A világ egyik legjobb dobosa a saját bőrén tapasztalhatta meg a kirekesztést

Publikálás dátuma
2019.01.11 11:30
Sánchez mexikóiként csak 2007-ben kaphatott zöld kártyát, 2016-ban állampolgárságot
Fotó: / BOGAR ADAME
Bad Hombre: rossz ember – mondta a mexikóiakra Donald Trump. És ez lett a címe a mexikói-amerikai Antonio Sánchez 2017-es szólólemezének. A dobos legenda zenekarával, a Migration-nel vasárnap este ad lemezbemutató koncertet az A38 hajón.
A 47 éves Sánchez másfél hónapja jelentette meg legújabb lemezét (Lines in the Sand), amelyen minden korábbinál határozottabban tiltakozik Donald Trump politikája ellen. „Nagyon sok művésznek nem tetszik, ami jelenleg az Egyesült Államokban zajlik, de csak kevesen merik nyilvánosan vállalni a véleményüket. Pedig szerintem ez kötelességünk. Nem állítom, hogy aki Trumpra szavazott, az feltétlenül rasszista és idegengyűlölő, de nyilvánvaló, hogy támogatói között egyre nagyobb számban vannak a xenofóbok. Ez szörnyen veszélyes tendencia, amit mexikóiként a saját bőrömön is naponta érzek” – válaszolta a Népszava kérdésére a többszörös Grammy-díjas, széles körben elismert jazzdobos. Újabb lemezein éppen ezért alkalmazott olyan sokkoló effekteket, mint egy brutális amerikai rendőrségi ellenőrzés hangjai vagy különböző szirénák. A Lines in the Sand albumot kifejezetten modern hangzás, bonyolult ritmusképletek egész sora és az 1970-es évek jazz-rock stílusát új kontextusba helyező fúziós dallamok jellemzik. „Nem ígérek pihentető zenét – feszült, bonyolult, a hallgató figyelmét igénylő muzsika ez” – vallja a dobos-zeneszerző, aki ezúttal kvintettjével érkezik Budapestre. A csapatban felesége, Thana Alexa énekel; Chase Baird szaxofonozik, John Escreet zongorázik és Matt Brewer nagybőgőzik.
Sánchez korán megtapasztalta, hogy mennyi diszkrimináció éri a mexikói bevándorlókat. Már az 1990-es évek közepén a bostoni Berklee College of Music hallgatója volt. Az ezredforduló óta a modern amerikai jazz egyik kulcsfigurája, de mexikói identitása miatt mégis csak 2007-ben kapta meg a letelepedéshez szükséges zöld kártyát, s újabb kilenc év múltán, 2016-ban lett amerikai állampolgár. Munkája miatt New Yorkban él, de évente több hónapot tölt szülőhazájában. „A zenekarom neve Migration, s ez önmagáért beszél. Elfogadhatatlan, hogy Trump betonfalat vagy acélkerítést szeretne a mexikói-amerikai határra, és azt mondja, a határvédelemben nincs helye a politikai korrektségnek. Minket, mexikóikat pedig egyszerűen rossz embernek (bad hombre) titulált” – mondja Sánchez, aki éppen ezt a címet (Bad Hombre) adta előző, 2017-es szólólemezének.
 
A társadalmi elkötelezettség, az emberi jogi küzdelem mellett Sánchez másik jellemzője, hogy fáradhatatlan muzsikus, aki mindig egyszerre több projekten dolgozik. „Képtelen lennék csupán néhány perces jazz-kompozíciókat írni, kamaszkorom óta foglalkoztatnak a nagyobb lélegzetű darabok. Éppen ezért volt nagyszerű, hogy tavaly Vince Mendoza zeneszerző-karmesterrel és a kölni WDR big banddel egy olyan zenekari lemezt rögzíthettünk, ami már átmenet a jazz és a modern szimfonikus zene között” – nyilatkozta néhány hete az amerikai National Public Radio (NPR) podcastjában. Sánchez sokoldalúságát jelzi, hogy filmzeneszerzőként is igen sikeres. 2014-ben – honfitársa, az Oscar-díjas Alejandro González Iñárritu rendező felkérésére – ő írta a Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) című film zenéjét, amiért Grammy-díjat kapott. Tavaly, alig néhány héttel az új lemez megjelenése előtt fejezte be az Elmore Leonard kult-regényéből készült filmsorozat, a Szóljatok a köpcösnek! zenéjét. Filmes és televíziós felkérésekben most sincs hiány, de Sánchez azt mondja: ezeket csak akkor vállalja, ha a jazzben éppen nincs annyira fajsúlyos mondanivalója.

