Örökízű rágógumi

Nincs idő, sokan vagyunk – utasította el csütörtökön a kormányinfón Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár, hogy a Reuters öt kérdést tehessen fel. Pedig a híréhség érthető lett volna. Kivételesen ugyanis maga Orbán Viktor kormányfő állt a pulpituson, hogy a megígért december helyett most  válaszoljon a médiának - igaz, a Klubrádió, az Azonnali, a Mérce, vagy a konzervatív Magyar Hang eleve nem nyert bebocsátást a szeánszra. Az okokról a Népszava kérdésére a kormányfő csak annyit mondott: nem akar bikaviadalt vívni az újságírókkal. Ami viszont csak annyit tesz: neki nem kötelessége a közönséget pénteki rádiós szónoklatain túl tájékoztatni.
Most sem kaptunk többet. A gazdaságról fújt rózsaszín köd után jött a készülődés az európai parlamenti választásokra, amiben nem volt, nem lehetett újdonság. Magyarország célja Orbán szerint, hogy az EU minden intézményében kerüljenek többségbe a bevándorlásellenes erők. A kormányfő 2015 januárja óta nem tud szabadulni menekültfóbiájától, de ha tudna sem akarna, hiszen olyan örökízűnek remélt rágógumira lelt akkor, amit szándéka szerint időtlen időkig rághat, elégedetten tekintve mindazokra, akik utánozzák a szájmozgását.
Csütörtökön is ezt rágta: „A migráció nem egyszerűen az európai parlamenti választás fő kérdése lesz. Egy olyan témáról van szó ugyanis, amely mélységében alakítja át a teljes európai politikát. A pártok hagyományos jobb- és baloldali felosztása átadja a helyét a bevándorláspárti-bevándorlásellenes dimenziónak, továbbá a migrációs vita újraértelmezi a kereszténységhez való viszonyt is, a keresztény kultúra védelmét szinte politikai kötelezettséggé teszi. A bevándorlásról szóló vita újraértelmezi a szuverenitásvitát is, a bevándorláspártiak ugyanis nem tartják tiszteletben azoknak a döntését, akik nem akarnak migránsokat befogadni." Mindezek közben nem maradt el a liberalizmus és a liberálisok kitagadása sem a világból.
Feleslegesnek tartjuk a kormányfő szembesítését korábbi liberális önmagával. Az sem vezet sehová, ha leírjuk, hogyan lett nemzetközi szappanopera abból a szimpla átverésből, amely 2015 őszén egy humanitárius katasztrófa képeit közvetítette Budapestről Bécsbe és Berlinbe. Az autoriterré lett Orbán akkor ráébredt élete lehetőségére: a menekültkérdés populista hullámán nemcsak Magyarország, hanem Közép-Kelet Európa, s talán az Unió meghatározó politikusa lehet. Ez az áhított haszon mindent megért: a parlamentarizmus itthoni lebontását, a nemzet gyűlöletbe és félelembe kergetését, a nemzeti szuverenitás délibábjának kergetését, az európai közösség gyalázását - extra élvezet, hogy mindez európai pénzből zajlik.
Ennyi volt a lényeg, a többi a kormánymédiából ömlő mindennapi mellébeszélés. Most egy darabig nélkülözzük Orbán személyes megszólalását az ország és a világ dolgairól, amiből kitetszik: nem sok köze van a valósághoz, annál több saját monomániájához. A következő útmutatás február 10. körül esedékes. Akkor lesz az évértékelő beszéd. De a valóság kérdéseire akkor sem lesznek válaszai.
2019.01.11 08:59
Frissítve: 2019.01.11 09:03

