szépirodalom;versek;Ady;

- Lackfi János versei (Ady-átiratok)

Ad notam Őrizem a szemed; Üdvözlet a győzőnek

Leviszem a szemetet

Már vénülő kezemmel

Viszem le a szemetet,

Már vénülő szívemre

Szedem a gyógyszereket.

Jósoltak világvégét,

Hálnék és halnék veled,

De elmaradt a csim-bumm,

Szép apránként vége lett.

Már vénülő kezemmel

Masszírozom lábadat,

Már vénülő szememben

Ráncaid lánca megszakad.

Nem tudom, hová röppensz,

De elkapom a bokád,

És beugrom utánad,

Ha elnyel valami kád.

Tűzijáték a győzőnek

Most tapossátok mindet agyon,

Úgy, tiporjátok mindet agyon,

Víz-vesztes PET-palackjainkat,

Az anyag újra élni akar!

Újrahasznos nép a magyar,

Langyos gulyásban ült s kapott

Akciós Mégolcsóbb Terméket,

Hűségkártyára pontokat.

Ömlik a GDP a gyárban,

Kolduskalapba hull apraja,

De hiszen véres a kezünk még,

Hivatal mindenütt, hivatal!

Jók voltunk ágyútölteléknek,

Cserepadon kis magyarok,

Nyüszítve futnak ölebek,

Tűzijáték a győzőnek! 

Érthetetlen, nemzetietlen, dekadens, fajtalan – egyfelől; költőzseni, iránymutató orákulum, a magyar társadalmi progresszió emblematikus figurája, aki szembefordult a félfeudális Magyarországgal – másfelől. Ady Endre alakjának, szerepeinek, költészetének és publicisztikájának megítélése már a kortársai számára is széles skálán mozgott a fentebb említett pólusok között. Tesszük hozzá: ahogy egy plurális és mediatizált társadalomban ez normális. Nincs ez másként ma sem, a vélemények éppúgy szóródnak róla, mint régen.