Metheny és Sánchez

Antonio Sánchezt a magyar közönség eddig elsősorban a Pat Metheny Group dobosaként ismerhette. A gitáros világsztár 2001-ben figyelt fel rá, s első közös munkájuk, a Speaking of Now című lemez rögtön Grammy-díjat nyert. Azóta is tagja Metheny zenekarának, bár idén szünetelteti a közös turnézást, mert a Lines in the Sand anyagát szeretné világszerte bemutatni. A Methenyvel elért sikereknek köszönhető, hogy később olyan élvonalbeli zenészek is foglalkoztatták Sánchezt, mint Chick Corea, Gary Burton vagy a Brecker-fivérek.

Infó

Antonio Sánchez & Migration – Lines in the Sand Január 13., vasárnap 20:00,
A 38 hajó

2019.01.11 11:30
Frissítve: 2019.01.11 11:30

Hősök a diliházban - Szuperhősfilm, közhelyes megoldásokkal

Publikálás dátuma
2019.01.17 10:00

Fotó: /
Zavarba ejtő szuperhősfilm az Üveg: számos pontján innovatív, máskor unalmas, olykor fájdalmasan ostoba, közhelyes.
Az indiai származású amerikai rendező, M. Night Shyamalan 1999-ben, harmadik filmjével, a Hatodik érzékkel vált világhírűvé. Ezután is készített olyan egyedi hollywoodi mozikat, mint A sebezhetetlen, a Jelek, a Falu, de kínos buktákat is. Az esemény, Az utolsó léghajlító, A Föld után már-már a nézhetetlen kategóriát képviselte. Amikor már ott tartottunk, az egykor új Hitchcocknak tartott szupertehetség közröhej tárgyaként elsüllyed a B-kategóriás alkotók tengerében, érkezett a minimális költségvetésből készült Széttörve. Most pedig Shyamalan meglépte azt, amit másnak Hollywoodban szinte soha nem szokott sikerülni: két korábbi mozijának készített közös folytatást. Ez lett az Üveg.  Egymásnak ellentmondó eredettörténetek láttak napvilágot a 2000-ben készült A sebezhetetlen és a 2016-os Széttörve kapcsolatáról. Például: a Bruce Willis (az Oltalmazó) és Samuel L. Jackson (Mr. Üveg) főszereplésével készült utóbbi szuperhősmozi eleve egy trilógia részeként készült. De mivel A sebezhetetlen annak idején nem túl sok bevételt hozott a Disney-nek, a folytatás lehetőségét elvetették. Aztán: a Széttörve skizofrén főgonosza, a huszonnégy személyiséggel, emberfeletti erővel rendelkező Szörny (aki James McAvoy alakított lélegzetelállító erővel) eredetileg A sebezhetetlen egyik mellékszereplője lett volna, de az erős karakter megbontotta volna a történet egyensúlyát, így a rendező inkább kivette a 2000-es filmjéből. De ne feledjük a Széttörve utolsó jelenetét sem, amelyben az Oltalmazó egy bárban üldögélve bizonyítja, a filmben látható alternatív valóságban vannak emberfeletti képességekkel rendelkező személyek. Mivel a Széttörve Universal-produkció volt, a rendező utólag egy külön alkut kötött a Disney-vel Willis figurájának