Eltemették Kósa Ferenc Kossuth-díjas filmrendezőt

Publikálás dátuma
2019.01.11 19:48
Kósa Ferenc temetése
Fotó: MTI/ Máthé Zoltán
A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) néhai tagjától, volt országgyűlési képviselőtől pénteken a Farkasréti temetőben vettek végső búcsút családtagjai, barátai, kollégái és tisztelői.
A Makovecz-ravatalozóban Korzenszky Richárd, a Tihanyi apátság emeritus perjele vezetésével római katolikus szertartás szerint búcsúztak Kósa Ferenctől. A filmrendező, volt MSZP-s parlamenti képviselő életének 82. évében, 2018. december 12-én hunyt el.  Áder János köztársasági elnök búcsúbeszédében hangsúlyozta: sokan tisztelték, becsülték Kósa Ferencet kérlelhetetlen igazságszeretetéért. Ideálja volt egy világ, ahol az ellenvéleménynek helye, építő szerepe van, ahol létezik közös emberi, művészi és nemzeti cél, filmjeiben ezért kereste mindig az igazságot. Mint elmondta, Kósa Ferenc tizennyolc évesen jegyezte le személyes életcélját: megőrizni az embert, szabaddá tenni másokat. Hitvallásához egy életen át hű maradt - tette hozzá. Az államfő kitért arra, hogy Kósa Ferenc pályafutása rögtön első filmje, a Tízezer nap betiltásával kezdődött, majd játék- és dokumentumfilmjei másfél évtizedet töltöttek a cenzúra által lepecsételt dobozokban. Mégsem adta fel és az idő őt igazolta - emelte ki. "Kósa Ferenc búcsúztatásához illenek a fájdalmas és vigasztaló szavak, amiket nagy gondossággal formált mozgóképre, az időnként szívszorító, vigasztaló képek, nemcsak a csontot törő szenvedés, a fájdalmas veszteség, hanem az élni tudás, az élni akarás képei" - szögezte le Áder János, aki Kósa Ferenc 1956-ban papírra vetett sorait is felidézte: "őrizd az embert, mert hitvallásod nem más, mint elkötelezettség, nem kevesebb, mint szabaddá tenni másokat". Az MMA és a Magyar Filmművészek Szövetsége nevében Lugossy László filmrendező kiemelte: Kósa Ferenc közösségi ember volt, aki közérdekű és filmszakmai ügyekben mindig kész volt a jobbító szándékú, cselekvő összefogásra. Hozzáfűzte: a rendező aktív szerepet vállalt a Balázs Béla és az Objektív Stúdió műhelymunkájában, a filmművész szövetség vezetőségében, majd elnöke volt a Történelmi Filmalapítványnak. "Filmjei költői látomásokból és halk szavú hazaszeretetből születtek, akadémiai székfoglalója is a művész felelősségéről szólt" - mondta Lugossy László, aki szerint Kósa Ferenc minden egyes filmjét küldetésnek tartotta. "Istenáldotta tehetség volt, fogékony minden szépre, kivételes érzékenysége volt a képhez". Szató Kuni, Japán magyarországi nagykövete arról szólt, hogy Kósa Ferenc parlamenti képviselőként sokat tett a magyar-japán kapcsolatok erősítéséért. Hangsúlyozta: csodálatos életpályát járt be filmrendezőként, emellett 1990-től az Interparlamentáris Unió magyar-japán tagozatának tagjaként, majd 1994-től 2006-ig elnökeként támogatta a kétoldalú kötelékeket. A misszióvezető hozzátette: Kósa Ferenc tagozati elnöksége idején járt Magyarországon a japán császár és császárné, Göncz Árpád pedig köztársasági elnökként Japánban tett látogatást. "A császári pár a Nemzeti Galériában megtekintette Kósa Ferencnek a japán tájakról készített fotóit bemutató kiállítását" - idézte fel. A búcsúztatáson a liturgiában közreműködtek a nyíregyházi Cantemus kórus tagjai Szabó Dénes vezetésével, a szertartáson énekelt Sebestyén Márta és játszott ifj. Csoóri Sándor zenekara. A ravatalnál és a sírnál ott volt mások mellett még Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára, Marosi Miklós, az MMA alelnöke, Szili Katalin, az Országgyűlés volt elnöke, Tóth Bertalan, az MSZP frakcióvezetője, Szőcs Géza volt kulturális államtitkár, jelenlegi és egykori szocialista politikusok közül Horváth Csaba, Baja Ferenc, Suchman Tamás; Szakály Sándor történész, a művészek közül Haumann Péter, Halász Judit, Rózsa János és Sára Sándor. Kósa Ferenc a filmkészítők azon nemzedékéhez tartozott, amely a hatvanas években kezdte el pályáját, tehetsége és elhivatottsága révén meghatározó szerepet játszott a magyar filmművészet korabeli megújításában. Főiskolai diplomamunkája, az 1956-os eseményeket forradalomnak nevező, ezért évekig betiltott Tízezer nap a legjobb rendezés díját nyerte el az 1967-es cannes-i nemzetközi filmfesztiválon. Fontos filmjei közt tartják számon többek között az Ítélet, a Feldobott kő, a Nincs idő, a Hószakadás, A mérkőzés vagy a József Attila önéletírása alapján készült Öngyilkosság, és A másik ember című műveket. Ellenzéki értelmiségiként Kósa Ferenc részt vett az 1985. évi monori és az 1987 szeptemberi lakiteleki tanácskozáson. 1990-2006 között az MSZP országgyűlési képviselője volt, nevéhez fűződött egyebek mellett a filmtörvény gondozása.
Frissítve: 2019.01.11 19:57

