Shakespeare-klasszikus egy buszmegállóban

Publikálás dátuma
2019.02.01 09:45
Nádasdy Ádám fordításának köszönhetően sok a humor, és a kibontott szituációk is játékosak
Fotó: Kállai-Tóth Anett
Rómeó és Júlia szabadon, mai nyelven, mai térben, sok geggel, zenével és humorral. Mindez igaz a Hatszín Teátrumban látható nem hibátlan, de nagyon is szerethető előadásra.
Mindig izgalmas lehet, ha egy rendező a Rómeó és Júliához nyúl, hiszen ezzel azt is üzeni, hogy a már ismert történetről valami új jutott az eszébe. A Dicső Dániel által nyáron szabadtéren színre vitt előadásnak, amely nemrégiben beköltözött a Hatszín Teátrumba, a fő újdonsága, hogy az egész cselekményt egy köztérre, egy buszmegállóba helyezi. Az ötlet kézenfekvő, még ha elsőre nem is tűnik annak, már csak azért is, mert a mai fiatalok idejük nagy részét köztereken töltik. Ott dumálnak, léteznek, ismerkednek, ott lesznek szerelmesek és ott szakítanak. Márkus Sándor díszlete így a fedett térben kissé szűkösnek hat, szabadtéren bizonyára jobban érvényesült. Mégis sok mindenre használják a színészek ezt a bizonyos buszmegállót, beleértve azt az üvegszerkezetet, ahol várakozhatunk. Lehet rajta függeszkedni, a teteje lehet Júlia szobája, az ajtaja a szerelembe esés helyszíne. Sok remek lehetőség és a résztvevők ezekkel élnek is. Az egész közeg igencsak innovatív, ahol a fiatalok nem ismernek határokat, bármi megtörténhet. Az előadás nagy erénye, hogy a két szerelmes, olyan mint két mai tini. A barátaik is olyanok, mármint Rómeóé, húzzák őt, egymást, de közben szeretetre vágynak. Együtt akarnak lenni, össze szeretnének tartozni. Nádasdy Ádám fordításának köszönhetően a nyelvük is mai és a mondatokban sok a humor, a kibontott szituációk is játékosak (dramaturg: Deés Anikó). Az egész úgy könnyed, hogy közben a hétköznapjainkból ismerős szituációkat mutat. A szereplők élőben zenélnek, de két zenész is segíti őket. A zenei kínálat sokszínű és igencsak kellemes, néhol egyenesen ütős – Nirvana, Prokofjev, Dire Straits és Lou Reed, hogy csak néhány zeneszerzőt vagy világszárt említsünk. Merészek a szerepösszevonások. A dajka adja a herceget is, Rainer-Micsenyei Nóra főként dadusként viszi a prímet, barátnő, pótanya és egyben kiapadhatatlan humorforrás. Eke Angéla játssza Rómeó és Júlia édesanyját is, mint ahogy Bakos Kiss Gábor feladata megformálni a két szerelmes édesapját. Mindketten kissé harsányabbak a kelleténél. Az előadás egyik legerősebb színészi teljesítménye Tasnádi Bencéé, aki Páriszt és Mercutiót is megformálja, méghozzá nem is akárhogy. Mindkét figurába sok szín visz. Ahogy Mercutióként meghal az egészen bravúros. Georgita Máté Dezső Benvolio és Lőrinc barát egyben, utóbbiként egy talicskán tolja be a rekvizitumait, a templomot a hozzá tartozó kerttel. Patkós Márton Tybalt és a patikus, őt legjobban érteni a térben még hátulról is. A címszereplők Márfi Márk és Döbrösi Laura az esendőségükkel együtt igencsak szerethetők. Nem mellesleg jól énekelnek, akárcsak partnereik. Az előadás annyira inspiráló, hogy még az is megfordul az ember fejében, hogy akár az alaptörténetet is lehetett volna még szabadabban kezelni. De az ember ne legyen telhetetlen. Vágyak és a valóság összeütközése, bőven és élvezetesen megtörténik a Jókai utcában. Infó William Shakespeare Rómeó és Júlia Hatszín Teátrum Rendező: Dicső Dániel 
Frissítve: 2019.02.01 09:45

Kortársakkal ünnepel az Aba-Novák Galéria

Aba-Novák Vilmos festőművész születésének 125. évfordulójának alkalmából, március 15-én 25 kortárs művész alkotásából nyílik kiállítás a leányfalui Aba-Novák Galériában. A galériát a névadó unokája, Kováts Kristóf alapította 2010-ben és ez a kiállítás lesz a századik a nyitás óta. A jubileumi tárlaton nem lesz Aba-Novák-kép a falon, a koncepció szerint a galériában korábban már bemutatkozó művészek alkotásaival idézik fel Aba-Novák Vilmos szellemiségét. A kiválasztásnak egyetlen szempontja volt, a művészi színvonal – fogalmazott Kováts Kristóf a kiállítás beharangozóján. Kieselbach Tamás művészettörténész-galerista arról beszélt, hogy Aba-Novák életműve még mindig nincs a helyén, holott annak nagyon sok rétege rengeteg üzenetet hordoz a társadalom számára. Az 1945. utáni évtizedekben hamis értelmezés fedte el a művész valódi arcát. A galéria is sokat tett Aba-Novák életművének, iskola és közösségteremtő munkásságának bemutatásáért – tette hozzá Molnos Péter művészettörténész, az Aba-Novák Vilmos monográfia szerzője. 
Frissítve: 2019.02.22 13:22

