Visegrádi euroszkeptikus tengelytörés

Publikálás dátuma
2019.01.18 10:45
Andrzej Duda lengyel, Áder János magyar, Andrej Kiska szlovák és Milos Zeman cseh államfő
Fotó: MTI/ Máthé Zoltán
Távolról sem olyan szoros a déli államok és a visegrádiak együttműködése, mint amit ezen országok vezető politikusainak nyilatkozatai sugallnak. Nem sokáig tarthat az érdekszövetség.
Matteo Salvini és Jaroslaw Kaczynski múlt szerdai találkozója után a nyugati sajtó egy része szoros keleti-déli együttműködésről beszél. Nyilvánvaló a kooperációs szándék egy mérsékeltebb euroszkeptikus szövetség létrehozására a jövő májusi európai parlamenti választás közeledtével, ugyanakkor az együttműködés nem lehet annyira széleskörű, mint amennyire azt Salvini reméli, hiszen bár Orbán Viktorral kiválóan megértik egymást, nem mellékes, a Fideszt nem zárták ki az Európai Néppártból, így minden bizonnyal az EPP tagja lesz az EP-választás után is. Politikailag nem érné meg a magyar kormánypártnak, hogy egy euroszkeptikus szövetséghez csatlakozzon. Ezért is fordult Salvini figyelme Varsó felé, s emiatt is tűnik inkább retorikai fogásnak Salvini azon tavaly szeptemberi, bécsi látogatása során elhangzott kijelentése, amely szerint „néhány hónap múlva Orbán Viktorral együtt kormányozzuk Európát”. Mennyire lelkesedik Szlovákia és Csehország a formálódó bevándorlásellenes tengely iránt? 2016-ban Robert Fico volt szlovák miniszterelnök az akkori parlamenti választás kampányának középpontjába a menekültválságot helyezte, s hozzá hasonlóan egy sor bevándorlásellenes kijelentést tett a 2017-es cseh parlamenti választás előtt Andrej Babis, aki ennek is köszönhette választási győzelmét. A milliárdos vállalkozóból lett politikus akkoriban úgy fogalmazott: „Elsősorban azért választottam a politizálást, hogy a csehekről gondoskodjak. Nem értem, miért kellene szíriai árvákkal foglalkoznom?” A 2015-ös lengyel választást Kaczynski pártja nyerte meg, s a győzelemben nagy szerepe volt a párt idegenellenességének. Emlékezhetünk arra is, hogy a Fidesz is a menekültellenességgel kampányolt a 2018-as magyar parlamenti választás előtt. Látszólag tehát a menekültkérdés közös nevezőre hozza a visegrádi államokat, így elvileg nincs akadálya annak, hogy a Róma-Varsó-Budapest tengely Pozsonnyal és Prágával is kiegészüljön. Valójában azonban utóbbi két fővárosban nem túl nagy a lelkesedés a formálódó unióellenes együttműködés, vagy ahogy Salvini Varsóban fogalmazott, az „új európai tavasz” iránt. Ennek pedig több oka van. Csehországban a kormány nagyobbik pártja, az ANO bevándorlásellenes ugyan, de az Európai Parlamentben a liberálisok padsoraiban foglal helyet, a koalíciós partner szociáldemokraták pedig értelemszerűen a szociáldemokrata frakcióban. Szlovákiában kicsit bonyolultabb a helyzet. A kormány legnagyobb pártja, a Smer az európai szociáldemokratákat erősíti, a Bugár Béla által fémjelzett Most-Híd az Európai Néppárt tagja, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) azonban a 2014-es EP-választásig a brit euroszkeptikus UKIP által dominált Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFD) frakcióban foglalt helyet, öt éve azonban nem jutott be az EP-be. Kizárható, hogy az azóta jóval mérsékeltebbé vált szlovák párt a májusi EP-választás után a szélsőségesen euroszkeptikus tömb társaságát keresné. Az SNS legszívesebben alighanem az Európai Néppárthoz csatlakozna, az SNS neve azonban még túl rosszul cseng ahhoz, hogy az EPP befogadja a politikai erőt. Ján Slota őrjöngéseit sokan még nem felejtették el. Andrej Danko SNS-s elnök egyelőre nem mutatott érdeklődést a Budapest-Varsó-Róma