A szexrobotok beszöknek a tisztes életű polgárok hálószobáiba is

Publikálás dátuma
2018.12.30. 09:34
MARABU RAJZA
A 80 euróért bérelhető Fanny igazi celeb.
Vajon fűzhet-e érzelmi viszony hús-vér embert a mostanában gyorsan szaporodó szexrobotokhoz? Bármilyen különösen hangzik, de sok tudós lélekbúvár állítja, hogy igen, jóllehet még az újfajta partnerkapcsolatokra nyitottabb országokban is heves vita gyűrűzik e műtárgyak (anti)szociális hatásairól.

Minden porcikájukkal

A felhorgadásokat a szexrobotok legújabb nemzedékének soha nem tapasztalt képességei gerjesztik. Hol van már a görög mitológiából ismert Pygmalion, Kypros (Ciprus) királya, aki elefántcsontból olyan csodálatos női szoboralakot faragott magának, hogy rögvest olthatatlan szerelemre gyulladt, majd a szépség istennője, Aphrodité meghallva a szűnni nem akaró vágyakozást, életet lehelt az eszményi figurába. Ma már nem kell ilyen hűhó. Az egymásba fonódó csúcstechnológiák, mindenekelőtt a robotika és a mesterséges intelligencia (AI) jóvoltából a szexbabák emberi alakot öltve mindinkább tökéletesednek. Méreteikben, elöl-hátul domborodó idomaikkal korunk szépségideáljait követik, szilikonnal borított testük mintha igazi bőr lenne. Gépi meghajtású acélvázuk forgatható, ennek révén többféle pozitúrát vehetnek fel, „arcizmaikkal” tudnak biccenteni, szemük pislog, ajkuk mozog – többnyire szinkronban a hangképző szoftverükkel. Ám a legújabb csáberő a beléjük programozott AI: algoritmusaik szerint remekül eltársalognak, fejükben a Wikipédia, így akár Shakespeare-t is idéznek, némelyikük pedig „családi” üzemmódban afféle úrinőként viselkedik. De hát félre az álszenteskedéssel: Harmony, Roxxxy, Samantha, a hölgyeknek pedig Harry Hard Drive – hogy csak a legforróbb márkákat említsük – úgy vannak konfigurálva, hogy minden porcikájukkal a testi gyönyörök kielégítését imitálják. Érintésre a testükbe épített fűtőszálak beindulnak, szilikon arcukon az extázis jelei mutatkozhatnak, sőt, az újabb modellek akár még váladékoznak is.
Nem véletlen hát, hogy a szexipar valósággal ráugrott az örömszerző droidokra. Az európai nagyvárosokban – köztük Pesten is – egyre másra nyitnak a robotokra szakosodott vöröslámpás szolgáltatók, például a Bécsből keltezett jelentések arról tudósítanak, hogy arrafelé az óránként 80 euróért kibérelhető „Fanny” hamisítatlan szupersztár, forgalma még a humán örömlányokét is meghaladja. Ha hinni lehet a jó nevű londoni The Guardian napilapnak, az alig egy évtizede működő szextech ipar – melynek piaci értékét portékái alapján 30 milliárd dollárra taksálják – alig győzi kielégíteni a fellendülő keresletet, jóllehet a szexrobot nem olcsó élvezet. Az egyszerűbb típusok 8 ezer, az intelligensebb kivitelűek 17 ezer dollárba kerülnek, de ha a kuncsaft személyre szabott extrákat kíván, a vételár simán felkúszhat akár 50 ezer dollárra is.

Elfogadott norma lesz?

