A család zsebe

Igazán elégedettek lehetünk: noha az uniós korrupciós listán csak két ország áll rosszabbul, mint mi, azért egy helyet és két pontot javítottunk az egy évvel ezelőtti állapothoz képest. 
Meg egyébként is, a listát Soros György állította össze, illetve az általa fenntartott Transparency International, vagyis a sorrend úgy hamis, ahogy van, a bevándorláspártiak ármánykodása az európai parlamenti választások előtt. Miért pont a dánok állnak az élen? Ne mondják már nekünk, hogy ott nem lopnak, nincs bűnös összefonódás. Biztosan van, legfeljebb jobban takargatják, mi meg mindent átláthatóan csinálunk, ezért derülnek ki a visszaélések is. Orbán Viktor nem tűri a korrupciót, súlyos ökle azonnal lecsap oda, ahol ilyeneket tapasztal. Láthatjuk, hogy az Állami Számvevőszék is mennyire koncentráltan figyeli az állami pénzek költését; rögtön észrevette az ellenzéki pártok felelőtlen gazdálkodását, de persze azt is, hogy a kormánypártok előírásszerűen bánnak a közpénzzel.
Persze Orbán sem tud mindenre odafigyelni; nagy a Fidesz, de nagynak képzeli magát a KDNP is, ezért aztán sokan félreértik, rosszul értelmezik mindazt, ami fent történik. Nem arra figyelnek, hogy a miniszterelnök mily puritán módon él - még a hivalkodó kétszáz éves freskókat is lefesteti, nehogy azt gondolják, hogy urizál, sőt a menzán étkezik, mint a legegyszerűbb melós a munkásszállón - , hanem arra, hogy ott felül mi történik. És a felületes gondolkodásuknak köszönhetően félreértik a jeleket. 
Félreértik, hogy a főnökük magángépen repdes focimeccsekre, hogy négymilliárdért építtet dolgozószobát. Félreértik, hogy negyedmilliárdot költenek a reptéri VIP-váróra és VIP váróban, ahol ugye nem Gundel/Karmelita árak vannak; hamisan értelmezik a balatoni kikötők államosítását, de Mészáros Lőrinc, Garancsi István, Széles Gábor, Csányi Sándor turisztikai fejlesztésre kapott, nem visszatérítendő támogatását is. 
Azt hiszik, ha ott fenn szabad, akkor itt lenn is. Ezért aztán, kisebb tételben ugyan, de maguk is megteremtik a törvényes szerzés – ugye, finom voltam? – lehetőségét. A polgármester asszony először meghirdeti eladásra a közös földtulajdont, majd hirtelen megszerzi ő maga. A másik polgármester a húgát hozza helyzetbe: a szociálisan kiosztott tűzifát vásárolja fel ötödáron. 
Márpedig az ilyesmit Orbán nem szereti, főként azt nem, ha nem tud róluk. Lám, milyen keményen csapott le az igazságszolgáltatás Mengyi Rolandra vagy Simonka Györgyre. A legenda szerint súlyos hibát követtek el: saját zsebre dolgoztak. Ráadásul, ismétlem, engedély nélkül. A Fideszben ugyanis mindennek megvan a maga rendje, a törvényes lopásnak is.
Csak hát, mint fentebb jeleztük, a kormánypárti szervezet hatalmas, ezért aztán nem állhat minden lopás mellett ott egy miniszterelnök. Következésképp: egyre nehezebb a Főnök helyzete - mind többen engedik meg maguknak, hogy gondoljanak a családjukra, gondoljanak a jövőjükre. 
Ők így értelmezik a családok évét. Mert azt hiszik, hogy a csúcson is ez történik.
Szerző
Németh Péter
Frissítve: 2019.02.02. 08:56