Dermesztő szembesülés - Pass Andrea előadása a Trafóban

Publikálás dátuma
2019.03.25 12:30
A jelenetekben a valóság mellett a képzelet is főszerepet játszik
Fotó: HORESNYI MÁTÉ
Lehet-e a halálról hitelesen, de mégis költői módon beszélni színpadon, erre válasz Pass Andrea Eltűnő ingerek című előadása, amelytől egy darabig biztos, hogy nem szabadul a néző.
Adott egy középkorú férfi, történetesen újságíró. Még színházi kritikákat is ír. Van családja, felesége, kamasz lánya. A feszültséget sokszor hazaviszi. Otthon is küzd azzal, hogy a lánya nő, előbb-utóbb majd el kell engedni. A feleség azonban mindenben segít, ha kell old, de leginkább a figyelmével van jelen, ami csak később derül ki, hogy mekkora kincs. Ebben a helyzetben egyszer csak a férfi rosszul lesz és innen nincs megállás. Kórház, aztán kiderül, hogy gyógyíthatatlan beteg. Az idő pedig kegyetlenül fogy. Pass Andrea sorban készíti előadásait, a hamarosan induló debreceni kortársdráma fesztiválon (DESZKA) is láthatóak lesznek a munkái. Az előbbi történetet feldolgozó produkció az Eltűnő ingerek a Trafóban különösen személyes. Az alapanyaga édesapja húsz évvel ezelőtti halála. Zavarba ejtő téma, mondhatni tabu. Miként is lehet szembesülni a halállal? El lehet-e fogadni? A szerző rendezőként is markáns eszközöket alkalmaz. Az előadás egyszerre naturalista, pőrén fogalmazó és ugyanakkor elemelt, színházilag összetett és sokszínű. Nem csak a sztorit meséli el, hanem ennél sokkal többre vállalkozik. A lelki folyamatokra kíváncsi igazán, mi is játszódik le ilyen esetben a beteg és a hozzátartozók, a környezet fejében. Hogyan néznek egymás szemébe amíg lehet, amikor mindenki tudja már, hogy az idő véges. Ez talán a legelfogadhatatlanabb, hogy az együttlét nem tart örökké. Persze ezt tudjuk mindannyian, de amikor a sors egyszer csak kíméletlenül az arcunkba vágja, akkor van a baj. A feleséget játszó Pető Kata személetesen el is játssza, hogy valósággal megdermed. Hajdu Szabolcs, akit elsősorban rendezőként ismerhetünk, az apa szerepében telitalálat. Épp ezt a már említett kettősséget képes természetesen, de ugyanakkor egészen elképesztő láttató erővel érzékeltetni. Neki elhisszük a küzdelmet és azt a sajátos és egyéni utat, amíg eljut az élet végéig. A kint is és bent is vagyok öldöklő küzdelmét, az életért folytatott ösztön és az elmúlás elfogadásának szívszorító párviadalát. Mindezt nem kimódoltan teszi, hanem belülről, önmagát adva. A lányt megszemélyesítő Petrik Andrea leginkább az érzékenységet mutatja meg és azt, hogy vannak olyan kérdések, amelyekre csak egy apa tud válaszolni, még ha látszólag lázadunk is ellene. Sokunknak ismerős a személyes veszteség. Hozzátartozóink elvesztése. A szakirodalomnak van rá válasza, mit kell ilyenkor tennünk. De az élet olykor távol esik a szakirodalomtól. A veszteséget mindannyiunknak meg kell szenvednie. Ebben a folyamatban segít nekünk Pass Andrea katartikus színházi száz perce. Hogy aztán az utána lévő sok száz percet jobban kibírjuk, mint eddig.    Info: Eltűnő ingerek Trafó Író, rendező: Pass Andrea Szereplők: Hajdu Szabolcs, Kárpáti Pál, Pallag Márton, Pető Kata, Petrik Andrea, Réti Adrienn. Zene: Freakin Disco

