért késnek a füzetek, botrányt fognak csinálni, stb. Olykor meg is fenyegették Sallyt. A menő vendéglátóipari zenészeket a füzetek persze nem érdekelték, nekik volt módjuk beszerezni azt, amit kellett, arról nem is szólva, hogy maguk is komponáltak olykor.
Abban az évben, ha csak rövid időre is, Sally Géza megúszta szemrehányások, reklamációk és átkok nélkül a kényszerű találkozásokat a műsorfüzetek előfizetőivel. A magyar közélet központi témája ugyanis az ország akkori első emberének, Rákosi Mátyásnak a hatvanadik születésnapja lett: a kis nagyember 1892-ben született. Következésképp már 1951 utolsó heteitől kezdve rengeteg szó, szöveg, sőt zeneszó esett az évfordulóról. Így aztán faliújságon is, ami Sally asztala fölött volt.
Amikor a reklamációt előadni készülő zenész még csak a torkát köszörülte, Sally rámutatott a faliújság mellett díszelgő plakátra: Elvtársam, Rákosit nyomják. Hatvan éves! Rákosi! Mátyás!
A varázsige hatott: igen, igen, hát persze, majd később jövök, ez fontosabb, stb.
Sally Géza számára 1952. március 9-e valóban ünnep lett.
Frissítve: 2019.03.17 14:20