A szexrobotok beszöknek a tisztes életű polgárok hálószobáiba is

Publikálás dátuma
2018.12.30 09:34
MARABU RAJZA
A 80 euróért bérelhető Fanny igazi celeb.
Vajon fűzhet-e érzelmi viszony hús-vér embert a mostanában gyorsan szaporodó szexrobotokhoz? Bármilyen különösen hangzik, de sok tudós lélekbúvár állítja, hogy igen, jóllehet még az újfajta partnerkapcsolatokra nyitottabb országokban is heves vita gyűrűzik e műtárgyak (anti)szociális hatásairól.

Minden porcikájukkal

A felhorgadásokat a szexrobotok legújabb nemzedékének soha nem tapasztalt képességei gerjesztik. Hol van már a görög mitológiából ismert Pygmalion, Kypros (Ciprus) királya, aki elefántcsontból olyan csodálatos női szoboralakot faragott magának, hogy rögvest olthatatlan szerelemre gyulladt, majd a szépség istennője, Aphrodité meghallva a szűnni nem akaró vágyakozást, életet lehelt az eszményi figurába. Ma már nem kell ilyen hűhó. Az egymásba fonódó csúcstechnológiák, mindenekelőtt a robotika és a mesterséges intelligencia (AI) jóvoltából a szexbabák emberi alakot öltve mindinkább tökéletesednek. Méreteikben, elöl-hátul domborodó idomaikkal korunk szépségideáljait követik, szilikonnal borított testük mintha igazi bőr lenne. Gépi meghajtású acélvázuk forgatható, ennek révén többféle pozitúrát vehetnek fel, „arcizmaikkal” tudnak biccenteni, szemük pislog, ajkuk mozog – többnyire szinkronban a hangképző szoftverükkel. Ám a legújabb csáberő a beléjük programozott AI: algoritmusaik szerint remekül eltársalognak, fejükben a Wikipédia, így akár Shakespeare-t is idéznek, némelyikük pedig „családi” üzemmódban afféle úrinőként viselkedik. De hát félre az álszenteskedéssel: Harmony, Roxxxy, Samantha, a hölgyeknek pedig Harry Hard Drive – hogy csak a legforróbb márkákat említsük – úgy vannak konfigurálva, hogy minden porcikájukkal a testi gyönyörök kielégítését imitálják. Érintésre a testükbe épített fűtőszálak beindulnak, szilikon arcukon az extázis jelei mutatkozhatnak, sőt, az újabb modellek akár még váladékoznak is.
Nem véletlen hát, hogy a szexipar valósággal ráugrott az örömszerző droidokra. Az európai nagyvárosokban – köztük Pesten is – egyre másra nyitnak a robotokra szakosodott vöröslámpás szolgáltatók, például a Bécsből keltezett jelentések arról tudósítanak, hogy arrafelé az óránként 80 euróért kibérelhető „Fanny” hamisítatlan szupersztár, forgalma még a humán örömlányokét is meghaladja. Ha hinni lehet a jó nevű londoni The Guardian napilapnak, az alig egy évtizede működő szextech ipar – melynek piaci értékét portékái alapján 30 milliárd dollárra taksálják – alig győzi kielégíteni a fellendülő keresletet, jóllehet a szexrobot nem olcsó élvezet. Az egyszerűbb típusok 8 ezer, az intelligensebb kivitelűek 17 ezer dollárba kerülnek, de ha a kuncsaft személyre szabott extrákat kíván, a vételár simán felkúszhat akár 50 ezer dollárra is.

Elfogadott norma lesz?

