Rendőri túlmunka pénz nélkül - az ombudsmanhoz fordul az MSZP-s képviselő

Publikálás dátuma
2019.02.01. 15:38
A szocialista párt küldetése, hogy megszabadítsa az országot Orbán Viktor rendszerétől FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Három éve egyfolytában visszaéléseket a szabolcsi rendőrfőkapitány a túlórák kifizetése kapcsán, állítja Harangozó Tamás, aki ezért az ombudsman elé viszi az ügyet.
Rendőrök túlórapénze, pontosabban "lenyelt túlórapénze" miatt fordul Székely László ombudsmanhoz Harangozó Tamás MSZP-s országgyűlési képviselő, a parlamenti Honvédelmi Bizottság tagja. Az ügy tavaly decemberben robbant ki, mikor a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság számos alkalmazottja egy három éve tartó visszaélés miatt levélben fordult az országos rendőrfőkapitányhoz. A panasz lényege az volt, miszerint Farkas József megyei főkapitány nem tette lehetővé, hogy a rendőrök törvény adta lehetőségükkel élve, pénzt kérjenek túlóráikért (azt a vezetés szabadnapban ellentételezte). Mint akkor a rendőrök írták, 190,6 millió forintjuk bánta a vezetői nyomást:
"2015. október 15. és 2017. június 29. között nem emlékszünk olyan helyzetre, ahol a főkapitány úr egy adott túlszolgálat esetében valamennyi óra kifizetését engedélyezte volna. Volt, hogy csak a töredékét, de volt, hogy semmit".

Mindez ellentmondani látszik a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvénynek, írja az alapjogi biztosnak címzett levelében Harangozó. Az ugyanis kimondja, hogy a hivatásos állomány 2022 végéig a túlszolgálat megváltása esetén választhat a szabadidőben vagy a díjazásban történő megváltás között.
Korábban leszerelési hullám indult el egy törvénymódosítás nyomán, ami azt mondta ki: 2019. január 1-től kizárólag szabadnap formájában váltható meg a rendvédelmi dolgozók túlszolgálata, vagyis pénzt nem kaphatnak érte. Harangozó arra is emlékeztet, hogy többször is felhívta rá a kormány figyelmét, hogy ezzel a módosítással a rendőri és büntetés-végrehajtó szervek működését veszélyezteti a kormány. Többek között ennek is köszönhető az új, 2022-es dátum elfogadása, teszi hozzá.
A napvilágra került információk alapján a szabolcsi főkapitány utasításaival és az ennek nyomán kialakult gyakorlat meghonosításával alkotmányos elveket, alkotmányos alapjogokat, valamint hatályos törvényt is sérthet

- fogalmazott Harangozó. A főkapitány gyakorlata sértheti a jogbiztonság követelményét, mert kiszámíthatatlan körülményeket teremt. Sértheti a rendőri állomány önrendelkezéshez való jogát, mert nem választhatnak szabadon pénz és pihenőnap között. A gyakorlat sértheti a törvényi szinthez való kötöttség jogállami elvét, mivel ellentmond a jogforrási hierarchiának. Továbbá a gyakorlat sértheti a hivatásos állomány törvény előtti egyenlőségéhez való jogát és alkalmas a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a megsértésére is.
Szerző

"Csókos" alapítványokkal kell küzdenie a pénzért az MTA-nak, ha kutatni akar

Publikálás dátuma
2019.02.01. 15:21

Fotó: Kállai Márton
Ahogy az a kormány egyes szereplőinek megnyilvánulásait látva borítékolható volt, a "haszontalan" bölcsész- és társadalomtudományok lehetnek a nagy vesztesei a tudományfinanszírozás átszabásának.
A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal január utolsó napján közzétette a honlapján azokat a felhívásokat, amelyek alapján a különböző központoknak most egy hónapjuk van, hogy benyújtsák pályázataikat, amelyekből siker esetén a kutatási projekteken kívül a működésüket, vagyis a rezsit és a fizetéseket is fedezniük kell - írja a 168Óra internetes portálja. Azt eddig is tudni lehetett, hogy a keretből a Magyar Tudományos Akadémia mellett egyetemek és egyéb, a kormányzat által alapított intézmények is részesülhetnek, most pedig az is kiderült, hogy alapítványok is benyújthatják pályázataikat.

