Kifelé a mocsárból

Soros György pénzéből szervezik a tüntetéseket, azért, hogy Magyarországból is bevándorlóországot csináljanak - közölte Hollik István kormányszóvivő szombaton, és nemcsak ő ragadt bele a sorosista-bevándorláspárti ragacsba, hanem Deutsch Tamás európai parlamenti képviselővel bezárólag a teljes kormánypropaganda. 
Természetfeletti képességei vannak ennek a Sorosnak, aki még a hideg, januári szélben is komoly sétára tudja bírni azt a tízezres tömeget, amely nem látszik kifulladni a decemberi megmozdulásokat követő karácsonyi-újévi csendben, és szombaton megint a Hősök terétől az Oktogonon át – ahol a diákok csatlakoztak –, a Kossuth térre vonult. 
Ennek a nem először és nem utoljára magát megmutató tömegnek a láttán sírni valóan  együgyű és üres már a kormánypropaganda. Mert üres a kormánypolitika, amely az utóbbi hetekben nemcsak hogy egymás mellé sodorta a parlamenti pártokat, de parlamenti aktivizmusuk kitartásra ösztökélte az utcai tiltakozókat is. Az eredetileg a rabszolgatörvény ellen a szakszervezetek által meghirdetett demonstrációk követelései gyorsan kiegészültek az általános rendszerellenes szlogenekkel, egy európai Magyarország megteremtésének akaratával. Nem kellett ahhoz Soros pénze, hogy a tiltakozók végigfussanak a logikai soron, és a túlóratörvénytől, a politikai kisebbség parlamenti jogfosztásától eljussanak a rendszer egészének elutasításáig. 
A kormány beleragadt saját kommunikációjának ragacsába, amit megtetézett a minimálbér-emelést kísérő vita. Az egyezményt a legnagyobb szakszervezet nem írta alá, a többi tagsága pedig most nem érti: a sajátjaik hogyan fogadhatták el a kormányzat háttérdiktátumát? 
Most nincs megállás. A kormány nem visszakozhat, mert a túlóratörvény visszavonása a gyengeség jele volna. Az ellenzék oldalán pedig a szakszervezetek - bármily nehéz is - nem tehetnek mást, mint hogy országos sztrájkot hirdetnek. Elsőként, figyelmeztetésnek január 19-én demonstrálnak: ha nem ezt teszik, a rendszerváltás óta alaposan megkopott arcukat is elvesztik, míg egy országos sztrájk esetén megsűrűsödhetnek a soraik, és egy bármilyen színezetű következő kormány esetében nagyobb önálló erővel tudnának érdekképviseletként azért kiállni, ami a dolguk. Minden munkavállalóért. 
Ami pedig a pártokat illeti: valamennyi ellenzéki pártnak teljes egységben kell fellépnie. Lassan nemcsak az EP-választásokra – ahol az Unió sorsa a tét -, vagy az önkormányzati választásokra kell figyelniük, hanem azon kellene dolgozniuk, hogy létrehozzanak egy ellenzéki kerekasztalt, amely előkészíti a szabad választásokat, az alkotmányozó nemzetgyűlést, a IV. Köztársaság megszervezését. Az egypárti parlament többpárti visszavételét. 
A harcot, mind a Házban, mind az utcán, folytatni kell. A kormány meg vergődjön csak saját ragacsában, ahonnan többé nem szabadulhat: méltatlan a hatalomra, és már nem is hisznek neki. Az utcai tömeg lassan kimondja: nemcsak nem tud, de nem is akar – ahogyan az egyik szombati felszólaló mondta - az orbáni mocsár-Magyarországon élni.
Szerző
Friss Róbert
Frissítve: 2019.01.07. 09:21

