Renault-Nissan: hazugságon alapult a frigy?

Carlos Ghosn kék öltönyben, fehér ingben, vezetőszáron, csuklóján bilinccsel, lesoványodva érkezett a lecsukását követő 51. napon a nyilvános bírósági meghallgatásra. Nyakkendőt nem viselt, a bírák szerint ugyanis tartani lehet az öngyilkosságtól.

Az autóipar „cárját”, a Renault-Nissan-Mitsubishi cégkomplexum elnökét szinte napra húsz esztendővel azután tartóztatták le Tokióban (tavaly november közepén), hogy elindította a siker útján az akkor a csőd szélén tántorgó Nissant.

Valósak, vagy koholtak az elsősorban jövedelemeltitkolásra vonatkozó vádak? Egyelőre nem látni tisztán, de nem csak Ghosn családja, hanem elemzők is arra gyanakodnak, hogy a Renault-Nissan kapcsolat „kiegyensúlyozására” irányuló japán törekvésben keresendő az események kulcsa.

Eltitkolt eurómilliók

A Felkelő Nap országában évekig szinte istenként tisztelt Carlos Ghosn e hét keddjén kapott először lehetőséget, hogy nyilvánosan védekezzen. A 64 esztendős üzletember 15 percet beszélt a bírák előtt, világosan fogalmazott, miközben minden felhozott vád ellen tiltakozott. Utána ügyvédei következtek, akik ellentámadásba mentek át, megvádolták a Nissant és egyben kimondták azt is, hogy a botrányt kirobbantó, jelenleg a társaságot egyedül irányító Hiroto Saikawa is készülhet arra, hogy az igazságszolgáltatás elé kell állnia. A jogászok hangsúlyozták, a Nissannál mindenről tudtak, Ghosn semmilyen döntést nem hozott egyedül, így a jövedelmét érintő dolgokban sem. Egyúttal kérvényezték Ghosn szabadon bocsátását óvadék ellenében. Elvileg január 11-én lezárult az ideiglenes őrizetbe vétel immár harmadik szakasza; hogy szabadság, vagy további börtön vár Ghosnra, az lapzártánk után derülhet ki. Elemzők inkább újabb vádemelésre számítanak, és arra, hogy a per kezdetéig, ami hat hónap múlva várható, rács mögött marad a Renault vezére, akit a tárgyalás után megkötve vezettek a furgonhoz, amely visszaszállította a hírhedt Kosuge börtönbe.

A japán törvények alapján akár tíz év börtönnel is sújthatják Ghosnt a mintegy 39 millió euróra rúgó, 2010-15 közötti időszakra vonatkozó jövedelembevallási hiba következményeként. Az érintettek arra hivatkoznak, hogy a javadalmazás egy részének kifizetését ütemezték, így annak összege, a tőzsde felé történő bevallási kötelezettség idején még nem is volt ismert. Ghosnt - akit nem egyedül, hanem tanácsadójával, Greg Kellyvel együtt vettek őrizetbe - letartóztatását követően a Nissan és a Mitsubishi késlekedés nélkül kiebrudalta minden tisztségéből, miközben a Renault-nál megvárják a jogi helyzet megnyugtató tisztázását. Greg Kellyt a napokban szabadon bocsátották mintegy félmillió eurós óvadék ellenében. Családja, ahogy Ghosné is, összeesküvésről beszélt a sajtónak, és arról, hogy a cél a Nissan „újrajapánosítása”.

Az egyelőre nem pontosan megfogalmazott további vádak szerint Ghosn személyes befektetési veszteségeit a Nissannal fizettette ki. Az ügyet megszellőztető japán napilap, az Aszahi Sinbun arról írt, hogy Ghosn, amikor bankja egy 2006-os származékos devizaügylet mögé pluszgaranciát kért, az egész ügyletet átruházta a Nissanra, a tranzakció pedig 1,7 milliárd jen (13,2 millió euró) veszteséget okozott a cégnek. Egy szaúdi üzletember, Kaled al-Dzsuffali segítette ki a garanciával, az ő jutalékát viszont állítólag a Nissan egyik számlájáról folyósították. Az ügy mindenesetre nyugtalanítja a Shinsei Bankot, ahol Ghosn magánszámlája van. Igaz, az ügyvédek egy szerződést emlegetnek, amely a Nissan, a pénzintézet és Ghosn között jött létre, előbb a veszteségek Nissan-számlára történő átterheléséről, majd arról, hogy minden ezzel kapcsolatos veszteséget, illetve nyereséget Carlos Ghosn vállal. Hát csavaros az ügy.

