A Nagy Imre-szobor alkotója: feszült légkörben, de civilizált hangnemben tárgyaltunk

Azért vállalom ezt, hogy szobrom, a Nagy Imre-emlékmű, nívós budapesti helyszínen maradhasson – indokolta lapunknak Varga Tamás, miért fogadta el, hogy alkotását a Jászai Mari téri állítsák fel.

Betartotta lapunknak tett ígéretét Varga Tamás szobrász, a Vértanúk teréről eltávolított Nagy Imre-emlékmű alkotója: elsőként a Népszava olvasóit tájékoztatja arról, milyen megfontolásból és feltételekkel járult hozzá ahhoz, hogy szobrát – ha már egyszer elvitték eredeti helyéről – a Jászai Mari téren állítsák fel.

Varga Tamás ezúttal is kérte, jelezzük, hogy írásban válaszol. Előző alkalommal is így tett. Az alkotó ezzel a „személytelen formával” az ellen tiltakozik, hogy „a magyar média képviselői – a szobrászok és az építészek nyilvánossághoz fűződő érdekeit semmibe véve – a műveinkről rendszeresen a szerző említése nélkül írnak, vagy beszélnek”.

Az elmúlt hetekben folytatott egyeztetések során az alkotó feltételes hozzájárulását adta az új helyszínhez, és a továbbiakban részt vesz az újraállítással kapcsolatos döntések meghozatalában. Amennyiben Belváros-Lipótváros Önkormányzata is engedélyezi, a Jászai Mari téren hamarosan megkezdődnek az előkészítő munkálatok. A tervek szerint legkésőbb 2019. június 16-án már az új helyén állhat a kivégzett miniszterelnök emlékműve – zárult a közlemény.

A döntés hátteréről Varga Tamás ezt írta lapunknak:

Szobrom a Nagy Imre-emlékmű új helyszínen való felállításáról szóló megbeszélések feszült légkörben, de civilizált hangnemben folytak. Úgy éreztem, partnerem – akár engedmények árán is – megegyezésre törekszik, és szobrom érdekében én is az elfogadható kompromisszumokat kerestem. A felajánlott helyszínt elfogadtam.

Lett volna lehetőségem mást javasolni, de megfelelőnek találom. Ismerem a felmerült ellenérveket, de úgy vélem, hogy észrevenném, ha a helyszín a művészi koncepciómmal összeférhetetlen lenne. Azzal meg, hogy a szobrom „merre néz”, nem tudok mit kezdeni. Fontos, hogy egy alkotás különböző távolságokból, szögekből hogyan hat. Ilyen szempontból vannak nézetei. A szobor azonban nem néz.

Az pedig, hogy valaha Segesdi György „Marx-Engels” szobra állt ott, gazdagítja a szobor jelentéskörét, a „Fehér Ház” – Benkhard Ágost, Gábor László, Lévai Andor és Rudnai Gyula műve – szintén. Nemkülönben megfelelően rímel szobrom hídja háttérben Ernest Goüin mérnök úr nagy hídjára Adolphe-Martial Thabard kolléga szép szobraival, így a Jászai tér szerintem méltó új helyszín.

A megállapodás szerint betekintést és meghatározó jellegű beleszólást engednek a tér átrendezésének tervezésébe, valamint a kivitelezés teljes folyamatába. Ígéretet kaptam, hogy a tér szerintem szükséges átrendezése teljes körűen megvalósul. Én döntöm el szobrom konkrét helyét, tájolását. Minden munkafolyamat, amelynek művészeti szempontból jelentősége van, személyes részvételemmel fog történni. Hasonlóképpen magam irányítom a szobor újbóli felállításához szükséges javítási munkákat is. Az első ilyen döntésem az volt, hogy az új, teresebb helyszínen a Vértanúk terén állt bonyolult vízmedencés gránit architektúra helyett, a szobrot inkább érvényesülni engedő környezetet alakítsunk ki. Ehhez tervek készülnek.

Az eddigiekért az felel, aki a szobrot a helyéről elvitette. A megállapodás viszont azt jelenti, hogy az újrafelállítással kapcsolatban (akár csak 1996-ban az eredeti helyszín esetében) mindaddig én vagyok minden művészi döntésért felelős, amíg én vagyok az elhelyezés művészi vezetője.

Azért vállalom ezt, hogy szobrom, a Nagy Imre-emlékmű, nívós budapesti helyszínen maradhasson. Azt gondolom, ez nem csak az én érdekem, hanem mindenkié, aki tiszteli Nagy Imre emlékét.