„Nevezzék meg, ki a felelős azért, hogy a kormány az ország jelenlegi helyzetében belevágott egy 140 milliárdos luxusberuházásba” – villámlott 2008-ban Szijjártó Péter Fidesz szóvivő szeme, amikor az új kormányzati negyed tervét kérte számon a Gyurcsány-kormányon. Az elképzelésből aztán annak rendje és módja szerint nem is lett semmi, annak ellenére, hogy a Nyugati pályaudvar mögötti rozsdazónát váltotta volna ki a roppant irodaház, a minisztériumok által lakott belvárosi ingatlanokat pedig értékesítették volna.
A mai ellenzékiek viszont már csak azért is hátrányban vannak a tíz évvel ezelőtti fideszes verőemberrel szemben, mert nekik még egy jól hangzó számuk sincs, amit hajtogatnának, amikor az Orbán-kormány budai vári terveit kérnék számon. Ezekkel kapcsolatban egyetlen konkrét összeg hangzott el: 2014 nyarán, amikor a még L. Simon László fémjelezte kultúrkormányzat meghirdette az úgynevezett Nemzeti Hauszmann Tervet, bedobtak a köztudatba egy „200 milliárd körüli” összeget, de láthatóan azzal a komolysággal, amellyel százat vagy ezret is mondhattak volna.
Ráadásul a nagyívű terv akkor még más hangsúlyokkal bírt, mint ami most látszik belőle. L. Simon László az egykori királyi palotára látszott koncentrálni, a fő célnak a Hauszmann Alajos által Ferenc Józsefnek tervezett, irgalmatlan nagyságú épület eredeti formában való rekonstruálását tartotta. Ami – józanul szemlélve a problémát – fizikai lehetetlenség, egyrészt mert az ötvenes-hatvanas években a palota főfalait is megváltoztatták, eredeti elemei megsemmisültek, a dísztermek helyét pedig a nemzeti könyvtár és múzeumok foglalják el; másrészt az irtózatos költségek miatt. Ez utóbbit jól példázza, hogy a „pilot project”-ként megkezdett rekonstrukció, a Budapesti Történeti Múzeum területére eső egykori Szent István terem esetében csak a szükséges textíliák 360 millió forintba kerültek.
Ennek az elképzelésnek a maradéka a palota tabáni oldalán lassan lezáruló két rekonstrukció: a Lovardáé, illetve a Főőrségé, az őket összekötő Stöckl-lépcsővel együtt. Információink szerint a Főőrség valamiféle idegenforgalmi szerepet kap, a Lovardában pedig kulturális rendezvényeket tartanak majd, sőt – a Miniszterelnökség tájékoztatása szerint - lovagolni is fognak itt. Hogy mindezt mennyiért, arra lehetetlen valós választ kapni: a Lovardára 3,5, a Főőrségre 2,05 milliárdot irányoztak elő, de ezek több éves számok.
Az eredeti koncepció kiindulópontja azonban nem e monarchikus tündejáték rekonstrukciója, hanem Orbán Viktor azon elhatározása volt, hogy idővel csak megpróbálja birtokba venni a Sándor-palotát, amely 2002-ben már a feltöltött borospincével és a dolgozószobában függő Széchenyi portréval állt készen arra, hogy miniszterelnökként beköltözzön. A győztes Medgyessy-kormány által köztársasági elnöki irodává minősített épületet most az ellenkező irányból közelítette meg Orbán: ahogy eredeti terveiben is szerepelt, a miniszterelnöki kabinet számára helyreállíttatta a Karmelita kolostort, és a 2014-es bejelentésnek megfelelően a Sándor-palotát is elfoglalja majd, ha lesz új helye a köztársasági elnöknek. A Hauszmann Terv értelmében ez lett volna az eredeti formájára visszaalakított mostani Nemzeti Galéria.
Ez a következő lépés egyelőre a levegőben lóg, de Orbán – két és fél éves csúszással ugyan – ezekben a napokban felköltözik a Várba. Bár kezdetben azt ígérték, az új miniszterelnökség „mindenki számára megtekinthető lesz hosszabb ideig”, láthatóan a sajtóiroda fotóival és a kivételezettek írásos beszámolóival kell beérniük az érdeklődőknek. Ezekből kitűnik, hogy a Karmelita házat az egykori kolostor puritán megjelenéséhez igazodva, visszafogott praktikummal, elegáns anyaghasználattal újították fel, míg a világháborúban elpusztult szárnyépület helyén emelt, külsejében a kolostort idéző új ház belső kialakítása módot adott a tervező Zoboki Gábornak, hogy izgalmas, kortárs teret alkosson. A Miniszterelnökség tájékoztatása szerint 110-en dolgoznak majd itt, úgy tudjuk, a miniszterelnök stábján kívül többek között a kommunikációért felelős munkatársak tartoznak közéjük.
Hogy mindez mennyibe került, azt az elmúlt években senki sem tudta kideríteni. E pillanatban a 25-30 milliárd közötti tipp tűnik a legbiztosabbnak. A kormány csak annyit erősített meg, hogy a miniszterelnökség belsőépítészeti kialakítása – például a hiteles bútormásolatok, a komplett könyvtár – közelítette a 4 milliárd forintot. Csak összehasonlításul érdemes felidézni, hogy 2002-ben a puszta romos főfalakból rekonstruált Sándor-palota teljes újraépítésének 2,2 milliárdos költsége keltett közfelháborodást.
Mindez ráadásul csak a kezdet, mert miközben a kormány egyelőre elengedni látszik a palotaterek újraalkotását, a szavak szintjén legalábbis igencsak erőlteti egyes minisztériumok Várba költözését. A pénzügyi tárca számára az egykori Pénzügyminisztériumot állítanák helyre, mégpedig a Mátyás-templomra ránehezedő, a kortársak által is utált hatalmas tetőépítményeivel. A Belügyminisztériumnak pedig a hajdani Helytartótanács tömbjét nézték ki: a tudományos akadémia kutatóintézeteit több mint 20 milliárd forintért költöztették ki innen, az új funkció tervezése pedig 625 millióba került. És ki tudja, nincsenek-e terveik az új miniszterelnökséggel átelleni üres telekre – elvégre a háború előtt ott a Külügyminisztérium működött.
