Iron Maiden: Szörnygyűjtemény négyes csomagban

Az eredeti anyag ismeretében kissé szokatlan az Iron Maiden klasszikusainak újrakevert hangzása, de tény, a zenei anyagból így többet is ki lehetett hozni.

Aki nem élt még akkor, és nem volt aktív zeneileg legalább hallgatóként, annak valószínűleg lehetetlen elmesélni, de azért megpróbáljuk. Egy új zenekar első lemezének első számába belehallgatni jó esetben olyasfajta élmény, amit – ha a hálószobai hasonlatoktól eltekintünk – talán új kontinensek és ismeretlen szigetek felfedezői, meg kiadatlan kéziratok első olvasói élhetnek át: ezekért a pillanatokért született a világra az ember. (Illetve miért is lennénk ennyire antropocentrikusak? Amikor egy kókuszdió sok évnyi tengeri hányódás után partot ér és gyökeret ereszt a föveny homokjába, egy leszakadt zuzmótelep megtapad egy gránittömb felszínén, vagy egy fecske fészket rak egy olyan ház eresze alatt, amely az előző nyáron még nem állt, talán ugyanezt érzi.) Egyszóval 1980 januárjában az Iron Maiden stúdióba vonult, és rögzítette az Iron Maiden című albumot. Az áprilisban megjelent lemezen a nyitó, a szűz föld feltörésének érzetét keltő dal a Prowler, és tényleg nem hasonlít semmihez, ami a hard rock/heavy metal műfajban addig született.

Az sem igaz persze, hogy előzmény nélküli, hiszen a Sex Pistolstól a Judas Priestig számtalan előképe van, de a szemtelenül friss hangzás, a teljes értékű szólóhangszerként értelmezett basszusgitár, meg az együttes arculatát évtizedekre meghatározó totemfigura, az ezúttal punk zombit alakító, majd a későbbiekben többek között űrlényként és törzsi sámánként is felbukkanó Eddie megjelenése mégis egy egészen új korszak nyitánya volt. (Az album a brit listákat is letarolta, már a debütálás hetében a negyedik helyre került).

Az időben egyelőre még lehetetlen visszamenni, de az Iron Maiden 1980. és 2015. közötti 16 stúdiólemezének újrakevert változatai mégis olyasfajta illúziót árulnak, mintha ott lennénk a világ születésénél. A felvételek 2015-ben készültek, de eddig csak bakelitlemezen és az iTunes-ön keresztül voltak hozzáférhetőek, most viszont CD formátumban is a boltokba kerülnek. Az Iron Maiden, a Killers, a The Number Of The Beast és a Piece Of Mind CD-csomag novemberben jelent meg, a következő négyes pakk pedig áprilisra várható. A The Number Of The Beast-hez Eddie-figurát és ördögös hátfelvarrót is kapnak a vásárlók. (Utóbbi szintén a kiadvány időutazás-jellegét erősíti: az ősidőkben a farmerdzsekik és a bőrkabátok „egyediesítésére” szolgált, és itthon egy Nagy Diófa utcai metálboltban lehetett hozzájutni). Természetesen a jövőben megjelenő boxokhoz is jár majd limitált kiadású Eddie és hátfelvarró.

A CD-k az eredeti angol (tehát nem a bővebb amerikai) lemezkiadások dalait tartalmazzák, meglepetésnóták nélkül. A remastered edition elkészítésének az ad értelmet, hogy annak idején az első lemezeket viszonylag szerény körülmények között, a legolcsóbb stúdióidő-sávban vették föl. Az újrakevert hangzás az eredeti anyag ismeretében kissé szokatlan, de tény, hogy ugyanabból a zenei anyagból fejlettebb stúdiótechnikával többet is ki lehetett hozni – és ez nem csak a harminc évvel ezelőtt, hanem a mostani évtizedben kiadott anyagokra is érvényes.