Ám nem csupán piaci keresletmódosulásról, hanem sokkal inkább egyfajta paradigmaváltásról van szó – hangsúlyozzák az elemzők. A szexrobotok egyre-másra beszöknek a tisztes életű polgárok hálószobáiba is, már nem feltétlenül titkolnivaló a robotizált viszony, változóban vannak a szexuális szokások, vagy legalábbis enyhül az ellene vallott elutasító szemlélet. Erről tanúskodnak a nyugati világban végzett vizsgálódások is. A Duisburg-Essen Egyetem közvélemény-kutatása keretében megkérdezett 263 heteroszexuális férfi több mint 40 százaléka úgy válaszolt, hogy a következő öt év során el tudná képzelni szexrobot vásárlását magának. Hasonló eredményre jutottak a másutt végzett szondázások is, azzal a megszorítással, hogy egy amerikai kutatás keretében megkérdezett nők többsége a robotok használata ellen foglalt állást, bár nagyobb arányban hozzátették: ők is lehetségesnek tartanak ilyesfajta gép-ember kapcsolatot.
David Levy brit publicista 2007-ben megjelent Szerelem és szex a robotokkal (Love and Sex with Robots) című nagy feltűnést keltő könyvében nem kevesebbet állít, minthogy „hamarosan eljön az a nap, amikor az emberek beleszeretnek a robotokba, igénylik majd társaságukat, barátságukat és a szexkapcsolat mellett akár még házastársak is lehetnek”. Levy, aki mellesleg volt teniszbajnok és a mesterséges intelligencia felkent tudora, azt jósolja, hogy „a század közepére a robotszerelem éppen olyan elfogadott norma lesz, mint a humán”, majd a szexkapcsolatokat részletezve azt bizonygatja, hogy a „robotizáltak többet nyújthatnak, mint a világ összes szexuális kézikönyve együttvéve”. Talán mondani sem kell, hogy a provokatív kötet megjelenését felhördülés fogadta, de a szakirodalom tanúsága szerint a szerző egyáltalán nincs egyedül nézetével. Egyik recenzense a The New York Times hasábjain megjegyzi, hogy azt teljesen teremésztesnek vesszük, ha valaki imádattal veszi körül kedvenc személyes tárgyait, plüssmackót, kisállatot, vagy más virtuális jószágot, s emlékeztet a néhány évvel ezelőtti tamagocsi őrületre. Miért ne lenne szerethetőbb egy robot a humánnál? Legkésőbb 2025-re – így Levy – „a mesterséges-emóciós technológiák” lehetővé teszik, hogy a robotok több érzelemmel rendelkezzenek mint az amerikai átlag férfiak.

Rabszolga vagy műfeleség

Az ellentábor háborgásait olvasva Levy guru jövendölése jószerivel csak fantáziálásnak tűnik. „A szexrobot-tulajdon a rabszolgatartáshoz hasonlítható” – fakadt ki Kathleen Richardson, a brit De Monfort Egyetem professzora. A tudós antropológus, aki a szexrobot-ellenes kampány egyik élharcosa, úgy summázza a már említett Guardian-cikkben, hogy a robotizált szexmódi csak tovább tárgyiasítja a női testet…, "az együttlét nem a kölcsönös élményen alapszik, az egyszerűen a nők elleni erőszakkultusz része.” Véleményét sokan osztják: egy ilyen robotvilág visszalök a szüfrazsettek előtti korba, amikor a nő a férfitársadalom kiszolgáltatottja volt. Az össznépi, pontosabban a határokon átnyúló vitában már a magyarországi egyházak is hallatták hangjukat. A katolikusok szószólója arra emlékeztetett, hogy Isten az utódnemzésért adta a gyönyör adományát, márpedig robotviszonyból aligha jöhet létre bármilyen fogantatás. A világhálón keringő videó tanúsága szerint a többi felekezet sem lelkesedik, de azért akadnak megengedőbbek. A reformátusok képviselőjének keresetlen megfogalmazása szerint „a szexrobot olyan, mintha a kanapémat dugnám meg”.
Az egyházi intelmek mellett van azonban itt még más is. A technikai újdonságokkal foglalkozó amerikai CNET portál megszólaltat egy Tom névre hallgató 71 éves férfiút, aki hosszú házasság után, rákban elhunyt felesége miatt búskomorságba esett, mígnem felfigyelt a szexrobotgyártó-ipar legmenőbb cégei között emelgetett Abyss Creations személyre szabható kínálatára. Az írásból kiderül, hogy felvette velük a kapcsolatot, s olyan kreációt kért, amely küllemében feleségére emlékezteti. Aprólékos mail-egyeztetések és tervezések után fél évvel megérkezett a hitves szakasztott mása. Tom élete legjobb döntésének nevezte a műfeleséget, akiben úgymond nem szextárgyat, hanem öreg napjait bearanyozó társat lát. Matt McMullen, a kaliforniai Abbys Creations alapítója és főtervezője többször is elnyilatkozta, Tom egyáltalán nincs egyedül, sok ilyen vevője akad. Persze lehet mondani, hogy mindez ügyes marketingfogás, de nem kevés szakember állítja: rengeteg a társtalan, kapcsolatépítésre képtelen számkivetett – számukra az intelligens szexrobot kész terápia.
Miközben a szaksajtó a legújabb modellek technikai áttöréseiről cikkezik, a vita parázslik tovább. A qubit.hu portálon a témáról írott átfogó cikkében Balázs Zsuzsanna idézi Csonka Balázs szexuálpszichológust, aki annak a véleményének ad hangot, hogy „a szexualitásban megélt látvány, a hangok, a másik illata, íze és érintése a legfejlettebb technológiával sem pótolható. Egy robottal való együttlét sokkal inkább tekinthető önkielégítésnek, mint szexuális kapcsolatnak". Szavai egybecsengenek a társtudományok sok művelőjének véleményével. Mint állítják: az évmilliós evolúció eredményeként kialakult emberi természet ugyan utánozható, de pótlása alighanem még a legtökéletesebb szexhumanoiddal sem sikerülhet.
Frissítve: 2018.12.30. 09:38

