Versenyben...

Állandó verseny tanúi vagyunk. A küzdelem értünk, a nézőkért folyik, akár akarjuk, akár nem. Először is, hogy kattintsunk a megfelelő csatornára. Aztán hogy ott is maradjunk. Nézzük végig a reklámokat is. Továbbá szavazzunk, amikor kell, az okostelefonunkkal, vagy a butával, mindegy, csak nőjön a bevétel, miközben milliárdokat költenek el ránk és értünk, legalábbis látszólag. A lényeg az, hogy győzzön a jobb, és az természetesen mindig a mi csatornánk, a mi műsorunk és a mi emberünk.
Karácsony előtt – hagyományosan – befejeződnek a nagy sorozatok. Azok, amelyekben versenyzők a Nagy Díjért küzdenek, de persze a nézők orra előtt is elhúzzák a mézesmadzagot: ha szavaznak, akkor nyerhetnek. Az RTL Klub most, az X-Faktor végén közzétette a szavazási adatokat. Kiderült, hogy az élő adások hat hete alatt több mint hárommillió voksot regisztráltak. Nem számoltam össze, de a szavazók közül– hetente, majd a végén – nyertek mondjuk összesen tízen. A bevételi oldal nyilván jelentős többletet mutat. Jól el lehet adni az ilyenkor persze gyakrabban jelentkező reklám-blokkok idejét is, abból is csurrant-cseppent. Nem is csoda, hogy csili-vili showt állítottak elő, volt miből.
Összesen négy program jutott el így az év vége előtt a fináléhoz, a győztesek kihirdetéséhez. A Fölszállott a páva ezúttal nem újdonságokkal szolgált, hanem – bevallottan –lehúztak róla még egy bőrt. Az eddigi győztesek szerepeltek a „döntők döntőjében” és közülük szavazták meg a nézők az abszolút nyerteseket. A Duna TV ezzel megoldotta a péntek esti főműsort, ráadásul hagyományt is ápolt, szolgálta a népi kincsek megőrzését, a magyar kultúra őrzői és védői is elégedettek lehettek a hatalom berkeiben.
Az RTL Klubon két viadal zárult. A már említett X-Faktorban az idén az újfajta szórakoztatás diadalmaskodott. Két együttes végzett ugyanis a két első helyen. Közülük a romániai gyökerű USNK nevű kéttagú formáció azzal büszkélkedhet, hogy a győzelemhez már énekelni sem kell tudni. A két fiatalember ugyanis rappel, azt viszont kétségkívül magas színvonalon, helyenként bravúrosan teszik. A második helyezett Stolen Beat nevű – szintén kéttagú – együttesből legalább az egyik fiú tud énekelni, a másik inkább hangszereken játszik. A döntőbe bejutott egyetlen valódi énekes bronzérmet szerzett. Tamáska Gabriella így az idei év legjobb női hangja lett, ami azért nem túl nagy dicséret, ráadásul tulajdonosa láthatóan súlyos önbizalom- és önismeret-hiánytól szenved. A legjobban éneklő Arany Tímeát a nézők voksaikkal már az elődöntőből kiejtették, ami ismét felveti azt a kérdést, hogy vajon valóban igazságos-e csak rájuk bízni a fontos döntéseket (erre még visszatérünk).
Előtte azonban még az RTL másik versenyéről, a Konyhafőnök VIP sorozatról. Ebben ezúttal két sztárséf – Sárközi Ákos és Rácz Jenő - állított össze csapatokat ismert (és kevésbé ismert) emberekből. A fináléra két olyan ember maradt, aki az előző hetekben nem bizonyult igazán szimpatikusnak. Risztov Éva olimpiai bajnok úszó és Király Péter, szappanopera-színész abban hasonlítottak egymásra, hogy mindenáron a győzelemre törtek. E cél érdekében mindenen és mindenkin készek voltak keresztülgázolni. Végül a színész nyert, de a nézők – akiknek itt nem kellett szavazniuk, hiszen hónapokkal ezelőtt rögzítették a műsort – nem igazán tudhatják, miért, hiszen nekik legfeljebb elmondták, mi a jó és a rossz. Már csak emiatt sem nagyon érthető, miért olyan népszerű – és nézett – ez a program.
Szavaztak viszont a nézők a Sztárban sztár újabb évadának győztesére. S bár a zsűri nagyon drukkolt, hogy ezúttal végre nő nyerjen – így is lett volna igazságos –, végül Fehérvári Gábor Alfréd, vagyis Freddie lett az első. Ez egyébként már azért is sejthető volt, mert több adásban is az élen végzett, tehát látszott, a közönség – talán túlságosan is – kedveli. A Rising Star című tehetségkutatóban feltűnt fiatalember jól énekel és gyakran sikeresen hozta a megformált előadókat, de nem ő volt a legjobb. Völgyesi Gabi – aki a Unique együttes énekeseként vált ismertté – egyszerűen frenetikus produkciókkal állt elő, például amikor Honthy Hannát idézte meg. Hasonlóan remek volt a musical-énekesnőként ismert Sári Évi, aki meglepően sokoldalúnak bizonyult. Mindez a nézőknek mit sem számított, s emiatt kérdéses, igazságosak-e ezek a szavazások. (Nem.)
Mostantól egy darabig nem kell voksolni, bár a harc a közönség kegyeiért egy pillanatig sem szünetel. Ha sikerül kiheverni a karácsonyi és szilveszteri filmdömpinget, januártól újabb kihívások jönnek. A nagy kereskedelmi adók új műsorrenddel – és ehhez új sorozatokkal – igyekeznek magukhoz láncolni a nézőket. Az RTL Klubon már az újév első napján elindul a Drága örökösök című napi sorozat. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy a Híradó után következő három órában immár három szappanoperát lehet majd követni, ha ugyan el nem unták még. A TV2 – immár szokása szerint – saját gyártású vetélkedőkkel igyekszik felvenni a versenyt. Így ott a Tények után az Exatlon Hungary című extrémsport reality látható a közeli Dominikai Köztársaságból és Marsi Anikó férje, Palik László visszatérésével a képernyőre. Akinek pedig ez nem elég, az nézheti a Legyen ön is milliomost, de már nem Vágó Istvánnal, hanem Gundel Takács Gáborral.
Bár a főzőműsor véget ért, az etetés egy percig sem áll le.
Frissítve: 2018.12.29 16:16

