sorozat;Szilveszter;színész;Duna TV;

2019-01-27 18:00:00

Sebes György: Hatalmasok hatalma

Petőfi Sándor sorai ma is érvényesek. Nem véletlenül, hiszen saját tapasztalatából indult ki. „Miénk a hatalom / Az emberszív felett: / Idézni egyaránt / Mosolyt vagy könnyeket”. 1844-ben vetette papírra e sorokat, amikor maga is a világot jelentő deszkákon igyekezett maradandót alkotni. A Színészdal című vers igazságát az élet igazolja napjainkban is, amikor színészeket nemcsak a színpadon láthatunk, hanem filmeken, tévében, meg különböző talk-showkban is. A kérdés csak az, hogy a költő szellemében működnek-e mindig. „Mi szép, mi szép, mi szép / A mi föladatunk! / Legyünk büszkék reá, / Hogy színészek vagyunk” – így Petőfi.

Mostanában azonban gyakran hideglelős érzéseink lehetnek, ha színészek lépnek fel tévéműsorokban. Tudják, amikor az ember szinte el sem hiszi, amit lát, s egyre kínosabban feszeng a produkciók közben. Ilyen az, amikor viccesnek szánt jelenetekkel és keretjátékokkal igyekeznek fenntartani a figyelmet, mint például a Duna TV szilveszteri műsorában. Vagy említhetnénk az RTL Klub Szenzációs négyes című, vetélkedőnek álcázott borzalmát, ami közben az egyik zsűritag, Alföldi Róbert is többször kénytelen volt megjegyezni, hogy az épp látott szám már minden képzeletet alulmúlt. Vagyis gyakran kiderül, hogy nevettetni, vagy szórakoztatni nem is olyan könnyű.

Vannak persze követendő példák is, kár, hogy többségük a régmúltból. Az archív felvételekből minőségi műsort közvetítő M3-as csatornán például nemrég az 1987 szilveszteri programot ismételték. És egy pillanatig nem volt kínos, amit láttunk, sőt, nagyon élveztük minden percét. Nem véletlenül. A magyar színészek színe-java gyűlt össze annak idején a Fészek Klubban egy tehetségkutatónak álcázott Szín-házibulira (ez volt az adás címe). Vitray Tamás vezette a műsort, a tőle megszokott profi módon, de néhányszor dalra is fakadt. Szilágyi Jánossal előadták a Hegedűs a háztetőn egyik „slágerét” – Szeretsz engem? -, persze sok humorral, hiszen két konkurens riporterről volt szó. A végén, amikor összeölelkezve eltávoztak, láthattuk, hogy kis cetliket is tűztek egymás hátára, rajta, hogy a másik „hülye”. És a show tele volt hasonló ötletekkel. Schütz Ila és Sztankay István – amúgy is feledhetetlen páros – Dollyval és Novai Gáborral adott elő egy számot, mintha egymás tükörképei lennének. Jó volt látni azóta elhunyt művészeket erejük teljében. Kálmán György – tőle szokatlan módon – még dalra is fakadt. Psota Irén az Omega együttessel adta elő a Régi csibészeket, Bessenyei Ferenc Cserháti Zsuzsával, Darvas Iván pedig Pápai Erikával lépett fel. Felejthetetlen Törőcsik Mari, aki ezúttal Presser Gáborral énekelte a Trombitás Frédit. Frenetikus volt Mikó István, aki Pitti Katalinnal együtt komédiázott. Volt még Cini Labor – a Z’zi Labor mintájára – csak ebben Zalatnay háta mögött hat nagyszerű színész – köztük Székhelyi József és Szilágyi Tibor – tercelt és csujogatott.

Alig több mint egyórás műsort láthattunk, amiben nem volt üresjárat. Kitűnő művészek vállaltak apró szerepeket (is) és megmutatták benne, hogy milyen nagyok. Hat operaénekes például az egykor nálunk is népszerű King's Singers magyar változatával szórakoztatott, hat remek színésznő pedig Karády Katalint utánozta (és parodizálta egyben). Csúcs volt, amikor Katona Klári és Hernádi Judit a Ripacsok című Sándor Pál-film betétdalát – Egyedül nem megy – énekelte és játszotta el úgy, hogy azt még az eredeti Kern-Garas kettős is irigyelhette. És végül az egykori színészzenekar – benne a filigrán Gesztesi Károllyal, s az azóta már csak az emlékekben élő Bubik Istvánnal és Sipos Andrással – Petőfi megzenésített Színészdalát adta elő. Méltó lezárásaként egy pompás estének.

Ma már ilyen nincs. És valóban, hiányoznak a megismételhetetlen színész-nagyságok, de az olyan programok is, amikben úgy brillíroz(ná)nak, hogy közben a nézőnek nem kell kínosan feszengenie. Ugyanakkor egy mai népszerű – és kissé celebként is működő – színész példája azt jelzi, hogy azért van remény.

Hajdu Steveről van szó, akit (túl) gyakran láthatunk a tévében. Ott volt a Heti Hetesben, napjainkban az ATV vasárnap esti, Bochkor Gábor nevével fémjelzett beszélgető(?) műsorában vesz részt. A Szenzációs négyesben is benne volt, természetesen, s ott is igyekezett poénkodni, civilként viselkedni. Mindez már sok (belőle és tőle). Ám egyszer csak – némiképp váratlanul – kiderült, hogy még nem felejtett el játszani, sőt jó színész. Egyik szereplője ugyanis az RTL Klub idén indult sorozatának, a Drága örökösöknek. Egy falusi tűzoltót – azaz katasztrófavédőt – alakít, remekül. Tulajdonképpen nem csinál semmi különöset, ám abban tökéletes. A legnagyobb dicséret, hogy egy pillanatig nem jut eszünkbe, hogy Hajdu Stevet – a nagy dumás, mindenről véleményt formáló celebet - látjuk. Nem, a helyi (Ökörapáti) egylet egyik tagja, egy botcsinálta hősszerelmes és fontoskodó figura lép elénk esténként. Vagyis a színész – minden maszk, vagy külső eszköz nélkül – úgy tud átlényegülni, ahogy azt a szerep megkívánja.

Sinkovits, Kállai, Bessenyei, Darvas, Psota és a többi egykori nagy valóban úgy játszott, ahogy Petőfi írta: övék volt a hatalom. Hajdu Steve – és még néhány pályatársa – azzal a reménnyel kecsegtet, hogy egy új korszak egészen új körülményei között is lesznek (vannak) utódaik.