A program teljes keretösszege 27 milliárd forint, azaz majdnem pontosan annyi, amennyit Innovációs és Technológiai Minisztérium "einstandolt" az MTA-tól:

Lovász Lászlóéktól 28 milliárdot vettek el tavaly. A Palkovics László-vezette tárca 2018 júliusában kapta meg egy gyors törvénymódosítással az MTA állami támogatásainak felügyeletét. Az MTA nem kap alapfinanszírozást, hanem minden költségére pályáznia kell. Az intézmény a 168Óra szerint idén még nem kapta meg működési költségeit: az év első három hónapjára a béreket megkapták, illetve 8 milliárd forintot a kiválósági programokra, rezsire viszont még semmit. Illetve csak egy ígéretet, hogy a még el nem nyert pályázatokból visszamenőlegesen finanszírozhatják ezeket a költségeket.
Az említett 27 milliárdot tehát most úgy osztják fel egy évre az MTA, az egyetemek és a kormány számára kedves intézmények és alapítványok között, hogy egyértelműen az Akadémia indul a legkedvezőtlenebb helyzetből.

Nem csak azért, mert az utóbbi időszakot Lovász és Palkovics vitái fémjelezték, hanem mivel az MTA nem kap alapfinanszírozást, a többi intézmény viszont igen, ezért utóbbiak a kiírásokon jobb feltételekkel indulhatnak, hiszen kevesebb pénzre lesz szükségük.

Közben kiderültek a témakiírások, és már az is, hogy a 27 milliárdot milyen arányban osztják fel a 4 meghirdetett terület között:
  • Biztonságos társadalom és környezet (például agrártudomány, migráció, klíma és energetika, űrkutatás) - 34,59%
  • Ipar és digitalizáció (például mesterséges intelligencia, matematika, fizika) - 34,17%
  • Egészség (például orvostudományi, kémiai, biológiai kutatások, agykutatás, rákkutatás) - 19,78%
  • Kultúra és család (például nyelvi, társadalomtudományi, gazdaságtudományi, bölcsészeti kutatások) - 11,46%
A pályázati pénzeket tehát a fenti prioritások alapján osztják majd szét. A fenti arányokkal szemben az egyik kritika, hogy nem feltétlenül követik azt, hogy melyik kutatóközpontnak mekkora a fenntartási költsége vagy a kutatói létszáma. A számok alapján pedig az is világos, valószínűleg leginkább a bölcsészeket és a társadalomkutatókat sújtja majd pénzbeli hátrány, és ezzel együtt alighanem létszámcsökkenés. Ez persze a kormány kommunikációját nézve, amely nem ritkán szinte megkérdőjelezi ezen területek létjogosultságát, nem is annyira meglepő.

Igenis lehet a humán tudományok hasznossága mellett érvelni

Az MTA egy a honlapján közzétett dokumentummal igyekszik illusztrálni, mennyire félrevezető az a kormányzati kommunikációban megjelenő érvelés, miszerint a humán tudományok haszontalanok. A szerzők ebben több olyan területet is górcső alá vesznek, ahol a bölcsész- és társadalomtudományok akár forintra váltható módon járulnak hozzá a piachoz. Az MTA egyik fő kritikája a kormány hangzatos céljaival, hogy azokban szabadalmakat, a vállalati innovációt közvetlenül segítő eredményeket és a a szakpolitikát orientáló műveket várnak el, miközben a humán területeken ezek - a természetükből adódóan - ritkák. "A bölcsészettudomány, történelem, régészet pedig más módon járul hozzá a nemzeti kultúrához, sehol nem várnak el tőle szabadalmakat, vállalati innovációt" - idézi az érvelést a hvg.hu. Ugyanakkor, teszik hozzá, fontosak, hozzájárulnak az ország presztízséhez, fejlődéséhez, a társadalom önismeretéhez, kultúrájához. Az MTA példákat is mond: a nyelvészeti kutatások eredményeit az informatikától az orvoslásig számos területen alkalmazzák, a vállalati menedzsment vagy mesterségesintelligencia-kutatás a humán tudományokból is nyer ismeretet.