Sebes György: Egon lubickol

Publikálás dátuma
2019.03.17 16:15
Rónai Egon
Ha valaki műsort vezet bármelyik televízióban, akkor szinte mindenre fel kell készülnie. Erre éppen a héten láthattunk példákat az RTL Klub egyik új műsorában, a Toplistában, amelyben emlékezetes – és gyakran kínos – pillanatokat idéztek fel. Hiszen élő adásban sok minden előfordulhat. A műsorvezetőnek tüsszentenie kell, esetleg bakizik, vagy netán röhögőgörcsöt kap. Mindezt természetesen a nézők szeme láttára.
Az is előfordul, hogy a műsorvezetőnek át kell ülnie a másik székbe, így kérdezőből kérdezett lesz. Ez történt az utóbbi hetekben többször is Rónai Egonnal, de kiderült, riportalanynak is pont annyira jó, mint egy adás házigazdájának. Sőt, ennél többet is megtudhattunk róla, mégpedig abból az alkalomból, hogy az ATV egy új sorozatot indított vele. Kvíz eddig nem volt a kínálatukban, mostantól azonban van, nem is akármilyen. Az ország géniuszát keresik ugyanis egy olyan vetélkedőben, amilyen még nem volt a hazai palettán. A végső győztesnek 500 kérdést kell(ene) megválaszolnia, mindet öt másodpercen belül és egymás után csak kétszer hibázhat, mert a harmadiknál kiesik. Segítsége – választási lehetősége – ugyancsak nincs. Közben arathat szakasz-győzelmeket, amelyek után már az övé lehet az addig megnyert összeg: minden jó válasz 50 ezer forintot ér. Mindez annyira nehéz, hogy bár jól felkészült és nagy tudású emberek is játszottak, eddig még egyikük sem jutott el a 100. kérdésig sem.
Nos, ezt a – korábban rögzített - műsort vezeti Rónai Egon, de emellett továbbra is láthatjuk az Egyenes beszédben. És mint az interjúkból is világossá vált, lubickol az új szerepben. Ilyesmit ugyanis még nem csinált és bár hosszú múltra tekinthet vissza a különböző médiumokban, még a castingot is vállalta érte. Meg is nyerte és az első két hét tapasztalatai alapján jó választásnak bizonyult. Ha van titka, talán az lehet, hogy – bár pörgetnie kell az adást és ezért folyamatosan fel kell tennie a gyakran nem is könnyű kérdéseket – őt elsősorban az ember érdekli. Tehát igyekszik bemutatni a játékosokat és megtudni tőlük döntéseik – a kiválasztott témakörök vagy a kérdésekre adott feleletek – okát is.
Ebből a szempontból pedig ez a kvízmesterség nem is különbözik nagyon attól, ahogy eddig is működött, mint műsorvezető. Amikor két éve beszélgettem vele – abból az alkalomból, hogy Kálmán Olga után az azóta már távozott Mészáros Antóniával együtt átvette az Egyenes beszéd vezetését -, volt egy nagyon figyelemre méltó mondata. Éppen azt fejtegette, hogy ők kicsit másképp állnak hozzá egy-egy témához, mint elődjük. Kálmán Olga – magyarázta - ”mindig erősen a célra tartott - remekül is csinálta -, engem meg nem feltétlenül érdekel, hogy mindenáron leterítsem a nyilatkozót”. És ez jól jellemzi riporteri – de egész műsorvezetői – attitűdjét.
Volt persze néhány éve a szakmában, hogy ezt kialakítsa. A 90-es évek elején tűnt fel a médiában, először mint a Danubius Rádió műsorvezetője. Attól kezdve aztán rengeteg helyen dolgozott – a Budapest Rádióban, a Sport TV-ben, rövid ideig a Magyar Televízióban is -, míg végül 2011-től az ATV lett az „otthona”. És ott szinte mindent csinálhatott, kivéve a szívéhez oly közel álló sportközvetítéseket. Viszont dolgozott politikai és közéleti műsorokban, reggeli adásokban és vezetett vitaműsort (Csatt), s lett önálló portré-műsora is Húzós címmel – amelynek beszélgetéseiből eddig már négy könyvet is összeállított. Ezekkel pedig elérte, amit a szakmában csak nagyon kevesen, hogy a nézők sosem mondták, most már sok belőle. Bárhol feltűnt, szívesen kapcsoltak oda, mert minőséget kaptak.
Néhány hete egy hosszabb beszélgetés alanya volt a Heti TV-ben és – mivel a szűkös idő nem kötötte sem őt, sem a kérdező Breuer Pétert – akkor sok minden kiderült magáról Rónai Egonról. A magánéletéről – öt gyerekéről és kutyájáról -, valamint arról is beszélhetett, ami a munkája mellett foglalkoztatja. Megtudhattuk, hogy szereti és ismeri a történelmet, de van véleménye a hitről és a vallási kérdésekről is. Természetesen felkészült a napi politikából, de – mint egykori sportriportert – a sport területén sem lehet „eladni”. Mindez azért érdemel említést, mert arra is rávilágít, hogy nem elég „csak” a munka, a sokoldalú tájékozottság is hozzátartozik a tévés műsorvezető egyéniségéhez. Az sem hátrány persze, ha valaki szimpatikus és tisztában van vele, mi érdekli a nézőket és miképpen lehet számukra érdekessé tenni egy-egy – akár száraz – témát is.
Mindez érthetővé teszi, miért indult olyan jól az ATV új kvízműsora. Az előző hét 50 legnézettebb programja között a 28. helyet érte el az első napi adás. A csatorna egyébként büszkén adta hírül, hogy ebben a listában hét műsoruk szerepelt, a legjobban Sváby András Heti Naplója, amely 310 ezres nézettségével a 20. helyre került. Minthogy ezt az adót nem lehet az országban mindenütt fogni, ezek a számok igen figyelemre méltóak.
Rónai Egon és az ATV a jelek szerint jól egymásra találtak. Mindkettejük elemi érdeke, hogy megőrizzék ezt a gyümölcsöző együttműködést. De még fontosabb: a nézők nyerhetnek vele a legtöbbet.
Frissítve: 2019.03.17 16:15