Trump, a relativista

Hogy mi számít falnak, az meglehetősen viszonylagos dolog – okoskodik Mick Mulvaney, a fehér házi apparátus vezetője, aki szerint az elnök esetleg hajlandó letenni arról, hogy betonfalat emeljenek végig a mexikói határ mentén. A tétován kompromisszumkereső nyilatkozat szerint az acélkerítés szinte már falnak is tekinthető, szigorúan véve mégsem az. 
Néhány hete még turbófokozatba kapcsolt Donald Trump az ellenzéki demokratákkal vívott presztízsharcában, mert úgy érezhette, az előállt helyzetben különös állhatatosságot kell mutatnia. A novemberi választásokon a szenátusban ugyan megszilárdult a republikánus fölény, a képviselőházban azonban a demokraták elhódították a többséget. Trump okkal tarthat attól, hogy képviselőházi előnyüket a demokraták igyekeznek maximálisan kihasználni, esetleg akár elmozdítási eljárást is kezdeményezhetnek ellene, például olyan, máig tisztázatlan gyanúk miatt, hogy a 2016-os elnökválasztás előtt a republikánus kampánycsapat összejátszhatott az oroszokkal.  
Trump a keménykedés azon eszközét választotta, hogy decemberben nem volt hajlandó elfogadni a szövetségi költségvetést biztosító törvénytervezetet, mert az nem tartalmazza a határvédő falra követelt több mint 5 milliárd dollárt. Így az új összetételben január 3-án megalakult képviselőház heves büdzséharc kellős közepén találta magát. Az elnök azzal fenyegetőzik, hogy addig semmit nem ír alá, amíg meg nem kapja a pénzt a falépítésre. Ez azzal jár, hogy szövetségi alkalmazottak százezrei nem jutnak hozzá a fizetésükhöz. Nancy Pelosi, a képviselőház új elnöke erre közölte, hogy tárcánként külön-külön törvényben kívánnak gondoskodni a szükséges pénzekről.  Így nehezebb lesz Trumpnak minden egyes esetben érvelnie, hogy az adott minisztérium működésének mi köze a határvédő falhoz. 
Az elnök gondolkodásmódjáról sokat elárul az a megjegyzése, hogy a kényszerpihenőre küldött alkalmazottak zöme szerinte a demokraták pártján áll, vagyis húzzák ki őket a bajból a demokraták.
USA
Frissítve: 2019.01.07. 09:20

Keresztények, sírjatok!

Az Orbán-kormány 2010 óta mintegy 560 milliárd forintot költött vallási célokra. Hajmeresztően nagy összeg – de csak addig, amíg mellé nem tesszük a sportcélú állami kiadásokat. Ugyanezen idő alatt 1850 milliárd, vagyis az előző bő háromszorosa ment közpénzből a sportra, főként Orbán Viktor kedvenc időtöltésére, a focira. 
Az egyházak betegeket, időseket és szegényeket gondoznak, iskolákat és tanodákat üzemeltetnek, vagyis állami feladatokat vállalnak át, megindokolható a támogatásuk. A sporttámogatások fő célcsoportjának számító labdarúgóklubok viszont nem csinálnak semmi mást, csak fociznak, fordulónként átlagosan néhány ezer néző szórakoztatására. Ha csak ez az egyetlen számpár létezne – 560 milliárd az egyházaknak vs. 1850 milliárd a profi sportnak –, akkor is sírnia kellene minden becsületes keresztény embernek, amikor elhangzik az az állítás, hogy az Orbán-kabinet „keresztény kormány”. 
De van más is. Rétvári Bence, a KDNP által delegált államtitkár tavaly októberben büszkén jelentette be – a pártmédia pedig lelkendezve számolt be róla - azokban a napokban, amikor megkezdték a hajléktalanok kiszorítását a közterekről: „a kormány kilenc milliárd forintot költ hajléktalanellátásra”. Kilenc milliárd forint egy teljes szezonban – ennél a 2018-as évben havonta több jutott a sportnak. 
Az adatok magukért beszélnek. Kár lenne a témát eljogászkodni, de attól még tény: a profi sporttal kapcsolatban a magyar jogrend nem rögzít kötelező állami feladatokat – vagyis itt tényleg a miniszterelnök hobbiját finanszírozzák az állampolgárok –, a szociális ellátásban viszont rengeteget. A fent vázolt értéksorrend tehát nemcsak az eredendően szolidáris kereszténység alapelveit sérti, hanem a törvényeinket is. A végelszámolásnál erre is érdemes lesz majd emlékezni.
Frissítve: 2019.01.07. 09:20