Szerző
Frissítve: 2019.02.01. 15:25

A Nagy Imre-szobor alkotója: feszült légkörben, de civilizált hangnemben tárgyaltunk

Publikálás dátuma
2019.02.01. 13:49

Fotó: Bohanek Miklós
Azért vállalom ezt, hogy szobrom, a Nagy Imre-emlékmű, nívós budapesti helyszínen maradhasson – indokolta lapunknak Varga Tamás, miért fogadta el, hogy alkotását a Jászai Mari téri állítsák fel.
Betartotta lapunknak tett ígéretét Varga Tamás szobrász, a Vértanúk teréről eltávolított Nagy Imre-emlékmű alkotója: elsőként a Népszava olvasóit tájékoztatja arról, milyen megfontolásból és feltételekkel járult hozzá ahhoz, hogy szobrát – ha már egyszer elvitték eredeti helyéről – a Jászai Mari téren állítsák fel. Varga Tamás ezúttal is kérte, jelezzük, hogy írásban válaszol. Előző alkalommal is így tett. Az alkotó ezzel a „személytelen formával” az ellen tiltakozik, hogy „a magyar média képviselői – a szobrászok és az építészek nyilvánossághoz fűződő érdekeit semmibe véve – a műveinkről rendszeresen a szerző említése nélkül írnak, vagy beszélnek”. Az elmúlt hetekben folytatott egyeztetések során az alkotó feltételes hozzájárulását adta az új helyszínhez, és a továbbiakban részt vesz az újraállítással kapcsolatos döntések meghozatalában. Amennyiben Belváros-Lipótváros Önkormányzata is engedélyezi, a Jászai Mari téren hamarosan megkezdődnek az előkészítő munkálatok. A tervek szerint legkésőbb 2019. június 16-án már az új helyén állhat a kivégzett miniszterelnök emlékműve – zárult a közlemény. A döntés hátteréről Varga Tamás ezt írta lapunknak: Szobrom a Nagy Imre-emlékmű új helyszínen való felállításáról szóló megbeszélések feszült légkörben, de civilizált hangnemben folytak. Úgy éreztem, partnerem – akár engedmények árán is – megegyezésre törekszik, és szobrom érdekében én is az elfogadható kompromisszumokat kerestem. A felajánlott helyszínt elfogadtam. Lett volna lehetőségem mást javasolni, de megfelelőnek találom. Ismerem a felmerült ellenérveket, de úgy vélem, hogy észrevenném, ha a helyszín a művészi koncepciómmal összeférhetetlen lenne. Azzal meg, hogy a szobrom „merre néz”, nem tudok mit kezdeni. Fontos, hogy egy alkotás különböző távolságokból, szögekből hogyan hat. Ilyen szempontból vannak nézetei. A szobor azonban nem néz. Az pedig, hogy valaha Segesdi György „Marx-Engels” szobra állt ott, gazdagítja a szobor jelentéskörét, a „Fehér Ház” – Benkhard Ágost, Gábor László, Lévai Andor és Rudnai Gyula műve – szintén. Nemkülönben megfelelően rímel szobrom hídja háttérben Ernest Goüin mérnök úr nagy hídjára Adolphe-Martial Thabard kolléga szép szobraival, így a Jászai tér szerintem méltó új helyszín. A megállapodás szerint betekintést és meghatározó jellegű beleszólást engednek a tér átrendezésének tervezésébe, valamint a kivitelezés teljes folyamatába. Ígéretet kaptam, hogy a tér szerintem szükséges átrendezése teljes körűen megvalósul. Én döntöm el szobrom konkrét helyét, tájolását. Minden munkafolyamat, amelynek művészeti szempontból jelentősége van, személyes részvételemmel fog történni. Hasonlóképpen magam irányítom a szobor újbóli felállításához szükséges javítási munkákat is. Az első ilyen döntésem az volt, hogy az új, teresebb helyszínen a Vértanúk terén állt bonyolult vízmedencés gránit architektúra helyett, a szobrot inkább érvényesülni engedő környezetet alakítsunk ki. Ehhez tervek készülnek. Az eddigiekért az felel, aki a szobrot a helyéről elvitette. A megállapodás viszont azt jelenti, hogy az újrafelállítással kapcsolatban (akár csak 1996-ban az eredeti helyszín esetében) mindaddig én vagyok minden művészi döntésért felelős, amíg én vagyok az elhelyezés művészi vezetője. Azért vállalom ezt, hogy szobrom, a Nagy Imre-emlékmű, nívós budapesti helyszínen maradhasson. Azt gondolom, ez nem csak az én érdekem, hanem mindenkié, aki tiszteli Nagy Imre emlékét.
Szerző