Hírünk a világban

Az utóbbi időben több országban is jártam közösségszervezői és kommunikációs tréningeken, és gyakran előfordult, hogy más országbeliektől hallottam vissza, mit hallottak, és mit gondolnak Magyarországról, valamint rólunk, magyarokról.
Egy szerbiai rendezvényen egy kiberbiztonságról beszélő informatikus, amikor elejtettem, hogy Magyarországról jövök, egy élcelődő megjegyzésben gratulált újonnan befogadott menekültünkhöz - utalva ezzel a Gruevszki-ügyre. Csak kínosan vigyorogtam, nem igazán tudtam eldönteni, hogy ez most a velünk való együttérzés jele, egyáltalán, el tudja-e választani az ország lakosságát a kormánya intézkedéseitől, és sejtheti-e, hogy én mint civil aktivista a legkevésbé sem örülök egy elítélt bűnöző rejtegetésének hazámban, csak épp nincs eszköztáram fellépni ez ellen.
Egy másik alkalommal Lengyelországban épp ebédhez álltunk sorban, amikor megütötte a fülem, hogy egy menekültekkel foglalkozó spanyol lány előttem azt ecseteli, milyen borzalmasan bánnak a menedékkérőkkel Magyarországon. Valószínűleg a frusztráció okozta, hogy túlzott intenzitással igyekeztem neki később elmagyarázni, az ország lakosságának jelentős része, beleértve engem is, nem ért egyet azzal, ami az országhatáron zajlik.
Legutóbb pedig egy sok európai országból verbuválódott Facebook-csoportba töltött föl egy teheráni férfi egy képet, amely a magyar kormánytól származó hirdetést ábrázolta. A poszt a Guy Verhofstadtot egy korábbi mondatának kiforgatásával lejárató kampány része volt, és alatta az első kommentben egy honfitársunk idegennyelv-tudását megcsillogtatva, de az obligát tripla felkiáltójelet el nem hagyva arról értekezett, hogy a képen direkt előnytelenül, foghibáját kiemelve ábrázolt liberális politikusnak fogorvosra lenne szüksége. A képhez a posztoló egyébként kommentárként azt fűzte, hogy ha már ezek az “őrült magyarok” a belga politikust célozzák meg a hirdetésükkel, legalább valami olyan témában tegyék, amihez tud is valamilyen módon kapcsolódni.
Itt már kifejezetten szégyent és szomorúságot éreztem, mert az általunk szinte megszokott kormányzati propagandát és az arra adott egybites reakciót joggal találta visszataszítónak a bejegyzés közzétevője, akárcsak kommentelői. Sokakkal egyetemben próbáltam azzal árnyalni a képet, hogy "Magyarország" nem így gondolkodik, az ilyesfajta uszítás nem fedi le minden honfitársam véleményét.
Az egyszeri hírfogyasztónak azonban nehéz árnyaltan látnia egy másik ország eseményeit, és nehéz nem kivetíteni az ország lakosaira a kormányuk által hozott,  sokszor a nemzetközi közvélemény nagy része által elítélt intézkedéseket. Ha nem hisszük, gondoljunk bele, hogyan gondolkodunk mi magunk a törökökről vagy az oroszokról, és ez mennyire függ az országuk kormányáról kialakított véleményünktől. Belegondolunk-e mi magunk, hogy vajon az országuk hány százaléka nem ért egyet ezekkel a döntésekkel? 
Ezért ha mérleget vonunk mondjuk a CEU mellett kiálló tüntetéssorozatról, akkor láthatjuk: akármennyire kudarcot vallott is a mozgalom (hiszen a CEU-t így is elüldözték), semmiképpen nem volt hiábavaló és értelmetlen. Hiszen amikor például a New York Times arról ír, hogy mekkora bukás volt az amerikai diplomácia számára a CEU kiebrudalása, akkor illusztrációul ott van egy fotó sok ezer magyarról, akik az intézmény és a többi egyetem szabadsága mellett demonstráltak. Nagyon más úgy beszélni arról, hogy milyen állapotok uralkodnak a hazai közoktatásban, hogy közben meg tudjuk mutatni három óriási diáktüntetés képeit, és a teljesen érthető “mit tesztek ti ott ez ellen?” kérdésre rámutathatunk, hogy ezt, legalábbis ezt próbáljuk. 
Az persze már egészen más kérdés, hogy mennyire van akár a többségnek is eszköztára valami ellen fellépni. De külföldön legalább kevesebben azonosítják a demokráciaellenes illiberalizmust velünk, tízmillió magyarral.
2019.01.11 08:58
Frissítve: 2019.01.11 09:03