Egyes feltételezések szerint viszont összesen több mint 69 millió euróra rúg a japán adóhatóságok elől eltitkolt jövedelme, ugyanis számon kérnek rajta csaknem 30 millió eurónyi tőkepiacon realizált nyereséget is. Hab a tortán, hogy egy japán hírügynökség szerint a Nissan 2002 óta évi 100 000 dollárt fizetett ki Ghosn nővérének fiktív tanácsadásért. A nyomozás a Reuters értesülése szerint Brazíliában is folyik, ahol a Nissant különösen érdekli, mit rejt egy Copacabana közeli luxuslakás, amely vállalati tulajdon, de kizárólag Ghosn és családja használatában áll. Egyelőre sem a társaság, sem a gyanúsított hozzátartozói nem juthatnak be, így az ott őrzött három széf tartalma titokban maradt. De más ingatlanok is húzzák a mérleget, egy ház Bejrútban, egy havi 8000 euróért bérelt lakás Amszterdamban, egy másik 10 ezerért Tokióban, és még egy párizsi lak is, amelyet 2005-ben a Nissan vásárolt meg a főnök számára – lehet, hogy mindez egy kicsit sok egyetlen embernek. Ghosn 2016-ban újra nősült, és az esküvői luxusról nyilvánosságra került fotók sem igazán tetszettek japán körökben.

Az irányítás a japánoké

A Renault december 13-i igazgatósági ülésén úgy döntöttek, Ghosn az ügy teljes tisztázásáig megőrizheti pozícióját. A Le Figaro értesülése szerint felkészültek a leváltására is, már esélyes elnökjelöltként emlegetik Jean-Dominique Senardot, s így egy újabb Michelin káderre bíznák a Renault kormányzását (Ghosn is a Michelintől érkezett). Eközben a feszültség egyre növekszik a Nissan és a Renault között, utóbbi a napokban rendkívüli igazgatótanács összehívását kérte a japánoktól. Mire a Nissan vezére, Hiroto Saikawa kategorikus nemmel válaszolt, hozzátéve, hogy a naptárt nem fogja a Renault-hoz igazítani, és bár meghallgatják a véleményeket, de a Nissan irányítása a japánoké…

A francia sajtó pedig továbbra is sértetten találgat, de a többnyire jól értesült The Wall Street Journal sem szolgált lényegi magyarázatokkal, mindössze a feljelentő Hiroto Saikawa indítékait kutatta. A Nissan erős embere, hosszú ideig Ghosn védence a lap szerint azért látta elérkezettnek az időt főnöke megbuktatására, mert az meg akart válni tőle. Tény, Saikawa sosem volt túl népszerű a cégnél, 2017-es igazgatói kinevezése után nem váltotta be Ghosn hozzá fűzött reményeit, április és szeptember között 17 százalékkal csökkent a működési nyereség és komoly bajok voltak a végső minőség-ellenőrzéssel is. Saikawa pedig azt állítja, hogy valaki felhívta a figyelmét a visszásságokra, ám hogy ki, arról nem nyilatkozott.

Carlos Ghosn kalandja 1998. november 11-én kezdődött Tokióban. Egy fekete asztal körül nyolcan ültek, rajta kívül a Nissan nagyhatalmú vezére, Yoshikazu Hanawa és a cég hat további vezetője. A franciákkal szemben történelmileg bizalmatlan japánok szorult helyzetben próbálták érdekeiket képviselni, egy elszánt Renault-káderrel szemben, aki valójában nem tárgyalt, hanem lerohanta őket. A japán gyártónak a csőd szélén nem volt választása, a Forddal és a Daimlerrel kudarcba fulladtak a tárgyalásaik. A „blitzkrieg” nem tartott tovább három óránál, készen állt az üzleti terv, a partnereknek csak alá kellett írni a fúziós megállapodást. A franciák belépője 5 milliárd euróba került, első lépésben 36,8 százalékos Nissan-pakk került a birtokukba, és opciót szereztek további 6,6 százalékra.

