Elhunyt Dusan Makavejev, a betiltott botrányfilmek világhírű rendezője

Publikálás dátuma
2019.01.25. 17:58

Fotó: MARCELLO MENCARINI / AFP
Nyolcvanhét éves korában, Belgrádban meghalt Dusan Makavejev filmrendező, forgatókönyvíró, producer és újságíró – adta hírül a szerb Blic nevű napilap.
Makavejev 1965 és 1993 között, a világ számos pontján viszonylag kevés, összesen kilenc, ám ennek ellenére jelentős, sokszor provokatív nagyjátékfilmet készített. W. R., avagy az organizmus misztériuma (1971) című alkotását Jugoszláviában Lenin emlékének és a kommunizmus „szent” eszméjének megsértése miatt tiltották be. Sőt, Makavejev disszidálni kényszerült. Ő jegyzi a filmtörténet egyik legprovokatívabb alkotását, a Sweet Movie-t is, amelyet az 1974-es cannes-i filmfesztiválon mutattak be – ezt viszont több nyugati országban tiltották be. 
Szerző

Bodzavirágok muzsikája - Bozzay Zina a Fonóban

Publikálás dátuma
2019.01.25. 12:30

Fotó: ELDER RECORDS
Az Egyesült Államokban élő énekesnő, Bozzay Zina Music of Elderflowers (Bodzavirágok muzsikája) – Magyar népdalok kézműves átiratban címmel jelentette meg új lemezét, amelyen kárpát-medencei népzene hallható, egészen egyedi értelmezésben és feldolgozásban. A budapesti bemutatót a Fonóban tartják szombat este.
Bozzay Zina édesapja magyar, de ő már San Franciscóban született és nőtt fel. Zeneszerzésből szerzett mesterdiplomát, de ekkor még nem gondolta, hogy – gyökereit kutatva – professzionális énekesként és komponistaként kárpát-medencei népzenével szeretne foglalkozni. „Korábban a saját zeneszerzői világom és a magyar népzene még egyáltalán nem kapcsolódott össze. Aztán ahogy fokozatosan megismertem a magyar népdalok csodálatos gazdagságát, egyre mélyebben meg akartam ismerni ezt a kiapadhatatlan kincsestárat. Mostani zenekarommal, a Vadalmával már teljesen természetes számomra, hogy saját kompozícióim is a népzenéből bontakoznak ki. Nagyon vonzónak találom azt a szimbolikát, filozófiát, költészetet és életmódot, amely a magyar népzene előadásához kötődik” – mondja a Népszavának Zina. Szenvedélyes érdeklődéséből logikusan következett, hogy Magyarországra jött tanulni. Többek között Fábián Éva (Óbudai Népzenei Iskola), Navratil Andrea népdalénekes és Agócs Gergely (Hagyományok Háza) volt a mestere, de sok időt töltött falusi énekesek társaságában is, s ezáltal szépen megtanult magyarul. Az elmúlt tíz évben magyar népzenei indíttatású (saját szerzeményeket is felvonultató) koncertjeivel sikerrel szerepelt New Yorkban, Los Angelesben és San Franciscóban, az utóbbi négy évben pedig már a Vadalma együttessel lép színpadra. Mindig arra törekszik, hogy az adott népdalt eredeti, tiszta formájában is bemutassa, feldolgozásai azonban sokszor merészek, újszerűek. Zenésztársaitól (ld. keretes írásunkat) gyakran kéri, hogy tanulmányozzák és előadásukba építsék be a hagyományos magyar népi hangszerek, így a tekerő, a koboz, az ütőgardon, a duda vagy a falusi brácsa hangzását. A Music of Elderflowers – Magyar népdalok kézműves átiratban című projekt (lemez és turné) Zina eddigi törekvéseinek egyfajta összegzése. A lemezanyagot játszották már Kaliforniában, New Yorkban (Brooklynban és Manhattanben is), valamint Szatmárnémetiben és Debrecenben. „Zinát példaként tudom állítani mint korunk igényeinek megfelelő, de a magyar népdalok lelkületét szakmai alázattal megtartó komponistát” – vélekedik róla tanára, Fábián Éva. A Fonó népzenei igazgatója, Berecz István szerint „Zina a klasszikus zene felől közelíti a magyar népdalt, és a cselló-hegedű hangszerelésben, a két csodálatosan virtuóz zenész kezén, felfogásában tovább virágzik hagyományos zenénk – újabb és újabb színeit megmutatva.” Cserepes Károly zeneszerző úgy látja, „szép és eredeti anyag született, amely olyan, mint egy bélyegsorozat: minden darabja ugyanarról szól, finom, árnyalatnyi különbségekkel.” Mindeközben Zina már a folytatást tervezi: annyira bőséges a repertoárja, hogy a Vadalmával szinte bármikor felvehetne egy második lemezt. Viszont tanítani is szeretne, hogy az amerikai diaszpórában minél többen megismerjék és megszeressék őseik szülőföldjének dalkultúráját.    Infó Bozzay Zina és a Vadalma együttes lemezbemutató koncertje Vendégek: Fábián Éva, Navratil Andrea, Agócs Gergely Január 26. (szombat), 20:00, Fonó Budai Zeneház