tengely iránt. A plágiubotrányba keveredett szlovák parlamenti elnök inkább hallgat, kivár, nem véletlenül tartják hazájában vérbeli sakkjátékosnak. Időnként azért kimutatja a foga fehérjét, Szlovákia például az ő kezdeményezésére nem írta alá tavaly decemberben az ENSZ menekültügyi megállapodását. Hangzatosan úgy fogalmazott, hogy még egy takarítónőt sem küldene a marokkói csúcstalálkozó közelébe. Ez kis híján kormányválsághoz vezetett, mert a kabinet legtekintélyesebb tagja, Miroslav Lajcák külügyminiszter válaszul lemondással fenyegetőzött. Végül Peter Pellegrini kormányfő vette rá a maradásra. Tavaly októberben pedig Danko azt követelte, a szlovák parlament a cseh mintájára álljon ki Magyarország mellett a Sargentini-jelentés ellenében. Ebből a kezdeményezéséből azonban semmi sem lett, s nem is tudni, hogy mennyire gondolta komolyan a szlovák parlamenti elnök. Danko számára az Európa-politika nem élvez prioritást. Nyilvánvaló azonban, azért sem mutat különösebb érdeklődést egy euroszkeptikus tengely iránt, mert nem akar szembemenni a kormány politikájával. A szlovák kabinet ugyan nem támogatja a menekültek kvóták szerinti elosztását az Unió tagországaiban, de nem is csatlakozik a menekültkérdésben keményvonalasnak számító Magyarországhoz és Lengyelországhoz. Jellemző, hogy Peter Pellegrini szlovák miniszterelnök tavaly novemberi olaszországi látogatása során azt is felajánlotta vendéglátójának: hazája ideiglenesen befogad a bősi menekülttáborba olaszországi menedékkérőket, hogy ezzel is mentesítsék az olasz költségvetést. Pellegrini ezzel arra a 2019-es olasz büdzsével kapcsolatos vitára utalt, amely az Európai Bizottság és a római kormány között alakult ki. Mindez azt jelezte: az euróövezethez tartozó Szlovákia számára sokkal fontosabb a közös uniós költségvetés sorsa, mint a menekültkérdés. Fontos leszögezni azt is, hogy Pellegrini soha sem támogatta Matteo Salvini olasz belügyminiszter bevándorlásellenes fellépését, sőt inkább óvatos elhatárolódás volt tapasztalható részéről, vagyis Pozsony semmiképpen sem csatlakozna egy Róma-Varsó-tengelyhez. Sokat elmond, hogyan is tekint Pozsony Budapestre Rastislav Kácer, volt magyarországi szlovák nagykövet nyilatkozata, aki tavaly júliusban a Denník N című lapban kifejtette, Magyarországon annyira rossz a demokrácia helyzete, hogy Budapestet most fel sem vennék az EU-ba. Orbán Viktor prófétának képzeli magát, ami autokrata törekvéseiben válik egyértelművé. Ami Andrej Babis cseh miniszterelnököt illeti, augusztus végén járt Olaszországban, szinte egy időben az Orbán-Salvini találkozóval. Jellemző azonban, hogy míg a magyar miniszterelnök a radikálisan bevándorlásellenes belügyminiszterrel találkozott, a cseh kormányfő a római Chigi palotában az olasz miniszterelnökkel, aki a menekültkérdést illetően sokkal mérsékeltebb és józanabb Salvininél. (A nemzetközi diplomáciában szokatlan, hogy egy miniszterelnököt ne a kormányfő, hanem egy minisztere fogadja.) Babis akkor úgy fogalmazott, Csehország egyetlen menekültet sem fogad be. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a cseh kormányfő egy bevándorlásellenes koalíció részese kívánna lenni. Üzletember, aki tisztában van vele: már csak anyagilag sem érné meg folyamatosan szembemenni az Európai Unióval. Azért is elképzelhetetlen lenne, hogy Babis Salvini társaságát keresné, mert ez akár azt is eredményezheti, hogy kizárják az ANO-t az európai liberálisoktól. Az ALDE ugyanis Emmanuel Macronnal szövetkezik az európai parlamenti választás közeledtével, márpedig Salvini épp a francia köztársasági elnököt tartja legnagyobb ellenfelének.  

