Kétségtelen: évek óta nő a minimálbér- és bérminimum, sőt a reálbér is – azonban a jövedelem tényleges emelkedését számos más tényező befolyásolja. A Visszhang a Pulzus közvélemény-kutató segítségével a lakosság anyagi érzetét vizsgálta, azaz ki érzi úgy, hogy egyre jobban él.
Mélyen az emberek zsebébe nyúlt a kormány 2018 őszén, és gyorsan, de nem fájdalommentesen kivette belőle a cafetériakedvezmények többségét. A rövid távú kollektív memória talán már törölte, de ekkor mozdultak meg először a szakszervezetek: több ezren „fiesztáztak” az azóta megismert, dobként használt savanyúságos bödönökkel a Magyar Nemzeti Bank előtt. Azért ott, mert a Matolcsy György vezette jegybank mondta ki először, hogy több mint 2 millió munkavállaló nettó jövedelme csökkenhet az adótörvények megváltozása miatt. És valóban: a cafetéria csonkolása tízezreket is faragott a nettó jövedelmekből – csak kevés vállalat tudta megtartani a béren kívüli juttatásokat az idei magasabb adó- és járulékszint mellett.
Ezt a munkavállalói veszteséget követték a decemberi bértárgyalások, amelyek szintén érinthetik a kisebb, jellemzően alacsony bért adó cégek jövedelmezőségét. A szakszervezetek a minimálbért 13, a garantált bérminimumot 15 százalékkal akarták izmosítani, ám a növekedésben az unió éllovasai közé vetített magyar gazdaság nem tudta ezt megajánlani: mindkét keresettípus esetében 8-8 százalék lesz a növekedés idén és jövőre is (a 2020-as többlet nem automatizmus, az infláció és a termelékenység függvénye).
És hogy tudják-e az emberek, hogy valójában mennyi most a nettó minimálbér? Hát, elég gyér a találati pontosság. A válaszadók közül majdnem ugyanannyian lőtték be többé-kevésbé pontosan (90 és 100 ezer forint közé) a valós összeget, mint amennyien kellemesebb számra (100–110 ezer forint) emlékeztek a híradásokból. Ennek oka részint az lehet, hogy a bruttó érték 149 ezer forint (ezt lehetett a legtöbbet hallani Varga Mihály pénzügyminisztertől), aminek nettója csak 99 ezer. A válaszadók hatoda 70–90 ezer forint közötti summára tippelt – ők minden bizonnyal nem ezt a bért viszik haza havonta. Abban viszont majdnem mindenki (94 százalék) egyetértett, hogy a minimálbérből nem igazán lehet megélni, vagy egyenesen képtelenség – utóbbit az emberek több mint fele gondolja.
A nettó átlagbér már egy sokkal érdekesebb kérdés: ez az a bérszint, aminek közlése leginkább torzítja a munkavállalók valós jövedelmi helyzetéről kialakult képet. Az átlag ugyanis egy középérték – amit a sok százezres és többmilliós fizetések jelentősen felfelé húznak, holott tudható, hogy Magyarországon 1,1 millió ember kap minimálbért vagy a garantált bérminimumot. Nem véletlen, hogy Mellár Tamás közgazdászprofesszor szerint valójában csak harmadannyival nőnek a bérek, mint amennyit a kormány állít. Ez részint az átlagbér jelenlegi számítási módja miatt van, ugyanis a helyzet az, hogy valójában az úgynevezett medián alapján kellene számolni (ez annyit tesz, hogy az összes hazai fizetést sorba állítjuk, és a középső számot vesszük alapul). Ebben az esetben ugyanis kiderül, hogy a folyamatosan emlegetett nettó 215 700-es átlagbér a valóságban mintegy 155 ezer forint. Másrészt a közgazdász szerint a KSH számításaiban nem veszi figyelembe az öt főnél kisebb mikrovállalkozásokat, ahol biztosan kisebbek a fizetések az átlagnál.
A Pulzus kérdéseire válaszolók egynegyede sem tippelte meg helyesen (200–220 ezer forint) a tavalyi átlagbér összegét. A valós érzet erősebbnek bizonyult: a megkérdezettek csaknem a fele gondolja, hogy csak 130–175 ezer forint között keres a magyar átlagdolgozó. Minden második megkérdezett (így valószínűleg jelentős részben azok, akik nem keresnek ennyit) azt válaszolta, hogy a nettó átlagkeresetből nagyjából meg lehet (lehetne) élni, míg egyharmadnyian vélik úgy, hogy ez nem valószínű vagy képtelenség.
A lakosság észlelése is izgalmasan alakul: az emberek 2018-ban egyértelműen többet kerestek, többet költöttek és többet takarítottak meg, mint egy évvel korábban. Ez alapján határozottan azt kellene látnunk, hogy a megkérdezettek úgy érzik, jobban élnek, mint 2017-ben, ám ez csak részben igaz. Csaknem 60 százalék ugyanúgy él vagy rosszabbul, 38 százalék él jobban. Nem észlelt változást az életkörülményeiben a válaszadók 43 százaléka. A tavalyi keresetének a növekedéséről számolt be a válaszadók fele, tízből négyen ugyanannyit vagy kevesebbet vittek haza.
