„Nincs fölöttünk senki, csak a csillagos ég” - Konrád György memoárja

Publikálás dátuma
2019.01.14. 11:15

Fotó: Vajda József / Népszava
Konrád György különös memoárja szellemi gazdagodással jutalmazza az olvasói türelmet és a figyelmet.
„Kedvem volt az ásáshoz a saját memóriámban, megy a meszesedés úgyis magamagától, és kedvem volt ahhoz is, hogy elmeséljem, amit találtam, ahogy bennem a múlt képei lassú mozgásokat végeztek egymás körül” – írja a szerző. Konrád új – tekintélyes méretű – műve helyenként valóban afféle írói tudatáramként is olvasható, időutazásként a szerző emlékvilágában, melynek természetesen nincs cselekménye, nincsenek tradicionális eszközökkel teremtett szereplői (persze, tudjuk: a műbeli én mindig teremtett), nincs benne szinte semmi a klasszikus epikai hagyományból. Néha felbukkan ugyan a korábbról már jól ismert hasonmás, Kalligaro, hogy aztán gyorsan elfelejtődjék. Megannyi részét tekinthetjük sajátos alkotói memoárnak is, hiszen sok bejegyzés előtt ott az eligazító évszám, a helyszín megjelölése. De vélhetjük munkanaplónak, melyben helyet kapnak korábbi megemlékezések, előadástöredékek, magára az írói mesterségre utaló reflexiók. Sőt, olvashatjuk akár szépirodalmi esszék végtelen sorozataként. A kötetnek tehát nincs egységes műfaja, nincs kronológiája: az egyoldalas szövegek nem időrendben követik egymást. Az egyetlen, ami mégis koherenciát teremt: a robusztus írói személyiség, az a független értelmiségi attitűd, mellyel önmagát, környezetét és a világot értelmezi. Egy kivételesen gazdag, drámai fordulatokban bővelkedő élet végső tapasztalatai összegződnek a könyvben, melynek így az elmélkedés az uralkodó szólama. A konkrét emlékek elvontabb fejtegetések alapjául szolgálnak, melyek témái természetesen a Konrád-életmű korábban is hangsúlyos toposzait alkotják. Szerepel közöttük például a holokauszt felfoghatatlan iszonyata, a diktatúrák természetrajza vagy a nagyváros kulturális-történelmi küldetése. Ez a mű kiváltképp nem tűri a gyors, kapkodó olvasást. A szöveg markánsan intellektuális jellege a lassabb haladást igényli, a meditatív befogadást részesíti előnyben. (Ezt jelzi a szerkezet is: az, hogy minden oldal külön egységet alkot, meg-megállásra késztet.) A türelem és figyelem jutalma a szellemi gazdagodás lesz, olyan szempontokkal gyarapodunk, melyek révén jóval árnyaltabban közelíthetünk világunk megannyi kihívásához. Új könyve csak megerősíti: életével és masszív műveivel Konrád György az antifasiszta humanizmus, a civil kurázsi reprezentatív képviselőjévé magasodott. A szellemi felvilágosultság és nagykorúság jegyében következetesen elutasít mindenféle vezérelvet, bármilyen vak tekintélytiszteletet. Szabadelvű mentalitása nem tűri a diktátumokat, helyettük a párbeszéd kultúráját ajánlja. A szürke egyformasággal szemben az izgalmas sokszínűséget kedveli. Olyan mintát nyújt olvasójának, mely fölötte áll a divatoknak, s amely – épp a lényegét illetően – nem válik anakronisztikussá. Infó:   Konrád György: Öreg erdő. (Ásatás 2.) Magvető, 2018
Témák
Konrád György

