Tragédia: kisgéppel tartott új csapatához, a tengerbe zuhanhatott a sztárfutballista

Publikálás dátuma
2019.01.22. 11:36

Fotó: LOIC VENANCE / AFP
Az argentin Emiliano Salát hétvégén 15 millió fontért igazolta le az angol élvonalbeli Cardiff City együttese, de most nagyon úgy fest, ő is azon a repülőn volt, ami éjszaka Franciaország és a Brit-sziget között lezuhant.
Ami biztos: tegnap késő este egy a franciaországi Nantesból érkező kisrepülőgép 2 fővel a fedélzetén eltűnt a La Manche-csatornában található Alderney szigete közelében. A gép 5000 láb magasan repült, amikor a szintén a Csatorna-szigetekhez tartozó Jersey légiirányítóitól engedélyt kért ereszkedésre. A pilótával akkor szűnt meg a kapcsolat, amikor a kisgép 2300 láb magasan járt.

Innentől csak találgatni lehet, mi történt, mindenesetre a gép nem érkezett meg Cardiffba, és nincs hír arról, hogy másutt leszállt volna. A mentőcsapatok hamar elindultak az utolsó észlelési helyére, de éjjel 2 óra tájban a romló időjárási körülmények miatt fel kellett függeszteniük a keresést. A feltételezett baleset idején még csak enyhe eső, és nem túl erős szél volt a környéken, így aligha ez okozta a tragédiát.

Eleinte még csak pletykaszinten terjedt, de most már a hatóságok szerint is egyre valószínűbb, hogy a fedélzeten lévő utas Emiliano Sala lehetett, akit szombaton klubrekordot jelentő 15 millió fontért szerzett meg a Premier League-ben szereplő Cardiff City a Nantestól. A korábban a Bordeaux együttesében is megfordult 28 éves argentin csatár 4 idény alatt 117 meccsen összesen 42 gólt rúgott a Nantes színeiben. A mostani szezonban különösen jól ment neki, 13 bajnoki- és kupagólt termelt, ennél Franciaországban csak ketten, köztük Kylian Mbappé szerzett többet.

Az angol élvonal egyetlen walesi klubjával három és fél éves szerződést írt alá, a katasztrófa előtt még azt nyilatkozta: "alig várom, hogy edzésbe álljak az új csapattársaimmal."
Félő, hogy ez már sosem történik meg.
Szerző