Trianon és Schmidt Mária

Azt kérte köszöntő levelében Kásler Miklós emberminiszter a Nemzeti Múzeumban Trianonról kezdődött kétnapos tudományos konferencia részvevőitől: segítsenek megérteni a történteket, mert Trianon tragédiája velünk él, s mert fontos a nemzeti összefogás, hiszen a Kárpát-medence csak akkor volt sikeres, ha béke és összefogás jellemezte. Legyen hát béke és összefogás, aminek alapja a 99 éve történtek kapcsán az lehetne: a magyar nemzet soha nem fogja ezt az igazságtalan békét elfogadni, de tudomásul kell vennie Trianont, mert azon változtatni nem lehet. S amikor megpróbálták, az csak a nemzet újabb tragédiájához vezetett. Egyetértve Kásler miniszterrel, azt gondoljuk, Trianon okainak, következményeinek feltárása, elemzése a történészek dolga. Az azonban nem segíti a nemzet tájékozódását, egységének megteremtését, ha akadnak történészek, akik erős kormányhátszéllel, a történelem olyan átértelmezésébe kezdenek, ami nem szolgál mást, csupán a jelenlegi hatalom ideológiájának megalapozását. Értjük, hogy mindez azért is fontos a kormányzatnak és szellemi holdudvarának, hogy „ellensúlyozza” a létező szocializmus negyven évének történelemszemléletét, de nem tudjuk elfogadni, a „tisztára sikálás” akaratát, hogy a nemzet történelmét saját kultúrharcuk megvívásának eszközévé silányítsák. Tegnap Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója előadásában – a történelem sajátos értelmezésével - azt mondta: „az első világháború Magyarország számára azáltal vált tragédiává, hogy az ország nem találta a megfelelő embert, akinek a vezetésével megvédhette volna magát. A régi elit elvesztette a háborút, az új elvesztette a békét”. Aztán a Horthy-kultusz ébresztésének nem titkolt szándékával kijelentette: „Horthy Miklós visszaadta a nemzet önbecsülését, három gróf, Bethlen István és Teleki Pál miniszterelnök, valamint Klebelsberg Kuno kultuszminiszter pedig segített megmenteni az országot, megtartani a nemzetet. A megmaradáshoz szükség volt a két világháború közötti politikai elit jó teljesítményére.” Eltekintve attól az apróságtól, hogy ha ez az új politikai elit elvesztette a békét, akkor miben is áll a jó teljesítménye, újra el kell mondanunk: Horthy, habár a szövetségesek nem tekintették háborús bűnösnek, mint az ország kormányzója, legfőbb hatalma és méltósága, mérhetetlen felelősséget visel azért, hogy revíziós politikájával Magyarország sorsát a hitleri, náci Németországhoz kötötte. (Talán nem volt véletlen a német-ellenes Bethlen visszavonulása, Teleki öngyilkossága.) Horthy – és rendszere – felelős nemcsak a zsidó állampolgárok első jogfosztásáért Európában, több mint félmillió zsidó magyar állampolgár legyilkolásáért, hanem a Don-kanyarban odaveszett második magyar hadsereg katonáiért is. Bárhogy próbálja Schmidt Mária magyarázni, történészként a tényeket ismernie kell, tudhatja, hogy így csak az ellentéteket szítja, a nemzeti összefogást, a megnyugvást nem fogja segíteni a XXI. század Európájában. Értjük: a jobboldalnak szüksége van történelmi gyökerei megtalálására, hogy szellemi legitimitását erősítse. Nem a mi dolgunk tanácsokat adni ebben, de úgy gondoljuk, nem kellene követnie az előző rendszer módszertanát, hogy tetszése és érdekei szerint forgatja ki a történelmet.
2019.03.25 18:25

