Máig él Kadhafi öröksége Líbiában

Publikálás dátuma
2019.02.05. 12:00
NIGERBŐL HALADNAK LÍBIÁBA. 800 ezer illegális bevándorló tartózkodhat az észak-afrikai országban
Fotó: SOULEMAINE AG ANARA / AFP
A líbiai diktátor életben maradt gyermekei is felelnek apjuk és saját bűneikért, de nem kizárt, hogy még lehet szerepük a háború dúlta ország sorsának alakulásában.
Nyolcadik éve már, hogy az úgynevezett arab tavasz elsöpörte a hatalomból Moammer Kadhafi líbiai diktátort, ám a háború dúlta ország nem sokat mozdult előre a stabilitás útján. A nemzetközi közösség által szorgalmazott, többször elhalasztott választásokat idén kellene megrendezni, ám mint nemrégiben az oroszok figyelmeztettek, nincs értelme határidőket szabni, amíg a játékszabályokban sem egyeztek meg. A szélsőségeseket ugyan többé-kevésbé legyőzték - az Iszlám Államot legalábbis kiverték Szirt városából -, ám az ország nyugati részét egy Tripoliban székelő nemzetközileg is elismert kormány, a keletit pedig egy tobruki székhelyű vezetés irányítja. Pontosabban csak irányítaná, ütőképes fegyveres erők ugyanis csak a különutas és Oroszország által is támogatott Halifa Haftár tábornok kezében összpontosulnak, egyébként jobbára különféle milíciák, törzsek gyakorolják helyben a hatalmat. Közben óvatos becslések szerint is mintegy 800 ezer illegális bevándorló tartózkodik az országban, akik közül csak 20 ezren élnek menekültközpontokban, egyébként próbálnak annyi pénzt összeszedni, ami elég az élethez, vagy útnak indulni Európába. Líbiában nem csak a jövő nem látszik, de a múlttal sem igazán sikerült még leszámolni. Moammer Kadhafi utolsó pillanatait még videón is megörökítették 2011-ben, dicstelen vége az egész világsajtót bejárta. A diktátornak hét fia született, közülük hárman még a háborúban életüket vesztették. Mutasszimot, aki katonatiszt volt és nemzetbiztonsági tanácsadóként is dolgozott, még apjával együtt fogták el és végezték ki. Szajf al-Arab Münchenből tért vissza vesztére, állítólag egy NATO-légicsapás végzett vele. Csakúgy, mint Hamísszal, aki az önmagáról elnevezett elit alakulat katonai parancsnoka volt, bár halálhírét soha nem erősítették meg kétséget kizáróan. A „trónörökös” legidősebb fiú, Muhammad jó embereknek adta meg magát, így sikerült Algériába menekülnie, majd tovább Ománba, ahol politikai menedékjogot kapott. „Szerencsésen” alakult még a feleség, Szafia Farkas - akinek állítólag magyar vér is csörgedezhet az ereiben - és lánya, Aisa sorsa, akik szintén Algériában, majd Ománban kerestek menedéket, végül állítólag Egyiptomban állapodtak meg, tavaly pedig a mozgásukat és bankszámláikat korlátozó szankciókat is feloldották. Azóta rokonaikért küzdenek. A maradék három fiú ugyanis azzal a kemény problémával szembesült, hogy vajon ők is felelősek-e apjuk bűneiért. Annak idején Al-Szaadi sokat szerepelt a médiában labdarúgó karrierje miatt. A férfit még az olasz bajnokságba is leigazolták, bár szinte semennyit nem játszott, és már akkor is erősen kérdéses volt, hogy tehetsége, vagy pénze juttatta a csapatba. Al-Szaadi most börtönben ül. Tavaly ugyan felmentették egy gyilkossági ügyben, melyben azzal vádolták, hogy 2005-ben végzett egy edzővel, amiért az kritizálni merte, ám a 2011-es forradalom idején betöltött szerepét még vizsgálják. Meg nem erősített hitelességű felvételek szerint nem is éppen kesztyűs kézzel: kínzást is bevetettek, hogy szóra bírják. Nem járt sokkal jobban a nagyvilági élete, pénzszórása miatt „playboyként” elhíresült Hannibál sem. Kadhafi ötödik gyermeke a háború elől Szíriába menekült, ahol síita milíciák fogságába esett, akik elengedték, de csak hogy a libanoni hatóságok kezére jusson. Libanonban többek közt azzal vádolták, hogy információkat tart vissza egy Musza al-Szadr nevű imám eltűnéséről, aki még 1978-ban érkezett Libanonba Kadhafi meghívására. Tekintve, hogy akkor Hannibál mindössze kétéves volt, erősen kérdéses, hogy miféle információi lehetnek. Azért a férfi így sem ma született bárány. Korábban táblagépéről például több száz kép került elő, amiken kínzások láthatóak. A híradások szerint rossz egészségügyi állapotban lévő Hannibál számára reményt jelenthet, hogy állítólag Moszkva az utóbbi időben felvette a kapcsolatot Bejrúttal, hogy megpróbálják elérni szabadon engedését. Végül, de nem utolsósorban, a második gyermek, Szajf al-Iszlám is túlélte a háborút. Ugyan egy tripoli bíróság távollétében háborús bűnök miatt halálra ítélte, és a Hágai Nemzetközi Bíróság is szeretné felelősségre vonni, ám ő korábban délre menekült, ahol milíciák fogságába esett. Állítólag két ujját - amivel korábban a televízióban gyakran a győzelem jelét mutatta - levágták, ám végül tavaly némi meglepetésre szabadon engedték. Tartózkodási helye azóta ismeretlen, ám olyan pletykák is napvilágot láttak, hogy indulna az elnökválasztáson. Egyelőre nem tisztázott, hogy erre van-e lehetősége, elméletileg a törvények nem gátolják benne, viszont a felek hozhatnak olyan „játékszabályokat”, amelyek ellehetetlenítik. Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz már eljuttatott egy levelet, amiben a rendezésről vallott elképzeléseit ecseteli, nemrégiben pedig közvetítőkön keresztül úgy nyilatkozott, hogy minél előbb meg kellene rendezni a választásokat, bár arról még nem döntött, hogy tényleg indul-e. Az mindenesetre beszédes, hogy Mihail Bogdanov orosz külügyminiszter-helyettes viszont nem zárta ki, hogy az egykori diktátor fia is megmérettesse magát. Kérdés persze, hogy az előző rezsim embereit mennyire látná szívesen a nép. Miután nyolc évvel a forradalom után az országban még mindig a teljes a káosz, hallani olyan hangokat, melyek visszasírják a Kadhafi-érát, amikor még legalább rend volt. Esetleg bízhatnak még egyes törzsek lojalitásában, akik az új rendszerrel rosszabbul jártak, no meg Moszkvában, amely egyszerre több vasat tart a tűzben. Akárhogyan is, nem elképzelhetetlen, hogy a Kadhafi családnak lesz még szerepe Líbiában. 
Szerző