Hegyi Iván: Csak a játékra nincs keret

Publikálás dátuma
2019.01.22. 10:35

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
A hazai átlagfizetés hússzorosát viszik haza a labdarúgó NB I-ben szereplők, akiknek pályán mutatott produkciója egyáltalán nem indokolja a kiemelt javadalmazást.
Leginkább a „döbbenetes” jelzőt olvastam azzal kapcsolatban, hogy egy múlt heti európai összeállítás szerint az NB I labdarúgói átlagban ötmillió forintot keresnek havonta. Magam nem lepődtem meg, több okból sem. Egyrészt Muszbek Mihály sportközgazdász már a múlt nyáron valószínűsítette: a hazai labdarúgás kétszáz legjobban fizetett emberét – játékost, edzőt, klubvezetőt – a középértéket tekintve 52,8 millió forinttal „dobják meg” évente, azaz csaknem négy és fél millióval havonta. Másrészt magától értetődik, hogy növekvő bevételek esetén emelkednek a bérköltségek is.
A bibi csak az, hogy a magyar labdarúgás szereplői nem piaci alapon tesznek szert mind nagyobb juttatásra. Az ősszel az FTC 10 999-es nézőátlaga nyomán 2863-ról 3068-ra emelkedett az itthoni első osztály látogatottsági középértéke, de mondani sem kell, a jegyekből származó summa pusztán a töredéke a költségvetésnek, ahogyan az ajándéktárgyakból, de még a túlárazott tévébevételekből származó jövedelem is. A pénzügyi kigömbölyödés alapja az állami szponzoráció, ennek tulajdonítható – nem feltétlenül köszönhető –, hogy a fizetések mind magasabbra szöknek, a részarányuk már a bevételek 63 százalékát teszik ki.
A magyar futball még sincs beljebb, mint korábban. A Vidivé változott Videoton hatévenkénti Európa Liga-csoportkörös szereplése kevés az üdvösséghez, pláne úgy, hogy hazánk másik három – a legtöbbször mind a négy – képviselőjét már júliusban és augusztus első hetében, az előszezonban kiselejtezik. (Akkor is, ha a vetélytárs albán, azeri vagy luxemburgi.) Magyarország az UEFA-együtthatók alapján megállapított rangsorban a 33., a FIFA világranglistáján – Ghanával holtversenyben – az 51-52. helyen áll. Az adatok egyike sem tükrözi vissza a busás ráfordítást; a jelek arra vallanak, hogy a kiadás egyelőre jobban megy, mint a beadás. Bár a nagyvonalúság sokaknak beadható, ahogyan a versenyszellemet, úgy a sikerességet sem javítja az állam bőkezűsége...
Hogy mennyire viszonylagos a bőség, azon elgondolkodhattam a Leverkusen–Mönchengladbach német bajnoki mérkőzésen is, amelyet volt szerencsém kommentálni a Sport Tv-ben. A Bayer a tizedik helyen áll a Bundesligában, több veresége van, mint amennyi győzelme, azaz legföljebb európai középcsapatnak nevezhető, azzal együtt is, hogy az EL-ben még áll, miután elsőként zárta gyógycsoportját (a további helyezések sorrendjében: FC Zürich, Larnaka, Ludogorec). Na most: ez a Leverkusen tizenöt olyan labdarúgót számlál, akinek az értéke legalább 10 millió euró. A Vidi FC keretében viszont mindössze négy játékos értéke haladja meg az egymillió eurót. Tetszik érzékelni a különbséget? A differencia másként is kifejezhető. A Leverkusen a legjobb 32 között a Krasznodarral találkozik; az orosz csapat néhány éve 5-1-gyel és 3-1-gyel ejtette ki a Diósgyőrt, és nyilván hasonlóképpen csúnyán bánna el a boldogtalan magyar kupareprezentánsok túlnyomó többségével. 
A keret valódi értékét persze nem a lajstromban, hanem mindenekelőtt a pályán lehet megtapasztalni, ezt bizonyította az összesen 19 milliós Vidi kettős győzelme az 50 millióra taksált – az Európa-ligában nyújtott produkciója (egy győzelem, öt vereség, negyedik hely) alapján két fillért nem érő – PAOK Szalonikivel szemben. De az eltérést nem lehet sorozatosan eltüntetni a pázsiton. Márpedig az a szomorú helyzet, hogy még közvetlen környezetünk versenyben lévő reprezentánsai közül is a Viktoria Plzen játékosgarnitúrájának értéke 19, a bécsi Rapidé 36,5, a prágai Slaviáé 46,5, a zágrábi és a kijevi Dinamóé 50, illetve 85,5, a Sahtyor Donyecké 114, a Salzburgé 126,5 millió eurót tesz ki. 
Az, hogy a fizetések tekintetében a hazai átlag hússzorosára ugrott a magyar klubokban foglalkoztatott futballisták jövedelme, belügy. Ez nem segít sem a Torpedo Zsogyino-, sem az Észtország-szindrómán. A lépéstartáshoz jelentős fejlődésre volna szükség. Nemrégiben viszont azt olvastam egy „pozitív” értékelésben: a válogatottban azért lehet némi remény, mert feltehető, hogy a kezdő csapatot főként légiósok alkotják majd, a tizenegybe alig kerül be NB I-es labdarúgó.
Ennek örülünk?
Témák
labdarúgás

Babos párosban elődöntős, Fucsoviccsal viszont kikapott az Australian Openen

Publikálás dátuma
2019.01.22. 08:51
Illusztráció
Fotó: Facebook/Fucsovics Marci
Babos Tímea oldalán a francia Kristina Mladenoviccsal címvédőként győzött az ausztrál nyílt teniszbajnokság női páros versenyének negyeddöntőjében. A Melbourne-ben zajló tornán a teniszező Fucsovics Mártonnal alkotott vegyes párosa kikapott a második helyen kiemelt Nicole Melichar, Bruno Soares duótól, így nem jutott a legjobb nyolc közé.
Babosék két szettben győzték le az amerikai Raquel Atawo és a szlovén Katarina Srebotnik alkotta párost, a találkozó 1 óra 17 percig tartott. Az első játszmában sokáig mindenki hozta a saját adogatását, aztán Babosék 5:4-es vezetésnél három játszmalabdához jutottak, és a másodikat ki is használták. A második játszma második játékában a címvédő ismét brékelhetett volna, de ezt hárította az ellenfél. A szett végén azonban 6:5-ös vezetésnél fogadóként sikerült lezárni a meccset. Az elődöntőben az amerikai Jennifer Brady és Alison Riske lesz az ellenfél.
Eredmény:  női páros, negyeddöntő: Babos Tímea, Kristina Mladenovic (magyar, francia, 2.) – Raquel Atawo, Katarina Srebotnik (amerikai, szlovén, 9.) 6:4, 7:5
A Babos Tímea, Fucsovics Márton alkotta magyar duó a szombati győzelmét követően kedden két szettben maradt alul a Nicole Melichar, Bruno Soares második helyen kiemelt amerikai, brazil kettőssel szemben. Az első szett második gémjében Fucsovics elvesztette adogatását, a másodikban pedig rögtön az elsőt nem tudta hozni, majd 2:4-nél Babos szervajátékánál is az összeszokottabb ellenfél játszott pontosabban. A mérkőzés mindössze 48 percig tartott. Eredmény: vegyes páros, nyolcaddöntő: ---------------------------- Nicole Melichar, Bruno Soares (amerikai, brazil, 2.)-Babos Tímea, Fucsovics Márton 6:3, 6:2
Frissítve: 2019.01.22. 08:52