Versenyben...

Állandó verseny tanúi vagyunk. A küzdelem értünk, a nézőkért folyik, akár akarjuk, akár nem. Először is, hogy kattintsunk a megfelelő csatornára. Aztán hogy ott is maradjunk. Nézzük végig a reklámokat is. Továbbá szavazzunk, amikor kell, az okostelefonunkkal, vagy a butával, mindegy, csak nőjön a bevétel, miközben milliárdokat költenek el ránk és értünk, legalábbis látszólag. A lényeg az, hogy győzzön a jobb, és az természetesen mindig a mi csatornánk, a mi műsorunk és a mi emberünk.
Karácsony előtt – hagyományosan – befejeződnek a nagy sorozatok. Azok, amelyekben versenyzők a Nagy Díjért küzdenek, de persze a nézők orra előtt is elhúzzák a mézesmadzagot: ha szavaznak, akkor nyerhetnek. Az RTL Klub most, az X-Faktor végén közzétette a szavazási adatokat. Kiderült, hogy az élő adások hat hete alatt több mint hárommillió voksot regisztráltak. Nem számoltam össze, de a szavazók közül– hetente, majd a végén – nyertek mondjuk összesen tízen. A bevételi oldal nyilván jelentős többletet mutat. Jól el lehet adni az ilyenkor persze gyakrabban jelentkező reklám-blokkok idejét is, abból is csurrant-cseppent. Nem is csoda, hogy csili-vili showt állítottak elő, volt miből.
Összesen négy program jutott el így az év vége előtt a fináléhoz, a győztesek kihirdetéséhez. A Fölszállott a páva ezúttal nem újdonságokkal szolgált, hanem – bevallottan –lehúztak róla még egy bőrt. Az eddigi győztesek szerepeltek a „döntők döntőjében” és közülük szavazták meg a nézők az abszolút nyerteseket. A Duna TV ezzel megoldotta a péntek esti főműsort, ráadásul hagyományt is ápolt, szolgálta a népi kincsek megőrzését, a magyar kultúra őrzői és védői is elégedettek lehettek a hatalom berkeiben.
Az RTL Klubon két viadal zárult. A már említett X-Faktorban az idén az újfajta szórakoztatás diadalmaskodott. Két együttes végzett ugyanis a két első helyen. Közülük a romániai gyökerű USNK nevű kéttagú formáció azzal büszkélkedhet, hogy a győzelemhez már énekelni sem kell tudni. A két fiatalember ugyanis rappel, azt viszont kétségkívül magas színvonalon, helyenként bravúrosan teszik. A második helyezett Stolen Beat nevű – szintén kéttagú – együttesből legalább az egyik fiú tud énekelni, a másik inkább hangszereken játszik. A döntőbe bejutott egyetlen valódi énekes bronzérmet szerzett. Tamáska Gabriella így az idei év legjobb női hangja lett, ami azért nem túl nagy dicséret, ráadásul tulajdonosa láthatóan súlyos önbizalom- és önismeret-hiánytól szenved. A legjobban éneklő Arany Tímeát a nézők voksaikkal már az elődöntőből kiejtették, ami ismét felveti azt a kérdést, hogy vajon valóban igazságos-e csak rájuk bízni a fontos döntéseket (erre még visszatérünk).
