Orbán semlegessége

Trump megválasztásakor Orbán szinte elalélt a gyönyörtől: "Engedélyt kaptunk a legmagasabb világi helyről, miszerint nekünk is szabad magunkat az első helyre tenni. Nagy dolog ez, nagy szabadság és nagy ajándék." Vagyis, gondolta, végre azt csinálhat, amit csak akar. Nos, mint azt az Átlátszó és a Wall Street Journal közös cikkéből megtudtuk, olyan országot akar, mint Ausztria. Nem olyan jómódút, nem olyan demokratikusat, hanem olyan semlegeset. Már az is sokat elárul, hogy egy ilyen horderejű kijelentés nem nyilvánosan hangzik el, és hónapos késéssel, kerülő úton szivárog le a polgárokhoz. Az is, hogy a külügyi tárcánál nem győzik visszaszívni - úgy látszik, mindent azért Orbánnak se szabad. (Már feltéve, hogy komolyan beszélt az amerikai nagykövettel, és az egész nem a pávatánc része.) Az is figyelemre méltó, hogy Orbán változó ürügyekre hivatkozva másfél éve halogatja a kétoldalú katonai megállapodást. Az amerikaiak lassan kezdenek rájönni arra, amit réges-régen tudniuk kellett volna: a magyar miniszterelnök se nem a barátjuk, se nem szavatartó ember. Nem világos a meglepetés, elvégre csak olvasták Eleni Kounalakis volt budapesti nagykövet és mostani kaliforniai alkormányzó nálunk szerzett tapasztalatairól szóló könyvét... Magyarország formális semlegességére, NATO-tagságunk felmondására nem érdemes sok szót vesztegetni, annak valószínűsége nulla. A semlegesség méregdrága mulatság. A honvédség frissen vett helikopterei, tankjai és ágyúi sem garantálják az ország biztonságát, miközben például a szomszédos Ukrajna kénytelen fegyverrel védeni szuverenitását Oroszországtól. Ráadásul az észak-atlanti szövetség nem nyaggatja tagállamait fölösleges demokráciaféltéssel. Törökország is tag maradhat, miközben Erdogan talán még Orbánnál is gyakrabban randizik Putyinnal. Annál érthetetlenebb, miért célozgat Orbán a semlegességre, miért veszélyezteti a magyar-amerikai kapcsolatrendszer legstabilabb pillérét, a katonai együttműködést. Az elmúlt években rendre a Pentagon csitítgatta a demokrácia állapota miatt aggódó külügyminisztériumot, mondván, az Orbán-kormány a harcias frázisok ellenére lojális a NATO-hoz és igyekszik teljesíteni az amerikai kéréseket. Ennek most vége, a hadügynek is meggyűlt a baja a beszólogatós magyarral. A katonai megállapodás hiányában pedig megnehezedik az amerikaiak áthaladása és magyar területen való gyakorlatozása, aminek Moszkvában nyilván ugyanúgy örülnek, mint a magyar-ukrán viszálynak. A washingtoni külügyből a múlt héten távozott az európai ügyekért felelős helyettes államtitkár, Wess Mitchell, aki azt remélte, hogy némi orbánsimogatással el fogják tudni érni az amerikai diplomácia céljait. Nem tudták, a CEU-nak mennie kell, az oroszok és a kínaiak előtt ellenben szélesre tárulnak Budapest kapui. A Mitchell-doktrína halott, és utódjának aligha van más választása, mint újra a nyílt bírálat eszközéhez nyúlni. Orbán "semlegessége" valójában az orosz és a kínai szövetség. Nem csoda, hogy nem mer róla nyíltan beszélni.
Frissítve: 2019.01.29. 09:40