A Vadalma együttes

Amióta Bozzay Zina megalapította a San Francisco-i magyar Népdalkört, egyre több workshopra és fesztiválra kap meghívást, tanít és koncerttel egybekötött előadásokat tart. Ezért látta szükségesnek, hogy állandó zenekart alapítson, akikkel már szélesebb közönségnek, sokszínűbb hangzásban mutathatja be repertoárját. A Vadalma hegedűse, Matthew Szemela nagyon változatos műfajokban otthonos – olyan sztárokkal is együtt dolgozott, mint Sting, Olivia Newton John vagy Susan Sarandon. A trió csellistája, Misha Khalikulov Üzbegisztánból származik, de Zinához hasonlóan San Franciscóban nevelkedett. Különböző produkciókkal, számos műfajban eddig több mint harminc országban koncertezett. 

Témák
népzene Fonó

"Én képviselem a bennünk élő orbánizmust"

Publikálás dátuma
2019.01.25. 08:30

Fotó: Lakos Gábor
Pintér Béla és Társulata az együttes huszadik születésnapjára hozta létre a Jubileumi Beszélgetések című előadást a Fészek Klubban. Ennek kapcsán beszélgettünk a társulatvezetővel írói elfáradásról, tudatos határátlépésről, konkrét kortárs nevek használatáról és belső fájdalmakról.
A legújabb bemutatójuk plakátján ön látható, kalapban, napszemüvegben, mint egy kelet-európai diktátor vagy maffiózó. És ez az enyhén szólva élesen szembesítő hangvétel az előadásra is jellemző. Ez a tükörkép azért elég sokkoló. Az előadás plakátja két előadás motívumaiból montírozódott össze. Egyrészt a Népi Rablétet idézi fel, amelyben mindannyian hasonló napszemüvegben és egy fiktív népviseletben voltunk, másrészt a Sütemények Királynőjét, amelyben a csokoládétorta játszik nagyon fontos szerepet. És a gyertyák? Húsz éves a társulat, ezért szerepel a képen húsz gyertya. És az előadásban van is egy konkrét jelenet, ahol én, mint Mr. Pinter megjelenek egy hasonló tortával. A Mr. Pinter egyfajta védjegy? Nem. Mr. Pinter annak a karakternek a neve, akit én játszom. A darab egy másik fontos figuráját dr. Turbónak hívják, őt Thuróczy Szabolcs játssza. Friedenthal Zoltán pedig egy Zoltán Friderika nevű alakot elevenít meg. Húsz évenként szükséges egyfajta sarkos szembenézés? Nem feltétlenül. Eddig mindegyik jubileumunkat másként ünnepeltük. A mostani, huszadik születésnapot tervezve eszembe jutott, mi lenne, ha létrehoznánk egy előadást, amelyben az első előadásunkat, a Népi Rablétet aktualizáljuk. Az elmúlt húsz év sikereiről, kudarcairól, belső fájdalmairól, különböző erőviszonyok alakulásáról szerettem volna szólni. Arra gondoltam, hogy míg a Népi Rablétben egy szürreális esküvő keretében a vőlegény levágta a menyasszony fejét, mi lenne, ha most egy „tradicionális” disznóvágást mutatnánk meg, ahol nem disznót vágnak le, hanem embert. Beszéltem olyan rajongójukkal, aki régóta várt egy igazi gyomorszájba hasító előadást Önöktől és úgy érzi, ezt most megkapta, ugyanakkor a kritikák egy része fura, zavarba ejtő előadásként aposztrofálta. Több mint harminc éve foglalkozom színházzal, most valóban felvállaltam egy karcosabb, a klasszikustól eltérő cselekményvezetésű előadást és nagyjából azt a hatást értük el, amit vártam. Húsz év alatt huszonöt darabot írt. Ez, mint az előadásban is szerepel, járhat azzal, hogy a szerző elfárad? Valóban elfáradt? Ez valóban nagy teher, folyamatosan regenerálódni kellene, de mivel nagyon sokat játszunk, nem mindig sikerül kellőképpen. Nehezen tudom rávenni magam az írásra. Az Ascher Tamás Háromszéken esetében kerékpározás közben összeraktam egy vagy két tizenkét soros strófát, ezeket megjegyeztem és otthon csak le kellett írnom. A Jubileumi Beszélgetések esetében nagyon megzavarta a koncentrációmat, hogy elvették tőlünk a TAÓ-t. Önök is emeltek árat a TAO megszűnése miatt, miben reménykednek? Várunk, nem tehetünk mást. Meddig lehet várni? A jegyáremelés mellett kénytelenek voltunk csökkenteni a fizetéseket. Várjuk, hogy a kormány miként tartja be az ígéretét, vagyis hogyan