Hamar egymás ellen fordulhatnak

Salvini feltételezések szerint azt reméli, hogy a következő Európai Parlamentben akár 150-200 euroszkeptikus képviselő foglalhat majd helyet, ami azt jelentené, hogy a bevándorlásellenes tömböt is figyelembe kell majd venni az EP fontos posztjainak elosztásánál. Ez merész jóslatnak tűnik ugyan, de a bevándorlásellenes frakció gyarapodása látványosnak ígérkezik. A legutóbbi mandátumbecslés szerint a Nemzet és Szabadság Európája (ENF) frakciója 74 képviselőre számíthat (ennek tagja az olasz Liga, az osztrák FPÖ), ami 37 képviselői hellyel több, mint amennyit a mostani frakcióban mondhat magáénak. Az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) viszont három képviselőt még veszíthetnek is, így 67 mandátumra számíthatnak (ez a PiS, illetve a brit toryk frakciója, utóbbi párt azonban kiesik a Brexittel). Salvini azt reméli, hogy ez a két tömb egymásra talál, de ez is felettébb optimista jóslatnak tűnik, hiszen eddig szinte semmi kooperáció sem volt közöttük az EP-ben. Salvini azért is kereshette meg Kaczynskit, hogy a két frakció működjön együtt a következő uniós parlamentben, hiszen a toryk távozásával az ECR egy igen fontos pártot veszít. Ha minden az olasz belügyminiszter elképzelései szerint alakulna, akkor még akár a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFD) is együttműködhet a bevándorlásellenes tömbbel, e frakcióban azonban olyan szélsőséges pártok foglalnak helyet, amelyek elfogadhatatlanok a mérsékelt euroszkeptikusok számára. Michal Potocki a Dziennik Gazeta Prawna munkatársa szerint Salvini azért is keresi annyira a PiS elnökének társaságát, mert elsődlegesen olyan pártokkal kíván szövetkezni, amelyek hazájuk kormányában is fontos szerepet játszanak. Nehéz azonban feloldani a Liga és a PiS között az Oroszországhoz fűződő viszonnyal kapcsolatos ellentétet. Mint Potocki írta, Kaczynskinak nem érdeke, hogy olyan párttal hozzák összefüggésbe, amely egyértelműen oroszbarát. (Salvini egy tavalyi interjúban azt mondta, „Oroszországban otthonosabban érzem magam, mint egyes uniós országokban”. Egyúttal többször bírálta a Moszkvával szembeni uniós szankciókat.) Gazdasági kérdésekben sem teljes az összhang. Salvini ugyanis a kohéziós alapok megvonását akarja a közép-európai országoktól, ami különösen komoly érvágás lenne Varsó, illetve Budapest számára. Hiába tehát az érdekszövetség Róma, Varsó, illetve Budapest között, tengelyről túlzás beszélni, az együttműködés csak ideig-óráig tarthat. Hamar egymás ellen fordulhatnak politikusaik.