Előtte azonban még az RTL másik versenyéről, a Konyhafőnök VIP sorozatról. Ebben ezúttal két sztárséf – Sárközi Ákos és Rácz Jenő - állított össze csapatokat ismert (és kevésbé ismert) emberekből. A fináléra két olyan ember maradt, aki az előző hetekben nem bizonyult igazán szimpatikusnak. Risztov Éva olimpiai bajnok úszó és Király Péter, szappanopera-színész abban hasonlítottak egymásra, hogy mindenáron a győzelemre törtek. E cél érdekében mindenen és mindenkin készek voltak keresztülgázolni. Végül a színész nyert, de a nézők – akiknek itt nem kellett szavazniuk, hiszen hónapokkal ezelőtt rögzítették a műsort – nem igazán tudhatják, miért, hiszen nekik legfeljebb elmondták, mi a jó és a rossz. Már csak emiatt sem nagyon érthető, miért olyan népszerű – és nézett – ez a program.
A KONYHAFONÖK VIP GYŐZTESE - Mindenáron a sikerre tört
Fotó: RTL KLUB
Szavaztak viszont a nézők a Sztárban sztár újabb évadának győztesére. S bár a zsűri nagyon drukkolt, hogy ezúttal végre nő nyerjen – így is lett volna igazságos –, végül Fehérvári Gábor Alfréd, vagyis Freddie lett az első. Ez egyébként már azért is sejthető volt, mert több adásban is az élen végzett, tehát látszott, a közönség – talán túlságosan is – kedveli. A Rising Star című tehetségkutatóban feltűnt fiatalember jól énekel és gyakran sikeresen hozta a megformált előadókat, de nem ő volt a legjobb. Völgyesi Gabi – aki a Unique együttes énekeseként vált ismertté – egyszerűen frenetikus produkciókkal állt elő, például amikor Honthy Hannát idézte meg. Hasonlóan remek volt a musical-énekesnőként ismert Sári Évi, aki meglepően sokoldalúnak bizonyult. Mindez a nézőknek mit sem számított, s emiatt kérdéses, igazságosak-e ezek a szavazások. (Nem.)
Mostantól egy darabig nem kell voksolni, bár a harc a közönség kegyeiért egy pillanatig sem szünetel. Ha sikerül kiheverni a karácsonyi és szilveszteri filmdömpinget, januártól újabb kihívások jönnek. A nagy kereskedelmi adók új műsorrenddel – és ehhez új sorozatokkal – igyekeznek magukhoz láncolni a nézőket. Az RTL Klubon már az újév első napján elindul a Drága örökösök című napi sorozat. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy a Híradó után következő három órában immár három szappanoperát lehet majd követni, ha ugyan el nem unták még. A TV2 – immár szokása szerint – saját gyártású vetélkedőkkel igyekszik felvenni a versenyt. Így ott a Tények után az Exatlon Hungary című extrémsport reality látható a közeli Dominikai Köztársaságból és Marsi Anikó férje, Palik László visszatérésével a képernyőre. Akinek pedig ez nem elég, az nézheti a Legyen ön is milliomost, de már nem Vágó Istvánnal, hanem Gundel Takács Gáborral.
Bár a főzőműsor véget ért, az etetés egy percig sem áll le.