kompenzálja az elvett TAÓ-t, a kieső összeget. Visszatérve az írásra: ki kell dolgoznom valamilyen új alkotói módszert, hogy miként tudom az írói, alkotói energiáimat kellőképpen mozgósítani. Ezt már korábban is megkérdeztem Öntől, de ha már ezt mondja, újra megteszem: nem gondolt arra, hogy a társulata ne csak az Ön darabjait játssza? Ennél hiúbb vagyok. Számomra az a kihívás, hogy a társulat darabjait én írom. És Ön rendezi, és játszik is bennük. Igen. A Jubileumi Beszélgetések már nem az első, ahol kortársak konkrét névvel szerepelnek. Ez bevált, szerzőileg nem túl kockázatos, amikor például Ascher Tamás áll a Katona József Színház nézőterének szélén és nézi azt az előadást, amelynek már a címében is szerepel? Ez egy csodálatos pillanat. Tudom, hogy ez a hatás zavar vagy irritál némelyeket, de én azokkal tudok azonosulni, akiket felszabadít. A mostani előadásban is szerepelnek konkrét nevek például Vidnyánszky Attiláé, Alföldi Róbertté vagy éppen Csáki Judité. Igen, sok más konkrét névvel együtt. Politikusok mellett, a szakmám szereplői közül is megidézek néhányat. Ennek az előadásnak ez a stílusa. A hatás része a konkrét nevek említése. Keményen fogalmaztam, mint ahogy magammal kapcsolatban is. Ezek a mondatok nem perelhetők? Perelhetők? Dehogy is! Nagyon messze vannak az előadásban használt szavaink a perképes tartalomtól. Vidnyánszky Attila esetében például arról beszélünk a darabban, hogy szerinte a TAO egy rákos daganat a magyar színházi élet testén, én pedig azt mondom erre, hogy a mi társulatunknak a Vidnyánszky Attila által kivívott TAO-megvonás ártott annyit, mint egy pusztító daganat. És az sem vigasztal, hogy a jövőben egy általa kijelölt kuratóriumhoz kell majd pályáznom, hogy megkaphassuk azt a pénzt, ami a jegybevételeink után járt nekünk. Megalázónak tartanám, ha ezért jóban kellene lenni vele, illetve én nem félek tőle annyira, hogy ezt ne merjem kimondani. És Alföldivel és Csáki Judittal mi a baja? Csáki Judit értékítéletét úgy általában pontatlannak tartom és elfogultnak, különösen Alföldi Róberttel szemben. Csákival sem akarok jóban lenni, és tőle sem félek. Jó esetben egy kritikus feladata a műértői értékítélet és nem a kultúrharc. Ön beszól jobbra és balra is. Úgy tűnik középre sorolja magát, ennek van értelme? Én azok közé az ellenzékiek közé tartozom, akik kritikusak az ellenzékkel is. Például ebben az előadásban megjelenik egy Gyurcsány Ferencre emlékeztető figura. Nyilván ő sem pozitív. Önt pedig már az elején Viktornak nevezik… Én „Mr. Pinterként” képviselem a bennünk élő Orbánizmust. És hogy lehet ez ellen védekezni? Mindenkinek meg kell vívni a maga harcát. Az előadásainkat sohasem tanító jellegűnek szántuk, inkább a megfigyelő attitűdre törekedtünk. A fájdalmainkat tudjuk közvetíteni, hogy kinek mi a megfelelő gyógyszer, én sem tudom. A saját torzulásaink ellen sem tudunk védekezni? Úgy gondolom, hogy nem vagyok akkora gazember, mint azt a darabban mutatom. Ha valakinek fájdalmat kell okoznom, akkor azt nem kéjjel és a bosszú gyönyörével teszem. A darabban egy egyszemélyes hatalomra épülő rendszert mutatok meg sarkítva, sok humorral. De a legfontosabb, hogy kimondódjanak fájdalmak, keserűségek és mi ezt ebben a jubileumi előadásban megtesszük. Kimondjuk nyíltan azt, amit gondolunk, és ez a néző számára is felszabadító lehet. Aki nem bírja, az elmenekül. Ön gondolkodott azon, hogy esetleg külföldön folytassa?   Amíg anyagilag teljesen el nem lehetetlenítenek, amíg nem áll fenn az a helyzet, hogy félelemből egy játszóhely sem fogad be bennünket, addig maradunk. De nem szeretnék taktikázni vagy óvatoskodni, mert attól nagyon rosszul érezném magam. Ráadásul még a nézőink is csalódnának bennünk. Lesz negyvenedik születésnapi előadás is a Pintér Béla és Társulatával? Igyekszem mindig a következő feladatra koncentrálni. De szeretném, ha lenne negyven éves jubileum is.   