Del Medico Imre: Nyomják Rákosit

Publikálás dátuma
2019.03.17 14:20

Fotó: Fortepan/ Berkó Pál
Három évvel a külügyi szolgálatból történt kényszerű távozásom után végre sikerült elhelyezkednem. Működésének utolsó évében, 1952-ben alkalmazott a Magyar Zeneszerzők és Szövegírók Szövetkezete, amelynek jogutóda 1953. január elsején a Szerzői Jogvédő Hivatal lett. Onnan ismertem Sally (Salamon) Gézát. Ő magát füttyös zeneszerzőnek nevezte; elfütyülte a maga által komponált dallamot egy hangjegyeket ismerő embernek és jó esetben ezt a művet ajánlotta fel a kiadónak. Kiadásra csak akkor számíthatott - 1952-t írunk -, ha a dalt elfogadta a Könnyűzenei Műveket Véleményező Bizottság.
Sally lévén sem termékeny, sem „jól fekvő” alkotó, a Zeneműkiadó alkalmazottjaként terjesztette a nyilvános helyeken zenét szolgáltató muzsikusok számára szükséges műsorfüzeteket. Ehhez a Szövetkezet adott neki íróasztalnyi helyet, abban a teremben, amelyben én is dolgoztam. Ott naponta reklamáltak dühös zenészek: miért késnek a füzetek, botrányt fognak csinálni, stb. Olykor meg is fenyegették Sallyt. A menő vendéglátóipari zenészeket a füzetek persze nem érdekelték, nekik volt módjuk beszerezni azt, amit kellett, arról nem is szólva, hogy maguk is komponáltak olykor.
Abban az évben, ha csak rövid időre is, Sally Géza megúszta szemrehányások, reklamációk és átkok nélkül a kényszerű találkozásokat a műsorfüzetek előfizetőivel. A magyar közélet központi témája ugyanis az ország akkori első emberének, Rákosi Mátyásnak a hatvanadik születésnapja lett: a kis nagyember 1892-ben született. Következésképp már 1951 utolsó heteitől kezdve rengeteg szó, szöveg, sőt zeneszó esett az évfordulóról. Így aztán faliújságon is, ami Sally asztala fölött volt.
Amikor a reklamációt előadni készülő zenész még csak a torkát köszörülte, Sally rámutatott a faliújság mellett díszelgő plakátra: Elvtársam, Rákosit nyomják. Hatvan éves! Rákosi! Mátyás!
A varázsige hatott: igen, igen, hát persze, majd később jövök, ez fontosabb, stb.
Sally Géza számára 1952. március 9-e valóban ünnep lett.
Frissítve: 2019.03.17 14:20