Kegyetlen szembesülés - A 12 dühös ember az Átriumban

Publikálás dátuma
2019.01.09. 13:00

Fotó: MÉSZÁROS CSABA
A 12 dühös ember a bűn természetrajzát kutatja az Átriumban, illetve arra keresi a választ, hogy képesek vagyunk-e még ítélkezni önmagunk és mások felett.
Bűn és erény között választani már Madách szerint is ez az igazi, nagy eszme. És valóban. Még akkor is, ha azt gondoljuk, mi aztán tudjuk mi a különbség. Később gyakran kiderül, tévedtünk. Megcsaltak a megérzéseink, manipuláltak bennünket, vagy egyszerűen az előítéleteink vezéreltek. Reginald Rose 12 dühös emberét szívesen veszik elő a színházak, főként akkor, ha akad a társulatban tizenkét karakteres férfiszínész. Az Átrium egy magánszínház, nincs társulata, produkciókra állnak össze a közreműködők. Ez történt most is. A legkülönbözőbb helyekről jöttek a szereplők, persze egy részük más produkciók révén kötődik a teátrumhoz. Mégis sok mindent eldönt a szereposztás. Császi Ádám rendező feladatának ezt a részét jól megoldotta, nem tudni kellett-e kompromisszumot kötnie, mindenesetre talált tizenkét izgalmas "dühös" karaktert. A történet szerint tizenkét esküdtnek kell eldöntenie, hogy bűnös-e az apja meggyilkolásával megvádolt fiú. Az ítélethozók civilek. Ráadásul az élet legkülönbözőbb helyeiről érkeztek. Teljesen más foglalkozásokat űznek. Mégis nekik kellene közös nevezőre jutni. És közben rögtön jönnek az apró dolgok. Már azon összevesznek, hogy kinyissák-e az ablakot. Aztán egy üléscserével megoldják a konfliktust. Van remény tehát. Az ítélet meghozása azonban korántsem ilyen egyszerű. Mindig akad. aki kételkedik. Aki szembemegy a többséggel. A darab és Ugrai István fordító, dramaturg segítségével frissé és élesebbé tett szöveg legizgalmasabb része épp az ingadozás megmutatása. Sokan úgy érezték sima ügy az egész, a fiú bűnös és kész, mehetnek meccset nézni. Aztán egyre több kétely vetődik fel. A bizonyosságból pedig bizonytalanság lesz. Nagyon perdöntő az előadás ritmusa. Hiszen végig mind a tizenketten a színen vannak, és végig egymásra reagálnak. A bemutatón a második részre lelassult az előadás, az összhang is olykor elillant. De összességében elgondolkodtató, sok kérdést felvető estéről beszélhetünk. A szereplők közül nem lenne illendő bárkit kiemelni, álljon itt mind a tizenkettőjük neve: Brasch Bence, Debreczeny Csaba, Fehér Balázs Benő, Gyabronka József, Kovács Máté, Lecső Péter, Lugosi György, Mihályfi Balázs, Mucsi Zoltán, Sütő András, Szatory Dávid és Varga Ádám. Az előadás vége megrázó. Az egyik esküdt (Mucsi Zoltán), aki legutoljára változtatta meg a véleményét egyedül marad a teremben. Ott hagyják a többiek a saját drámájával. Szembesülni kénytelen azzal, hogy a saját fia bizalmát már talán sohasem kapja vissza. Valami örökre elveszett. Infó: Reginald Rose 12 dühös ember A Kultúrbrigád és az Átrium produkciója Rendező: Császi Ádám 
Szerző
Témák
színház Átrium
Frissítve: 2019.01.09. 14:45