A kezdettől a sikerig

 A Pintér Béla és Társulata az elmúlt húsz évben, amire tényleg alig akad példa, piacképes, önálló független, színházi márkává vált, kialakítva saját közönségét,  előadásaikra alig lehet bejutni. Ez annak is köszönhető, hogy alapvetően sikerült megőrizni az unikális jegyeiket. Igaz az egy személyesség megmaradt, vagyis Pintér Béla személye meghatározó. Szintén fontos jellemző, hogy óriási a repertoárjuk. Az viszont folyamatosan gondot okoz, hogy nincs saját játszóhelyük. Sokat utaznak, vidéken és külföldön is gyakran játszanak. A társulat néhány alapember kivételével változott az elmúlt húsz évben és vendégek is megfordultak az előadásokban. Több Pintér Béla-darabot, a Parasztoperát és a Korcsulát más színház, formáció is játszotta. A társulat névadójának 2013-ban jelent meg az első, tavaly pedig a második drámakötete. Pintér két előadást is rendezett a Katona József Színházban, A bajnok miatt sok támadás érte. Válaszul született az Ascher Tamás Háromszéken. A most bemutatott Jubileumi Beszélgetés a Fészek Klubban sok szempontból határátlépős. Nem lineáris történetet mond el, a valóságot váltogatja a szürreálissal, sok zenével, tánccal és erős hatású képekkel és mondatokkal.  

Szerző
Frissítve: 2019.01.25. 13:11