Közösségi gondolatébresztés

Az Eltűnő ingerek után a Trafó Nézőpont Gondolatgenerátora, az intézmény kortárs színház pedagógiai programja keretében rendezett beszélgetés nem indult könnyen. Több fiatal néző elmondta, hogy azért ült be, mert annyira hatása alá került a látottaknak, hogy még nem tud ki menni az utcára, ki kell beszélni magából az előadást. Szó esett később arról, hogy a művészet épp arra jó, hogy szembesítsen a tabukkal, segítsen feldolgozni a traumákat. Egy hölgy, aki nemrég veszítette el a férjét a lányával érkezett. Tudták mire jönnek és épp azt kapták, amit vártak. Sok hasonlóságot fedeztek fel a maguk tapasztalt reakciók és a darabban elmesélt viselkedési formák között. Ehhez csak annyi, ami engem illet, hogy a főhősnek a Csehov Cseresznyéskert című kritikája az egyik utolsó írása, amely nem is jelent meg. Én legutóbb szintén a Cseresznyéskertről írtam, igaz az megjelent. Ennyit a személyes érintettségről és a gondolatébresztésről. 

Frissítve: 2019.03.25 12:30

Nem csak jógikat várnak a Müpába

Publikálás dátuma
2019.03.25 11:30

Meglepő lehet, hogy a jóga filozófiáját egy big band teszi hangzóvá. Mindenesetre ezt teszi a Modern Art Orchestra március 27-én a Müpában Fekete-Kovács Kornél szerzői estjén.
 „Az ókorban élt hindu bölcs, Patandzsali a jóga nyolc ágának első két tagjában, a jámákban és nijámákban foglalta össze a jógikus lét alapvető szabályait, melyek a követendő emberi viselkedés- és gondolkodásmódokra vonatkoznak. A kétszer öt pontból álló rendszer sok tekintetben hasonlóságot mutat a más kultúrkörökben és vallási irányzatokban megfogalmazott alapelvekkel” – olvasható Fekete-Kovács Kornél trombitaművész új műve, a Foundations (Alapok) ismertetőjében. Utána olvasva a jámáknak és a nijámáknak, a jógát nem ismerők könnyen juthatnak arra a következtetésre: a jóga nem sport – és nem is a kutyás jógával, a silent disco jógával vagy csokoládéjógával fémjelzett divathóbort −, hanem egyfajta erkölcsi útmutatás, amelyben ilyen és ehhez hasonló ajánlások is találhatók: ne árts másoknak, ragaszkodj az igazsághoz, bocsáss meg mindenkinek, legyél könyörületes! Persze ez a következtetés is felületes. „A jóga nekünk, nyugati embereknek első hallatra nem jelent mást, mint tornagyakorlatok végzését, amelyek a messzi Keletről érkeztek ide. Maga a jóga valójában azt jelenti: egység” – mondta el lapunknak a Foundations bemutatója kapcsán Fekete-Kovács Kornél. „Ennek a rendszernek egy lehatárolható része az ászanák, a különböző pózok gyakorlása. Patandzsali, aki a jóga szútráiban (aforizmáiban) lejegyezte ezt a tudást, nyolc ágra osztja ezt az egységet, ebből a nyolc ágból csupán egy az ászanák gyakorlása. A jóga még hét olyan praktikus dolgot tartalmaz, ami ugyanúgy segítségére van az embernek abba, hogy egységes életet tudjon élni. Ilyen a koncentráció és meditáció, vagy a légzőgyakorlatok. A jámák és a mijámák egyenként öt alpontban adnak útmutatást arra, hogy az egyén hogyan viseltessék az őt körülvevő világgal, illetve önmagával. Ezeket olvasva a saját ismereteinknek megfelelően asszociálhatunk más kultúrkörök, vallási irányzatok tanításaira, ám mélyebbre ásva a jóga filozófiájában egy nagyon átfogó rendszert találunk, amelyben az egyik pont a másikra támaszkodik. Ha külön-külön vizsgáljuk ezeket a pontokat, könnyűnek tűnnek, de ha egyszerre akarunk mindennek megfelelni, az már kevésbé könnyű, mégis csak így sajátíthatunk