Ukrán elnökválasztás: érik a csoda

Publikálás dátuma
2019.02.05. 10:40
Julija Timosenko már szinte elnökként lép fel
Fotó: AFP NurPhoto
Nagy a tülekedés a kijevi bársonyszékért, a március 31-i elnökválasztásra 83-an jelentkeztek be. A nemrég még leírt Porosenko esélyei látványosan javultak.
Vasárnap éjjel 12 órakor lezárult ugyan a jelentkezés az ukrán elnökválasztásra, de hivatalos eredmény csak február 9-re várható. A választási bizottsághoz 83 személy nyújtotta be jelentkezését a március 31-i megmérettetésre, ebből 28 zöld utat kapott, 22-t elutasítottak és 33 dosszié ügyében az elkövetkező napokban várható a döntés. Nem valószínű, hogy különösebb változást hozzon a jelentkezők végleges száma, bár az utóbbi hetekben igencsak radikális elmozdulás következett be a jelöltek népszerűségi mutatóiban. Tavaly a legtöbb elemző egy lyukas garast sem adott volna a hivatalban lévő elnök győzelméért, Petro Porosenko ugyanis szeptemberben még hetedikként, 7-8 százalék között mozgott, mára azonban harmadik helyre jött fel, sőt egyes felmérések szerint másodikra. A hétvégén ismertetett közvélemény-kutatási eredmények, amelyek a január közepi helyzetet tükrözik, elsősorban azzal tűntek ki, hogy a két éve stabilan vezető Julija Timosenkót lekörözte az elnökválasztási verseny „fekete lova”, a showman, komikus színész Volodomir Zelenszkij. Előnye egyelőre minimális, 19 százalék a gázhercegnő 18,2 százalékával szemben, de minden intézet felmérésében megtörtént az éllovas csere. Mint ahogy Porosenko látványos felemelkedése is mindenki mérésében jelen van. A hivatalban lévő elnök a Rating Group szerint harmadik 15,2 százalékkal, a Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet és a Razumkov Központ viszont második helyre hozta, 16,4 százalékkal. Ebben a felállásban is Zelenszkij az éllovas, 23 , Timosenko csak harmadik 15,7 százalékkal. A következő három helyen tanyázó jelölt – a Janukovics-rezsim kormánypártjának romjain kinőtt Ellenzéki Blokk elnöke, Jurij Boiko 9,3, a volt védelmi miniszter Anatolij Hricenko 8,1, a radikális Oleh Ljasko pedig 6,7 százalék támogatót tudhat egyelőre maga mögött, ami azt valószínűsíti, hogy az első forduló kimenetelébe nem lesz beleszólásuk, a másodikba viszont, ami eléggé egyértelműen körvonalazódik, annál inkább. Pillanatnyi állás szerint a második fordulót bárkivel szemben megnyerné a politikai újonc showman, amennyiben Timosenko és Porosenko mérkőzik a végső győzelemért, akkor a volt miniszterelnök az esélyes, Porosenko csupán akkor tűnik befutónak, ha a negyedik helyen álló Bojkóval kell megmérkőznie. Csakhogy az utóbbi hetek elmozdulásai azt sugallják, március 31-ig még sok minden, akár csoda is történhet. Zelenszkij helyezése egyértelműen a hagyományos politikai osztályból való általános kiábrándultságot igazolja, Porosenko felemelkedése viszont azt, hogy Ukrajna az oligarchák országa maradt. A Nép Szolgája című tévésorozat képzeletbeli elnökeként ismertté vált színész nem takargatja, hogy nem ért az országvezetéshez, és