Bűn és erény között választani már Madách szerint is ez az igazi, nagy eszme. És valóban. Még akkor is, ha azt gondoljuk, mi aztán tudjuk mi a különbség. Később gyakran kiderül, tévedtünk. Megcsaltak a megérzéseink, manipuláltak bennünket, vagy egyszerűen az előítéleteink vezéreltek. Reginald Rose 12 dühös emberét szívesen veszik elő a színházak, főként akkor, ha akad a társulatban tizenkét karakteres férfiszínész. Az Átrium egy magánszínház, nincs társulata, produkciókra állnak össze a közreműködők. Ez történt most is. A legkülönbözőbb helyekről jöttek a szereplők, persze egy részük más produkciók révén kötődik a teátrumhoz. Mégis sok mindent eldönt a szereposztás. Császi Ádám rendező feladatának ezt a részét jól megoldotta, nem tudni kellett-e kompromisszumot kötnie, mindenesetre talált tizenkét izgalmas "dühös" karaktert. A történet szerint tizenkét esküdtnek kell eldöntenie, hogy bűnös-e az apja meggyilkolásával megvádolt fiú. Az ítélethozók civilek. Ráadásul az élet legkülönbözőbb helyeiről érkeztek.
Teljesen más foglalkozásokat űznek. Mégis nekik kellene közös nevezőre jutni. És közben rögtön jönnek az apró dolgok. Már azon összevesznek, hogy kinyissák-e az ablakot. Aztán egy üléscserével megoldják a konfliktust. Van remény tehát. Az ítélet meghozása azonban korántsem ilyen egyszerű. Mindig akad. aki kételkedik. Aki szembemegy a többséggel. A darab és Ugrai István fordító, dramaturg segítségével frissé és élesebbé tett szöveg legizgalmasabb része épp az ingadozás megmutatása. Sokan úgy érezték sima ügy az egész, a fiú bűnös és kész, mehetnek meccset nézni. Aztán egyre több kétely vetődik fel. A bizonyosságból pedig bizonytalanság lesz. Nagyon perdöntő az előadás ritmusa. Hiszen végig mind a tizenketten a színen vannak, és végig egymásra reagálnak. A bemutatón a második részre lelassult az előadás, az összhang is olykor elillant. De összességében elgondolkodtató, sok kérdést felvető estéről beszélhetünk. A szereplők közül nem lenne illendő bárkit kiemelni, álljon itt mind a tizenkettőjük neve: Brasch Bence, Debreczeny Csaba, Fehér Balázs Benő, Gyabronka József, Kovács Máté, Lecső Péter, Lugosi György, Mihályfi Balázs, Mucsi Zoltán, Sütő András, Szatory Dávid és Varga Ádám.
Az előadás vége megrázó. Az egyik esküdt (Mucsi Zoltán), aki legutoljára változtatta meg a véleményét egyedül marad a teremben. Ott hagyják a többiek a saját drámájával. Szembesülni kénytelen azzal, hogy a saját fia bizalmát már talán sohasem kapja vissza. Valami örökre elveszett.
Infó:
Reginald Rose
12 dühös ember
A Kultúrbrigád és az Átrium produkciója
Rendező: Császi Ádám