Frissítve: 2019.01.18 10:48

Élve megégettek egy bangladesi lányt, aki zaklatással vádolta iskolaigazgatóját

Publikálás dátuma
2019.04.18 11:54
Tüntetők Nuszrat gyilkosainak felelősségre vonását követelik Dakkában
Fotó: AFP/ STR
Élve felgyújtották a diáklányt, aki nem volt hajlandó visszavonni vallomását arról, hogy intézményvezető irodájában szexuálisan molesztálta.
Diáktársai petróleummal leöntöttek és felgyújtottak egy bangladesi lányt, mert szexuális zaklatással vádolta meg az iskolaigazgatót. Nuszrat Dzsahan Rafi belehalt égési sérüléseibe - számolt a BBC. A 19 éves lány egy Feni nevű kisvárosban élt, és egy helyi muszlim oktatási intézményben, medreszében tanult. Március 27-én az igazgató behívatta irodájába, és fogdosni kezdte. A lány kiszaladt a szobából, mielőtt még jobban elfajulhatott volna a helyzet.  
A bangladesi nők az erős társadalmi és családi nyomás hatására általában inkább hallgatnak a hasonló ügyekről.
Nuszrat azonban családja támogatásával még aznap a rendőrséghez fordult. Egy rendőr filmre vette a zaklatott lány vallomását, amelyet nem nagy ügynek nevezett. Az igazgatót végül őrizetbe vették, de a helyiek - politikusokat is beleértve - tüntetésen követelték szabadon engedését.   Április 6-án Nuszrat záróvizsgázni indult iskolájába. Vallomása szerint egy diáktársnője felhívta az iskola tetejére azzal az ürüggyel, hogy egyik barátját megverték. Amikor a lány felért, négy-öt burkába öltözött társa körbefogta, és azt követelte tőle, hogy vonja vissza feljelentését. Nuszrat megtagadta ezt, mire leöntötték petróleummal, és felgyújtották.
Eredetileg öngyilkosságnak akarták álcázni, de a lány túlélte, és vallomást tudott tenni.
Nuszrat testének 80 százaléka megégett. A helyi orvosok Dakkába szállíttatták, hogy megfelelő ellátást kapjon, azonban április 10-én meghalt. Temetésén ezrek jelentek meg.
Nuszrat halála tüntetésekhez vezetett, és ezrek adtak hangot dühüknek a közösségi oldalakon.
A rendőrség 15 embert vett őrizetbe az ügyben. Az iskolaigazgató továbbra is őrizetben van, a lányt filmre vevő rendőrtisztet pedig áthelyezték. Sejk Haszina Vazed bangladesi miniszterelnök azt ígérte Nuszrat családjának, hogy a lány meggyilkolásáért felelős összes embert bíróság elé állítják. A Banglades Mahila Parisad nevű jogvédő csoport szerint 
2018-ban 940 esetben követtek el nemi erőszakot az ázsiai országban.
Kutatók úgy vélik, hogy a valós szám ennél jóval nagyobb lehet. 2009-ben a bangladesi legfelsőbb bíróság elfogadott egy rendeletet, amely szexuális zaklatási ügyekkel foglalkozó irodák létrehozását javasolja az oktatási intézményekben, ahová a diákok benyújthatnák panaszaikat. Azonban egyelőre csak kevés iskola valósította meg a kezdeményezést.
Szerző
Frissítve: 2019.04.18 12:03