használatához azzal a kitétellel: ha sikerül a két film közös folytatását létrehozni, akkor a két stúdió osztozkodik a jogokon és az üzleten. Nem mindennapi dolog két kvázi független produkciót közös nevezőre hozni, de egy olyan öntörvényű alkotó esetében, mint Shyamalan, minden lehetséges. Sőt, a formulában benne volt egy zseniális elegy lehetősége. Alapvetően izgalmas felvetés: a Szörnnyel mit kezdhet az Oltalmazó. Utóbbi ugyanis le akarja vadászni a Philadelphia lakosságát rettegésben tartó lánygyilkost. Ha ezzel megelégedett volna a rendező, remek kis mozi kerekedett volna ki belőle. De neki grandiózusabb tervei voltak: miközben a két szuperhős összecsap, egyszer csak megjelennek a rendőrök és a bekasztliznak mindenkit egy privát elmegyógyintézetbe. Van itt egy beteg korábbról: Elijah Price, azaz Mr. Üveg. Az intézmény falai között tevékenykedik bizonyos Dr. Ellie Staple (Sarah Paulson), aki „szuperhősöket” kezel. Magyarul: mindenkit próbál meggyőzni arról, hogy csak képzelődnek az emberfeletti képességeikről. Shyamalan a karakterekkel többször elmondatja, hogy a képregények miért fontosak – korunk bibliái, a bennük látható szabályrendszerek szerint élünk. Dr. Staple próbál mindenkit meggyőzni: ez csak olyan hazugsághalmaz, amelyeket azért hoznak létre, hogy a szórakoztatás címszava alatt elvegyék a pénzünket. Az idea roppant izgalmas (pláne a két filmes multicég által finanszírozva), a probléma viszont, hogy Shyamalan alulértékelte a nézőket: irtó felszínes mondatokat adott a figuráinak. Szegény Staple doktornő az, akinek a száján a legtöbb baromság kijön. Karaktere akkor sem lenne hitelesebb, ha nem egy irodában ülne, hanem részegen egy kocsmában. Így viszont van sok kínos perc, amikor az ember az óráját (telefonját) nézegetheti. Shyamalan nem volt képes megállni, hogy további mellékszereplőket is visszahozzon a korábbi filmekből, az Oltalmazó fiát, a Szörny első támadását túlélő fiatal lányt és Mr. Üveg anyját, de az írói feladatokat is egyedül vállaló rendező nem volt képes ennyi figurát mozgatni. Így az Üvegben számos kontinuitási, illetve tempóprobléma is zavarba hozhatja a nézőt. Az alkotói egó nem tett semmiféle engedményt a nézők felé. Pedig nem ártott volna egy erős kontroll. Vagy, akár önkontroll. Az Üveg olyanfajta alkotói tévedés, igazából azért fáj, mert minden lehetőség megvolt benne, hogy újabb kultikus műalkotás szülessen. De a termék sajnos gyártási hibás lett. És még csak vissza sem küldhetjük a feladónak. Infó: Üveg Forgalmazza a Fórum Hungary 
2019.01.17 10:00
Frissítve: 2019.01.17 10:00

A nagy démon, a régi barát, a furcsa idegen - megjelent A magyar nyelv nagyszótára újabb kötete