el egy fantasztikus belső egyensúlyi kontrollrendszert.” Felületes ismeretekkel azt gondolnánk, a jóga természetes eleme a csend. „A jóga filozófiájában olyan attribútumokra bukkanhat az ember, amelyek nem a csendet erősítik” – válaszolta a felvetésre Fekete-Kovács Kornél. „Van egy negatív oldal, amitől az ember igyekszik megszabadulni, és van egy pozitív, ami felé próbál tartani. Ezek ellentétpárok zenei attribútumokkal is megvalósíthatók, amit sok esetben könnyen, egyértelmű módon sikerült megvalósítani a Foundations zenéjében. Mint zeneszerző, amikor programzenét írok, akkor óhatatlanul is rátalálok a bizonyos témáknak, hangulatoknak megfelelő zenei témákra, struktúrákra. A tíztételes mű elé írtam egy bevezetőt, ami egy reggeli szertartás lefestése a szólisták − Harcsa Veronika, Szakcsi Lakatos Béla, Fenyvesi Márton, Dés András és jómagam − improvizációjára alapozva. A mű egy nap története, belefoglalva az öt jána és az öt nijáma, a két-öt perc hosszúságú tételeket improvizatív módon fogjuk össze a szólistákkal, elsősorban Fenyvesi Mártonnal és Dés Andrással alkotott triómmal. Dzsesszmuzsikusként végeztem, majdnem húsz éve foglalkozom klasszikus és kortárs klasszikus muzsikával, emellett az indiai klasszikus zene is megérintett. Semmiképp sem akartam korlátokat szabni annak az eszköztárnak, kifejezési rendszernek, ami az elmúlt huszonöt-harminc évben a sajátom lett, de természetes módon ebből a darabból sem hiányozhat egy kis fűszer: a római kömény vagy a kurkuma, az indiai íz. A nyolcas tétel, a Tapasz (a harmadik nijáma, ami az önuralomnak megfeleltethető) egy klasszikus rágán (a klasszikus indiai zene összetett formáján) alapuló kompozíció. Sokan segítettek e tétel megszületésében. Egyrészt Indiában él egy nagyszerű barátom, akihez bambuszfuvola, azaz banszuri órákra jártam, van egy jóga-filozófia tanárom, akivel Indiában ismerkedtem meg, és nem utolsó sorban a hazai klasszikus indiai zene művelői közül az egyik legelmélyültebb előadó, Szalai Péter tablaművész segített.” Az indiai zenei hangzás azonban csak egy eleme a Foundations-nek: van benne dzsessz, kortárs klasszikus, populárisabb irány, az elektronikának köszönhetően ambient hangzás is – Fekete-Kovács Kornél zenei világa. Tételek, improvizatív összekötések: a Foundations zenei szerkezete az Effected Band tavalyi albumának, a Beyond The Mountainnek a felépítéséhez hasonlítható. Valamint a Modern Art Orchestra tavalyi Bartók lemeze, a Tizenöt magyar parasztdal szerkezetéhez – az album és annak lemezbemutató koncertje nyerte egy hónappal ezelőtt a 2019-es Artisjus-díjat az Év Produkciója kategóriában. Amikor megemlítettem Fekete-Kovács Kornélnak, feltehetően Bartók Béla is elégedett lett volna ez utóbbi lemezzel, pedig Bartók kifejezetten haklis volt arra, hogyan játsszák a műveit, a trombitaművész úgy reagált: „Teljesen érthető Bartók haklisssága, egyébként én is az vagyok. A Bartók lemezzel nem szerettünk volna beállni abba a sorba, hogy félig kiművelten megpróbálunk valami bartókosat csinálni Bartók zenéjéből. Amit Bartók írt, az úgy jó, ahogy van, azt meghagytuk. A tételeket kötöttük össze improvizatív muzsikával. Ebben a formában még rengeteg lehetőség van.” Infó:  Fekete-Kovács Kornél szerzői estje Foundations − Yamas & Niyamas Modern Art Orchestra Vendégek: Harcsa Veronika, Szakcsi Lakatos Béla, Fenyvesi Márton, Dés András Március 27., 20 óra Müpa, Fesztivál Színház

