Bárcsak volnék fiatalabb, nem gondolkoznék egy percet sem a maradáson! – ezt a frusztrált mondatot a magyarok igen jelentős része kimondta már az elmúlt években. Vagy mondogatja, amikor csak teheti, Skype-on a gyereknek, unokának. A fiatalok ugyanis nemcsak mondják, hanem mennek is. És nagy részük nemcsak világot látni, szerencsét próbálni megy, hanem maga mögött hagy mindent, de legfőképpen is egy teljesen meghibbant, élhetetlen országot, ahol az emberek felének mindenről egy amerikai magyar öreg jut az eszébe. Miközben a pártjuk és a szócsőarzenáljuk különös emberkísérletbe fogott, éjt nappallá téve égbekiáltó baromságokat ismételget. És nincs senki, aki „odaát”, halkan megkérdezné: te, toszod, mi a bánatos kék égnek akarná Soros migránsokkal betelepíteni Magyarországot? És az ellenzék? Ezt nevezem agyelszívásnak! Ha Hidvéghi Balázs Fidesz-szóvivőt megnézhetnénk egymillió év múlva (én nem akarom), érdekes evolúciós mintázatát találnánk a mai gerinchúros emlősnek, elhalt beszédközponttal egy országnyi kerítés mögött, ami még Trump elnöknek is tetszene.
A gond azzal van, hogy mindez nagyon drága mulatság. Felnevelni egy embert milliókban mérhető költség (tényleg, mibe kerülhet vajon?), egy MBA-diploma 2–4 millió forint, egy orvos taníttatási ráfordítása 15 millió forint körül lehet. Jó embert és jó szakembert faragni a fiatalok százezreiből, majd elüldözni őket (vegyük csak a direkt száműzött Soros-ügynököket, a liberális elhajlásúakat, a korrupciótól hányókat, a brazil-török-orosz szélsőségesen populista-nacionalista barátoktól irtózókat), aztán milliárdokat költeni a családok gyermekvállalási kedvének támogatására, az elmenők hazacsábítására: nos, ez olyan őrültség, ami még ennek a kótyomfitty alaptörvénynek is számos pontját meghágja, ahol és amikor éri.
De mindig lesznek, akik a kellemes karibi cápaetetés vagy a himalájai serpaság helyett az itthon maradás egzotikus, de nem veszélytelen kalandját választják. Ők nem tanulnak semmiből. Szerencsére.