A kocsisor állt, a karaván haladt

Kellemetlenül kezdődött 1963 a Vasas labdarúgói számára: a piros-kékek január elsején 3:1-re kikaptak az Alajuelense csapatától. Az újévi meccs kezdőrúgását Francisco Orlich, Costa Rica köztársasági elnöke végezte el a karibi ország fővárosában, San Joséban, de a vendéglátók közül mások is labdába rúgtak: Walter Pearson, Alvaro Murillo és Walter Elizondo például sorra helyezte el a lasztit az angyalföldiek hálójában.
A Vasas Antwerpenből utazott – Párizs és Lisszabon érintésével – Latin-Amerikába, ahol másfél hónapot töltött. Azért „csak” ennyit, mert az MLSZ nem engedélyezte a további kinn tartózkodást, noha a Costa Ricán kívül Kolumbiában, Guatemalában és Mexikóban is vendégeskedő piros-kékeket az eredeti programban nem szereplő fellépések is várták (volna). Keresettek voltak az idő tájt a magyar labdarúgók. Az angyalföldiek legjobbjai (Szentmihályi Antal, Mészöly Kálmán, Bundzsák Dezső, Machos Ferenc, Farkas János) már 1961-ben Dél-Amerikában jártak a válogatottal, akárcsak 1962 májusában-júniusában, a chilei világbajnokságon (a Mundialra Szentmihályi, Mészöly és Farkas mellett Ihász Kálmán és Sárosi László utazott), hogy aztán 1965 és 1967 elején a klubcsapatukkal, e két esztendő végén pedig a címeres mezes együttessel járják be az amilyen egzotikus, a világfutballban olyannyira emblematikus tájakat. Ekkorra már Bakos Sándor, Mathesz Imre, Fister Ferenc, Molnár Dezső, Puskás Lajos és Korsós István is bemutatkozott a nemzeti együttesben: ki nem?
A magyar csapat ázsióján a jelek szerint az sem rontott, hogy a Vasas hatvankettő decemberében – háromtételes párbajban – elbúcsúzott a BEK-től a Feyenoorddal szemben. Illovszky Rudolf nem számolt a kieséssel. A szigorú szakvezető előzetes hozzájárulásával a két Kálmán, Ihász és Mészöly a budapesti visszavágó után, november 29-én, illetve 30-án tarthatta esküvőjét – sőt, mindkét ceremónián a tréner volt a tanú –, s az edző nászéjszakát is engedélyezett az ifjú házasoknak a margitszigeti Nagyszállóban. Nászutat már nem, mert december 14-én menni kellett a tengeren túlra.
A nagymester azzal nem kalkulált, hogy még december 12-én is tart a küzdelem a hollandokkal. A rotterdami 1:1-et ugyanis csalódást keltő 2:2 követte idehaza, így – az akkori szabályoknak megfelelően – harmadik mérkőzés következett semleges pályán.
Elvben semlegesen.
A Vasas vezetősége ugyanis belement abba, hogy a továbbjutásról döntő találkozót a Rotterdamtól 97 kilométernyire lévő Antwerpenben rendezzék. Az angyalföldi elöljárók azért adták áldásukat e helyszínre, mert a piros-kékek népszerűek voltak Belgiumban, miután 1958-ban 6:3-ra, míg 1959-ben 3:2-re legyőzték a „vörös ördögök” válogatottját, 1960-ban pedig 1:1-et értek el ellene. A vezérkar azonban megfeledkezett Hollandia közelségéről, és nem értékelte eléggé az ellenfél eredményeit – ha egyáltalán tudomása volt azokról –, mert az 1962-es vb-selejtezőkön a válogatott simán 3:0-ra nyert Rotterdamban, majd a pesti 3:3-at „átmozgató edzésként” könyvelték el az elkényeztetett hazai futballkörök. Pedig a Feyenoordra illett volna figyelni: az együttes ugyanúgy bajnoki címet nyert 1961-ben és 1962-ben, akár a Vasas, és e két évadban 188 (100+88) gólt szerzett, miközben 9:5-re is nyert az örök rivális Ajax ellen. A De Kuip stadionban 44 986 néző tombolt, és hasonló volt a hangulat 1961 szeptemberében is, amikor a rotterdami együttes 8:2-vel intézte el a Göteborg csapatát. E diadalmas BEK-mérkőzésen nyolcan (Eddy Graafland, Gerard Kerkum, Cor Veldhoen, Hans Kraay, Jan Klaassens, Rinus Bennaars, Frans Bouwmeester, Coen Moulijn) szerepeltek azok közül, akik Antwerpenben, a Vasas ellen is pályára léptek.