Publikálás dátuma
2019.01.17 09:32

Fotó: /
Bár a mindennapok során ritkán jut eszünkbe a szavak és a nyelv összetettsége, s szépsége, A magyar nyelv nagyszótárának most megjelent kötete ezt is felidézi.
Az Akadémiának és a magyar kultúrának ezt az évszázados jelentőségű alkotását jogászok és tanárok, újságírók és más hivatásos kommunikátorok, bölcsészek és természettudósok, könyvtárosok és könyvolvasók mind haszonnal forgathatják – áll a most megjelent A magyar nyelv nagyszótára című sorozat hetedik kötetében, amely az elmúlt kétszáznegyven év szókincséből merít. "Egy ilyen nagyszótárnak az elkészítése igazi sziszifuszi, heroikus, hatalmas munka" – méltatta a kötetet Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, kiemelve a háttéranyagok és az adatok feldolgozására irányuló munka jelentőségét. A Nagy Magyar Szótár elkészítéséről 1830-ban döntött a Magyar Tudós Társaság, de a modern nagyszótár adatgyűjtése csak 1985-ben indult el. A kiadvány általános értelmező szótár, amely egyaránt figyelmet fordít a köznyelvre, a szépirodalomra, a szaknyelvre, a rétegnyelvre, a nyelvjárásokra, a szleng és a sajtónyelvre – hangsúlyozta Ittzés Nóra, a szótár főszerkesztője. Hozzáfűzte, a kötetek az egyes szócikkek jelentéseit árnyaltan mutatják be, s számos példamondatot adnak az egyes szavak értelmezéséhez. A sorozat mintegy száztízezer címszót dolgoz fel, s a források széles választéka a stílustörténeti kutatásokat vagy a nyelvhasználat-történeti vizsgálatokat is elősegíti. Bár Ittzés Nóra kiemelte, a nagyszótár kifejezés nem a terjedelemre, hanem a műfajra utal, nem elhanyagolható azonban annak súlya, hogy a most megjelent kötet több mint ezerhétszáz szócikket tartalmaz az el szótól az elzüllik szóig, s az egyes szavak használatát, jelentéseit harmincötezer példamondat támasztja alá. Ugyanakkor a szakember elmondta, míg más, külföldi szótárak készítésénél több száz ember is dolgozhat, addig ők körülbelül húszan vesznek részt a munkálatokban. A folyamatot lassítja továbbá, hogy többnyire pályakezdőkkel, konkrét gyakorlati tapasztalat nélkül rendelkezőkkel dolgoznak, s a szerkesztési szabályzat egységes, pontos elsajátítása időt vesz igénybe. Mindezek ellenére viszont a több mint húsz kötetesre tervezett sorozat következő része előreláthatólag két év múlva jelenhet meg. S valószínűleg a K betű lesz a leghosszabb (két vagy három kötetes). A szótár nemzetközi szintű, a források feltüntetésére is kiemelt figyelmet fordító online keresőrendszerrel rendelkezik, amely bárki számára szabadon és ingyenesen hozzáférhető a nagyszotar.nytud.hu weboldalon. A nagyszótár létjogosultságát – ami az egyre növekvő internethasználat korában megkérdőjelezhető lehetne – pedig mi sem mutatja jobban, mint az, ahogy Tompa Andrea író  a szótárakhoz és lexikonokhoz fűződő erős érzelmi kapcsolatáról beszélt. A szerző hangsúlyozta, a szótár fülszövegének felsorolásából számára különösen hiányoztak az írók, költők, drámaírók, művészek, akik szerinte szintén hivatásos kommunikátorok, s úgy hiszi, hozzá hasonlóan szótárolvasók, gyakran gyűjtők, olykor készítők is. „Kimaradtak tehát az írók, akik szenvedélyes küzdelmet folytatnak a nyelvvel; önérzékelésük szerint – megint csak magamra gondolok – ebben a küzdelemben sorozatosan a földre küldi őket a nagy démon, a szeretett anya, a régi barát, a furcsa idegen, a nyelv. Vagyis alul maradunk, úgy mint a szerelmesek. A nyelvvel való küzdelem az alul maradás győzelme, vagy az alul maradás tudománya. És kimaradtak azok az alulmaradók is, például a szerelmesek, akik úgy érzik, a nyelv végtelenül szegény és elégtelen az ő érzéseik kifejezéséhez, ezért a szerelmes titkon már szenvedélyesen várja a nagyszótár sze-szi kötetét, hogy kapaszkodókat találjon, és immár tudományos érveket, idézeteket, váratlan kontextusokat szerelem szavának körbeírásához, a szerelem érzésének kifejezéséhez, vagyis a biztos alulmaradáshoz.” 
2019.01.17 09:32