Főhet Madrid feje a Vox miatt

Nem véletlen baleset volt a spanyol szélsőjobb december eleji andalúziai választási sikere. A Donald Trumpot példaképnek tartó VOX ijesztően erősödik.

Ellentmondóak ugyan a legfrissebb spanyol közvélemény-kutatások, a különböző mérések között igen nagy különbség van, egy dolog azonban mindenképpen tényként kezelhető – a szélsőjobboldali VOX párt látványosan és következetesen erősödni kezdett. Egy pénteken közzétett felmérés szerint, amelyet a spanyol Szociológiai Tanulmányok Központja végzett, a párt ugyan „csak” 3,7 százalékon áll, de ez is közel háromszorosa az októberi 1,3 százalékos eredményének.

A második legnagyobb spanyol napilap, az El Mundo viszont ugyancsak a napokban olyan Sigma Dos kutatást közölt, amely 13 százalékon mérte országosan a populista formációt.

A jelenség több okból is kiemelt figyelmet érdemel. Mindenekelőtt azért, mert a december 2-i andalúziai választáson valósággal a semmiből robbant be a regionális törvényhozás ötödik pártjaként a Santiago Abascal vezette VOX – 11 százalékot szerzett, ami 12 képviselői helyet és egyben a mérleg nyelve szerepét jelentette a pártnak. Mindezt úgy, hogy Spanyolországban 1975, Franco halála óta még soha nem lépte át a parlamenti küszöböt szélsőjobbos formáció. A VOX négy éve még 0,45 százalékon állt.

A párt térnyerése szinte egyenesen arányos a Pedro Sanchez miniszterelnök vezette Szocialista Párt (PSOE) gyengülésével. A friss felmérések azt mutatják, hogy országosan is ugyanaz a helyzet, mint Andalúziában – a PSOE ugyan a legerősebb párt, de egyre távolodik a kormányalakítás lehetőségétől, a korábbi kormányzó Néppártnak sem elég a liberális Ciudadanos szövetsége, a szélsőjobb nélkül sem Andalúziában, sem országosan nem tudna kormányt alakítani. A szocialistákat jelenleg 28,9 százalékon mérik, de ez a PSOE legrosszabb eredménye, amióta májusban átvették a kormányzást Mariano Rajoy kabinetjének megbuktatása nyomán. A Néppártnak (PP) Rajoy félreállása és az új, fiatal elnök, Pablo Casado sem hozott áttörést, második helyen áll 19,1 százalékkal, ez a támogatás viszont hónapok óta stabil. A liberálisok enyhén gyengültek, de a szorosabb uniós integrációt hirdető liberális Ciudadanos így is 17,9 százalékon áll.

A radikális baloldali Podemos viszont 14,9 százalékra esett vissza, ami négy százalékos gyengülést jelent a két évvel ezelőtti választásokhoz képest. Ha ez a tendencia tartós marad, akkor a 2020-as parlamenti választások könnyen vagy a 2015-ös és 2016-os kormányalakítási patthelyzetet hozzák, vagy a szélsőjobb segítségével felálló PP-Ciudadanos kabinetet. Elemezők nem zárják ki az előrehozott parlamenti választás lehetőségét, ha a kormányzó szocialisták gyengén szerepelnek az európai parlamenti, illetve a további regionális választásokon.

A szélsőjobboldali és populista pártok európai diadalmenete ellenére a VOX térképre kerülése sokkoló, hiszen abban az országban történik, amelyben még elevenen él a Franco-diktatúra emléke, s ahol 1975 óta soha nem tudott meggyökerezni egyetlen neofasiszta, szélsőséges, populista erő sem. Hogy most miért történik? Ebben nyilván szerepet játszik az általános európai szélsőjobb reneszánsz, illetve az, hogy Pedro Sanchez kormánya humánusan viszonyul a menekültekhez, így megnyitotta Valencia kikötőjét az olasz kormány és Matteo Salvini által be nem fogadott Aquarius menekülthajó előtt.

Donald Trump amerikai elnök ámokfutása, látszólagos sikerei is jó hátszelet biztosítanak az európai követőknek, de a VOX rohamos térhódítása elsősorban a katalán függetlenségi törekvések felerősödésének, illetve annak köszönhető, hogy a Sanchez-kabinet augusztus végén rendeletben írta elő a néhai diktátor, Francisco Franco hamvainak eltávolítását a Madrid melletti Elesettek Völgyében lévő gigantikus mauzóleumból. A szocialista kormány azzal érvelt, hogy a demokratikus Spanyolország 40. évfordulójának ünneplése nem egyeztethető össze az olyan állami sírhellyel, ahol Francót dicsőítik.