Saját hazájában veszélyben él a Nobel-békedíjas orvos

Denis Mukwege biztonságára ENSZ-katonák vigyáznak a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Az orvos nyíltan kimondja, hogy az ország elnöke felelős sokak szenvedéséért.

„Elképesztően erős és bátor ember. Ugyan a Kongói Demokratikus Köztársaságban született, de Franciaországban is tanult, így bárhol kényelmes életet élhetett volna, ő mégis azt választotta, hogy hazatér. Még azután is, hogy megpróbálták meggyilkolni és egy időre ismét száműzetésbe kényszerült, azt mondta, képtelen máshol élni” - jellemezte lapunknak Denis Mukwegét, a tavaly Nobel-békedíjjal kitüntetett nőgyógyászt Cristiana Caira. A svéd hölgy jól ismeri a kongói orvost, építészként ugyanis éppen azon dolgozik, hogy új épületeket tervezzenek a híressé vált, ám zsúfolt és lerobbant Panzi kórháznak, amit Mukwege és csapata azért is alapított, hogy erőszak áldozatává vált nőkön segítsenek.

„Rengeteget dolgozik, gyakran még éjjel is operál. Lényegében a kórházban él, el sem hagyhatja az épületet, biztonságára ENSZ-katonák vigyáznak” - festette le a Nobel-békedíjas életét. Mint Caira rámutatott, Denis Mukwege folyamatos veszélyben van, a Kongói Demokratikus Köztársaságban ő ugyanis nem egyszerű orvos, de világszerte ismert politikai figura is, aki nem rejti véka alá, hogy szerinte a jelenlegi politikai vezetés is felelős a nők és gyermekek szenvedéséért.

„Az egész ország rettenetesen korrupt. Az erőszaktevők gyakran nem is bűnözők. Kongó rendkívül gazdag nyersanyagokban, a területekért folytatott küzdelemben pedig a nők elleni szexuális erőszak is egy fegyver. Gyakran családjuk, férjük és gyermekeik előtt erőszakolják meg a nőket, ami életre szóló trauma. Néha az áldozatok teherbe is esnek, sokszor kiközösítik őket. Olcsó eszköze ez a társadalom rombolásának” - folytatta Caira, aki maga is többször járt már az országban.

Elmondása szerint a Panzi kórházban a fizikai sérülések mellett fontos a lelki sebek gyógyítása is, amit építészként az új épületek tervezésekor is szem előtt kell tartania. Éppen ezért különösen ügyelnek például, hogy az új, kismamáknak szánt kórház napfényes legyen, hogy a könnyen kimozdulhassanak a gyönyörű kertekbe, vagy hogy megteremtsék a jelenleg teljesen hiányzó privát szférát.

Reményt jelenthet a változásra, hogy vasárnap választásokat tartottak az országban, így az 1960 óta független egykori belga gyarmaton először történhet békés demokratikus átmenet. Apja 2001-es meggyilkolása óta eddig Joseph Kabila vezette az államot, akinek két éve már lejárt a mandátuma, ám eddig elhalasztotta a voksolást. Most úgy néz ki, mégis hajlandó félreállni, nem is indult újra, helyette meghosszabbított kezeként belügyminisztere, Ramzani Shadary szállt ringbe. Az előzetes közvélemény-kutatások szerint valószínű a váltás, a 21 elnökjelölt közül a legesélyesebb 44 százalékkal az üzleti szférából érkező Martin Fayulu, és 24 százalékkal az ellenzéki Felix Thiesekedi volt.

Kérdés azonban, hogy az alapvetően békés voksolás szabályosan zajlott-e. Nemzetközi megfigyelőket nem engedtek az országba, - sőt, az ezt követelő uniós nagykövetet még ki is tiltották - az ellenőrzést a befolyásos katolikus egyház végezte. Lényegében élesben tesztelték az elektronikus szavazórendszert is, miközben az ország alig 9 százalékában van áram, és a lakosság jelentős része még sosem használt számítógépet. Több tartományban pedig márciusra halasztották a választásokat az ebola-járvány miatt - a WHO adatai szerint eddig 591 esetet regisztráltak, amiből 357 végződött halállal -, elméletileg tehát hivatalos eredményhirdetésre csak ezután kerülhetne sor. Aggasztó előjelek, hogy a hét elején a kormány biztonsági okokra hivatkozva lekapcsolta az internet és az SMS-szolgáltatást.