És szerelmes könnyével azt is telesírta. Végtelenül elkeserítette, mire vetemedtek az ellenzéki képviselők. Egyszer már két hét alatt rendet csinált az országban, és most tessék: kezdheti elölről. Pont ezt utálom én is a rendrakásban. De egy rendőrminiszter nem sírdogálhat sokáig. Tőle tetteket várnak. Noha ő az egyetlen kormánytag, akitől Orbán tart (sok minden lehet a fejében), a végtelenségig ő sem feszítheti a húrt. Még nem. Hogy mit lép majd, ha a miniszterelnök székét inogni látja, azon el lehet spekulálni. De most teljesít.
A belügyminiszter tehát körlevelet írt a BM intézményeinek: mi a teendő képviselőjárás esetén. Ami veszedelmesebb a tatárjárásnál is. A helyzetet bonyolítja, hogy a BM-ben és környékén többnyire jogászok dolgoznak, azok meg sajnos ismerik a képviselői jogállásról szóló törvényt, és esetleg nem képesek játszi könnyedséggel átlépni rajta. Ahhoz már főügyésznek kell lenni. Ráadásul az ellenzéki követelések között ott van a rendőri túlórák kifizetése és az agyontúlóráztatás megszüntetése is, ez alááshatja a rendvédelmiek harci morálját. A körlevél nélkül talán még földre sem tepernék a képviselőket, vagy gyáván visszariadnának karjuk-lábuk csavargatásától.
A levelet a miniszter maga jegyzi, nem hagyhatja a kényes feladatot valamelyik helyettesére. A belügyben mindig is adtak a szerzői jogokra, pl. amikor 2017-ben egy ismeretlen tűzoltó írt a tárcának a visszásságokról, képesek voltak poligráfot is bevetni a levélíró azonosítására, „szolgálati tekintély megsértésének” gyanújával. Arról nincs hír, hogy a szolgálati tekintély védelmében a visszaélések felderítésében is léptek volna.
Csak az a baj, hogy a körlevél túlságosan körülményeskedő, mondhatnám túlfinomult. Egy miniszter mégsem írhat Bayer Zsolt stílusában, aki annak idején világosan megfogalmazta, hogyan kell a hepciáskodókat „taknyukon és vérükön kirángatni”, „szanaszét verni a pofájukat”. Így aztán nem biztos, hogy mindenki világosan felfogja a teendőket. Szükség volna egy értelmezési segédletre, hogy az elöljárók megfelelő magyarázatot fűzhessenek a leirathoz. Sajnos amikor az ember a tájékozódás kedvéért megguglizza a „Pintér” és a „levél” szavakat, többek között Pintér Imre nótaénekes „Lehullott az őszirózsa levele” című dala jön elő, ami ugyan számos, a politikában is hasznosítható bölcsességet tartalmaz („Vissza nem jön már, mi elmúlt”, meg ilyenek), de mégsem egészen adekvát.
Szerencsére az Index megszerezte a levél szövegét, így fel lehet készülni gyakorlati alkalmazására. (Szörnyű, hogy már a belügyben is csöpög a csap, ahogy az MTVA munkatársai is kicsempésztek egy-két kompromittáló videót a különítményesek durvulásáról. Árulók férkőztek a NER soraiba, mindenki azonnal vizsgálja meg a keblét, nem melenget-e kígyót rajta!)
A körlevél látnoki szavakkal kezdődik: feltételezhető, hogy a képviselők a BM intézményeibe is jogsértő módon akarnak belépni. Ilyenek ezek. Ha egy közintézményt látnak, kijön belőlük az állat. Mutogatják az igazolványaikat, hivatkoznak a törvényre. Ne tessék értetlenkedni, hogy mi ebben a jogsértés. Polt majd utólag megmondja. Különben is, „csak a megbízatásuk ellátásában kell őket támogatni”. Abban nincs benne „a gyülekezési jognak a hatályos szabályozástól eltérő gyakorlata”.
Ez a mondat igazán kreatív elhárító technikákra ad lehetőséget. Hiszen az új szabályok szerint már két képviselő is gyülekezést hoz össze, tehát valószínűleg három nappal előre be kell jelenteni a vizitjüket. Nem zavarhatják mások magánéletét, vagyis ha a főnök úr éppen kávézik, udvarol Mancikának, vagy erkölcsösebb változatban hazatelefonál hitvesének, akkor máris mehetnek a francba. Nem is beszélve a családi otthon nyugalmának törvényi védelméről. A felelős vezetőknek a munkahely köztudomásúlag a második otthona, már csak emiatt is sicc innen! „Nem sérthetik az intézmények rendeltetésszerű működését”, ezért sem lehetett volna bepofátlankodniuk a közmédiához, amelynek, mint látjuk, a kormány kiszolgálása, az ellenvélemények elhallgatása a rendeltetése. Ezt rendelték el nekik.
A képviselők csak munkaidőben tartózkodhatnak ott, hála istennek a felkeresett intézményvezetőkre nem vonatkozik a rabszolgatörvény a plusz 400 túlórával. Amíg bent vannak, csak el tudnak bújni valahová! A levél egyik legszebb része az, amely szerint csak ott tehetik fel kérdéseiket, ahol erre az adott szerv lehetőséget ad. Lehetne pl. ajánlani a páternosztert két emelet között (hát majd gyorsan kérdeznek), kivéve a szintén a BM-hez tartozó Büntetés-végrehajtást: ott egy cellát célszerű kijelölni. Így nem kell fel-alá rohangászniuk: helyben kivárhatják az ügyészség feljelentése nyomán születő ítéleteket.
A lényeg a végén jön: rendbontásnál a közbiztonsági főigazgató útján ki kell hívni a rendőrséget. Ha a rendőrségre mennek be (az is BM-intézmény), oda is ki hívni kell a rendőrséget.
Ezt az egyet nem értem. Nem sokkal jobbak az MTVA már bevált őrzői? Ők prímán tudják, mi a jogszerű, nem kell őket körlevelekben korrepetálni.