Ám nem csupán piaci keresletmódosulásról, hanem sokkal inkább egyfajta paradigmaváltásról van szó – hangsúlyozzák az elemzők. A szexrobotok egyre-másra beszöknek a tisztes életű polgárok hálószobáiba is, már nem feltétlenül titkolnivaló a robotizált viszony, változóban vannak a szexuális szokások, vagy legalábbis enyhül az ellene vallott elutasító szemlélet. Erről tanúskodnak a nyugati világban végzett vizsgálódások is. A Duisburg-Essen Egyetem közvélemény-kutatása keretében megkérdezett 263 heteroszexuális férfi több mint 40 százaléka úgy válaszolt, hogy a következő öt év során el tudná képzelni szexrobot vásárlását magának. Hasonló eredményre jutottak a másutt végzett szondázások is, azzal a megszorítással, hogy egy amerikai kutatás keretében megkérdezett nők többsége a robotok használata ellen foglalt állást, bár nagyobb arányban hozzátették: ők is lehetségesnek tartanak ilyesfajta gép-ember kapcsolatot.
David Levy brit publicista 2007-ben megjelent Szerelem és szex a robotokkal (Love and Sex with Robots) című nagy feltűnést keltő könyvében nem kevesebbet állít, minthogy „hamarosan eljön az a nap, amikor az emberek beleszeretnek a robotokba, igénylik majd társaságukat, barátságukat és a szexkapcsolat mellett akár még házastársak is lehetnek”. Levy, aki mellesleg volt teniszbajnok és a mesterséges intelligencia felkent tudora, azt jósolja, hogy „a század közepére a robotszerelem éppen olyan elfogadott norma lesz, mint a humán”, majd a szexkapcsolatokat részletezve azt bizonygatja, hogy a „robotizáltak többet nyújthatnak, mint a világ összes szexuális kézikönyve együttvéve”. Talán mondani sem kell, hogy a provokatív kötet megjelenését felhördülés fogadta, de a szakirodalom tanúsága szerint a szerző egyáltalán nincs egyedül nézetével. Egyik recenzense a The New York Times hasábjain megjegyzi, hogy azt teljesen teremésztesnek vesszük, ha valaki imádattal veszi körül kedvenc személyes tárgyait, plüssmackót, kisállatot, vagy más virtuális jószágot, s emlékeztet a néhány évvel ezelőtti tamagocsi őrületre. Miért ne lenne szerethetőbb egy robot a humánnál? Legkésőbb 2025-re – így Levy – „a mesterséges-emóciós technológiák” lehetővé teszik, hogy a robotok több érzelemmel rendelkezzenek mint az amerikai átlag férfiak.

Rabszolga vagy műfeleség

Az ellentábor háborgásait olvasva Levy guru jövendölése jószerivel csak fantáziálásnak tűnik. „A szexrobot-tulajdon a rabszolgatartáshoz hasonlítható” – fakadt ki Kathleen Richardson, a brit De Monfort Egyetem professzora. A tudós antropológus, aki a szexrobot-ellenes kampány egyik élharcosa, úgy summázza a már említett Guardian-cikkben, hogy a robotizált szexmódi csak tovább tárgyiasítja a női testet…, "az együttlét nem a kölcsönös élményen alapszik, az egyszerűen a nők elleni erőszakkultusz része.” Véleményét sokan osztják: egy ilyen robotvilág visszalök a szüfrazsettek előtti korba, amikor a nő a férfitársadalom kiszolgáltatottja volt. Az össznépi, pontosabban a határokon átnyúló vitában már a magyarországi egyházak is hallatták hangjukat. A katolikusok szószólója arra emlékeztetett, hogy Isten az utódnemzésért adta a gyönyör adományát, márpedig robotviszonyból aligha jöhet létre bármilyen fogantatás. A világhálón keringő videó tanúsága szerint a többi felekezet sem lelkesedik, de azért akadnak megengedőbbek. A reformátusok képviselőjének keresetlen megfogalmazása szerint „a szexrobot olyan, mintha a kanapémat dugnám meg”.
Az egyházi intelmek mellett van azonban itt még más is. A technikai újdonságokkal foglalkozó amerikai CNET portál megszólaltat egy Tom névre hallgató 71 éves férfiút, aki hosszú házasság után, rákban elhunyt felesége miatt búskomorságba esett, mígnem felfigyelt a szexrobotgyártó-ipar legmenőbb cégei között emelgetett Abyss Creations személyre szabható kínálatára. Az írásból kiderül, hogy felvette velük a kapcsolatot, s olyan kreációt kért, amely küllemében feleségére emlékezteti. Aprólékos mail-egyeztetések és tervezések után fél évvel megérkezett a hitves szakasztott mása. Tom élete legjobb döntésének nevezte a műfeleséget, akiben úgymond nem szextárgyat, hanem öreg napjait bearanyozó társat lát. Matt McMullen, a kaliforniai Abbys Creations alapítója és főtervezője többször is elnyilatkozta, Tom egyáltalán nincs egyedül, sok ilyen vevője akad. Persze lehet mondani, hogy mindez ügyes marketingfogás, de nem kevés szakember állítja: rengeteg a társtalan, kapcsolatépítésre képtelen számkivetett – számukra az intelligens szexrobot kész terápia.
Miközben a szaksajtó a legújabb modellek technikai áttöréseiről cikkezik, a vita parázslik tovább. A qubit.hu portálon a témáról írott átfogó cikkében Balázs Zsuzsanna idézi Csonka Balázs szexuálpszichológust, aki annak a véleményének ad hangot, hogy „a szexualitásban megélt látvány, a hangok, a másik illata, íze és érintése a legfejlettebb technológiával sem pótolható. Egy robottal való együttlét sokkal inkább tekinthető önkielégítésnek, mint szexuális kapcsolatnak". Szavai egybecsengenek a társtudományok sok művelőjének véleményével. Mint állítják: az évmilliós evolúció eredményeként kialakult emberi természet ugyan utánozható, de pótlása alighanem még a legtökéletesebb szexhumanoiddal sem sikerülhet.
Frissítve: 2018.12.30 09:38

