Fideszes igazság

Újabb jobboldali sajtósiker: Varga Istvánnak, a Fidesz frissen összeeszkábált médiaalapítványa elnökének úgy sikerült „megvédenie” a kormányzati médiapolitikát a 24.hu interjújában, hogy az érvei közé egyetlen igaz állítást sem sikerült beemelnie.

Varga azzal kezdi, hogy felemlíti az eredeti bűnt, amikor a megyei lapokat harminc éve úgymond átjátszották az Axel Springernek, „ami igazán nem keresztény, konzervatív értéket képvisel. Akkor eltolódott minden a baloldalra”. Ehhez képest az Axel Springer a Fidesz bajorországi testvérpártjához, a CSU-hoz áll közel – ennyit az eltolódásról.

A fideszes képviselőből médiacézárrá lett kuratóriumi elnök következő mondása szerint a magyar médiapiacon jelenleg is balliberális túlsúly van. Naná: az összes megyei lap, az összes országos elérésű rádió és a teljes közmédia a Fideszé, ugyanúgy, mint a vezető hírportál és a legnagyobb kereskedelmi tévécsoport. A riporter rá is kérdez, hogy pontosan melyik piaci szegmensben vannak túlsúlyban a liberálisok, de erre más csak az a válasz, hogy „ne ejtsünk krokodilkönnyeket a liberális sajtóért”.

Rendben, ne ejtsünk, hallgassuk inkább Varga urat, mint mond arra, hogy a teljes – tehát a Buci Macitól a mindmegette.hu-ig terjedő - sajtó összes reklámbevételének jóval több mint fele a fideszes médiagömböchöz folyik be. (A közéleti-politikai szegmensben kb. 80-20 az arány a narancsos pártorgánumok javára.) Erre is van persze NER-konform magyarázat: „kormánydöntés alapján a nyomtatott médiakultúra megmentése közérdek”.

Lefordítom, hogy a szakmán kívüliek is értsék. Jó, régen sem az volt a baj a megyei lapokkal, hogy baloldaliak voltak, hanem az, hogy nem a Fidesz szerkesztette őket. Rendben, nincs balliberális médiatúlsúly, de a liberálisok amúgy sem érdemelnek szánalmat. Oké, a pénz a fideszes sajtóba csorog, de nincs mit tenni, a kormány így döntött.

A folytatás is hasonló színvonalú. Varga István szerint nincs gond a piaci és hírmonopóliumot építő médiaalapítvánnyal, mert „a GVH megvizsgálta és rendben találta az ügyletet”. Amikor a riporter emlékezteti rá, hogy a versenyhatóság nem vizsgálhatta az összevonást, nem jön zavarba: üsse kő, nem vizsgálta, de „tudomásul vette” (nem tehetett mást, miután a kormány nemzetstratégiai érdekűvé minősítette a bulit, kivonva a GVH hatásköréből).

„Nyugaton is markánsan elkülönül a két oldal médiája” - zárja le a vitát Varga István, ami akár igaz is lehetne, de nem az: nyugaton valójában a közpénzből fönntartott közszolgálati sajtó különül el minden egyéb, a piacról élő kiadványtól – vagyis az éles választóvonal nem a politikai oldalak között húzódik -, míg nálunk az állami MTVA-t ugyanúgy az adófizető tartja el, ahogy az alapítványi Origót meg Figyelőt.

A tanulság: vagy az van, hogy a Fidesz médiagólemének létrehozása körül minden törvényes és etikus, csak épp a legfőbb illetékes nem érti (ezért aztán elmagyarázni sem képes), vagy pedig az, hogy törvénysértő módon, adóbefizetésekből építenek pártmédiát, de még nem találták meg a megfelelő embert, aki hihetően tudna hazudni róla.