Dzsemboriznak - közös koncertet ad a PASO és a Kéknyúl

Publikálás dátuma
2019.02.22 12:30
PASO - A Pannonia Allstars Ska Orchestra kis klubokból jutott a legnagyobb fesztiválokra
Fotó: Imre Barta photography
A hazai popzenei két innovatív csapata, a PASO és a Kéknyúl – történetükben először – közös koncertre vállalkozik. A két frontember, KRSA (Tóth Kristóf) és Premecz Mátyás beszél a részletekről.
„Hasonló a két zenekar felállása: erős a fúvósok jelenléte, meghatározó elem a Hammond-orgona. Mindkét zenekarra jellemző, hogy ritmusvezérelt vintage műfajokból indul ki, azokat értelmezi újra. A közös koncert ötlete már korábban megszületett, de az is erősítette, hogy pár hónapja a Kéknyúl beköltözött a próbatermünkbe – ennél fogva bármi elképzelhető, rövid és hosszabb távú együttműködés is” – mondja KRSA, a PASO (vagyis Pannonia Allstars Ska Orchestra) énekese. Premecz Mátyás, a Kéknyúl orgonistája és vezetője szerint „a PASO mindig is komoly inspirációs forrás volt. Régóta ismerjük a tagokat, sok fesztiválon összeakadtunk, koncertjeiket is láttuk. Ezeken az alkalmakon feltűnt, hogy kiállásukban, hangszerelésben, lendületben, zenei üzenetben igazán sok közös vonás van a két csapat között. Nekem nagyon fontos, hogy a zene mindig életigenlő, felemelő dolog legyen. Olyan különleges időtöltés, ami ajándék nekünk (akik játsszuk), és remélhetőleg azoknak is, akik hallgatják. Ezt a könnyed életigenlést hallom a PASO zenéjéből is, és azt gondolom, a két zenekar közönsége örömmel fogadja majd a másik bandától is ezeket az energiákat.” Tavaly mindkét zenekar születésnapot ünnepelt: a PASO tizenöt, a Kéknyúl tíz éve működik. KRSA és Premecz Mátyás is nehezen tud mérföldköveket sorolni, mert megszámlálhatatlanul sok szép élmény érte őketk. A PASO „a kis klubok deszkáiról” eljutott a legnagyobb fesztiválokra: Európa 22 országában több mint ezer koncertet játszottak, és szerződtette őket a legnevesebb amerikai ska-kiadó, a Megalith Records. A Müpában elsőként adtak egész estés szimfonikus koncertet, 2018-ban egy big band-formációt is színpadra állítottak. A Kéknyúlnak most készül a negyedik nagylemeze, és a hazai koncertek, fesztiválok mellett nagy sikert arattak Németországban, Szlovákiában, Romániában, Marokkóban. Fontos esemény volt énekesük, Andrew Hefler csatlakozása (2011), amikor kiléptek a tisztán instrumentális világból. Premecz Mátyás nagyon fontosnak tartja, hogy „kisebb változtatásokkal, de mindvégig összetartó baráti társaságként tudtunk működni.” Az sem könnyű feladat, ha a PASO és a Kéknyúl stiláris-műfaji besorolására teszünk kísérletet. „Alapvetően a jamaicai zenék (ska, reggae) adják a PASO muzsikájának kiindulópontját, de időről időre beépítjük a dalokba a saját zenei hatásainkat; a többi között a jazz, a funk, a pop, az afrobeat és a magyar, illetve tágabban vett régiónk népzenéjét. A tagságunk jól egyesíti magában a képzett jazzistákat és az undergroundból érkezett zenészeket, aminek révén az átgondoltabb zenei háttér dögös, rock and rollos, ösztönös attitűddel találkozik. Ezáltal fésületlenebb, fesztelenebb, de mégis kimunkált végeredmény születik” – mondja KRSA. A Kéknyúl honlapján a csapat régi barátja, Szepesi Mátyás producer így fogalmaz: a csapat „a hetvenes évek soul- és funkzenéjében gyökerező, urbánus tánczenét” játszik. Premecz Mátyás ehhez hozzáteszi: első lemezükön a blues és a jazz tipikus dalformáiban gondolkodtak, a második leginkább soulzene, a harmadikon feltűnően több a rockos és pszichedelikus elem; most készülő negyedik lemezük pedig nagyon erősen fókuszál a táncos ritmusokra.  Infó: PASO és Kéknyúl Február 23., Barba Negra Music Club

A Hammond-legenda

A Laurens Hammond (1895–1973) által tervezett és megépített elektromos orgona fénykora az 1935 és 1975 közötti időszak. Eredetileg templomok számára kínálták, de elterjedt a szalonzenében, majd a jazzben, bluesban, gospelben, pop- és rockzenében is. Legendás játékosai: Fats Waller, Jimmy Smith, Jon Lord (Deep Purple), Keith Emerson (Emerson, Lake and Palmer) vagy napjainkban Joey deFrancesco. 

Frissítve: 2019.02.22 12:30