Blöff

Nem tudni, volt-e akár csak egyetlen igaz pillanata is annak a néppárti választmányi ülésnek, ahol végül a Fidesz tagságának felfüggesztéséről döntöttek. Arra viszont nyugodtan föltehetünk egy nagyobb összeget, hogy az Orbán-féle, az utólagos kommunikációban drámainak lefestett végjáték a bohózat kategóriába tartozik. 
„Ott volt a kezemben a Fidesz kilépéséről szóló levél a vita során” - mondta erről a miniszterelnök az Origónak; az idézetet a hirado.hu (a közmédia hírportálja) is átvette, de egyiküknek sem jutott eszébe, hogy rákérdezzenek, mit is tartott a markában a kormányfő. Kilépési nyilatkozatot biztosan nem, hiszen – amint azt a Népszava megírta – a kormánypárt egyetlen illetékes testülete sem hozott döntést sem a kilépésről, sem a bent maradásról, anélkül pedig bármilyen dokumentum legfeljebb annyit ér, amennyit a papír, amire ráírták. 
Tudjuk, hogy Orbán Viktor szereti azonosítani magát a Fidesszel – olykor a nemzettel meg az országgal is -, de ha tényleg valamiféle papír lobogtatásával befolyásolta az Európai Parlament legnagyobb képviselőcsoportjának határozatát, akkor jogi értelemben csupán ügyesen blöffölt. Bár kevéssé valószínű, hogy erre az ügyességre európai párttársai büszkék lesznek, és nekünk, magyar választóknak sincs okunk rá. A trükk körülbelül annyira volt tisztességes, mint az az újabban terjedő csalási forma, amikor rovott múltú autónepperek a megvásárolandó kocsi hűtővizébe fáradt olajat öntve próbálnak árcsökkentő „géphibát” mímelni. 
De korántsem biztos, hogy ez volt az egyetlen, vagy akár a legnagyobb átverés a kérdéses ügyben. Magyarországon egyre többen értik – sőt ez a német közszolgálati tévé Orbán-kabaréjának tanúsága szerint Európában is elég ismert ahhoz, hogy poénokat lehessen felhúzni rá –, hogy a 2010 óta tartó pávatánc lényege: az EU látszatkeménykedések után rendre tudomásul veszi az Orbán-kormánynak az uniós szabályokat meg a magyarok jogait durván sértő húzásait, cserébe az európai (főként német) cégeknek Magyarországon biztosított előnyökért. Az már a mi szegénységi bizonyítványunk, hogy ezt a produkciót a hazai közönségnek gazdasági szabadságharc címmel lehetett eladni. Az úgynevezett uniós alapértékek szempontjából sem érdektelen ugyanakkor, hogy a biznisz a fenti feltételekkel azért működhetett, mert Brüsszelben az Európai Néppárt – Kereszténydemokraták nevű pártcsoport védőernyőt tartott a jogtipró kormány fölé. 
Ezúttal azonban nem az a kérdés, hogy mennyire tartjuk a fenti gyakorlatot gusztusosnak (semennyire), vagy hogy látunk-e érdemi különbséget a Fidesz-EPP összjáték szereplői és mondjuk az újkori gyarmatosítók meg a nekik rabszolgákat eladó afrikai törzsfőnökök morálja között (nem). Hanem az, hogy működik-e az a bizonyos védőernyő most, a Fidesz állítólagos felfüggesztése idején is. Ez a következő hetekben-hónapokban ki fog derülni, sőt vasárnap, amikor Orbán már megint úgy Brüsszelezett, mint aki tudja, hogy kamu az egész, talán már látszott is. Ebben az esetben a néppárt nem áldozat, hanem társtettes a szélhámosságban.
2019.03.26 09:00
Frissítve: 2019.03.26 09:15

Keresztényvédők

A menekültügyi szigorítások mindenkit egyformán érintenek. A keresztényeket ugyanúgy a határon létrehozott tranzitzónába kényszerítik, és ugyanolyan rossz bánásmódban részesítik őket, mint bárki mást. A kormány inkább csak a határokon túl tartja fontosnak a keresztények védelmét – mondta Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke, amikor már létezett a helyettes államtitkárság, amit a kormány az üldözött keresztények megsegítésére hozott létre.
Idézhetjük akár Gábor György vallásfilozófust is, aki szerint a kormány elvileg nem tehetné meg, hogy preferálja valamelyik vallási irányzatot: az államnak minden üldözöttet kötelessége segíteni. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a hatalom az itthoni keresztények között is különbséget tesz, akkor még nehezebb erkölcsi talapzatot ácsolni a kormány keresztényvédő buzgalmának.
A különbségtétel ugyanis a politikai lojalitáson alapszik. A baráti felekezetekhez dől a költségvetési támogatás. A renitenskedők viszont pórul járnak. Iványi Gáborék egyháza, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség hosszú évek óta jogfosztott állapotban kénytelen működni.
A Népszava adatigénylése és kormányrendeletek alapján a kabinet eddig mintegy 5 milliárdot költött az üldözött keresztények (távoli) védelmére. A külügyér Szijjártó Péter korábban bedobta, hogy a vallásuk miatt világszerte meggyilkoltak négyötöde keresztény. Olyan statisztikát, amely alátámasztaná állítását, nem sikerült találnunk. Az üldöztetésnek ráadásul sokféle formája létezik. A nemzetközileg elfogadott definíció szerint „minden olyasmi üldözésnek számít, ami miatt az emberek félnek láthatóan megélni hitüket”.
Senki ne sajnálja azt a pénzt, ami nem bürokráciára vagy kamurendezvényekre megy, hanem valóban háborútól és nélkülözéstől sújtott, földönfutóvá vált emberek helyzetén javít. Minden erre elköltött forint jó célt szolgál. A magyar kormánytól csupán annyit kérünk, hogy a keresztényvédő intézkedésekkel dicsekvő propaganda mögött időnként mutasson valamit a keresztényi szeretetből is.
2019.03.26 09:00
Frissítve: 2019.03.26 09:16