Magyar intézményeket még perelhetnek Herzog örökösei

Publikálás dátuma
2019.01.09. 10:00
Cranach - Az angyal híradása Joachimnak és El Greco - Krisztus az Olajfák hegyén
A magyar állam nem lesz továbbra alperes az Egyesült Államokban folyó Herzog-perben. Ami az MTI híradásából kimaradt: a magyar múzeumok − valamint a Műegyetem − továbbra is perelhetők.
Nem folytatható le a Herzog-örökösöknek a magyar állam ellen indított pere az Egyesült Államokban az amerikai legfelsőbb bíróság döntése szerint – adta hírül a távirati iroda az AP hétfői híradására hivatkozva. Az amerikai hírügynökség ugyanakkor a cikkében emlékeztetett: báró Herzog Mór Lipót családja továbbra is folytathat pert három magyar múzeum (a Magyar Nemzeti Galéria, a Szépművészeti és az Iparművészeti Múzeum), valamint egy egyetem (a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) ellen – ez a távirati iroda beszámolójából kimaradt. A Szépművészeti Múzeum részéről a Népszavának azt jelezték: nem tudnak arról, hogy a Herzog-örökösök pert kezdeményeztek az intézmény ellen. A periratokból viszont kiderül: a magyar intézmények is alperesek 2010 júliusa óta, a jogi képviseletüket a magyar államot is védő Nixon Peabody ügyvédi iroda munkatársai látják el. Az Európa-hírű műgyűjtő, Herzog Mór Lipót kollekcióját fénykorában mintegy 2500 műtárgy gazdagította. Vagyonát három gyermeke, Erzsébet, István, valamint az 1943-ban munkaszolgálatosként elhunyt András örökölte. István védett házban élte túl a vészkorszakot, vagyonát felesége, Kiss Ilonára íratva, magát gyengeelméjűnek tettetve, gondnokság alá helyeztetve. Erzsébet 1944-ben hagyhatta el az országot. A világháború után a Magyarországon maradt, illetve a részben visszakerült festményekből András volt felesége, valamint István válófélben lévő felesége állítólag többet külföldre csempészett illegálisan, erre való hivatkozással a teljes vagyonukat elkobozta a magyar állam 1950-ben – megkérdőjelezhető módon büntetve ezzel Herzog Istvánt, valamint András akkor kiskorú gyermekét, akivel szemben a csempészés vádja aligha állta volna meg a helyét. (Az Artmagazin ugyanakkor tizenöt évvel ezelőtt közzétett egy dokumentumot, miszerint Herzog András volt felesége hivatalos engedéllyel rendelkezve vitt külföldre egy Gaugin-csendéletet.) Herzog Erzsébet festményeit többek között a Szépművészeti Múzeum őrizte letétként −1954-ben kerültek állami tulajdonba, mondván, Erzsébet nem tért vissza az országba. Erzsébetet később az 1973-ban életbe lépett magyar–amerikai vagyonjogi megállapodás keretében 210 ezer dollárral − a vagyona valós értékének a töredékével − kártalanították. A rendszerváltás után kezdett tárgyalásokat a magyar kormánnyal a vagyona egy részének a visszaadásáról: 1992-ben bekövetkezett haláláig hat – művészettörténeti szempontból kevésbé jelentős – festményt, valamint egy faszobrot kapott vissza. Erőfeszítéseit lánya, Martha Nierenberg folytatta más Herzog-örökösök részvételével a magyar bíróságokon: az örökösök a Fővárosi Bíróságon 2000-ben első fokon pert is nyertek – a tíz perelt műalkotás közül Munkácsy Mihály Krisztus mellképe című festményét jelképesen visszaadták az örökösöknek. (A mű a Magyar Nemzeti Galériában maradt letétben.) A magyar állam fellebbezett, végül a Fővárosi Ítélőtábla 2008-ban jogerősen elutasította az örökösök keresetét, részben az említett vagyonjogi egyezményre hivatkozva. Utóbb – ahogy azt az Egyesült Államok volt budapesti nagykövete, David Blinken is megerősítette − napfényre került: 1997-ben Martha Nierenberg megállapodott a magyar kormánnyal, hogy az állam a Herzog-gyűjteményből mintegy tucatnyi festményt visszaszolgáltat, ám végül egyik magyar kormány sem tartotta magát a megállapodáshoz. Herzog Erzsébet unokája, David L. De Csepel, valamint Angela Maria Herzog és Julia Alice Herzog 2010 nyarán már 44 műtárgyért indított pert mintegy 100 millió dollár perértékben Washington D.C. Columbia kerületi bíróságán – a perelt műtárgyak között vannak Anthonis van Dyck, Id. Lucas Cranach, Gustave Courbet, El Greco, Francisco de Zurbarán, Munkácsy Mihály és Ferenczy Károly művei is. 2011-ben 11 műalkotás kapcsán a bíróság előzetesen megállapította a magyar állam tulajdonjogát, míg 2016-ban kijelentette: a műalkotások ellenérték nélkül lettek elvéve, a kártérítési igény megalapozott. 2016 nyarán az akkori kancelláriaminiszter, Lázár János elárulta: 2014-ben külön mandátumot kapott Orbán Viktortól, hogy mérlegelje, szükséges-e peren kívül egyezkedni a Herzog-örökösökkel, de az informális megbeszélések nem vezettek eredményre. A legfelsőbb bírósági most megszületett döntése valójában megerősítette az amerikai fellebbviteli bíróság 2017 nyarán megszületett ítéletét, amely szerint a magyar állam nem szerepelhet alperesként a Herzog-örökség ügyében. Ugyanakkor a korábbi ítélet megállapította: az érintett három magyar múzeum, valamint az egyetem közvetlenül perelhető az Egyesült Államokban.   