Sebes György: Egon lubickol

Publikálás dátuma
2019.03.17 16:15
Rónai Egon
Ha valaki műsort vezet bármelyik televízióban, akkor szinte mindenre fel kell készülnie. Erre éppen a héten láthattunk példákat az RTL Klub egyik új műsorában, a Toplistában, amelyben emlékezetes – és gyakran kínos – pillanatokat idéztek fel. Hiszen élő adásban sok minden előfordulhat. A műsorvezetőnek tüsszentenie kell, esetleg bakizik, vagy netán röhögőgörcsöt kap. Mindezt természetesen a nézők szeme láttára.
Az is előfordul, hogy a műsorvezetőnek át kell ülnie a másik székbe, így kérdezőből kérdezett lesz. Ez történt az utóbbi hetekben többször is Rónai Egonnal, de kiderült, riportalanynak is pont annyira jó, mint egy adás házigazdájának. Sőt, ennél többet is megtudhattunk róla, mégpedig abból az alkalomból, hogy az ATV egy új sorozatot indított vele. Kvíz eddig nem volt a kínálatukban, mostantól azonban van, nem is akármilyen. Az ország géniuszát keresik ugyanis egy olyan vetélkedőben, amilyen még nem volt a hazai palettán. A végső győztesnek 500 kérdést kell(ene) megválaszolnia, mindet öt másodpercen belül és egymás után csak kétszer hibázhat, mert a harmadiknál kiesik. Segítsége – választási lehetősége – ugyancsak nincs. Közben arathat szakasz-győzelmeket, amelyek után már az övé lehet az addig megnyert összeg: minden jó válasz 50 ezer forintot ér. Mindez annyira nehéz, hogy bár jól felkészült és nagy tudású emberek is játszottak, eddig még egyikük sem jutott el a 100. kérdésig sem.
Nos, ezt a – korábban rögzített - műsort vezeti Rónai Egon, de emellett továbbra is láthatjuk az Egyenes beszédben. És mint az interjúkból is világossá vált, lubickol az új szerepben. Ilyesmit ugyanis még nem csinált és bár hosszú múltra tekinthet vissza a különböző médiumokban, még a castingot is vállalta érte. Meg is nyerte és az első két hét tapasztalatai alapján jó választásnak bizonyult. Ha van titka, talán az lehet, hogy – bár pörgetnie kell az adást és ezért folyamatosan fel kell tennie a gyakran nem is könnyű kérdéseket – őt elsősorban az ember érdekli. Tehát igyekszik bemutatni a játékosokat és megtudni tőlük döntéseik – a kiválasztott témakörök vagy a kérdésekre adott feleletek – okát is.
Ebből a szempontból pedig ez a kvízmesterség nem is különbözik nagyon attól, ahogy eddig is működött, mint műsorvezető. Amikor két éve beszélgettem vele – abból az alkalomból, hogy Kálmán Olga után az azóta már távozott Mészáros Antóniával együtt átvette az Egyenes beszéd vezetését -, volt egy nagyon figyelemre méltó mondata. Éppen azt fejtegette, hogy ők kicsit másképp állnak hozzá egy-egy témához, mint elődjük. Kálmán Olga – magyarázta - ”mindig erősen a célra tartott - remekül is csinálta -, engem meg nem feltétlenül érdekel, hogy mindenáron leterítsem a nyilatkozót”. És ez jól jellemzi riporteri – de egész műsorvezetői – attitűdjét.
Volt persze néhány éve a szakmában, hogy ezt kialakítsa. A 90-es évek elején tűnt fel a médiában, először mint a Danubius Rádió műsorvezetője. Attól kezdve aztán rengeteg helyen dolgozott – a Budapest Rádióban, a Sport TV-ben, rövid ideig a Magyar Televízióban is -, míg végül 2011-től az ATV lett az „otthona”. És ott szinte mindent csinálhatott, kivéve a szívéhez oly közel álló sportközvetítéseket. Viszont dolgozott politikai és közéleti műsorokban, reggeli adásokban és vezetett vitaműsort (Csatt), s lett önálló portré-műsora is Húzós címmel – amelynek beszélgetéseiből eddig már négy könyvet is összeállított. Ezekkel pedig elérte, amit a szakmában csak nagyon kevesen, hogy a nézők sosem mondták, most már sok belőle. Bárhol feltűnt, szívesen kapcsoltak oda, mert minőséget kaptak.
Néhány hete egy hosszabb beszélgetés alanya volt a Heti TV-ben és – mivel a szűkös idő nem kötötte sem őt, sem a kérdező Breuer Pétert – akkor sok minden kiderült magáról Rónai Egonról. A magánéletéről – öt gyerekéről és kutyájáról -, valamint arról is beszélhetett, ami a munkája mellett foglalkoztatja. Megtudhattuk, hogy szereti és ismeri a történelmet, de van véleménye a hitről és a vallási kérdésekről is. Természetesen felkészült a napi politikából, de – mint egykori sportriportert – a sport területén sem lehet „eladni”. Mindez azért érdemel említést, mert arra is rávilágít, hogy nem elég „csak” a munka, a sokoldalú tájékozottság is hozzátartozik a tévés műsorvezető egyéniségéhez. Az sem hátrány persze, ha valaki szimpatikus és tisztában van vele, mi érdekli a nézőket és miképpen lehet számukra érdekessé tenni egy-egy – akár száraz – témát is.
Mindez érthetővé teszi, miért indult olyan jól az ATV új kvízműsora. Az előző hét 50 legnézettebb programja között a 28. helyet érte el az első napi adás. A csatorna egyébként büszkén adta hírül, hogy ebben a listában hét műsoruk szerepelt, a legjobban Sváby András Heti Naplója, amely 310 ezres nézettségével a 20. helyre került. Minthogy ezt az adót nem lehet az országban mindenütt fogni, ezek a számok igen figyelemre méltóak.
Rónai Egon és az ATV a jelek szerint jól egymásra találtak. Mindkettejük elemi érdeke, hogy megőrizzék ezt a gyümölcsöző együttműködést. De még fontosabb: a nézők nyerhetnek vele a legtöbbet.
Frissítve: 2019.03.17 16:15