Európai törésvonalak

A magyar kormányfő tőle szokatlanul nyugodt beszédet mondott szombaton a budapesti nemzetközi migrációs konferencián. Nem tudni, higgadt érvelésében szerepet játszott-e a Fidesz néppárti  felfüggesztése, s hogy győzelmét ünneplendő szervezték-e meg előre a konferenciát, de visszafogott logikával kritizálta az Uniót, nem ócsárolta Brüsszelt. (A rádióban vasárnap aztán gyorsan "korrigált".) Talán, ha így kezdi, talán, ha nem veszik el saját propaganda-plakáterdejében, talán, ha előbb jut arra, hogy nem veti alá a „hosszú távon fenyegető demográfiai mutatókat” a „hirtelen teendőknek”, annak, hogy saját autoriter hatalmának megerősítésére használja fel a migrációt, akkor másképp alakul Brüsszel és a Fidesz viszonya is. 
Úgy tűnik, Orbán ráébredt, a menekültügy Unió-ellenes propagandája nem húzza ki az EP-választásokig, ami meghozná a jobboldal európai győzelmét, ő pedig elkerülhetné, hogy Európa a menekültkérdéssel palástolni kívánt valódi gonddal, a magyar demokrácia romjaival kezdjen foglalkozni. Az Európai Néppártnak – a Sargentini-jelentést megszavazó EP nyomában - kezdettől ezt kellett volna számon kérnie. Az európai értékeket, a parlamentarizmus lebontását. Mert Európát nem a menekültkérdés kezelése osztja meg, hanem az: akarunk-e nemzetállami polgárok mellett európai polgárok is lenni, vagy elhisszük az autoriter vezetők nemzetállami szuverenitást abszolutizáló meséit, s bezárkózunk a nemzetállami zárványokba, ahol magányos büszkeséggel nemcsak a jövendölt menekültáradattal szemben leszünk kiszolgáltatottak, de mély integráció nélkül életképtelennek is bizonyulnánk. 
Igaz: az Európai Néppárt a Fidesz tagságának felfüggesztésével érdek- és nem értékalapú döntést hozott, amit a közelgő EP-választások diktáltak. Az, hogy a Néppártnak minden szavazatra szüksége lehet, s az, hogy Manfred Weber a szocialisták, liberálisok, zöldek szavazatai nélkül nem lehet Európa következő bizottsági elnöke. 
Ha pedig így van, s a Néppárt nem merte kimondani, hogy a Fidesz politikájának nincs helye Európában, hanem az európai pártpolitika miatt továbbra is modus vivendit keres Budapesttel, akkor megismétli a konzervatívok XX. századi végzetes tévedését. Hogy jobban fél a baloldaltól, mint a jobboldali autoriterektől, akik viszont nem félnek látensen a szélsőjobb felé nyitni, miközben szidják azt. 
Frans Timmermans, az EP szociáldemokrata frakciójának elnöke és csúcsjelöltje a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak azt mondta: jelenleg nem hajlandó tárgyalni a Néppárttal az EU Bizottságának jövendő vezetéséről, mert azt látja, hogy az EPP-ben jobboldali alternatívát keresnek. „Mindaddig, amíg Weber nem mondja ki világosan, hogy nem működik együtt a szélsőjobbal, addig nincs miről beszélnem vele” – mondta.
Az Unió jövőjét meghatározó legfőbb törésvonal, amit a magyar kormányfő a menekültkérdéssel igyekezett elfedni: vagy győznek az európai demokratikus erők májusban, vagy úrrá lesz a kontinensen az autoriter jobboldal, és akkor Orbán minden most kikényszerített higgadt szavát elnyeli az archívumok sötétje.
2019.03.25 09:00
Frissítve: 2019.03.25 09:04