Kétkedő akadt bőven, így például Bob Lutz, General Motors akkori vezére szerint hasznosabb lett volna, ha a Renault az óceánba önti a pénzét… Louis Schweitzer ki mást, mint a Renault-nál akkor már 3 esztendeje igazgatóként, „cost killer”-ként működő, a Michelintől érkezett Ghosnt bízta meg az ügy menedzselésével, aki feleségével és négy gyerekkel Japánba költözött, harminc „önkéntes” kíséretében. Eltökéltek voltak, hogy rentábilissá teszik a társaságot. Az N-R-P, azaz Nissan-Revival-Plan üzembezárásokkal, a szinergiák felszámolásával, sok ezer állás megszüntetésével, drasztikus költségcsökkentésekkel végül is célra vezetett. 2000-ben már egyensúlyt jelzett a japán gyártó év végi mérlege. Újabb egy év elteltével a Nissan adósságai megfeleződtek, 2002-ben pedig teljesült a cég vágya, megkapta az áhított 15 százalékos Renault-csomagot, cserébe a franciák része 43,4 százalékra emelkedett a Nissanban.

Ghosn eközben megdicsőült: "sógun"-ként, „szamuráj"-ként istenítette a japán sajtó, és a vállalati berkekben is csak elismeréseket zsebelhetett be, a nyelvi nehézségek ellenére. Tabukat döntött, az alkalmazottak számára is engedélyezte az eddig csak vezetők számára fenntartott lift használatát, ő maga ledobva a zakót, ingujjban tárgyalt, és még néhány magánéleti titkot is megosztott a nyilvánossággal. Igazi celeb lett, a közvélemény-kutatások szerint a japánok akár országuk irányítójaként is szívesen látták volna, egyfajta „Ghosnmania” született körülötte. Az utcán, amikor feleségével sétált, lépten-nyomon megállították, ismertebb volt, mint a Sony irányítója, és a harsonák hangja eljutott Párizsig.

2005 áprilisában a Renault vezére lett, de a Nissan kormányát sem engedte el. Közel 10 000 kilométer, nyolc időzóna választotta el a két világcéget, de ő ingázva is vasmarokkal fogta az ügyeket, hangoztatva, hogy a Renault dolgaiban nem dönthet Tokió, de Párizs sem szólhat bele, hogy mi történjen a Nissannál. A farkasétvágyú Ghosn a Mitsubishi megszerzésével tette meg a döntő lépést, hogy az általa irányított cégcsoport évi 10 millióra legyen képes emelni a gyártást. Az üzlet nyélbeütésének stílusa Ghosnra vall, a dealt mindössze 15 napos tárgyalás előzte meg. A Nissan kihasználta, hogy a Mitsubishi nyakán szorult a hurok, miután kiderült, 1991 óta hamis adatokat közölt a hatóságokkal gyártmányaik fogyasztásáról, 5-10 százalékkal csökkentve a valós értéket. Ahogy az már a Renault-Nissan házasságban is gyakorlat volt, a Mitsubishi márka tekintélye sem szenved csorbát, ígérte Ghosn.

Ha a botrányt Ghosn pénzügyei robbantották is ki, vélhetően a kiváltó okok ennél mélyebben gyökereznek, ahogy a következmények sem állnak meg a japán-francia vállalatcsoport elnökének elítélésénél, vagy esetleges felmentésénél. Ha nem is lehet állítani, hogy Tokió és Párizs között alapvető ellentétek kerültek felszínre, az azonban kétségtelen, hogy a húszéves múltra visszatekintő Renault-Nissan házasság időről időre megingó alapjai most ugyancsak kemény próbának lettek kitéve. Lehet, hogy a sikertörténet csak félreértés - elmélkednek a helyzet elemzői, a szereplők pedig, kihasználva a helyzetet, politikusokat hibáztatnak, sérelmeket sorolnak. Emmanuel Macron és Shinzo Abe mindössze annyit mondott, hogy a Renault-Nissan páros a japán-francia gazdasági együttműködés szimbóluma. Hát ez most veszélybe került- állítja több elemző. A franciák egyelőre érzelmi síkon kezelik az ügyet, a japánok nagyon is pragmatikusan, azonnal reagálva a helyzetre átvették a kormányzást. „Miért e gyűlölet?”- tanakodik a francia sajtó, majd adódik a válasz, azért mert az egész szövetség „hazugságon alapul”.

A Nissan csaknem kétszer nagyobb a Renault-nál, amely 43,4 százalék erejéig tulajdonosa a japán társaságnak, ez utóbbi a Renault 15 százalékát mondhatja magáénak. Valójában azonban ez szavazati joggal nem jár, ami fájó pontja az együttműködésnek. „A Renault azt hiszi, felvásárolta a Nissant, a japánok viszont pont fordítva gondolják”. Amúgy a Nissan tőzsdei kapitalizációja meghaladja a 32 milliárd eurót, miközben a Renault értéke 25 milliárd alatt mozog. A balhét mindkét cég részvényei megsínylették, és az árfolyamok jelenleg jócskán elmaradnak az év eleji szinttől.