Nem maradtak magukra a füvön.
A meccs napján harmincezer rotterdami szurkoló kelt útra, így már az országhatárnál több kilométeres kocsisor keletkezett, és a torlódás következtében sokan elkéstek az este fél nyolcra kitűzött találkozóról. Hogy a drukkerek minél kevesebbet mulasszanak a meccsből, az első félidő alatt befutókat közvetlenül a partvonal mentén, a pázsiton helyezték el a megértő rendezők, s e megejtő empátia alkalmat adott arra, hogy a holland siker után sok ezren a pályára tóduljanak azon melegében megünnepelni a győztes futballistákat.
Közülük a legboldogabb az egyetlen gól szerzője, Bennaars volt. Őt máig „Antwerpen hőseként” emlegetik hazájában, miután a tizenhatosnál passzolni akart, ám a közbelépő Mészölyről visszapattant hozzá a labda, így tíz méterről, ballal menthetetlenül a jobb sarokba lőtt. A napjainkban nyolcvanhét éves csatár ekképpen tekintett vissza a találkozóra: „Szurkolóink a holland himnuszt énekelték. Euforikus élmény volt, amely örökké velem marad.” Cor van der Gijpre pedig Moulijn tette a legnagyobb hatást: „Ő volt a legkiválóbb szélső a Feyenoord történetében” – mondta játszótársáról, akit utóbb a klubtörténet legjobbjának választottak a vb-ezüstérmes Willem van Hanegem, valamint Cor van der Gijp előtt. (Kiprich Józsefet tizenötödikként jegyezték e listán, de akadt olyan szurkolói szavazás – 2008-ban, a klub centenáriumán –, amelyen a magyar légiós a harmadik helyet érdemelte ki.) Azért kell kiírni a Cor keresztnevet, mert annak idején négy Van der Gijp testvér rúgta a labdát professzionális szinten. A családi kvartett Dordrechtben játszott együtt; ott, ahol 1964-től Bennaars is futballozott. Cor bélyegtervezőként ugyancsak nevet szerzett magának, bár arról nincs adat, hogy a Feyenoord–Vasas párharcot megörökítő darabbal lepte volna meg a szenvedélyes filatelistákat. A holland újságok annál inkább emléket állítottak a találkozónak: „A rotterdamiak minden dicséretet megérdemelnek – írták –, mert nem adtak mozgásteret a 4–2–4-et ragyogóan játszó, kombinatív, a Feyenoordnál többre becsült Vasasnak.” A Magyar Nemzet pedig az Ajaxtól igazolt, 47-szeres válogatott Graafland kapust emelte ki: „Az utolsó negyedórában a Vasas beszorította ellenfelét, csatárai pergőtűz alá vették a holland kaput, de Graafland óriási formában védett.” S amikor már ő sem háríthatott, akkor Bundzsák ollózásos lövését a kapufa mentette.
A Feyenoord abban a szezonban a BEK elődöntőjéig jutott. A legjobb négy között az 1961-ben és 1962-ben egyaránt győztes, majd 1963-ban szintén finalista, ám a Milannal szemben a döntőben alulmaradó Benfica ejtette ki 3:1-gyel és 0:0-lal. De Rotterdamban mindenki európai áttörésről beszélt, amelyet a „hármasugrásra” tíz válogatott játékossal felvonuló Vasas felülmúlása alapozott meg. A favorit angyalföldiek kiejtése olyan szenzációt keltett, hogy az amszterdami (!) városi tanács félbeszakította ülését, amint a polgármester értesült az antwerpeni eredményről. A beszámolók szerint „amikor Gijsbert van Hall bejelentette, hogy a Feyenoord 1:0-ra győzött, taps hangzott fel”. Ilyesmi többször aligha esett meg Amszterdamban, pláne a városházán...

FEYENOORD–VASAS 1:0 (0:0)

BEK-mérkőzés, 1962. december 12., Antwerpen, 44 617 néző. Jv.: Van Nuffel (belga).
Feyenoord: Graafland – Kerkum, Kraay, Veldhoen – Klaassens, Libregts – Bennaars, Kruiver, Van der Gijp, Bouwmeester, Moulijn.
Vasas: Szentmihályi – Ihász, Mészöly, Berendy, Sárosi – Bundzsák, Sas – Farkas, Kékesi, Machos, Pál II. Gól: Bennaars (55.).

Szerző