Az ellenség

Végül is teljesen mindegy, hogy pártunk és kormányunk képviselői elmennek-e szerdán az Európai Parlament vitájára. Orbán Viktor azt mondta, neki elege van abból, hogy „egy könnyű autodafén jól elítélik a nekik nem tetsző országokat”, tehát esze ágában sincs ezen részt venni. Deutsch Tamás viszont valószínűleg ott lesz, már csak azért is, mert az EP-képviselőknek ez ajánlott feladat. A lényegen azonban mindez mit sem változtat. A magyar kormány és a Fidesz határozottan tudja, hogy igaza van, jelenleg nincs erő, amely megingatná e hitében. 
Egy pillanatig nem kételkednek magukban, az sem zavarja őket, hogy álláspontjuk egy nagy hazugságra épül. És itt az is mellékes, hogy ehhez kisebb hazugságokra is szükségük van. Például arra, hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszter egy kérdésre kijelentse, sem a kormánynak, sem vezető pártjának nincs „szerződéses jogviszonya” egy amerikai politikai tanácsadóval, George Birnbaummal. Ő ugyanis nemrég részletesen elmondta, miképpen kreáltak tökéletes ellenséget Soros Györgyből. Büszkén beszélt róla, milyen egyszerű volt „eladni terméküket”. Mint mondta, „csak be kellett csomagolni és piacra dobni”. Még azt is megemlítette, hogy a Századvéggel álltak kapcsolatban. Aminek nyilván szintén semmi köze a Fideszhez és a kormányhoz, tehát Gulyás Gergely – a maga szemszögéből – igazat mondott. 
A tökéletes ellenség képe pedig már jó ideje működik, és még nyilván sokáig fog is. Rá hivatkozik hosszasan Orbán Viktor és minden alkalmazottja. Soros behálózta Brüsszelt, kézben tartja a civil szervezeteket, a magyar ellenzéket, és migránsokkal tömné tele Európát, de különösen Magyarországot. Félelmetes és agresszív. Minden bajunk okozója. Ezért kell szembeszállni szinte az egész világgal. 
Aki pedig nem hiszi, ne járjon utána, úgy sincs helye ebben a rendszerben.
Frissítve: 2019.01.29. 09:39

Kedves cseheim

Mindig szerettem a cseheket. Azt hiszem, főleg a sör és a defenesztráció miatt. Előbbi nem szorul magyarázatra, az utóbbival kapcsolatban pedig hadd jegyezzem meg, hogy Habsburg Rudolf követeit dobták ki először ilyen módon a prágai várból, és a demokrácia gyakorlásának ez a rusztikus módja mindannyiszor elégedettséggel tölt el.
Mindez csak azért jutott eszembe, mert a Novinky című lap a minap azt írta, hogy Prága városa hamarosan kiteszi az önkormányzati bérlakásokból azokat a bírákat és ügyészeket, akik évek óta a piaci árnál jóval kevesebb pénzért bérelték a kérókat. Nyolcvanegy lakásról van szó, ezeket valamelyik korábbi kormány utaltatta ki a magas beosztású hölgyeknek és uraknak. Csakhogy a Kalózpárt (igen, ez egy létező parlamenti párt Csehországban, nagyjából a Kétfarkú Kutya és az LMP között félúton), két évvel ezelőtt beadott egy törvénymódosítást, és úgy tűnik, ez mostanra érett be. Érvük szerint a nevezettek keresnek annyit, hogy ki tudják fizetni a piaci árat. 
Most itt egy blikkfangos átkötésnek kellene következnie, amely hasonló hazai esetekhez vezet, de inkább csak megjegyzem, hogy a minap olvastam egy szegény kisfiúról, aki nyolcgyerekes családban született, és kétéves korában, a második világháború végén kellett elhagynia Magyarországot. Mindenét elvesztette, a kommunisták államosították a szegény család vagyonkáját. A kis Habsburg-Lotharingiai Mihály, mert így hívták a kisfiút, Portugáliában kötött ki. Ott beletanult a textilszakmába. 1995-ben aztán hazajött, és összebarátkozott Orbán Viktorral és Mészáros Lőrinccel. El is adta nekik azt a kis földecskét, ahol gyerekeskedett. Beszállt egy borászatba, és előszeretettel vadászott Lázár János akkori kancelláriaminiszterrel. Aki nem mellesleg az ő cégétől vásárolta meg a Divatcsarnok 10 százalékát. A vele kapcsolatos legfrissebb hír, hogy potom 71 ezer forintért bérel egy luxuslakást a Várban. És ahogy a honi viszonyokat ismerjük, ez a helyzet a jövőben sem fog változni.
Mondom, ezért szeretem inkább a cseheket.
Szerző
Kövesdi Péter
Frissítve: 2019.01.29. 09:39