Banánhéjra várva

Most, hogy a miniszterelnök különleges kegyet gyakorolva, mintegy megajándékozva a magyar sajtó egy – általuk megszűrt – részét, valamint a kíváncsi alattvalóit, kiállt a nyilvánosság elé, megtudhattuk tőle, hogy ebben az országban nagyjából minden rendben van. A kormányfő nem foglalkozik üzleti ügyekkel, vagyis még távolról sem nézi, miként gyarapodik barátja, Mészáros Lőrinc. Éppen eléggé el van foglalva azzal, hogy megküzdjön a baloldali médiatúlsúllyal.

Mi tagadás, ez a baloldali túlsúly rendre szállít különböző ügyeket, hadd ne mondjam: botrányokat, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a miniszterelnöknek fejfájást okozzanak. Nem könnyű ezeket kezelni, maximum annyit tud elérni, hogy a jobboldali sajtó – beleértve a közszolgálatit – hallgassanak ezekről a támadásokról; felesleges fakenewszal terhelni a híveket. Az nyilván csak a mi ármánykodásunk, hogy úgy számolunk: a média eme része nagyjából kilencven százalékot tesz ki. De fogadjuk el az orbáni számtant: a tíz százalék a többség.

Míg ezen a feladványon törtem a fejem, az is eszembe jutott: vajon ez a túlsúly mire ment a feltárt ügyeivel? Okozott-e tényleg gondokat a kormánynak? Megbillentette-e egy pillanatra is a hatalom státuszát? Hogy tisztán lássak, igyekeztem felidézni, hány olyan ügy volt, ami borzolta a mi kedélyeinket, és amelyekről azt hittük, biztosan lesznek következményei. De persze nem lettek. Sokszor és sokan mondják: nem lehet tudni, mi az a történés, adott esetben egy apróság, amely majd a hatalom vesztét okozza, ami kiváltja azt a népharagot és az indulatot, amely elsöpri az aktuális kormányzatot.

Nézzük tehát a korántsem teljes listát. Azokat az ügyeket, amelyekről mi azt hittük, botrány, skandalum, de - mint most magától Orbántól hallhattuk – ez tévedés: itt minden rendben van, minden a nép érdekében történik. Őket szolgálja az egyeztetés nélkül benyújtott, majd elfogadott rabszolgatörvény, csak a mi butuska fejünk nem képes felfogni, hogy milyen jótétemény ez a jogszabály a dolgozók számára. És csak a mi fejünkben botrányos a Nagy Imre-szobor éjszakai elhurcolása, mint ahogy az elítélt macedón miniszterelnök beszöktetése is az országba. És a Várba költözés, a négymillárdos dolgozószoba; az a média elfoglalása és felajánlása a miniszterelnöknek; az országgyűlési képviselők megverése az állami televízió épületében; az, hogy egy év alatt 50 milliárdot költött a kormány propagandára; a Sorsok Háza átjátszása; az új fideszes bíróság létrehozása; Mészáros Lőrinc leggazdagabb magyarrá válása; Lezsák wellness-központja a népfőiskoláján; a numerus clausus relativizálása; a hajléktalan törvény; a CEU elüldözése; Semjén vadászkalandjai; az ÁSZ egyoldalú támadásai az ellenzék ellen; Budapest bekebelezése; az Elios-ügy; a kulturális tao megszüntetése…

A lista nem teljes, de mindegy is, mert – láthatjuk – valójában nincs is lista. Csak én naiv hittem azt, hogy a Gundel-menü lehet majd ama bizonyos banánhéj. De nem lett az. Okosan kihagyták a menüsorból a banánt…