Névjegy

Fekete-Kovács Kornél trombita- és szárnykürtművész. Nemcsak hangszeres szólistaként, de zeneszerzőként és hangszerelőként is Európa-szerte elismert művész. Tagja volt a Studium Dixieland Band, a Fortinbrass Kvintett, a Brass Age, az Oláh Kálmán Szextett és a Blacksmith Workshop zenekaroknak. A Budapest Jazz Orchestra alapítója, művészeti vezetője és szólistája 1998-tól 2005-ig, muzsikált Dés Lászlóval, Horgas Eszterrel, Németh Gáborral, az Emil.Rulez együttessel, neves nemzetközi zenekarokban is játszott. 2005-től a Modern Art Orchestra vezetője. 2006 megalakította saját kvartettjét Fekete-Kovács Kornél Quartet néven, 2018-ban Effected Band   

A Modern Art Orchestra

A hagyományos big band felállással kompatibilis, de megszólalásában egyedi hangzású formációként 2005-ben alapították meg a Modern Art Orchestrát (MAO). Fekete-Kovács Kornél művészeti vezetése alatt a hazai dzsesszélet és a kortárs klasszikus zene egyik meghatározó együttese lett. Olyan neves művészekkel működött együtt, mint Tom Harrell, David Liebman, Bob Mintzer, Rhoda Scott, Adam Nussbaum és Ennio Morricone. Rendszeresen meghív tehetséges fiatal hazai alkotókat, hogy szerzői estjükön bemutathassák kompozícióikat. Fekete-Kovács művei mellett Hárs Viktor, Oláh Szabolcs, Bacsó Kristóf és Mester Dániel is komponált zenét a MAO-nak. A tavalyi Bartók-lemez Bacsó Kristóf, Ávéd János, Fekete-Kovács Kornél és Subitz Gábor munkája, az album (és azt bemutató koncert) közreműködője a világhírű szaxofonos, David Liebman mellett Harcsa Veronika (ének), Gőz László (trombita), Dresch Mihály (fuhun) és Lukács Miklós (cimbalom) volt.

Témák
Jazz
Frissítve: 2019.03.25 11:30