Gatyarohasztó nyarak, őszi és tavaszi kánikulák, pusztító viharok és hirtelen jött havazások – egyelőre ennyit érzékelünk abból a változásból, ami valószínűleg nem kevesebb, mint egy új földtörténeti kor kezdete. Legalábbis ezt állítja sok más tudós mellett Sir David Attenborough, akinek a szavára a nagyhatalmú vezetők mellett a hétköznapi emberek is oda szoktak figyelni, hiszen filmjei és könyvei, érzékeny, szemlélődő, az élőlényeket és a természet csodáit maximálisan tiszteletben tartó hozzáállása generációk környezetről alkotott képét formálta. Nem véletlen, hogy a múlt héten rendezett davosi Világgazdasági Fórum megszólalásai közül az övé kapta a legnagyobb figyelmet, igaz, nem is finomkodott:
Az „Édenkert nincs többé” címet adta az előadásának. Ebben arról beszélt, hogy ő és a korosztálya szó szerint egy másik korszakból, a holocén földtörténeti korból származik, amelynek immáron vége. A 92 éves természettudós próbálta felhívni a világ vezetőinek figyelmét, hogy a 11 700 évig tartó holocén korszak éppen azzal tette lehetővé az emberiség felemelkedését, hogy viszonylag állandó volt a klímája, így alakulhatott ki a Föld ma ismert földrajza és élővilága. Az emberi közösségek letelepedhettek, a környezeti viszonyokhoz alkalmazkodva belevágtak a növénytermesztésbe, és lassan kialakult a civilizáció. Az állandóság lassan az áruk és eszmék szabad áramlásához vezetett, ami globálisan is összekapcsolta az emberi közösségeket. És éppen az emberi civilizáció hatására változik meg most a környezetünk visszafordíthatatlanul: az antropocén korszak már az emberi tevékenység által alakított ökoszisztéma kora. Attenborough szerint a károk helyrehozhatatlanok lesznek, amennyiben a világ vezetői nem tesznek határozott erőfeszítéseket a klímaváltozás elleni harcban. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet: túl kell lépni a bűntudaton és a vádaskodáson. Ez bizonyára üzenet volt a politikusoknak, hiszen egyelőre a világ legnagyobb országainak vezetői – például Donald Trump – leginkább csak egymásra mutogatnak, rosszabb esetben egyszerűen tagadják vagy bagatellizálják az emberi tevékenység klímára gyakorolt hatását.
Még nem hivatalos
Az antropocén kort hivatalosan még nem ismerték el új földtörténeti korszakként, bár a kifejezést már az 1980-as években is használta néhány tudós a jelenlegi értelmében. A tudományos köztudatban Paul J. Crutzen Nobel-díjas légkörkémikus terjesztette el a 2000-es években, amikor már nehéz lett volna letagadni, hogy a Föld klímájában gyökeres változások történnek. 2016-ban egy Fokvárosban rendezett nemzetközi földtani konferencián javasolták a résztvevők, hogy a tudomány hivatalosan is zárja le a holocén kort, az antropocén kezdetének pedig az 1950-es éveket javasolták, mert ekkor terjedtek el a radioaktív anyagok a bolygón, a nukleáris kísérletek pedig maradandó nyomokat hagytak a környezetünkön. De ez csak egy a rengeteg emberi tevékenység közül, amelyek beláthatatlan hatást gyakorolnak a Földre. A II. világháború utáni népességrobbanás, a műanyagok használata, amelyek mikroszemcséi már mindenhol ott vannak, az erdőirtás, a nagyipari állattartás terjedése, az ásványkincsek kitermelése és nem utolsósorban a levegőbe eregetett rengeteg káros anyag külön-külön is hatalmas károkat okoz, együtt pedig megpecsételhetik a Föld sorsát. Vagy legalábbis az emberiségét; a bolygó túlél bennünket, kérdés, hogy milyen állapotban.
Mit mondanak a kövek?
Számos oka van, hogy az antropocént egyelőre nem ismerték el hivatalos földtörténeti korszakként. A kritikus tudósok szerint az új korszak létezése nem igazolható például olyan kőzet- és rétegtani eszközökkel, amelyek a többi időszakot megkülönböztetik egymástól. Szerintük az antropocén teoretikusai sokkal inkább történelmi megfigyelésekre és a jövőre vonatkozó prognózisokra alapozzák a korszak meghatározását a geológiai tények helyett. Vagyis ők úgy gondolják, az új földtörténeti korszak bevezetésének szándéka sokkal inkább politikai, mint tudományos. Az elmélet alátámasztásán dolgozó tudósokból álló Antropocén Munkacsoport (Anthropocene Working Group) viszont azt állítja, geológiai kutatásaik is igazolják az új korszak létezését: a kőzet rétegeiben már kimutathatóan jelen vannak a műanyagok, a szálló hamu nyomai, az alumínium és a beton is. És bár az emberi tényezőt hangsúlyozó névadás valóban bír politikai tartalommal, az új korszak létezése tagadhatatlan, függetlenül attól, hogy ez mennyire látszik az évmilliók alatt alakuló kőzetekben. Mindemellett a tudósok folyamatosan dolgoznak, hogy egyre több tudományos bizonyítékot találjanak annak igazolására, hogy néhány évtizeddel ezelőtt valami végérvényesen megváltozott a Földön.
Nehéz a szembenézés
Ennek széles körű elismerését valószínűleg az is nehezíti a világ vezető gazdaságainak ellenállása mellett, hogy az emberiség nehezen néz szembe saját felelősségével. Amennyiben belátjuk, hogy a bolygón zajló negatív környezeti folyamatok egyenes következményei az emberiség életmódjának, nem lehet tovább hárítani a felelősséget. Ez pedig ijesztő, és minden eddiginél nagyobb terhet rak a döntéshozókra, de az átlagemberekre is, hogy átgondolják hosszú távon fenntarthatatlan életmódjukat. A világ vezetői egyelőre nehezen látják be, hogy alig van olyan globális probléma, amelynek ne lenne köze a klímaváltozáshoz és a bolygó állapotához, elég csak a népvándorlásra, gazdasági növekedés lehetőségeire, a népesedési problémákra vagy az egészségügyi kihívásokra gondolni. Sikert pedig ez esetben biztosan csak egy globális összefogás hozhat. Ahogy a Föld tönkretétele, a „megjavítása” is az emberiség lényegi természetéből fakadhat. Az ember alapvetően egy problémamegoldó faj: amennyiben az emberiség nem kérdőjelezi meg tovább saját szerepét a környezet alakításában, képes lehet megtalálni a megoldást, és olyan világot kialakítani maga számára, ahol van elég tiszta víz és levegő, megfelelő mennyiségű táplálék és energia. De már nincs sok vesztegetni való idő, Attenborough szerint a következő néhány év döntései évezredekre fogják meghatározni az emberiség és a bolygó jövőjét.