azt hirdeti, hogy majd rátermett, tiszta szakembergárdára, illetve a közvetlen demokrácia intézményére, a népszavazásra fog támaszkodni. Vagyis, a maga módján Zelenszkij is populista, mégha messze el is marad az olasz Beppe Grillótól, akihez az utóbbi időben gyakran hasonlítják. Az orosz anyanyelvű komikus nem ígért paradicsomot az ukránoknak, sem békét, sem a mindent fojtogató korrupció felszámolását, sem azt, hogy 2024-re NATO-tag és uniós jelölt lesz Ukrajna (mint tette azt Porosenko), általános rezsicsökkentéssel sem kampányol a gázáraktól szenvedő lakosságnak, mint Timosenko, csupán jövőt ígér. Jelöltsége benyújtásakor leszögezte, egyetlen választási ciklusra indul, hogy „megváltoztassa a rendszert a jövő számára”. Azt viszont nem részletezte, honnan állít ki olyan szakértőgárdát, amely megfelelő államigazgatási ismeretekkel rendelkezik, de nem kötődik a korrupt oligarcha rendszerhez, amely változó szereplőkkel ugyan, de a független Ukrajna elmúlt 27 évet meghatározta. Hitelét csökkenti, hogy mögötte is egy korrupt, az igazságszolgáltatás elől bujkáló oligarcha, a műsorát is sugárzó televízió tulajdonosa, Ihor Kolomojszki, Porosenko szövetségeséből ádáz ellenségévé vált oligarcha áll. A hivatalban lévő csokoládékirály elnök, aki korábbi választási ígéreteiből semmit sem valósított meg, látványos felemelkedését minden bizonnyal elsősorban annak köszönheti, hogy az ország első embereként és egyik leggazdagabb vállalkozójaként az oligarchák zömét maga mögött tudhatja mindaddig, míg van esélye hivatalban maradni. De mögötte áll a frissen létrehozott ukrán autokefál ortodox egyház, (amelynek vezetőjét – bizonyára nem véletlen egybeesésnek köszönhetően - épp a jelöltállítás utolsó napján szenteltek fel), valamint a teljes államapparátus, hadsereggel, titkosszolgálatokkal egyetemben. A szegénynek ugyancsak nem mondható üzletasszony Timosenko nem rendelkezik sem a Porosenkoéhoz mérhető támogató háttérrel, sem a Zelenszkij politikai kívülállásából adódó vonzerővel, ezért valószínűsíthető további gyengülése a kampány során.    
Szerző

Majdnem 100 jelölt tolong az államfői posztért és egy showman vezeti a népszerűségi listát

Publikálás dátuma
2019.02.05. 09:20

Fotó: Pavlo Jurkin / AFP
Julia Timosenko egy csöppet lemaradt.
Nyolcvankilencen szeretnének Ukrajna elnöke lenni, legalábbis ennyien regisztráltatták magukat jelöltként a március 31-i elnökválasztásra, idézi az ukrán sajtót a 168ora.hu.  A központi választási bizottságnak február 9-ig kell közzétennie a jelöltek végleges listáját (eddig mintegy félszáz jelöltből  harmincat hagyott jóvá). Köztük van Petro Porosenko jelenlegi ukrán elnök is, illetve az elnökválasztás favoritja mindazonáltal Julia Timosenko, volt kormányfő, az ellenzékben lévő Haza párt vezetője.  Csakhogy a legutóbbi – múlt héten közzétett – felmérések eredménye szerint ugyanakkor az első helyre emelkedett az elnökjelöltek népszerűségi listáján Volodomir Zelenszkij showman, és maga mögé utasította Timosenkót.
Szerző