A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal január utolsó napján közzétette a honlapján azokat a felhívásokat, amelyek alapján a különböző központoknak most egy hónapjuk van, hogy benyújtsák pályázataikat, amelyekből siker esetén a kutatási projekteken kívül a működésüket, vagyis a rezsit és a fizetéseket is fedezniük kell - írja a 168Óra internetes portálja. Azt eddig is tudni lehetett, hogy a keretből a Magyar Tudományos Akadémia mellett egyetemek és egyéb, a kormányzat által alapított intézmények is részesülhetnek, most pedig az is kiderült, hogy alapítványok is benyújthatják pályázataikat.
Lovász Lászlóéktól 28 milliárdot vettek el tavaly. A Palkovics László-vezette tárca 2018 júliusában kapta meg egy gyors törvénymódosítással az MTA állami támogatásainak felügyeletét. Az MTA nem kap alapfinanszírozást, hanem minden költségére pályáznia kell. Az intézmény a 168Óra szerint idén még nem kapta meg működési költségeit: az év első három hónapjára a béreket megkapták, illetve 8 milliárd forintot a kiválósági programokra, rezsire viszont még semmit. Illetve csak egy ígéretet, hogy a még el nem nyert pályázatokból visszamenőlegesen finanszírozhatják ezeket a költségeket.
Nem csak azért, mert az utóbbi időszakot Lovász és Palkovics vitái fémjelezték, hanem mivel az MTA nem kap alapfinanszírozást, a többi intézmény viszont igen, ezért utóbbiak a kiírásokon jobb feltételekkel indulhatnak, hiszen kevesebb pénzre lesz szükségük.
Közben kiderültek a témakiírások, és már az is, hogy a 27 milliárdot milyen arányban osztják fel a 4 meghirdetett terület között:
Biztonságos társadalom és környezet (például agrártudomány, migráció, klíma és energetika, űrkutatás) - 34,59%
Ipar és digitalizáció (például mesterséges intelligencia, matematika, fizika) - 34,17%
Egészség (például orvostudományi, kémiai, biológiai kutatások, agykutatás, rákkutatás) - 19,78%
Kultúra és család (például nyelvi, társadalomtudományi, gazdaságtudományi, bölcsészeti kutatások) - 11,46%
A pályázati pénzeket tehát a fenti prioritások alapján osztják majd szét. A fenti arányokkal szemben az egyik kritika, hogy nem feltétlenül követik azt, hogy melyik kutatóközpontnak mekkora a fenntartási költsége vagy a kutatói létszáma. A számok alapján pedig az is világos, valószínűleg leginkább a bölcsészeket és a társadalomkutatókat sújtja majd pénzbeli hátrány, és ezzel együtt alighanem létszámcsökkenés. Ez persze a kormány kommunikációját nézve, amely nem ritkán szinte megkérdőjelezi ezen területek létjogosultságát, nem is annyira meglepő.
