Friss Róbert;
sztrájk;tüntetések;ellenzéki kerekasztal;
2019-01-07 09:13:00
Soros György pénzéből szervezik a tüntetéseket, azért, hogy Magyarországból is bevándorlóországot csináljanak - közölte Hollik István kormányszóvivő szombaton, és nemcsak ő ragadt bele a sorosista-bevándorláspárti ragacsba, hanem Deutsch Tamás európai parlamenti képviselővel bezárólag a teljes kormánypropaganda.
Természetfeletti képességei vannak ennek a Sorosnak, aki még a hideg, januári szélben is komoly sétára tudja bírni azt a tízezres tömeget, amely nem látszik kifulladni a decemberi megmozdulásokat követő karácsonyi-újévi csendben, és szombaton megint a Hősök terétől az Oktogonon át – ahol a diákok csatlakoztak –, a Kossuth térre vonult.
Ennek a nem először és nem utoljára magát megmutató tömegnek a láttán sírni valóan együgyű és üres már a kormánypropaganda. Mert üres a kormánypolitika, amely az utóbbi hetekben nemcsak hogy egymás mellé sodorta a parlamenti pártokat, de parlamenti aktivizmusuk kitartásra ösztökélte az utcai tiltakozókat is. Az eredetileg a rabszolgatörvény ellen a szakszervezetek által meghirdetett demonstrációk követelései gyorsan kiegészültek az általános rendszerellenes szlogenekkel, egy európai Magyarország megteremtésének akaratával. Nem kellett ahhoz Soros pénze, hogy a tiltakozók végigfussanak a logikai soron, és a túlóratörvénytől, a politikai kisebbség parlamenti jogfosztásától eljussanak a rendszer egészének elutasításáig.
A kormány beleragadt saját kommunikációjának ragacsába, amit megtetézett a minimálbér-emelést kísérő vita. Az egyezményt a legnagyobb szakszervezet nem írta alá, a többi tagsága pedig most nem érti: a sajátjaik hogyan fogadhatták el a kormányzat háttérdiktátumát?
Most nincs megállás. A kormány nem visszakozhat, mert a túlóratörvény visszavonása a gyengeség jele volna. Az ellenzék oldalán pedig a szakszervezetek - bármily nehéz is - nem tehetnek mást, mint hogy országos sztrájkot hirdetnek. Elsőként, figyelmeztetésnek január 19-én demonstrálnak: ha nem ezt teszik, a rendszerváltás óta alaposan megkopott arcukat is elvesztik, míg egy országos sztrájk esetén megsűrűsödhetnek a soraik, és egy bármilyen színezetű következő kormány esetében nagyobb önálló erővel tudnának érdekképviseletként azért kiállni, ami a dolguk. Minden munkavállalóért.
Ami pedig a pártokat illeti: valamennyi ellenzéki pártnak teljes egységben kell fellépnie. Lassan nemcsak az EP-választásokra – ahol az Unió sorsa a tét -, vagy az önkormányzati választásokra kell figyelniük, hanem azon kellene dolgozniuk, hogy létrehozzanak egy ellenzéki kerekasztalt, amely előkészíti a szabad választásokat, az alkotmányozó nemzetgyűlést, a IV. Köztársaság megszervezését. Az egypárti parlament többpárti visszavételét.
A harcot, mind a Házban, mind az utcán, folytatni kell. A kormány meg vergődjön csak saját ragacsában, ahonnan többé nem szabadulhat: méltatlan a hatalomra, és már nem is hisznek neki. Az utcai tömeg lassan kimondja: nemcsak nem tud, de nem is akar – ahogyan az egyik szombati felszólaló mondta - az orbáni mocsár-Magyarországon élni.