Kidobott évek

Tíz év piszok hosszú idő. Ki-ki gondoljon csak bele abba, mi minden történt vele az utóbbi évtizedben, aztán pedig képzelje el: mire fordíthatta volna az oktatási kormányzat ezt a tíz évet, ha nem azzal tölti, hogy meddőn pereskedik az iskolai szegregáció ellen küzdő civil szervezettel. 
Hogy mást ne említsünk, a magyar állam az elmúlt évtizedben saját kezelésébe vonta az összes iskolát. Hihetetlen esélyt kapott ezzel arra, hogy a helyi érdekeken  felülemelkedve kialakítson egy olyan rendszert, ahol a polgár bízvást viheti a gyerekét a "sarki" iskolába, mert tudhatja, hogy ott pont olyan megbízható oktatást kap, mint a hat utcával odébb vagy a szomszéd településen lévőben. Az állam bezárhatta volna a lerongyolódott gettóiskolákat, sakkozhatott volna a körzetekkel, átszervezhette volna úgy az intézményhálózatot, hogy a végeredmény a közösségi húzóhatás érvényesülése legyen. Magyarán, hogy a kisebbséget mindenütt segítse, emelje a többség. 
De nem. A Fidesz-kormány a tankötelezettség leszállításával csak rontott a helyzeten, s ahelyett, hogy esélykiegyenlítésre használta volna az államosítást, beérte a saját ideológiája sulykolásával. Miközben minden iskolát belekényszerít a primitív állami egyentankönyvek kalodájába, és látványosan hagyja, hogy messiás szindrómás keresztény-konzervatív kutyaütők kavarjanak bele a tantervekbe, sűrű szempillaverdesés közben a bíróság előtt sipítozik, hogy neki nincs hatalma a rendszer fölött, hát hogyan is szólhatna bele az iskolák belügyeibe. Színtiszta véletlen tehát, hogy mára jócskán megnőtt a szegregált intézmények száma, immár eléri az ötszázat. 
A mintegy 3600 magyar általános iskola hetede tehát eleve zsákutca. Olyan hely, ahonnan - ezek a tények - soha senki nem jut el gimnáziumba, nem tesz érettségit, megugorhatatlan akadály lesz számára a nyelvvizsga, pláne az egyetemi felvételi. Ezeket a gyerekeket arra szánja az állam, hogy soha ne lépjenek ki a tanoncképzés, illetve a közmunka béklyójából. Ez nem valami fátum: nyolc éve ez az Orbán-kormány politikája.
A mintegy 3600 magyar általános iskola hetede tehát eleve zsákutca. Olyan hely, ahonnan - ezek a tények - soha senki nem jut el gimnáziumba, nem tesz érettségit, megugorhatatlan akadály lesz számára a nyelvvizsga, pláne az egyetemi felvételi. Ezeket a gyerekeket arra szánja az állam, hogy soha ne lépjenek ki a tanoncképzés, illetve a közmunka béklyójából. Ez nem valami fátum: nyolc éve ez az Orbán-kormány politikája.
Szerző
N. Kósa Judit
Frissítve: 2019.02.02. 14:02

Isten, haza, csalás

Nem véletlen, hogy évről-évre nagyjából a farsangi báli szezonban teszik közzé képviselő politikusaink a vagyonbevallásukat. Mert egylényegű dologról van szó, csak fordított előjellel: amott egy csomó átlagember öltözik be Csubakkának vagy Hamupipőkének, itt viszont egy halom, a nép lenyúlásából élő, parlamenti multimilliárdos Kalóz Jack ölti ilyenkor magára a szentéletű, szerényen élő egyszerű honpolgár jelmezét.
És mint a bálban, úszik a felhőtlen derű a Tisztelt Ház padsorai fölött, éppen csak közös röhögésben nem törnek ki országunk politikus-nagytőkései, mint a vigéc, aki maga is alig hiszi el, hogy egy nyomorgó zsákfaluban sikerült eladni a százforintos műszőr birkapaplant félmillióért. 
Elvégre van abban valami egészen hihetetlen, hogy a luxusvadászatokról, a strómanok nevére íratott kastélyokról, az egy lakásra bejelentett egész cégtemetőkről, óriási luxusrepülőgépekről, lenyúlt komplett iparágakról, zsebre vágott megyékről szóló híradások után beírják a vagyonnyilatkozatba, hogy egy ötven négyzetméter kertes házban élnek, Orbánnak meg kevesebb a spórolt pénze, mint egy ápolónőnek - és nem szakad rájuk a Steindl Imre tervezte plafon. 
Persze vannak a hívők, akik beveszik, hogy a tízmilliós autócsodákból kikászálódó politikusok és pereputtyuk, akárcsak a kezeken megcsillanó milliós karórák egytől-egyig holmi érzéki csalódások, sorosista káprázatok. Valójában az államtitkár úr ma is egyszerű, rendes gyerek, akkor a legboldogabb, ha néha disznótorba mehet. 
Elhiszik, mert kétségbeesetten hinni szeretnének valami örökben, szépben, jóban, és mert propagandasajtóval egy egész iparág épült ki arra, hogy megerőszakolják a lelküket és az értelmüket. Elhiszik, mert idehaza kiépült a HH, a hivatásból hülyék rendszere, akik ügyészségtől adóhivatalig azért kapják a fizetést, hogy időben félrenézzenek, vagy szemforgatva elmagyarázzák, hogy amit látunk, az valóban nagy, barna és büdös, ám fejléces papír van róla, hogy nem más, mint hóvirág. 
Pedig elég lenne egy tisztességes vagyonvizsgálat, és hopp, a magyar politikai elit testületileg bukna meg. Ezt kicsiben mi is megtehetjük: jön a tavasz, sétáljunk el szépen kedvenc politikusaink házához. Mivel többségük a büdös életben nem dolgozott a versenypiacon, a képviselői, bizottsági fizetések meg úgy-ahogy ismertek, így szemmértékre hamar belőhető, hogy pártelnök-képviselő-miniszter-stb. úrnál mennyit mutat a tisztességmérő.
A politikusok és kollaboránsaik által kirabolt és közszolgák által cserben hagyott többség persze nagyjából tudja, hogy mi az igazság, látják a palotákat, az elsuhanó luxusverdákat. Viszont ők inkább tudomást sem vesznek az egészről. Inkább, minthogy teljes mélységében belegondoljanak abba, milyen irdatlan, bazi nagy hazugságban élünk, ahol egy halom tíz- és százmilliárdos, politikusbőrbe bújt egóbajnok macskajancsi dönti el két luxusberuházás között a sorsukat. És a demokrácia immáron nem más, mint az ő farsangi maszkabáljuk.
Frissítve: 2019.02.02. 11:03