Del Medico Imre: Nyomják Rákosit

Publikálás dátuma
2019.03.17 14:20

Fotó: Fortepan/ Berkó Pál
Három évvel a külügyi szolgálatból történt kényszerű távozásom után végre sikerült elhelyezkednem. Működésének utolsó évében, 1952-ben alkalmazott a Magyar Zeneszerzők és Szövegírók Szövetkezete, amelynek jogutóda 1953. január elsején a Szerzői Jogvédő Hivatal lett. Onnan ismertem Sally (Salamon) Gézát. Ő magát füttyös zeneszerzőnek nevezte; elfütyülte a maga által komponált dallamot egy hangjegyeket ismerő embernek és jó esetben ezt a művet ajánlotta fel a kiadónak. Kiadásra csak akkor számíthatott - 1952-t írunk -, ha a dalt elfogadta a Könnyűzenei Műveket Véleményező Bizottság.
Sally lévén sem termékeny, sem „jól fekvő” alkotó, a Zeneműkiadó alkalmazottjaként terjesztette a nyilvános helyeken zenét szolgáltató muzsikusok számára szükséges műsorfüzeteket. Ehhez a Szövetkezet adott neki íróasztalnyi helyet, abban a teremben, amelyben én is dolgoztam. Ott naponta reklamáltak dühös zenészek: miért késnek a füzetek, botrányt fognak csinálni, stb. Olykor meg is fenyegették Sallyt. A menő vendéglátóipari zenészeket a füzetek persze nem érdekelték, nekik volt módjuk beszerezni azt, amit kellett, arról nem is szólva, hogy maguk is komponáltak olykor.
Abban az évben, ha csak rövid időre is, Sally Géza megúszta szemrehányások, reklamációk és átkok nélkül a kényszerű találkozásokat a műsorfüzetek előfizetőivel. A magyar közélet központi témája ugyanis az ország akkori első emberének, Rákosi Mátyásnak a hatvanadik születésnapja lett: a kis nagyember 1892-ben született. Következésképp már 1951 utolsó heteitől kezdve rengeteg szó, szöveg, sőt zeneszó esett az évfordulóról. Így aztán faliújságon is, ami Sally asztala fölött volt.
Amikor a reklamációt előadni készülő zenész még csak a torkát köszörülte, Sally rámutatott a faliújság mellett díszelgő plakátra: Elvtársam, Rákosit nyomják. Hatvan éves! Rákosi! Mátyás!
A varázsige hatott: igen, igen, hát persze, majd később jövök, ez fontosabb, stb.
Sally Géza számára 1952. március 9-e valóban ünnep lett.
Frissítve: 2019.03.17 14:20