Halálra rémültek a brit pártok a választásoktól

Publikálás dátuma
2019.04.18 10:20
Az euroszkeptikus pártok is megkezdték kampányukat az EP-választásokra
Fotó: AFP/ DANIEL LEAL-OLIVAS
A brit szavazók a május másodikai helyhatósági és az esetleges európai parlamenti voksolást jobb híján második népszavazásként fogják kezelni.
Kevesen ismerik jobban a szigetország közpolitikai és helyi közigazgatási rendszerét, mint Tony Travers, a Londoni Közgazdaságtudományi Egyetem (LSE) professzora. A politológus a napokban Londonban dolgozó külföldi tudósítókat tájékoztatott a közelgő részleges helyhatósági választásokhoz fűződő várakozásról. A biztosra vehető szavazás mellett természetesen sok szó esett az Európai Tanács múlt heti csúcsértekezlete után sebtiben kitűzött európai parlamenti voksolásról is. Utóbbival kapcsolatban a professzor úgy fogalmazott, hogy a két nagy párt először „halálra rémült” az azonnali jelöltállítás perspektívája hallatán, hiszen a legutóbbi, 2014-es EP-próbatételen a Munkáspárt a második, a Konzervatív Párt a harmadik helyre szorult a 24 képviselői helyet elnyerő az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) mögött. Azóta pedig egyetlen téma tartja lázban, egyben osztja meg a társadalmat: a 2016-ban megszavazott, de azóta sem végrehajtott Brexit. Az éppen walesi gyalogtúrán tartózkodó Theresa May kormányfő elvileg mindent elkövet, hogy majd amikor az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk tanácsa ellenére kéthetes szünetre szanaszét széledt parlamentje ismét összeül, gyorsan elfogadtassa a brüsszeli szerződést, így megússza a „megalázó” EP-választást. Erről egyébként az LSE dán származású professzorasszonya, Sara Hobolt elmondta, hogy „hagyományosan másodrangú szavazásnak számít”, amit alacsony részvétel, a kormány megleckéztetésének szándéka és a szélsőséges pártok támogatása jellemez. Ha az Egyesült Királyság egyáltalán az urnák elé járul, a Brexit nyilvánvalóan a legfontosabb, de nem az egyetlen befolyásoló tényező lesz. Az arány egyébként megváltozott, jelenleg 54 százalékon állnak a „maradás” és 46 százalékon a „kilépés” hívei. Nagy kérdés, mennyire ragadja meg a véleménynyilvánítás lehetősége a lakosság fantáziáját, milyen lesz a részvételi arány? 2014-ben szerény 34 százalékos volt. További izgalom forrása lehet, vajon a 2016-os „maradók” továbbra is a Munkáspárt, illetve a Konzervatívok kötelékében maradnak, vagy a népszavazás megismétlése mellé állt pártokat, a Liberális Demokratákat, illetve a még éppen formálódó Change UK-t (Változás) támogatják? Utóbbi alapja a munkáspárti és konzervatív frakcióból nemrégiben kivált tizenegy képviselőből álló The Independent Group (TIG, vagy Tiggers) parlamenti csoport. Az már biztos, hogy nem valósul meg a libdembek ötlete, hogy a maradáspártiak „egy zászló alatt”, közös listán szálljanak csatába, pedig egyes elemzők szerint így több mandátumra számíthattak volna. Figyelmet érdemel majd, vajon az eredeti „távozók” Nigel Farage új pártjában, a Brexit Pártban, vagy a foszladozó UKIP-ben találják- e meg új otthonukat. Az utóbbi napok közvélemény-kutatási adatai szerint az EP-választással kapcsolatban a szavazók 24 százaléka támogatja a Munkáspárt, 16 százaléka a Konzervatív és együttesen 29 százalékban, fele-fele megoszlásban a Brexit Párt és a UKIP jelöltjeit. Kínos, hogy a 2010-2015 között a kormánykoalícióban részt vevő Liberális Demokraták ugyanúgy 8 százalékon állnak, mint a westminsteri parlamentben egyetlen hellyel rendelkező Zöldek és a még gyermekcipőben is alig járó Változás. Tony Travers a részleges, Londont ezúttal nem érintő május másodikai helyhatósági választások kapcsán is a két nagy párt pozícióvesztését jelezte előre. Az EU-kapuzárás késlekedése a kormánypárt és a Munkáspárt tekintélyének egyaránt árt. Általános az egyetértés abban, hogy a kormány és a politikusok „rettenetesen” végzik a dolgukat. Akár egy, akár két voks válik valósággá, alkalmat kínál a Westminster elleni tiltakozásra, a kétpártrendszer töredezésének felgyorsítására. 

Működésben az álhír-gyártás

A 2016-os referendum előtt a távozáspárti Leave. EU kampánycsoport álhíreket gyártott – derül ki a Channel 4 nyomozásából. A csatorna leleplezte, valószínűleg megrendezték azokat a fényképeket, melyeken „migránsok” nőket támadnak meg Londonban. Egy videóról pedig, amely azt volt hivatott bejelenteni, hogy a migránsok milyen könnyen bejutnak Nagy-Britanniába hajóval, kiderült ugyancsak megrendezett lehet, a hajó ugyanis műholdadatok alapján sosem hagyta el a brit partokat. A kampánycsoport - melynek tulajdonosa Aaron Banks milliárdos üzletember – tagadta a vádakat. Jo Stevens munkáspárti képviselő pedig arra figyelmeztetett: helyhatósági és talán európai parlamenti választások közelednek, de nem zárható ki egy előrehozott parlamenti választás és megismételt népszavazás sem, de még mindig nem sikerült szabályozni az álhírek terjedését. (Népszava)

Frissítve: 2019.04.18 10:20