Gyanús eredetű képek Svájcban

A berni Szépművészeti Múzeum újabb képeinek eredete kapcsán merült fel gyanú, miután egy irat szerint adományozójuk, a köztiszteletben álló Georges Keller műkereskedő kapcsolatban állt egy francia kollégájával, aki a náci megszállás idején németekkel kereskedett – írta az MTI. Az 1981-ben elhunyt Georges Keller 116 művet – többek között Paul Cézanne, Henri Matisse, Amedeo Modigliani, Pablo Picasso, Pierre-Auguste Renoir, Salvador Dalí és Chaim Soutine alkotásait – adományozta a múzeumnak. A svájci közszolgálati televízió, az SRF valójában már múlt év szeptemberében hírt adott arról, hogy e 116 mű közül 80-nak az eredete gyanús. Az pedig már korábban is ismert volt, hogy a francia-svájci-brazil műgyűjtő, Keller évtizedekig, a második világháború alatt is üzleti kapcsolatban állt Étienne Bignou párizsi műkereskedővel, aki 1945 után bíróság elé is került náci kollaboránsként. Bignou többek között egy „árjásított” párizsi galériát is vezetett, míg Keller New York-ban, mintegy Bignou alvállalkozójaként nyitott galériát. A berni múzeum háromezer festményt, szobrot, harmincezer kéziratot és nyomatot őriz, egyes feltételezések szerint az 1933 és 1945 között szerzett műkincseinek mintegy negyven százaléka származhat rabolt vagonból. Annyi bizonyos: a berni Szépművészeti az elmúlt időszakban azzal került a hírekbe, hogy a 2014-ben elhunyt Cornelius Gurlitt a mintegy 1500 művet magába foglaló, kétes eredetű gyűjteményét e múzeumra hagyta. A kollekcióból eddig mindössze hat műtárgyról sikerült kétséget kizárón bebizonyítani, hogy rabolt vagyon a náci időkből. Egy képet, a francia Thomas Couture Fiatal ülő nő című portréját éppen tegnap adták vissza jogos tulajdonosának a Gurlitt-gyűjteményből. 

David Lynch a Műcsarnokban állít ki

Publikálás dátuma
2019.01.08. 13:36

Fotó: David Lynch
Igazi különlegességgel és egyben közép-európai premierrel nyitja meg 2019-es rendezvénysorozatát február 28-án a Műcsarnokban Magyarország legnagyobb fotográfiai eseménye, a Budapest Fotófesztivál.
A harmadik éve megrendezett fesztivál nyitókiállítását David Lynch, az amerikai független film élő legendája, rendező, forgatókönyvíró, festő és zenész jegyzi. David Lynch Small Stories/Kis történetek című nyitó tárlatának hangulatát a láthatatlan összefüggések izzása, a kimondhatatlan érzések felszínre hozása és a felszabadított fantázia kiteljesedése adja - írta a fesztivál beharangozójában. Lynch egész munkásságára, így erre a sorozatára is meghatározó hatással volt a szürrealizmus, az ezotéria, a szorongás és az erőszak művészi és populáris megjelenítésének speciálisan amerikai tradíciója – a kultikus rajzoló Norman Rockwell-től a mai thrillerekig.
Lynch szürreális képeinek alapja a fotómontázs, a portrék és a reprodukciók újraértelmezése. Ezekből olyan térbeli-időbeli dimenziók születnek, melyek a mester filmjeiből már jól ismert univerzummá állnak össze. A Small Stories/Kis történetek egy valóságon túli pszichedelikus utazás az érzelem, a humor, a játékosság és a nyugtalanság világában, miközben egyaránt feltárja az emlékeket, és a sebeket. Filmes munkáihoz hasonlóan képein az álom dominál, poétikájának alapvető ereje a tudattalan és a valóság közötti összefonódás. A sorozat 2014-ben a párizsi fotóhónapra, a Maison Européenne de la Photographie-ra készült és eddig mindössze három alkalommal volt látható. A kiállítás kurátora Szarka Klára fotótörténész. A tárlat 2019. március 1-től június 2-ig látogatható. Ez idő alatt a tárlat exkluzivitásához kapcsolódóan számos sokszínű programmal és ismert tárlatvezetők meghívásával is készül a Műcsarnok.
Szerző