Az O1G és a fifikás népművészet

Publikálás dátuma
2019.01.14. 09:30

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Az év végi tüntetéshullám újabb alapot szolgáltatott a kreatív elméknek. Kérdés, hogy művészet-e az O1G vizuális megjelenéseinek sora.
- A street art külföldön alapvetően hordoz magában olyan alműfajt, amelyet politikai üzenetekre használnak. Ez a fajta kifejezésmód nem áll távol a műfajtól, hiszen az utca elég jó közeg arra, hogy gyorsan, egyszerűen sok emberrel oszd meg a nézeteidet, gondolataidat, vagy a művészetedet – mondta lapunknak Nádudvari Noémi, a Színes Város kurátora a politikai vélemények utcai megjelenéseivel kapcsolatban. - Itthon a Magyar Kétfarkú Kutyapárt volt az első, amely próbált burkoltabban, vagy kevésbé burkoltan olyan akciókat véghez vinni – kátyúfestés, járdai repedések festése –, ami már abszolút street artnak minősül – részletezte. - De társadalomkritikának is felfoghatjuk, mert a városvezetéshez szól, arról, hogy milyen állapotban vannak a közterületek. Nádudvari Noémi szerint a Kétfarkú Kutyapárt tevékenysége, és akár a Basky-jelenség is előszobája lehet az O1G mozgalomnak. - A kisvasutazó Orbán Viktor nagyon sok év után az első markáns, konkrét politikai üzenettel is ellátott utcai jelenség volt. Valamint egy nagy geg: először megpróbálták megvezetni az embereket, és azt a hatást kelteni, hogy – a szinte mindenki által ismert utcai művész – Banksy járt Budapesten. Holott ő sosem írja alá, és ilyen mértékben belpolitikával nem foglalkozik. Végül azonban felvállalta a Kétfarkú Kutyapárt, tőlük nem is olyan meglepő az akció, és meg is alkották a Basky nevet. Azóta újabb és újabb művek bukkannak fel – mesélte a kurátor. Hasonló céllal készülhetett, mégis teljesen más megközelítést hordoz magában az év végi, rabszolgatörvény ellen kirobbant tüntetéseken feltűnt O1G felirat, amely Simicska Lajos 2015-ös, azóta már-már szállóigévé vált „Orbán egy geci” kijelentésének szókezdő betűiből áll össze. Az elmúlt időszakban számos, akár utcai, akár online megjelenését láthattunk: a skála a hóba vagy tengerparti homokba rajzolt, magyar zászlóra írt, paradicsomlevesben betűtésztából vagy mákos bejgliből kirakott kreatívabbnál kreatívabb változatokig terjed, de pólókra is nyomták a három betűt, és az Instagramon több mint ötezer képet találunk a hashtagre keresve. - Ha visszatekintünk a történelemben, már az egyiptomi piramisokon is találtak firkálást. Az ókori Rómában is hoztak törvényeket, mert összefirkálták a várost obszcén bujálkodással, politikai és vulgáris feliratokkal. Ilyen mindig is volt. Akkor az egy közönséges irkafirka volt, ma pedig esetleg múzeumban őrzik – mondta lapunknak Fekete Valér, művésznevén Sior street art művész. A két éve Edinburghban élő történelem-francia szakos tanár inkább a kétkezi munkát választotta, hogy családjának más életet tudjon nyújtani. Jelenleg tetőkön dolgozik, nagynyomású vízsugárral, és gyakran ő maga is felfest egy-egy O1G feliratot. Bár úgy tapasztalta, hogy politikai graffitiket sok esetben szélsőséges (skinhead, náci, rasszista) csoportok készítenek – amelyek gyakran végtelenül primitívek is –, az általa ismert művészek nem, „rosszarcú vagy kellemetlen alakok”, hanem becsületes, törekvő emberek. Ugyanezt gondolja az O1G felfestésében, vagy bármilyen megjelenítésében részt vállalókról: értelmes, gondolkodó emberekről van szó. Azt azonban, hogy a három betű az utcai művészetek közé sorolható-e, egyikőjük sem tudná meghatározni. Nádudvari Noémi szerint az O1G sokkal inkább jelenség, vagy mozgalom. - Nekem inkább firka, de közben mégsem az, mert konkrét jelentést hordoz magában, szükséges egyfajta belső tudás a megértéséhez, mint a graffiti esetében – hangsúlyozta. Majd hozzátette: abból a szempontból viszont elrugaszkodik a műfajtól, hogy nem feltétlenül kell utcai felületen megjelennie, és egy adott közönség – a tüntetésen résztvevők – előtt már ismert volt a jelentése, míg a graffitinél ez általában nem egyértelmű. - Inkább fifikás népművészetnek tartom. Mindenki lehet önjelölt alkotó, az egyedisége és izgalmassága pedig főként abban áll, hogy még milyen felületet, formátumot lehet rá kitalálni, milyen rejtett lehetőségei vannak – fűzte hozzá a kurátor. Fekete Valér úgy látja, a street art rendkívül változatos megjelenési formáit tekintve, akár e felirat megjelenítését is tekinthetjük annak. - Van több tízezer művész, és több millió ember, aki csak a maga kedvére firkálgat, van, aki, ruhát köt fához, más képeket ragaszt ki, van, aki leírja a nevét ötszázezerszer az életében, megint más csak vonatokat fest, vagy csak falakat, van, aki legálisan, míg más illegálisan – részletezte. S hozzáfűzte: - ahogy kortörténeti emlékké vált egy „Ruszkik haza!” felirat, vagy épp egy Gerő, Rákosi nevével összefirkált kirakat az ötvenes években, úgy elképzelhető, hogy ezek a feliratok is megmaradnak majd egy kor lenyomataiként. Az alkotó ugyanakkor hangsúlyozta, elkeserítőnek tartja, hogy mindez ilyen elementáris erővel tört ki az emberekből. - El lehetne gondolkodni, hogy kerül olyan helyzetbe egy ország, hogy egy nagyon frivol és mocskos mondatot ír boldog-boldogtalan mindenhova. Szomorú, ha oda jut egy úgynevezett fiatal demokrácia, hogy az állampolgárok így tudják kifejezni legmélyebb megvetésüket egy politikai kurzussal szemben.
Szerző

A Tanár: a valóságtól sokszor elrugaszkodott sorozat

Publikálás dátuma
2019.01.13. 19:05

Fotó: RTL Klub
Perben, haragban vált meg az RTL Klub A Tanár első szériájának női főszereplőjétől, Ubrankovics Júliától, aki joggal hihette, Nógrádi Klaudia karakterével megfogta a szerencséjét.
Az eredeti sorozat, a Der Lehrer hihetetlen népszerűségre tett szert a német RTL-en (nálunk Tanárok gyöngye címen futott). A hatodik évad végén Klaudia német eredetije, Karin már a házasságot fontolgatta a főhőssel, Stefan Vollmerrel, az ideális tanárral, akivel az élet korántsem olyan tökéletes – különben a románcukat nem lehetett volna a végletekig húzni. A magyar változat első szériája is szép nézettséget mondhatott magáénak, mégis, a folytatásban Klaudia – ellentétben Karinnal – már nem tér vissza Bostonból. Van másik – juthat eszünkbe a bohóctréfa. A forgatókönyvírónak is minden bizonnyal eszébe jutott, A Tanár főhősének, Vasvári Szilárdnak (Nagy Ervin) egy percet sem hagyott, hogy Klaudia hiányát egy kicsit átérezze. Új tanév, új diákok, új tanárok érkeznek, és köztük egy régi szerelem is feltűnik Kovács Lilla igazgatóhelyettes személyében (Trokán Nóra), akinek bája még a kissé ügyefogyott történelemtár, Szeverin (Lengyel Ferenc) bátorságát is meghozza. Vasvári Szilárd a legreménytelenebb diákból is kihozza a maximumot, újabb védence Gyula (Varga Ádám), aki a javítóintézetből érkezett. Az aktuális tanmese arról szólna, hogy az előítéletesség, ami Rácz igazgatóban (Anger Zsolt) ölt testet, vakká tesz – ami igaz is −, bár elgondolkodtató: mennyire előítéletes az, aki egy bűncselekmény elkövetése után nem csapja ki a diákját, még ha örökölte is őt egy iskolai összevonással. Ám újabb lopás történik az iskolában – és aki egy kriminél többet látott, sejtheti, nem a meghurcolt Gyula a tettes. A kiváló színészek továbbra is a vállukon viszik a valóságtól sokszor elrugaszkodott sorozatot. Szeverint szinte irigyelni lehetett, hogy agyrázkódással befektetették egy rendezett kórházba – s bár van még ágy, szobatársa nincs. Egy drámai jelenet kedvéért viszont Vasvári Szilárdot a következetlenség mocsarába hajszolták: a valódi tolvaj lebuktatása a szívügye volt, de az önbíráskodás (gyilkossági kísérlet) már meg se kottyant neki. Infó: A Tanár RTL Klub, január 12.